—

a Bund Naturschutz in Bayern eV és Harald Wilde képviseletében A. Lehners Rechtsanwalt,

—

a Freistaat Bayern képviseletében A. Meyer, Oberlandesanwalt és W. Durner Rechtsanwalt,

—

a Stadt Nürnberg képviseletében U. Hösch Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Becker és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Bund Naturschutz in Bayern eV és Harald Wilde, valamint a Freistaat Bayern (Bajorország szövetségi tartomány, Németország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az utóbbi által a Stadt Nürnbergben (Nürnberg város, Németország) található út egyes részeinek kiszélesítését jóváhagyó, anélkül hozott határozat jogszerűsége, hogy elvégezte volna ezen kiszélesítés környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatát.

3

A 2011/92 irányelv (1) preambulumbekezdése értelmében, a több alkalommal jelentősen módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 175., 40. pont) kodifikációját célozza.

4

A 2011/92 irányelv tartalmazza többek között az alábbi preambulumbekezdéseket:

„[…]

[…]”

5

Ezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A 2. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel az I. mellékletben felsorolt projekteket vizsgálatnak vetik alá, az 5–10. cikkel összhangban.

(2)   A 2. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel a II. mellékletben felsorolt projektekre a tagállamok határozzák meg, hogy a projektet alá kell‑e vetni az 5–10. cikknek megfelelő vizsgálatnak. A tagállamok ezt meghatározzák:

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) és a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák.”

6

Az említett irányelv I. mellékletének 7. pontjában szerepel többek között, az ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett projektek sorában:

„[…]

7

A 2011/92 irányelv I. mellékletének 24. pontjában ugyancsak az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett projektek sorában szerepel:

„Az e mellékletben felsorolt projektek bármilyen változtatása vagy bővítése, ha az ilyen változtatás vagy bővítés önmagában eléri az e mellékletben adott esetben meghatározott küszöbértékeket”.

8

Az említett irányelv I. melléklete „Infrastrukturális projektek” című 10. pontjában, ugyancsak az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett projektek sorában szerepel:

„[…]

[…]”

9

Ezen irányelv II. melléklete 13. pontjában, ugyancsak a 4. cikk (2) bekezdésében említett projektek sorában szerepel:

10

Az 1975. november 15‑én Genfben aláírt, a nemzetközi forgalmú nagy utakról szóló európai megállapodás (AGR) (a továbbiakban: megállapodás) „A nemzetközi forgalmú nagy utak által teljesítendő feltételek” című II. melléklete az alábbi szövegezésű I.1 pontot tartalmazza:

„A következő rendelkezések a továbbiakban »nemzetközi utaknak« nevezett nemzetközi forgalmú nagy utak építésének és kiszélesítésének alapvető jellemzőire vonatkoznak, és megfelelnek az útépítési technika jelenlegi állásának. Ezen rendelkezések nem vonatkoznak a beépített területekre. Ezeket, ha az ilyen utak akadályt vagy veszélyt jelentenek, meg kell kerülni.”

E melléklet „A nemzetközi utak kategóriája” című II. címe alatt található a II.3 pont, amely az alábbi fogalommeghatározást tartalmazza:

„Gyorsforgalmi utak

Kizárólag gépjárműforgalomra szolgáló utak, amelyek csak forgalmi csomópontokon vagy szabályozott keresztezéseken keresztül érhetők el, és amelyeken tilos többek között a megállás és a várakozás.”

11

A 2015. május 22‑i törvénnyel módosított Bayerisches Straßen und Wegegesetz (az utakról szóló bajor törvény, a továbbiakban) 1981. október 5‑én közzétett változatának „Környezeti hatásvizsgálat” című 37. cikke így rendelkezik:

„A tartományi, járási, település‑összekötő és helyi utak esetében környezeti hatásvizsgálatot kell végezni az alábbi esetekben:

12

2013. június 28‑i határozatukkal Bajorország szövetségi tartomány illetékes hatóságai jóváhagyták a Nürnberg város 4. kerületén át húzódó út egyes szakaszainak kiszélesítésére vonatkozó terveket.

13

A szóban forgó kiszélesítési projekt a kétszer kétsávos út két szakaszára vonatkozik. Az első, 1, 8 km‑es szakaszon a tervek szerint az egyik oldalon egy harmadik sávot nyitnak, és zajfogó falat emelnek mintegy 1,3 km‑en. A második szakaszon, 2,6 km hosszan mintegy 1,8 km hosszúságú közúti alagút építését, a meglévő „sík kereszteződések”„szinteltolásos kereszteződésekké” való átalakítását, továbbá Nürnberg városközpontjának irányából új sáv nyitását tervezik. A két érintett szakasz lakott övezetben található.

14

Az alapeljárás mindkét felperese keresetet nyújtott be ezen, 2013. június 28‑i határozat megsemmisítése iránt a Bayerisches Verwaltungsgericht Ansbach (ansbachi bajor közigazgatási bíróság, Németország) előtt többek között arra hivatkozva, hogy e határozatot nem előzte meg környezeti hatásvizsgálat.

15

E kereseteket a bíróság 2014. július 14‑i ítéleteivel elutasította. 2015. június 23‑i végzéseivel a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof (Bajorország legfelsőbb közigazgatási bírósága, Németország) engedélyezte az alapeljárás felperesei számára, hogy az említett ítéletekkel szemben fellebbezést nyújtsanak be.

16

E fellebbezés vizsgálatának keretében a kérdést előterjesztő bíróságban felmerült az a kérdés, hogy a szóban forgó projektet a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) és c) alpontja értelmében alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak. E bíróság kételkedik különösen abban, hogy e rendelkezéseket alkalmazni kellene 10 km‑nél rövidebb szakaszon történő kiszélesítésre, és felmerül benne, hogy az e rendelkezések értelmében vett „építésről” van‑e szó.

17

A Bayerischer Verwaltungsgerichtshof (Bajorország legfelsőbb közigazgatási bírósága) ilyen körülmények között úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

18

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának c) alpontját akként kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés egy olyan útkiszélesítési projektre is vonatkozik, amely, jóllehet csak egy 10 km‑nél rövidebb szakaszt érint, mint az alapügyben, egy meglévő négy‑ vagy többsávos út kiszélesítésére vonatkozik.

19

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011/92 irányelv (8) és (9) preambulumbekezdése értelmében az európai uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy különbséget tegyen egyrészt az olyan, bizonyos típusú projektek, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre és amelyeket főszabály szerint módszeres vizsgálatnak szükséges alávetni, másrészt az olyan, más jellegű projektek között, amelyek várhatóan nem minden esetben gyakorolnak jelentős hatást a környezetre, és azokat abban az esetben kell megvizsgálni, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy a projektek feltehetően jelentős hatással vannak a környezetre.

20

Ebből következőleg a 2011/92 irányelv 4. cikke különbséget tesz egyrészt, (1) bekezdése szerint, azon, az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt projektek, amelyeket környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni, és másrészt, (2) bekezdése szerint az olyan, az említett irányelv II. mellékletében felsorolt projektek között, amelyek tekintetében a tagállamok határozzák meg, hogy szükség van‑e ilyen vizsgálatra.

21

A 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontja említi azokat a projekteket, amelyeknek a tárgya „[a]utópályák és gyorsforgalmi utak építése” és c) alpontja azokat a projekteket, amelyeknek a tárgya „[n]égy‑, vagy ennél többsávos új utak építése, vagy meglévő, egy‑ vagy kétsávos utak áthelyezése és/vagy kiszélesítése négy‑ vagy többsávossá, akkor, ha az új, vagy átalakított, vagy kiszélesített útszakasz egybefüggően legalább 10 km hosszú”.

22

A 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának c) alpontjából egyértelműen következik, hogy az uniós jogalkotó a tagállamoknak az egyes útkiszélesítési projektek módszeres hatásvizsgálat alá vonására vonatkozó kötelezettségét kizárólag az olyan projektekre kívánta korlátozni, amelyek jelentős hosszúságú, ez esetben legalább 10 km hosszú útszakaszt érintenek.

23

Jóllehet a 2011/92 irányelv alkalmazási köre, csakúgy, mint a 85/337 irányelv alkalmazási köre kiterjedt, és célkitűzései széles körűek (lásd különösen, ebben az értelemben: 2008. február 28‑iAbraham és társai ítélet, C‑2/07, EU:C:2008:133, 32. pont, 2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 28. pont), ezen előbbi irányelv teleologikus értelmezése nem térhet el az uniós jogalkotó egyértelműen kifejezett szándékától (lásd ebben az értelemben: 2011. március 17‑iBrussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ítélet, C‑275/09, EU:C:2011:154, 29. pont).

24

Következésképpen egy olyan útkiszélesítési projekt, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely 10 km‑nél rövidebb útszakaszt érint, pusztán jellegénél fogva, függetlenül attól, hogy már meglévő négy vagy többsávos út kiszélesítéséből áll‑e, nem szerepel a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának c) alpontjában felsorolt projektek sorában.

25

E megállapítás mindazonáltal nem érinti az alapügyben a 2011/92 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének és II. mellékletének alkalmazását.

26

A fentiek fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának c) alpontja nem értelmezhető akként, hogy e rendelkezés egy olyan útkiszélesítési projektre is vonatkozik, amely, jóllehet csak egy 10 km‑nél rövidebb szakaszt érint, mint az alapügyben, egy meglévő négy‑ vagy többsávos út kiszélesítésére vonatkozik.

27

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.

28

A kérdést előterjesztő bíróság harmadik és hatodik kérdése, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, lényegében a „gyorsforgalmi utak” fogalmának tartalmára irányul, amely utak építése tekintetében, a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) pontja értelmében környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

29

A 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) pontja a gyorsforgalmi utak meghatározásához a gyorsforgalmi utak AGR‑ben foglalt, a jelen ítélet 10. pontjában hivatkozott fogalommeghatározására utal.

30

Először is meg kell állapítani, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete e 7. pontja b) pontjának szövege, az AGR‑re történő utalással együtt, megegyezik a 85/337 szövegével. Ez utóbbi alkalmazása tekintetében a Bíróság kimondta, hogy mivel nem minden tagállam részese ezen megállapodásnak, e hivatkozás annak a 85/337 irányelv elfogadásának idején hatályos – azaz az 1975. november 15‑i – változatára vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 30. pont).

31

Tekintettel arra, hogy a 2011/92 irányelv a 85/337 irányelv egyszerű kodifikációjára szorítkozott, hogy nem minden tagállam részes fele ezen megállapodásnak, és semmi nem enged arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó a 2011/92 irányelv elfogadásának időpontjában az e megállapodás történő utalással nem annak eredeti, hanem módosított vagy felülvizsgált változataira szándékozott volna utalni, továbbra is e megállapodás eredeti, aláírásának időpontjában, azaz 1975. november 15‑én hatályos változatára kell hivatkozni.

32

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) pontjában foglalt, AGR‑re történő utalás értelmében ezen irányelv alkalmazásában „gyorsforgalmi út” alatt olyan utat kell érteni, amely megfelel az e megállapodás által adott meghatározásnak. E rendelkezésnek magából a szövegéből az következik tehát, hogy az említett irányelv azzal, hogy ezen meghatározásra, nem pedig az AGR hatálya alá tartozó utakra utal, olyan utakra vonatkozik, amelyek műszaki jellemzőit e meghatározás tartalmazza, nem pedig az olyan utakra, amelyek e rendelkezés alkalmazásában az AGR értelmében vett „nemzetközi forgalmú nagy utak”. Következésképpen ugyanezen irányelv I. melléklete 7. pontjának b) pontja alá tartozik egy olyan út építése, amely az AGR által adott értelmezésből következően a gyorsforgalmi utak műszaki jellemzőivel rendelkezik, még akkor is, ha ez az út nem képezi a nemzetközi forgalmú nagy utak hálózatának részét.

33

A 2011/92 irányelv által előírt kötelezettségek fényében nincs befolyással az a körülmény, hogy a megállapodás II. melléklete I 1. pontjának értelmében e melléklet rendelkezései „nem vonatkoznak a beépített területekre”, amelyeket, „ha az ilyen utak akadályt vagy veszélyt jelentenek, meg kell kerülni”. Az AGR alkalmazási körének ilyen korlátozása önmagában egyáltalán nem teszi kétségessé a gyorsforgalmi utak e megállapodás által meghatározott, sajátos műszaki jellemzőinek a 2011/92 irányelven alapuló alkalmazhatóságát.

34

Harmadszor e meghatározás értelmében a gyorsforgalmi út kizárólag gépjárműforgalomra szolgáló út, amely csak forgalmi csomópontokon vagy szabályozott keresztezéseken keresztül érhető el, és amelyen tilos a megállás és a várakozás. E meghatározásból nem következik, hogy abból a lakott területen található utak eleve ki lennének zárva. Ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy a beépített területen húzódó utak kifejezett kizárásának hiányában a „gyorsforgalmi utak” fogalma magában foglalja azokat a városi utakat is, amelyek megfelelnek az AGR II. mellékletében előírt jellemzőknek (2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 31. pont).

35

A fentiekből az következik, hogy a harmadik és a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontját akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében „gyorsforgalmi utak” azok az utak, amelyek az AGR II. melléklete II.3. pontja szerinti fogalommeghatározásban foglalt műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, akkor is, ha ezek az utak nem képezik részét a nemzetközi forgalmú nagy utak e megállapodás által szabályozott rendszerének, vagy lakott övezetben húzódnak.

36

A kérdést előterjesztő bíróság negyedik és ötödik kérdése, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében az „építés” 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontja szerinti fogalmának tartalmára irányul.

37

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kiemelte, a Bíróság a 85/337 irányelv I. melléklete 7. pontja b) és c) alpontját, amely rendelkezéseket változatlanul vett át a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) és c) pontja, tágan értelmezte, és úgy ítélte meg, hogy valamely út átalakítására vonatkozó olyan projekt, amely nagyságát és kivitelezésének módját tekintve egyenértékű egy útépítéssel, az említett melléklet értelmében vett építésnek tekinthető (lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 36. pont, 2011. március 17‑iBrussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ítélet, C‑275/09, EU:C:2011:154, 27. pont).

38

A kérdést előterjesztő bíróság ezen elemzésből kiindulva arra keres választ, hogy egy olyan projekt, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely egy út bizonyos nagyságú, ám 10 km‑nél kisebb hosszúságú szakaszon, és nyomvonalának jelentős mértékű megváltoztatása nélküli átalakítására vonatkozik, tekinthető‑e úgy, hogy tárgya a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontja értelmében vett „építés”.

39

Meg kell állapítani, hogy a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának a) alpontjában használt „építés” kifejezés egyértelmű, és azt a szokásos értelemben kell felfogni, vagyis úgy, mint amely korábban nem létező építmények kivitelezésére vagy már létező építmények fizikai értelemben vett átalakítására vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2011. március 17‑iBrussels Hoofdstedelijk Gewest és társai ítélet, C‑275/09, EU:C:2011:154, 26. pont).

40

Nem tűnik vitathatónak, hogy az ilyen átalakítás körébe tartozik egy olyan projekt, amely meglévő sávoknak bizonyos nagyságú építőmérnöki megoldásokkal, köztük alagút kivájásával történő átalakítására vonatkozik, úgy, hogy e sávokat az út meglévő nyomvonala mentén és 10 km‑nél rövidebb szakaszon alakítják ki.

41

E tekintetben meg kell állapítani, hogy, ellentétben a 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontja a) és c) alpontjának rendelkezéseivel, ugyanezen 7. pont b) alpontja nem tartalmaz semmilyen hivatkozást a hatálya alá tartozó utak minimális hosszáról. Ezen utóbbi rendelkezés szövegéből az következik továbbá, hogy az uniós jogalkotó az autópályák és gyorsforgalmi utak építését azon típusú projektek közé sorolta, amelyeket módszeresen környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni, anélkül, hogy ezen útépítések tekintetében minimális hosszt írt volna elő.

42

Egyébként nem zárható ki, hogy egy út kiszélesítése, még ha rövid szakaszt érint is, már jellege folytán is olyan nagyságú legyen, hogy jelentős hatást gyakorol a környezetre. Következésképpen az „építés” 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) pontja szerinti fogalma nem feltételezi az érintett útszakasz egy bizonyos hosszát. A nemzeti bíróság feladata, hogy a jelen ítélet 37. pontjában felidézett körülmények között esetileg értékelje, hogy az adott útkiszélesítés, jellemzői összességére és nem csupán hosszára tekintettel, olyan nagyságú‑e, hogy azt az ezen irányelv értelmében vett „építésnek” kell tekinteni.

43

Következésképpen a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az „építés” 2011/92 irányelv I. melléklete 7. pontjának b) alpontja szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az korábban nem létező építmények kivitelezésére vagy már létező építmények fizikai értelemben vett átalakítására vonatkozik. Annak értékeléséhez, hogy egy ilyen átalakítás nagyságát és kivitelezésének módját tekintve egyenértékűnek tekinthető‑e egy ilyen építéssel, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie az érintett építmény minden jellemzőjét, nem csupán hosszát vagy eredeti nyomvonalának megtartását.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: