C‑589/15. P. sz. ügy

Alexios Anagnostakis

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Intézményi jog – Az Európai Bizottságot arra felkérő polgári kezdeményezés, hogy az államadósság szükségállapotban lévő tagállamokban való eltörlésére vonatkozó jogalkotási javaslatot terjesszen elő – Nyilvántartásba vétel iránti kérelem – A Bizottság általi megtagadás – A Bizottság hatáskörének nyilvánvaló hiánya – 211/2011/EU rendelet – A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja – Indokolási kötelezettség – EUMSZ 122. cikk – EUMSZ 136. cikk – Megsértés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. szeptember 12.

1. Intézmények jogi aktusai–Indokolás–Kötelezettség–Terjedelem–Polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét megtagadó bizottsági határozat–A Bizottság által a javasolt intézkedések tekintetében a jogalkotási hatáskör nyilvánvaló hiányára való hivatkozás–A Szerződésnek a javaslatban hivatkozott minden egyes rendelkezésére vonatkozóan fennálló igazolási kötelezettség–Korlátok

   (EUMSZ 296. cikk; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés, b) pont és (3) bekezdés, második albekezdés, valamint II. melléklet)

2. Megsemmisítés iránti kereset–Jogalapok–Az indokolás hiánya vagy elégtelensége–Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap

   (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)

3. Uniós polgárság–A polgársághoz kapcsolódó jogok–Polgári kezdeményezés benyújtása–211/2011 rendelet–Lajstromozási feltételek–Javaslat, amelynek a Bizottság hatáskörébe kell tartoznia–A Bizottság által végzett vizsgálat

   (211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (1), (2) és (10) preambulumbekezdés, valamint 4. cikk, (2) bekezdés, b) pont és II. melléklet)

4. Fellebbezés–Jogalapok–Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap–Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

5. Gazdaság‑ és monetáris politika–Gazdaságpolitika–Az unió azon hatásköre, hogy nehéz helyzetben lévő tagállamoknak pénzügyi támogatást nyújtson–Terjedelem–Valamely súlyos finanszírozási problémákkal szembesülő tagállam számára az adóssága részben vagy egészben történő vissza nem fizetését lehetővé tévő szükségállapot elvét szabályozó jogszabály elfogadása–Kizártság

   (EUMSZ 122. cikk, (1) és (2) bekezdés)

6. Gazdaság‑ és monetáris politika–Gazdaságpolitika–Gazdaságpolitikák összehangolása–Az Unió hatásköre–Terjedelem–Valamely súlyos finanszírozási problémákkal szembesülő tagállam számára az adóssága részben vagy egészben történő vissza nem fizetését lehetővé tévő szükségállapot elvét szabályozó jogszabály elfogadása–Kizártság

   (EUMSZ 136. cikk, (1) bekezdés)

7. Bizottság–Hatáskörök–Jogalkotás‑kezdeményezési hatáskör–Jogalkotási kezdeményezés nemzetközi jogi elvre alapításának lehetősége a Szerződésekben szereplő hatáskör hiányában–Kizártság

   (EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés)

1.  A polgári kezdeményezésről szóló 211/2011 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt azon kötelezettség, hogy a szervezőket tájékoztatni kell az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatuk nyilvántartásba vétele megtagadásának okairól, az EUMSZ 296. cikkben a jogi aktusok tekintetében előírt indokolási kötelezettségnek az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatra vonatkozó különös kifejeződése. E követelményt az ügy körülményeire figyelemmel kell értékelni.

   E tekintetben, amennyiben e megtagadás a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapul, ezen indokolásnak fel kell tüntetnie azon okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy véli, hogy az említett javaslat nyilvánvalóan azon hatáskörén kívül esik, hogy a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be. Amennyiben az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat csupán összefoglalóan utal az EUM‑Szerződésnek az e javaslattal érintett jogi aktus elfogadására alkalmazandó rendelkezéseire, a Bizottságnak jogában áll e hivatkozott rendelkezések közül kizárólag arról határozni, amely álláspontja szerint a legkevésbé irreleváns, és nem kell külön indokolást adnia valamennyi említett rendelkezésről, sem a fortiori indokolnia az EUM‑Szerződés bármely egyéb rendelkezése relevanciájának hiányát. E tekintetben, jóllehet a Bizottság internetes oldala csupán azt teszi lehetővé, hogy az adott tárgyra vonatkozó rendelkezéseket egyben válasszák ki, a szervezők a 211/2011 rendelet II. melléklete alapján mellékelhettek volna részletesebb információkat a tekintetben, hogy e cikkek mennyiben relevánsak a szóban forgó európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat tartalmára.

   (vö. 28., 29., 34., 37., 38. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 42. pont)

3.  Amint arra a polgári kezdeményezésről szóló 211/2011 rendelet (10) preambulumbekezdése emlékeztet, az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételére vonatkozó, az e rendelet 4. cikke szerinti határozatot a megfelelő ügyintézés elvét betartva kell elfogadni, amely elvhez különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy gondos és pártatlan vizsgálatot folytasson le, amely figyelembe veszi ezenkívül az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét. A megfelelő ügyintézés elvéhez kapcsolódó ezen követelmények általános jelleggel alkalmazandók az uniós adminisztráció által a nyilvánossággal fennálló kapcsolatai során tanúsított tevékenységre, és ebből következően az európai polgári kezdeményezés benyújtásához való joggal – mint a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételére szolgáló eszközzel – összefüggésben. Ráadásul az ezen eszköz által követett, a 211/2011 rendelet (1) és (2) preambulumbekezdésében megfogalmazott, továbbá többek között a polgárok részvételének bátorítására és az Unió elérhetőbbé tételére irányuló céloknak megfelelően az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt nyilvántartásba vételi feltételt az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot elbíráló Bizottságnak oly módon kell értelmeznie és alkalmaznia, hogy biztosítsa az európai polgári kezdeményezés könnyű elérhetőségét.

   Következésképpen a Bizottság a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján csak akkor tagadhatja meg az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét, ha az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat – tekintettel a szervezők által az e rendelet II. melléklete alapján nyújtott kötelező vagy adott esetben kiegészítő információkból következő tárgyára és céljaira – nyilvánvalóan azon hatáskörön kívül esik, hogy a Bizottság Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

   (vö. 47–50. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 55., 79., 93. pont)

5.  Figyelembe véve különösen a tagállamok közötti szolidaritás szellemét – amelynek az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésének szövege értelmében elsődlegesen érvényesülnie kell az említett rendelkezésen alapuló, gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedések elfogadásakor – az említett rendelkezés nem minősülhet megfelelő jogalapnak ahhoz, hogy elfogadjanak egy olyan intézkedést vagy elvet, amely alapján valamely tagállam egyoldalúan lényegében úgy dönthetne, hogy az adósságát részben vagy egészben nem fizeti vissza. Ezen elv elfogadása nem minősülhet az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése szerinti, az Unió által nyújtott támogatási intézkedésnek sem, mivel egy ilyen elv nem kizárólag a tagállamnak az Unió felé fennálló adósságára vonatkozna, hanem más közjogi vagy magánszemélyekkel, és így többek között a tagállamokkal szembeni adósságaira is. Márpedig az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése kizárólagos tárgya az Unió által, nem pedig a tagállamok által nyújtott pénzügyi támogatás.

   (vö. 71., 76., 77. pont)

6.  A szükségállapot elvének elfogadása, amely elv szerint ha valamely tagállam súlyos finanszírozási problémákkal szembesül, egyoldalúan úgy dönthet, hogy az adósságát részben vagy egészben nem fizeti vissza, nyilvánvalóan nem tartozik az EUMSZ 136. cikk (1) bekezdésében írt intézkedések közé. Semmi nem enged ugyanis arra következtetni, hogy ezen elv elfogadása a költségvetési fegyelem összehangolásának erősítésére irányulna, vagy azon gazdaságpolitikai iránymutatások közé tartozna, amelyeket a Tanács a gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása érdekében kidolgozhat. E tekintetben, minthogy az Unió szerepe a gazdaságpolitika területén koordinációs intézkedések elfogadására korlátozódik, az ilyen intézkedés egyáltalán nem tartozik az EUMSZ 136. cikk (1) bekezdésének értelmében vett „gazdaságpolitikai iránymutatás” fogalma alá, és elfogadásának a valóságban az lenne a hatása, hogy a szerződő felek szabad akaratát az államadósság egyoldalú eltörlésének jogszabályi mechanizmusával helyettesítené, amit ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem enged meg.

   (vö. 89–91. pont)

7.  Az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő hatáskör‑átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el az e Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Ami különösen az uniós intézményeket illeti, az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy ezek mindegyike a Szerződésekben rá ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint jár el.

   Következésképpen a Bizottság csak akkor javasolhatja uniós jogi aktus elfogadását, ha e tekintetben a Szerződések hatáskört biztosítanak. Önmagában valamely nemzetközi jogi elvnek a létezése – feltételezve, hogy ez egyáltalán megállapítható – nem elégséges a Bizottság jogalkotási kezdeményezésének megalapozásához.

   (vö. 97–100. pont)