C‑499/15. sz. ügy

W
és
V

kontra X

(a Vilniaus miesto apylinkės teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Szülői felelősséggel kapcsolatos joghatóság – 2201/2003/EK rendelet – 8–15. cikk – Joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben – 4/2009/EK rendelet – A 3. cikk d) pontja – A különböző tagállamok bíróságainak egymással ellentétes határozatai – Anyjának tartózkodási helye szerinti tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek – Az apa tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága a gyermek tartózkodási helye, a tartási kötelezettségek és a láthatási jog tárgyában általuk korábban hozott, jogerőre emelkedett határozat megváltoztatása tekintetében – Hiány”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. február 15.

  1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Az Emberi Jogok Európai Bíróságához való fordulás előzetes döntéshozatali kérdés e bíróság elé való terjesztése céljából–Hiány

    (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

  2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban–2201/2003 rendelet–Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben–4/2009 rendelet–Kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői felelősség és tartási kötelezettség tárgyában jogerőre emelkedett határozatot hozó tagállami bíróságoknak az e határozat által kikötött rendelkezések módosítása iránti kérelem elbírálására vonatkozó joghatósága–Hiány–A gyermek más tagállam területén található szokásos tartózkodási helye–Ez utóbbi tagállam bíróságainak joghatósága

    (2201/2003 tanácsi rendelet, 8. cikk és 4/2009 tanácsi rendelet, 3. cikk)

  3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban–2201/2003 rendelet–A gyermek „szokásos tartózkodási helyének” fogalma–Értékelési szempontok–A gyermek valamely tagállamban való fizikai jelenléte

    (2201/2003 tanácsi rendelet, 8. cikk)

  1.  2016. december 20‑án benyújtott beadványával W a Bíróság eljárási szabályzata 83. cikkének alapján kérte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, valamint előzetes döntéshozatali kérdésnek az Emberi Jogok Európai Bírósága elé való terjesztését. Először is, ami az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztés iránti kérelmet illeti, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság, eljárási szabályzata 83. cikke értelmében – vagy más rendelkezés értelmében – egyáltalán nem rendelkezik erre hatáskörrel.

    (vö. 32., 33. pont)

  2.  A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 8. cikkét és a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló ügyben a tagállam bíróságai, amelyek egy kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői felelősség és tartási kötelezettség tárgyában jogerőre emelkedett határozatot hoztak, nem rendelkeznek többé joghatósággal az e határozat által kikötött rendelkezések módosítása iránti kérelem elbírálására, amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik tagállam területén található. A kérelem elbírálására ezen utóbbi tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

    Amint az a 2201/2003 rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a rendelet kidolgozásának célja az volt, hogy megfeleljen a gyermek mindenekfelett álló érdekének, és ennek érdekében a fizikai közelséget részesíti előnyben. A 2201/2003 rendelet 8. cikke e célt úgy juttatja kifejezésre, hogy általános joghatóságot állapít meg azon tagállam bíróságai javára, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye található. E 8. cikk (1) bekezdése értelmében valamely bíróság joghatóságát „a bírósághoz fordulás időpontjában” kell meghatározni, tehát, e rendelet 16. cikkével összhangban, az eljárást megindító irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában (lásd ebben az értelemben: 2014. október 1‑jeiE. ítélet, C‑436/13, EU:C:2014:2246, 38. pont). Továbbá, amint arra a főtanácsnok rámutatott indítványának 45. pontjában a 2014. október 1‑jeiE. ítélet (C‑436/13, EU:C:2014:2246) 40. pontjára hivatkozva, e joghatóságot minden egyes esetben meg kell vizsgálni és meg kell határozni a bírósághoz fordulás időpontjában, ami azt jelenti, hogy e joghatóság nem marad fenn egy folyamatban lévő eljárás befejezését követően.

    (vö. 51–54., 70. pont és a rendelkező rész)

  3.  2010. december 22‑iMercredi ítéletében (C‑497/10 PPU, EU:C:2010:829, 46. pont), amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat is megerősít (lásd különösen: 2014. október 9‑iC ítélet, C‑376/14 PPU, EU:C:2014:2268, 50. pont), a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát a gyermek mindenekfelett álló érdekére és különösen a földrajzi közelség szempontjára tekintettel kell meghatározni. E fogalom annak a helynek felel meg, ahol a gyermeknek a szociális és családi környezetbe való, bizonyos fokú beilleszkedése megvalósul. Ezt a helyet a nemzeti bíróságnak az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi sajátos körülménye alapján kell megállapítania. Releváns tényezőnek minősülnek például a gyermek valamely tagállam területén való tartózkodásának körülményei és okai, valamint a gyermek állampolgársága. A gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása céljából a gyermek valamelyik tagállamban való fizikai jelenlétén kívül más olyan tényezőkre is figyelemmel kell lenni, amelyek arra engednek következtetni, hogy ez a jelenlét semmiképpen sem ideiglenes vagy alkalmi jellegű (lásd ebben az értelemben: 2010. december 22‑iMercredi ítélet, C‑497/10 PPU, EU:C:2010:829, 47–49. pont). Tehát ahhoz, hogy egy gyermek szokásos tartózkodási helye valamely adott tagállamban megállapítható legyen, legalábbis az szükséges, hogy a gyermek fizikailag jelen legyen ebben a tagállamban.

    (vö. 60., 61. pont)