—

Furkan Tekdemir (törvényes képviselői: Derya Tekdemir és Nedim Tekdemir) képviseletében R. Gutmann Rechtsanwalt,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó megállapodáshoz – amelyet 1963. szeptember 12‑én Ankarában írt alá egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség, és amelyet a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.; a továbbiakban: társulási megállapodás) kötöttek meg, hagytak jóvá és erősítettek meg – csatolt, a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Furkan Tekdemir (a továbbiakban: a kiskorú Tekdemir), akinek törvényes képviseletét a szülei, Derya Tekdemir és Nedim Tekdemir látják el, és a Kreis Bergstraße (Bergstraße körzet, Németország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy e körzet elutasította a németországi tartózkodási engedély kiállítása iránti kérelmét.

3

A társulási megállapodás 2. cikkének (1) bekezdéséből következően ennek célja a szerződő felek közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok folyamatos és kiegyensúlyozott megerősítésének elősegítése, annak teljes mértékű figyelembevételével, hogy biztosítani kell a török gazdaság gyorsuló fejlődését, továbbá javítani kell a török lakosság foglalkoztatási szintjét és életkörülményeit.

4

A társulási megállapodás 12. cikke értelmében „[a] Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy az [EUMSZ 45.], [EUMSZ 46.] és [EUMSZ 47.] cikk szolgál iránymutatásul a munkavállalók Szerződő Felek közötti szabad mozgása fokozatos biztosításának megvalósításához”.

5

Az 1/80 határozat 13. cikke ekképp rendelkezik:

„A Közösség tagállamai és Törökország nem vezethetnek be új korlátozásokat a területükön jogszerűen tartózkodó és munkát vállaló munkavállalók és családtagjaik tartózkodási és munkavállalási feltételeire vonatkozóan.” [nem hivatalos fordítás]

6

A 1/80 határozat 14. cikke értelmében:

„(1)   E szakasz rendelkezéseit a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel kell alkalmazni.

(2)   E szakasz rendelkezései nem érintik a nemzeti jogszabályokból vagy a Törökország és a Közösség tagállamai között létrejött kétoldalú egyezményekből származó jogokat és kötelezettségeket, amennyiben azok az állampolgáraik számára nem kedvezőbb szabályokat állapítanak meg.” [nem hivatalos fordítás]

7

A Gesetz über den Aufenthalt, die Erwebstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldiek szövetségi területen való tartózkodásáról, kereső tevékenységéről és integrációjáról szóló törvény; BGB1. 2004 I, 1950. o.) alapeljárás tényállása idején hatályos változatának (a továbbiakban: AufenthG) „A tartózkodási engedéllyel rendelkezés kötelezettsége” című 4. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A külföldieknek a Szövetségi Köztársaság területére történő belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási jogcímmel kell rendelkezniük, amennyiben az Európai Unió joga vagy valamely rendelet eltérően nem rendelkezik, illetve a [társulási megállapodásból] […] eredő tartózkodási jog nem áll fenn. A tartózkodási jogcím megadása az alábbi formákban történhet:

[....]

(5)   A [társulási megállapodás] értelmében vett tartózkodási joggal rendelkező külföldinek kell bizonyítania azt, hogy e joggal rendelkezik, bizonyítékot szolgáltatva arról – amennyiben az Európai Unióban sem letelepedési engedéllyel, sem más huzamos tartózkodásra jogosító okmánnyal nem rendelkezik –, hogy van tartózkodási engedélye. A tartózkodási engedélyt kérelem alapján adják ki.”

8

Az AufenthG‑nek a „Gyermek születése a szövetségi területen” című 33. §‑a szerint:

„Az 5. §‑tól és a 29. § (1) bekezdésének 2. pontjától eltérve a szövetségi területen született gyermek részére hivatalból kiadható a tartózkodási engedély, ha az egyik szülő rendelkezik tartózkodási engedéllyel, letelepedési engedéllyel vagy EU huzamos tartózkodási engedéllyel. Ha a születés időpontjában mindkét szülő, illetve a kizárólagos szülői felügyeletet gyakorló szülő rendelkezik tartózkodási engedéllyel, letelepedési engedéllyel vagy EU huzamos tartózkodási engedéllyel, a szövetségi területen született gyermek részére hivatalból kell kiadni tartózkodási engedélyt. Ha a szövetségi területen született gyermek apja vagy anyja a születés időpontjában vízummal rendelkezik, vagy vízummentesen jogszerűen tartózkodik az országban, akkor a gyermek tartózkodása a vízum vagy a jogszerű vízummentes tartózkodás lejártáig jogszerűnek tekintendő.”

9

Az AufenthG‑nek „A tartózkodási engedély iránti kérelem” című 81. §‑a előírja:

„(1)   Eltérő rendelkezés hiányában, külföldi számára tartózkodási engedély csakis kérelemre adható ki.

(2)   A tartózkodási engedélyt, amely […] a területre való belépést követően szerezhető meg, haladéktalanul vagy a rendeletben meghatározott határidőn belül kell kérelmezni. A szövetségi területen született olyan gyermek esetében, akinek nem kell hivatalból kiállítani tartózkodási engedélyt, a születéstől számított hat hónapon belül kell benyújtani a kérelmet.

[…]”

10

Az 1965. április 28‑i Ausländergesetz (a külföldiekről szóló törvény, BGBl. 1965 I, 353. o.) 2. §‑a az 1/80 határozat Németországban történő hatálybalépése időpontjában irányadó változatában kimondja:

„(1)   A jelen törvény hatálya alá tartozó területre belépő és ott tartózkodni kívánó külföldieknek tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük. A tartózkodási engedély kiadható, ha a külföldi jelenléte nem sérti a Német Szövetségi Köztársaság érdekeit.

(2)   Nem szükséges tartózkodási engedély azoknak a külföldieknek, akik

[....]

(3)   A szövetségi belügyminiszter a külföldiek tartózkodásának megkönnyítése érdekében rendeletben előírhatja, hogy más külföldieknek sem szükséges tartózkodási engedély.

(4)   A szövetségi belügyminiszter rendeletben előírhatja, hogy azok a külföldiek, akiknek nincs szükségük tartózkodási engedélyre, a tartózkodást bejelentsék.”

11

Végül, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e törvény 7. §‑a (4) és (5) bekezdésének értelmében azon fiatalkorú külföldi tartózkodását, akinek az életkora miatt nincs szüksége tartózkodási engedélyre, a közigazgatási hatóság a mérlegelési jogkörének keretében időben korlátozhatja.

12

A 2014. június 16‑án, Németországban született, kiskorú Tekdemir török állampolgár.

13

2013. november 1‑jén a kiskorú Tekdemir anyja – szintén török állampolgár – schengeni turistavízummal Németországba utazott. 2013. november 12‑én a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal) gieβeni (Németország) kirendeltségén menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. Ez az eljárás az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatalának időpontjában még folyamatban volt. A kiskorú Tekdemir anyja nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, de menedékkérőként ideiglenes tartózkodásra jogosító engedélyt kapott.

14

A kiskorú Tekdemir apja – szintén török állampolgár – 2005. november 13‑án lépett be Németországba. 2009. február 1‑jétől különböző helyeken foglalkoztatták munkavállalóként. 2014. március 1‑jétől teljes munkaidőben foglalkoztatják.

15

A kiskorú Tekdemir apja először 2008‑ban, humanitárius okokból határozott időre szóló tartózkodási engedélyt kapott, amelyet folyamatosan meghosszabbítottak 2013. október 30‑ig. 2013. október 31‑én az AufenthG 4. §‑ának (5) bekezdése szerinti, 2016. október 6‑ig érvényes tartózkodási engedélyt kapott.

16

A kiskorú Tekdemir szülei 2015. szeptember 23‑án házasodtak össze. Ezt megelőzően közös szülői felügyeletet gyakoroltak az alapeljárás felperese felett.

17

2014. július 10‑én a kiskorú Tekdemir, akinek a születéstől számított hat hónapon belüli jogszerű németországi tartózkodását a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, tartózkodási engedélyt kért az AufenthG 33. §‑a alapján.

18

2015. július 27‑i határozatával a Bergstraße körzet ezt a kérelmet elutasította. Az elutasítás indokolásaképpen a Bergstraße körzet többek között kifejtette, hogy az illetékes hatóság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a tartózkodási engedélyt megadja‑e, és hogy a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy e mérlegelési jogkörrel nem lehet a kiskorú Tekdemir javára élni. A Bergstraße körzet ugyanis kifejtette, hogy nem elfogadhatatlan, ha azt írják elő a kiskorú Tekdemir számára, hogy utólag vízumeljárás keretében eljárjon, még ha ez elkerülhetetlenül ahhoz is vezet, hogy a kérelmező és anyja – legalábbis ideiglenesen – elszakad az apától, illetve férjtől. Továbbá megállapította, hogy nem lenne észszerűtlen azt elvárni a kiskorú Tekdemir apjától, hogy fiával és feleségével Törökországban folytassa közös családi életét, hiszen nem ismerték el menedékkérőnek, illetve menekültnek, valamint török állampolgársággal rendelkezik. Végül a Bergstraße körzet kiemelte, hogy a kiskorú Tekdemir németországi tartózkodása az anya által kezdeményezett menekültügyi eljárás időtartama alatt elfogadható.

19

A kiskorú Tekdemir – akinek törvényes képviseletében a szülei járnak el – e határozattal szemben keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

20

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a harmadik államok 16 év alatti állampolgáraival szemben előírt azon kötelezettség, hogy tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük, az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásnak minősül.

21

Márpedig, mivel e kötelezettség célja a migrációs hullámok hatékony kezelése, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ez a cél e korlátozást igazoló, közérdeken alapuló nyomós oknak minősül‑e, és ha igen, e céllal összefüggésben milyen minőségi követelmények támasztandók egy közérdeken alapuló nyomós okkal szemben.

22

Ezért a Verwaltungsgericht Darmstadt (darmstadti közigazgatási bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

Az együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 1/80 határozat 13. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a migrációs hullámok hatékony kezelésének célja olyan közérdeken alapuló nyomós okot képez, amely igazolhatja az olyan nemzeti intézkedést, amelyet e határozatnak az érintett tagállamban való hatálybalépését követően hoztak meg, és amely a harmadik államok 16 év alatti állampolgárai számára előírja, hogy az e tagállamba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük, és igenlő válasz esetén, hogy egy ilyen intézkedés arányosnak minősül‑e a kitűzött célra tekintettel.

24

Ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre válaszolni lehessen, elsősorban meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti intézkedés az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásának minősül‑e, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság véli.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az 1/80 határozat 13. cikkében kimondott standstill klauzula általános jelleggel tiltja minden olyan új belső intézkedés bevezetését, amelynek az lenne a célja vagy hatása, hogy a munkavállalók szabad mozgásának az ország területén történő, török állampolgár általi gyakorlását azon feltételeknél korlátozóbb feltételeknek vesse alá, mint amelyek az említett határozatnak az érintett tagállam vonatkozásában történt hatálybalépése időpontjában irányadók voltak (2013. november 7‑iDemir ítélet, C‑225/12, EU:C:2013:725, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy alapügy tényállására alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében a harmadik államok 16 év alatti állampolgárainak a Németországba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük. Mindazonáltal a harmadik államok állampolgárságával rendelkező gyermekek, aki e tagállamban születtek, és az egyik szülő rendelkezik németországi tartózkodási engedéllyel, úgy mint a kiskorú Tekdemir esetében, az illetékes hatóság hivatalból kiadhatja a tartózkodási engedélyt.

27

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik továbbá, hogy az 1/80 határozat németországi hatálybalépésének időpontjában alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében a harmadik államok 16 év alatti állampolgárai mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy az e tagállamba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel rendelkezzenek. E mentesség alapján a kiskorú gyermekeket megilleti a tartózkodási jog, és így a helyzetük a harmadik államok tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgáraihoz hasonlítható. A kiskorú gyermekek ily módon elismert tartózkodási jogát azonban a közigazgatási hatóság a mérlegelési jogkörében eljárva utólag időben korlátozhatja.

28

A kérdést előterjesztő bíróság, miután összehasonlította az 1/80 határozat hatálybalépésének időpontjában hatályos nemzeti szabályozást és az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozást, megállapította – anélkül, hogy a német kormány ezt cáfolta volna –, hogy a Németországba történő belépés és tartózkodás tekintetében a harmadik államok 16 év alatti állampolgáraira vonatkozó, ez utóbbi szabályozás által előírt feltételek szigorúbbak, mint amelyeket az első szabályozás előírt.

29

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy noha az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem szabályozza kifejezetten a családegyesítést, mégis kihathat egy török munkavállaló – mint a kiskorú Tekdemir apjának – családegyesítésére, amennyiben – mint a jelen ügyben is – e szabályozás alkalmazása megnehezíti a családegyesítést. Ezt a megállapítást sem vitatja a német kormány.

30

Éppen ezért abból a megállapításból kell kiindulni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás az 1/80 határozat hatálybalépésének időpontjában hatályos szabályozáshoz képest szigorította a török munkavállalók – mint a kiskorú Tekdemir apjának – családegyesítésére vonatkozó feltételeket.

31

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az érintett tagállamban jogszerűen tartózkodó török munkavállalók családegyesítésére vonatkozó feltételeket az 1/80 határozat hatálybalépésének időpontjában hatályos feltételekhez képest szigorító nemzeti szabályozás e határozat 13. cikke értelmében vett, a munkavállalók szabad mozgásának az említett török munkavállalók által e tagállamban való gyakorlását érintő új korlátozásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2016. április 12‑iGenc ítélet, C‑561/14, EU:C:2016:247, 50. pont).

32

Ennélfogva az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásnak minősül.

33

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az olyan korlátozás, amelynek az lenne a célja vagy a hatása, hogy a török állampolgárok számára a munkavállalók nemzeti területen való szabad mozgása jogának gyakorlását az 1/80 határozat hatálybalépésekor alkalmazandóknál szigorúbb feltételeknek veti alá, tilos, kivéve ha az az e határozat 14. cikkében említett korlátozások körébe tartozik, vagy azt valamely közérdeken alapuló nyomós ok indokolja, azaz alkalmas a követett törvényes cél elérésének biztosítására, és nem lépi túl az annak eléréséhez szükséges mértéket (2016. április 12‑iGenc ítélet, C‑561/14, EU:C:2016:247, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem tartozik az 1/80 határozat 14. cikkében említett korlátozások körébe, mivel – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a német kormány észrevételeiből kitűnik – e szabályozás célja a migrációs hullámok hatékony kezelése.

35

Következésképpen, másodsorban meg kell vizsgálnia, hogy a migrációs hullámok hatékony kezelése olyan nyomós közérdeket képez‑e, amely indokolhatja az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozást, amint azt a német kormány állítja.

36

E tekintetben ki kell emelni, hogy az uniós jog jelentőséget tulajdonít a migrációs hullámok hatékony kezelésére irányuló célnak, amint az az EUMSZ 79. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, amely rendelkezés az Európai Unió által kidolgozott közös bevándorlási politika céljai közt e célt kifejezetten nevesíti.

37

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az ilyen cél nem áll ellentétben sem a társulási megállapodás 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célokkal, sem pedig az 1/80 határozat preambulumbekezdéseiben meghatározott célokkal.

38

Ezenkívül a Bíróság elismerte, hogy a jogellenes beutazás és tartózkodás megakadályozásának célja az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett nyomós közérdeknek minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. november 7‑iDemir ítélet, C‑225/12, EU:C:2013:725, 41. pont).

39

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok az indítványának 17. pontjában megjegyezte, a migrációs hullámok hatékony kezelésére irányuló célkitűzés olyan nyomós közérdeknek minősülhet, amely indokolhatja az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozást.

40

Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas‑e ezen cél megvalósításának biztosítására, illetve nem haladja‑e meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

41

Ami ezen intézkedésnek a kitűzött cél szempontjából vett alkalmasságát illeti, a harmadik államok 16 év alatti állampolgáraival szemben támasztott azon követelmény, hogy az érintett tagállamba történő belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük, valóban lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy ezen állampolgároknak az e tagállamban való tartózkodása jogszerű‑e. Így, mivel a migrációs hullámok hatékony kezelése szükségessé teszi ugyanezen migrációs hullámok ellenőrzését, egy ilyen intézkedés alkalmas a kitűzött célok megvalósításának biztosítására. Főszabály szerint tehát indokolhatja a standstill klauzula ellenére bevezetett további korlátozást.

42

Ami azt a kérdést illeti, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti intézkedés meghaladja‑e a cél eléréséhez szükséges mértéket, meg kell jegyezni, hogy főszabály szerint a harmadik államok állampolgáraival – köztük a 16 év alatti állampolgáraival – szemben támasztott azon követelmény, hogy a Németországba történő belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük, önmagában nem tekinthető aránytalannak a kitűzött cél szempontjából.

43

Mindazonáltal az arányosság elve azt is megköveteli, hogy az ilyen kötelezettség végrehajtási módjai ne haladják meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.

44

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az AufenthG 33. §‑a az illetékes hatóság számára széles mérlegelési mozgásteret ismer el annak eldöntésére, hogy olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, ki kell‑e adni a tartózkodási engedélyt, vagy sem.

45

A jelen ügyben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a Bergstraße körzet a ráruházott mérlegelési jogkörében eljárva elutasította a kiskorú Tekdemir számára kiállítandó tartózkodási engedély iránti kérelmet, mivel úgy vélte, hogy egyrészt nem elfogadhatatlan, ha azt írják elő a kiskorú Tekdemir számára, hogy utólag vízumeljárás keretében eljárjon, még ha ez elkerülhetetlenül ahhoz is vezet, hogy a kérelmező és anyja – legalábbis ideiglenesen – elszakad az apától, illetve férjtől, másrészt pedig, hogy nem lenne észszerűtlen azt elvárni a kiskorú Tekdemir apjától, hogy fiával és feleségével Törökországban folytassa közös családi életét.

46

Így nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak egy török munkavállalóval – mint a kiskorú Tekdemir apjával – szembeni alkalmazása azzal a hatással jár, hogy e munkavállalónak döntenie kell, hogy Németországban folytatja kereső tevékenységét, a családi élete azonban jelentősen felborul, vagy pedig felhagy az említett tevékenységgel, anélkül hogy a Törökországba való esetleges visszatérése esetén a szakmai visszailleszkedése biztosított lenne.

47

Márpedig a német kormány kifejti, hogy a nemzeti jog egyáltalán nem zárja ki az alapügy felperese és az apja családegyesítésének lehetőségét, amikor előírja a vízumeljárás utólagos megindításának kötelezettségét, amelynek keretében megvizsgálhatják a családegyesítés feltételeinek fennállását. Így az alapügy felperesének Törökországból kellene megindítania ezt az eljárást annak érdekében, hogy családegyesítés jogcímén a Németországba történő belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedélyt szerezzen.

48

Mindazonáltal a Bírósághoz benyújtott ügyiratok alapján nem állapítható meg, hogy a harmadik államok 16 év alatti állampolgárai tartózkodása jogszerűségének ellenőrzéséhez, következésképpen a migrációs hullámok hatékony kezelésére irányuló célkitűzés megvalósításának biztosításához szükség lenne arra, hogy a harmadik államoknak az e tagállamban született és születésüktől fogva ott jogszerűen tartózkodó kiskorú állampolgárainak visszatérjenek az állampolgárság szerinti harmadik államba, és e harmadik államból indítsanak eljárást, amelynek keretében e feltételeket megvizsgálják.

49

E tekintetben nem állították, és még kevésbé bizonyították, hogy kizárólag az alapeljárás felperesének a Németország területéről való távozása és a vízumeljárás utólagos megindítása tenné lehetővé az illetékes hatóság számára a családegyesítés jogcímén történő tartózkodás jogszerűségének értékelését.

50

Éppen ellenkezőleg, semmi nem enged arra következtetni, hogy az illetékes hatóság már ne rendelkezne minden, ahhoz szükséges elemmel, hogy dönteni tudjon az alapeljárás felperesének családegyesítés címén történő németországi tartózkodáshoz való jogáról, és hogy e vizsgálatot az illetékes hatóság ne tudná elvégezni – elkerülve a jelen ítélet 46. pontjában említett vesződségeket – az AufenthG 33. §‑a jogcímén kért tartózkodási engedély kiállítására vonatkozó határozathozatal keretében.

51

Így, mivel olyan körülmények mellett, mint amelyek az alapügyben felmerültek, a nemzeti szabályozás alkalmazása a jelen ítélet 46. pontjában leírtakhoz hasonló következményekkel jár, meg kell állapítani, hogy az ilyen alkalmazás a kitűzött célokra tekintettel aránytalan.

52

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1/80 határozat 13. cikke szempontjából a harmadik államok 16 év alatti állampolgáraival szemben előírt, az érintett tagállamba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel rendelkezésre vonatkozó kötelezettség végrehajtásának módjai a harmadik államoknak az érintett tagállamban született, olyan kiskorú állampolgárai – mint az alapügy felperese – tekintetében, akiknek egyik szülője e tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkező, török munkavállaló, meghaladják a migrációs hullámok hatékony kezelésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket.

53

A fenti megállapítások összességére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 1/80 határozat 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a migrációs hullámok hatékony kezelésének célja olyan közérdeken alapuló nyomós okot képez, amely indokolhatja az olyan nemzeti intézkedést, amelyet e határozatnak az érintett tagállamban való hatálybalépését követően hoztak meg, és amely a harmadik államok 16 év alatti állampolgárai számára előírja, hogy az e tagállamba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük. Egy ilyen intézkedés azonban a kitűzött cél szempontjából nem arányos akkor, ha a végrehajtási módjai a harmadik államoknak az érintett tagállamban született, olyan kiskorú állampolgárai, mint az alapügy felperese tekintetében, akiknek egyik szülője e tagállamban jogszerűen tartózkodó török munkavállaló, meghaladják az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó megállapodáshoz – amelyet 1963. szeptember 12‑én Ankarában írt alá egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség, és amelyet a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal kötöttek meg, hagytak jóvá és erősítettek meg – csatolt, a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a migrációs hullámok hatékony kezelésének célja olyan közérdeken alapuló nyomós okot képez, amely indokolhatja az olyan nemzeti intézkedést, amelyet e határozatnak az érintett tagállamban való hatálybalépését követően hoztak meg, és amely a harmadik államok 16 év alatti állampolgárai számára előírja, hogy az e tagállamba való belépéshez és tartózkodáshoz tartózkodási engedéllyel kell rendelkezniük.

Egy ilyen intézkedés azonban a kitűzött cél szempontjából nem arányos akkor, ha a végrehajtási módjai a harmadik államoknak az érintett tagállamban született, olyan kiskorú állampolgárai, mint az alapügy felperese tekintetében, akiknek egyik szülője e tagállamban jogszerűen tartózkodó török munkavállaló, meghaladják az e cél eléréséhez szükséges mértéket.