C‑582/15. sz. ügy

Gerrit van Vemde

elleni

büntetőeljárás

(a rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Ítéletek kölcsönös elismerése – 2008/909/IB kerethatározat – Hatály – 28. cikk – Átmeneti rendelkezés – A »jogerős ítélet meghozatalának« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. január 25.

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott ítéletekre történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat–Fogalommeghatározások–Az „ítélet” fogalma–Önálló és egységes értelmezés

   (2008/909 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, a) pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott ítéletekre történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat–Átmeneti rendelkezések–Valamely tagállam olyan nyilatkozata, amely lehetővé teszi az elítélt személyek átszállításáról szóló, az e kerethatározat hatálybalépése előtt meglévő jogi rendelkezések további alkalmazását–Feltétel–A „jogerős ítélet meghozatalának” fogalma–Terjedelem

   (2008/909 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, a) pont, 3. cikk, (1) bekezdés, valamint 28. cikk, (1) és (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 25., 26. pont)

2.  A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 28. cikke (2) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy az csak azokra az ítéletekre vonatkozik, amelyek az érintett tagállam által meghatározott időpont előtt jogerőre emelkedtek.

   Ezt az értelmezést erősíti az „ítéletnek” az e kerethatározat 1. cikkének a) pontjában szereplő fogalommeghatározása is. E tekintetben az a körülmény, hogy e cikk és az említett 28. cikk (2) bekezdése egyaránt a szóban forgó ítélet „jogerejére” utal, ez utóbbi rendelkezés alkalmazásában az említett ítélet és következésképpen a jogerőre emelkedés időpontja megtámadhatatlan jellegének különös jelentőségét hangsúlyozza. Egyébiránt a 2008/909 kerethatározat 28. cikkének (2) bekezdésében szereplő „ítélet” és a „meghozatal” fogalmát az Unió területén önállóan és egységesen kell értelmezni, hiszen e fogalmak, és így e rendelkezés hatálya nem függhet sem a kibocsátó, sem a végrehajtó állam belső büntetőeljárásától. Következésképpen ki kell zárni a 2008/909 kerethatározat 28. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezését, amely szerint annak alkalmazása attól az időponttól függene, amikor az ítélet az érintett nemzeti jog szerint „meghozottnak” tekintendő, függetlenül a jogerőre emelkedés időpontjától.

   Végül, ami azon szabályozás összefüggéseit és célját illeti, amelynek az alapeljárásban szóban forgó rendelkezés a részét képezi, emlékeztetni kell arra, hogy amint arra a főtanácsnok az indítványának 45–48. pontjában lényegében rámutatott, a 2008/909 kerethatározat 28. cikkének (2) bekezdése kivételt képez az e kerethatározat 28. cikke (1) bekezdésében foglalt általános rendszer alól, amely előírja, hogy a 2011. december 5. után érkező, valamely ítélet elismerése vagy büntetés végrehajtása iránti kérelmekre a tagállamok által az említett kerethatározat értelmében elfogadott szabályok az irányadók. Az imént említett első rendelkezést, mivel kivételt képez ezen általános rendszer alól, szigorúan kell értelmezni.

   Márpedig – azon esetek számának korlátozásával, amelyekre továbbra is a 2008/909 hatálybalépése előtt meglévő jogi eszközök irányadók, és így azon esetek számának növelésével, amelyekre a tagállamok által az e kerethatározat értelmében elfogadott szabályok az irányadók – az ugyanezen kerethatározat által megvalósítani kívánt célkitűzés leginkább az említett kerethatározat 28. cikke (2) bekezdésének olyan szigorú értelmezésével biztosítható, amely szerint e rendelkezés csak azokra az ítéletekre vonatkozik, amelyek legkésőbb 2011. december 5‑én jogerőre emelkedtek. Amint az a kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdéséből következik, e célkitűzés abban áll, hogy az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében lehetővé tegye a tagállamok számára az ítéletek elismerését és a büntetések végrehajtását.

   (vö. 27–31., 33. pont és a rendelkező rész)