—

a Raffinerie Tirlemontoise SA képviseletében D. Gérard avocat és H.‑J. Prieß Rechtsanwalt,

—

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és M. J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőik: M. Keup és B. De Moor avocats,

—

a holland kormány képviseletében B. Koopman, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Lewis és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a cukor piacának közös szervezéséről szóló, 1999. szeptember 13‑i 2038/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 252., 1. o.) 33. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére, valamint egyfelől a cukorágazatban termelési illetékként fizetendő összegeknek az 1999/2000‑es gazdasági évre történő megállapításáról, valamint a kiegészítő illeték kiszámítása együtthatójának meghatározásáról szóló, 2000. október 12‑i 2267/2000/EK bizottsági rendelet (HL 2000. L 259., 29. o.), másfelől a cukorágazatban termelési illetékként fizetendő összegeknek a 2000/2001‑os gazdasági évre történő megállapításáról szóló, 2001. október 11‑i 1993/2001/EK bizottsági rendelet (HL 2001. L 271., 15. o.) érvényességének elbírálására irányul.

2

E kérelmet a Raffinerie Tirlemontoise SA (a továbbiakban: Raffinerie) és a belga állam között az 1999/2000‑től 2004/2005‑ig terjedő gazdasági évekre vonatkozó cukortermelési illetékek túlfizetésének visszatérítése iránti kérelem tárgyában folyó peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 2038/1999 rendelet (14)–(17) preambulumbekezdéseinek szövege a következő volt:

4

A 2038/1999 rendelet 33. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Minden egyes gazdasági év vége előtt meg kell állapítani:

(2)   A 2000/2001‑es gazdasági év vége előtt, a 26. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, az 1995/1996‑tól 2000/2001‑ig terjedő gazdasági évekre összesítve kell megállapítani:

Az (1) bekezdés e) pontjában említett teljes veszteségre vagy bevételre vonatkozó becslést a c) és d) pontban említett összegek közötti különbséggel ki kell igazítani.”

5

A 1999/2000‑os gazdasági év tekintetében a cukorágazatban fizetendő termelési illetékek összegét, valamint kiegészítő termelési illetékek kiszámításának együtthatóját a 2267/2000 rendelet állapította meg. A 2000/2001‑os gazdasági év tekintetében a cukorágazatban fizetendő termelési illetékek összegét a 1993/2001 rendelet állapította meg.

6

A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2001. június 19‑i 1260/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 17. o. helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 17. o.) (9)–(13) preambulumbekezdéseinek szövege a következő volt:

7

A 1260/2001 rendelet 15. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Minden egyes gazdasági év vége előtt meg kell állapítani:

(2)   A 2005/2006‑os gazdasági év vége előtt, a 10. cikk (3), (4), (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül, a 2001/2002‑től 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évekre összesítve kell megállapítani:

Az (1) bekezdés c) pontjában említett teljes veszteségre vagy bevételre vonatkozó becslést a c) és d) pontban említett összegek közötti különbséggel ki kell igazítani.”

8

A Raffinerie egy cukortermelő társaság.

9

Miután úgy vélte, hogy az általa a 2001/2002‑től 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évekre megfizetett termelési illetékek túlzott mértékűek voltak, a Raffinerie keresetet indított a belga intervenciós és visszatérítési hivatallal szemben az illeték‑túlfizetés visszatérítése iránt.

10

2014. július 1‑jén a belga intervenciós és visszatérítési hivatal múltbeli terhei – azaz, többek között, követelései és tartozásai – átszálltak a belga államra.

11

Ami különösen az 1999/2000‑es és a 2000/2001‑es gazdasági éveket illeti, a Raffinerie kifejti, hogy a Bíróság által a 2012. szeptember 27‑iZückerfabrik Jülich ítéletben (C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591) alkalmazott indokolás kétségessé teszi az e két gazdasági év tekintetében megállapított illetékek kiszámítását, ami a 2267/2000 rendeletben, illetve a 1993/2001 rendeletben található, azonban a Bíróságnak a hozzá eddig benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek keretében e két rendeletet illetően még nem volt alkalma elbírálnia az ítéletében megállapított érvénytelenségi okokat.

12

Ilyen körülmények között a tribunal de première instance de Bruxelles (brüsszeli elsőfokú bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

13

Elöljáróban egyrészt hangsúlyozni kell, hogy az 1995/1996‑tól a 2000/2001‑ig terjedő gazdasági évek tekintetében a termelési illetékek meghatározásához irányadó szempontokat megállapító 2038/1999 rendelet 33. cikke, és a 2001/2002‑től a 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évek tekintetében a termelési illetékek meghatározásához irányadó szempontokat megállapító 1260/2001 rendelet 15. cikke, az (1) bekezdéseiket illetően, lényegében azonosak (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06 és C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 31. pont). Ugyanez elmondható a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (2) bekezdését és a 1260/2001 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését illetően is.

14

Másrészt, a 2038/1999 rendeletnek a rendelet 33. cikkét alátámasztó (15)–(17) preambulumbekezdése lényegében azonos az 1260/2001 rendeletnek az ez utóbbi rendelet 15. cikkét alátámasztó (11)–(13) preambulumbekezdésével.

15

E körülményekre tekintettel, amint azt a Raffinerie, a belga kormány és a Bizottság is állítja, meg kell állapítani, hogy a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (1) és (2) bekezdését, illetve az 1260/2001 rendelet 15. cikkének (1) és (2) bekezdését egyformán kell értelmezni.

16

A 2038/1999 rendelet 33. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében az átlagos veszteség egyenlő a visszatérítések teljes összege és a folyó gazdasági év során teljesítendő exportkötelezettségek tonnában számított teljes mennyisége lefölözéseinek teljes összege közötti különbséggel (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06 és C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 46. pont; 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 39. pont).

17

Márpedig, „a folyó gazdasági év során teljesítendő exportkötelezettségek” fogalma, amely kötelezettségek tonnában számított mennyisége képezi a 2038/1999 rendelet 33. cikke (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában az átlagos veszteség kiszámítását lehetővé tevő viszonyszámot, úgy tűnik, hogy magában foglalja az e rendelet 33. cikkének hatálya alá tartozó, az Európai Közösségből történő kivitelre szánt teljes termékmennyiséget, és e fordulatra tekintettel irreleváns az a kérdés, hogy a kivitelre szánt termékmennyiségek után fizetnek‑e export‑visszatérítést, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06 és C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 49–51. pont).

18

Ennélfogva, minden egyes, a 2038/1999 rendelet 33. cikkének hatálya aló tartozó, kivitelre került termékmennyiséget – akár fizettek utána ténylegesen visszatérítést, akár nem – ezen cikk (1) bekezdése szerint figyelembe kell venni a tonnánkénti előrelátható átlagos veszteség meghatározásához (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06 és C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 61. pont).

19

Ami a „visszatérítések teljes összegét” illeti, ami a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (1) bekezdése d) pontja alkalmazásában az átlagos veszteség kiszámítását lehetővé tevő viszonyszám egyik elemét képezi, annak közvetlen kapcsolatban kell állnia azokkal a költségekkel, amelyek a Közösség költségvetését a cukorágazat termékfeleslegeinek értékesítése címén terhelik, és ennélfogva annak az exportkötelezettségek tárgyát képező termékmennyiségek értékesítésének biztosítása érdekében kifizetett export‑visszatérítések összegének figyelembevételén kell alapulnia (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 48. és 49. pont).

20

Az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az átlagos veszteség kiszámítása céljából az e rendelkezés hatálya alá tartozó termékek export‑visszatérítéseihez kapcsolódó tényleges költségek teljes összegét el kell osztani ezen exportált termékek mennyiségeinek egészével, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak tekintetében ténylegesen fizettek‑e visszatérítést, vagy sem.

21

Hangsúlyozni kell, hogy a 2038/1999 rendelet és különösen annak 33. cikke értelmében, a termelési illetékeket a teljes veszteség alapján számítják ki (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06 és C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 41. pont).

22

E célból emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet – akárcsak az 1260/2001 rendelet – célja, hogy a termelési többletek értékesítési költségeinek önfinanszírozási rendszerét hozza létre, amely arra irányul, hogy méltányosan, de hatékonyan biztosítsa, hogy maguk a termelők állják teljes mértékben e költségeket. Következésképpen, az elfogadott számítási módszer a gyakorlatban nem vezethet arra, hogy a teljes veszteség a priori a közösségi termelési többlet értékesítésével kapcsolatban álló visszatérítésekhez köthető költségeknél magasabb összegben kerüljön meghatározásra (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑5/06, C‑23/06–C‑36/06, EU:C:2008:260, 44., 57. és 60. pont; 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 46. pont).

23

Az említett rendelet 33. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a teljes veszteség az exportálható többlet és az átlagos veszteség szorzata. Ennélfogva, az átlagos veszteség túlértékelése elkerülhetetlenül a teljes veszteség túlértékeléséhez vezet, és így túlzottan magas termelési illetékek meghatározását eredményezi (lásd analógia útján: 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 47. pont).

24

Márpedig a 2038/1999 rendelet 33. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmében vett átlagos veszteséget az e rendelet 33. cikke (1) bekezdése d) pontja második francia bekezdésében foglalt számítási szabályt követve kell meghatározni.

25

Így a jelen ítélet 17–19. pontjában szereplő, ez utóbbi rendelkezésre vonatkozó megállapításokat a 2038/1999 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének b) pontja vonatkozásában is alkalmazni kell.

26

Ebből eredően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy termelési illetékek teljes összegének kiszámítása céljából a kiszámított átlagos veszteséget az e rendelkezés hatálya alá tartozó termékek export-visszatérítéseihez kapcsolódó tényleges költségek végösszegének ezen exportált termékmennyiségek egészének elosztásával kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak tekintetében ténylegesen fizettek‑e visszatérítést, vagy sem.

27

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy az a számítási módszer, amelyet a Bizottság a cukorágazatban fizetendő termelési illetékek összegének megállapítására alkalmazott, és amelyet az 1762/2003/EK, az 1775/2004/EK, az 1686/2005/EK és a 164/2007/EK rendelet helyesbítéséről és a cukorágazatban termelési illetékként fizetendő összegeknek a 2002/2003‑as, 2003/2004‑es, 2004/2005‑ös, 2005/2006‑os gazdasági évekre történő megállapításáról szóló, 2009. november 3‑i 1193/2009 rendelet (HL 2009. L 321., 1. o.) is rögzít, nem veszi figyelembe azon export‑visszatérítések összegét, amelyeket azért fizetnek, hogy biztosítsák az exportkötelezettségek alá eső feldolgozott termékekben található cukormennyiségek értékesítését. A Bíróság ugyanis úgy vélte, hogy e számítási módszer lényege, hogy minden ilyen mennyiséghez egy olyan elméleti visszatérítési összeget rendel, amely a Bizottság által bizonyos időközönként meghatározott összegek átlagán alapul, függetlenül az esetleges visszatérítés tényleges megtörténtétől és annak tényleges összegétől (2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 48. pont).

28

Mivel a visszatérítés ezen elméleti összegét az átlagos veszteség kiszámítását lehetővé tevő viszonyszám elemeként alkalmazzák, e szám kerekítése szükségképpen az átlagos veszteség, ennélfogva pedig a teljes veszteség túlértékelésével jár, ami sérti az 1260/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 50. pont).

29

Következésképpen a Bíróság a 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítéletében (C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 54. pont) az 1193/2009 rendeletet, a 3. cikkében szereplő, az Európai Unió Törvényszékének 2011. szeptember 29‑iLengyelország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (T‑4/06, nem tették közzé, EU:T:2011:546) a Törvényszék által már megsemmisített rendelkezésein kívüli részében érvénytelennek nyilvánította.

30

Márpedig nem vitás, hogy az a számítási módszer, amelyet a Bizottság a cukorágazatban fizetendő termelési illetékek összegének megállapítására alkalmazott, ahogyan azt a 2267/2000 rendelet és az 1993/2001 rendelet meghatározta, nem vette figyelembe azon export‑visszatérítések tényleges összegét sem, amelyeket azért fizettek, hogy biztosítsák az exportkötelezettségek alá eső feldolgozott termékekben található cukormennyiségek értékesítését.

31

Mivel az ilyen számítási módszer, a jelen ítélet 28. pontjában említett okokból, szükségképpen az átlagos veszteség, ennélfogva pedig a teljes veszteség túlértékelésével jár, azt a 2038/1999 rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni.

32

Ennélfogva a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2267/2000 rendelet és az 1993/2001 rendelet érvénytelen.

33

A Bizottság azt állítja, hogy figyelemmel a 2267/2000 rendelet és az 1993/2001 rendelet elfogadása óta eltelt időre, az alapügy tárgyát képező gazdasági évekre vonatkozó adatok fellelhetőségének nehézségeire, és arra a körülményre, hogy egyes, akkor még létező gazdasági szereplők ma már nem léteznek, célszerű lenne, ha a Bíróság e rendeletek érvénytelensége megállapításának hatályát korlátozná, e korlátozás kedvezményének azon vállalkozások javára történő fenntartásával, amelyek a jelen ítélet kihirdetéséig keresetet vagy azzal egyenértékű más jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő az említett rendeletek által meghatározott, a cukorágazat termelési illetékei címén általuk szükségtelenül megfizetett összegek visszatéríttetése iránt.

34

Az érvénytelenség időbeli hatályának ilyen korlátozása nem fosztaná meg azokat a vállalkozásokat jogaik jogi védelmétől, amelyek keresetet vagy jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő. Ugyanakkor elkerülné, hogy olyan helyzet álljon elő, amely torzíthatja a versenyt a régi tagállamokban található vállalkozások, és az azon tagállamokban található vállalkozások között, amelyek 2004‑től kezdve csatlakoztak az Európai Unióhoz, hiszen kizárólag az előbbiek részesülhetnének az illetékek túlfizetésének visszatérítésének kedvezményében.

35

Ami a Belga Királyságot illeti, ő a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy nincs semmiféle olyan objektív eltérés, amely lehetővé tenné a jelen ítélet kihirdetése előtt keresetet benyújtó vállalkozások és az ilyen kereset be nem nyújtó vállalkozások helyzete közötti különbségtételt, és emiatt azt javasolta, hogy a 267/2000 rendelet és az 1993/2001 rendelet érvénytelensége megállapításának hatályát a jövőre nézve korlátozza a Bíróság.

36

Végezetül, a Raffinerie és a Holland Királyság perbeszédeikben amellett érveltek, hogy a jelen ügyben az említett rendeletek érvénytelensége megállapításának időbeli hatályának korlátozását indokolttá tevő, jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolások kell hogy érvényesüljenek.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság abban az esetben, ha ezt a jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolások indokolják, az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján – amely analógia útján alkalmazandó az EUMSZ 267. cikk szerinti azon előzetes döntéshozatali eljárásokban is, amelyek az Unió jogi aktusai érvényességének vizsgálatára irányulnak – mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy minden egyedi esetben megjelölje az érintett jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak (2016. április 28‑iBorealis Polyolefine és társai ítélet, C‑191/14, C‑192/14, C‑295/14, C‑389/14 és C‑391/14–C‑393/14, EU:C:2016:311, 103. pont).

38

A Bíróság tehát korábban már élt azzal a lehetőséggel, hogy a valamely uniós jogi rendelkezés érvénytelenségének megállapításából eredő joghatásokat időben korlátozza, ha a jogbiztonságon alapuló, az érintett ügyekben szerepet játszó valamennyi köz‑ és egyéni érdekhez kapcsolódó kényszerítő erejű megfontolások megakadályozták, hogy a pénzösszegeknek az e rendelkezés alapján, az ítélet meghozatalát megelőző időszak vonatkozásában történt beszedését vagy kifizetését kétségbe lehessen vonni (lásd többek között: 2001. november 8‑i hozott Silos‑ítélet, C‑228/99, EU:C:2001:599, 36. pont).

39

A jelen ügyben sem az 1999/2000‑es és a 2000/2001‑es gazdasági évre vonatkozó adatok fellelhetőségének nehézsége, sem az a tény, hogy néhány, az alapügy tényállása megvalósulásának idején még létező gazdasági szereplő már nem létezik, nem tekinthető olyan jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolásoknak, amelyek a jelen ítélet időbeli hatályának korlátozását indokolnák.

40

Egyébként, az a körülmény, hogy a „régi” tagállamokban található vállalkozásoknak, amelyeknek az 1999/2000‑es és a 2000/2001‑es gazdasági évek tekintetében meg kellett fizetniük az illetékeket, meg kell kapniuk az illetékek túlfizetésének visszatérítését, nem olyan jellegű körülmény, amely torzítaná az e vállalkozások és az Európai Unióhoz 2004‑től kezdve csatlakozott tagállamokban található vállalkozások közötti versenyt, hiszen e visszatérítésnek csupán az a célja, hogy megszüntessen egy, az előbbi kategóriába tartozó vállalkozások számára hátrányos helyzetet.

41

E körülmények között nincs szükség a jelen ítélet időbeli hatályának korlátozására.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: