—

W és V képviseletében P. Markevičius,

—

X képviseletében R. de Falco advokatas,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és J. Nasutavičienė, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003., L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; a továbbiakban: rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a W és V (a továbbiakban: a kiskorú gyermek V), valamint X között, szülői felelősség és tartási kötelezettségek tárgyában fennálló jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2201/2003 rendelet (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„Ezen rendeletben megállapított szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével [helyesen: A szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság vonatkozásában e rendeletben megállapított szabályokat a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételével] alakítják ki, különösen a fizikai közelség alapján. Ez azt jelenti, hogy a joghatóságot mindenekelőtt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam szerint kell megállapítani, kivéve azokat a bizonyos eseteket, amikor megváltozik a gyermek tartózkodási helye [helyesen: kivéve a gyermek tartózkodási helye megváltozásának bizonyos eseteit], vagy ha a szülői felelősséget gyakorlók között megállapodás jön létre.”

4

E rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke szerint:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

5

A rendelet „Általános joghatóság” című 8. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésékor [helyesen: a bírósághoz fordulás időpontjában] az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

2.   Az (1) bekezdést a 9., 10. és 12. cikk rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.”

6

Ugyanezen rendelet „Megállapodás a joghatóságról” címet viselő 12. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése iránti kérelemben [helyesen: kérelem tekintetében] a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai akkor rendelkeznek joghatósággal az adott kérelemmel összefüggő, szülői felelősségre vonatkozó ügyekben is, amennyiben

[…]

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított joghatóság azonnal megszűnik, amint:

7

A 2201/2003 rendelet 14. cikkének címe „Általános joghatóság”, és a következőkről rendelkezik:

„Amennyiben egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal a 8–13. cikk alapján, a joghatóságot minden tagállamban az adott állam joga határozza meg.”

8

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o., HL 2013. L 8., 19. o., HL 2013. L 281., 29. o.) Általános rendelkezések címet viselő 3. cikke így rendelkezik:

„A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

9

W, litván állampolgár és X, holland és argentin állampolgár 2003. december 9‑én kötött házasságot az Egyesült Államokban. Ők a szülei a 2006. április 20‑án, Hollandiában született kiskorú gyermek V-nek. E kiskorú gyermek litván és olasz állampolgársággal rendelkezik. Sohasem rendelkezett tartózkodási hellyel Litvániában, és ott soha nem is járt.

10

2004 és 2006 között W, X és V Hollandiában élt. Rövid olaszországi tartózkodást követően 2007‑ben Kanadába költöztek. W és X 2010 decembere óta külön él.

11

2011 júliusában X Olaszországba költözött a kiskorú gyermek V‑vel, azt követően, hogy 2011‑ben Hollandiába látogatott vele, ahol szokásos tartózkodási helyük található.

12

W szokásos tartózkodási helye Litvániában van.

13

X a házasság felbontása iránti kérelmet nyújtott be egy kanadai bíróság előtt. E bíróság 2011 májusától több határozatot hozott, köztük azt a 2012. április 17‑i határozatot, amely kimondta W és X házastársak házasságának felbontását, és a kiskorú gyermek V feletti kizárólagos felügyeleti jogot X‑nek ítélte.

14

Mindazonáltal a később eljáró litván és holland bíróságok sem ismerték el a kanadai bíróság által hozott határozatokat.

15

2011. április 18‑án W kérelmet nyújtott be a Vilniaus miesto 1 apylinkės teismas (vilniusi 1. kerületi bíróság) előtt, amelyben a házasság X hibájából történő felbontását, továbbá annak megállapítását kérte, hogy a kiskorú gyermek V tartózkodási helye nála van.

16

2011. április 28‑án a Vilniaus miesto 1 apylinkės teismas (vilniusi 1. kerületi bíróság) W kérelmére ideiglenes intézkedést elrendelő végzést hozott, amelyben a kiskorú gyermek V tartózkodási helyéül W tartózkodási helyét jelölte ki az eljárás idejére.

17

E határozat alapján 2012. július 3‑án W kérelmet nyújtott be a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) előtt egy, a gyermek jogellenes elvitele iránt indított kereset keretében aziránt, hogy a Bíróság rendelje el a kiskorú gyermek V visszavitelét. Ezt a kérelmet a bíróság elutasította.

18

A 2011. április 28‑i, ideiglenes intézkedést elrendelő végzést ezt követően hatályon kívül helyezte a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) azonnal végrehajtható határozata. E határozatot a másodfokú bíróság megerősítette hatályában. W felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be, ám e kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánították.

19

2013. október 8‑i határozatával a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) felbontotta W és X házasságát. Kimondta ezenkívül, hogy a kiskorú gyermek V tartózkodási helye X‑nél van, meghatározta továbbá W láthatási joga gyakorlásának módjait, és a kiskorú gyermek V‑vel szemben fennálló tartási kötelezettségének összegét.

20

Ezt a határozatot megerősítette hatályában a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi regionális bíróság, Litvánia) 2014. május 30‑i határozata. A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (litván legfelsőbb bíróság) 2014. szeptember 8‑án hozott végzésében a W által indított bírósági felülvizsgálati kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította.

21

2014. január 29‑i határozatával a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság) W X‑szel szemben fennálló kötelezettségeit 2012. május 18‑tól esedékessé váló, havi 4323 euró összegben, a kiskorú gyermek V‑vel szemben fennálló költségeit a 2011. június 27‑től 2011. november 1‑je közötti időszakra havi 567 euróban, majd 2011. november 2‑tól 790 euróban határozta meg, amely összegeket évente felül lehet, első alkalommal 2013. január 1‑jét megelőzően pedig kötelező felülvizsgálni.

22

2014. augusztus 22‑i határozatával e bíróság X‑nek ítélte a kiskorú gyermek V feletti kizárólagos felügyeleti jogot.

23

Ez a bíróság rámutatott, hogy a holland jog alapján a gyermek feletti kizárólagos szülői felügyeleti jog akkor biztosítható az egyik szülő számára, ha elfogadhatatlan mértékben fennáll annak a veszélye, hogy a gyermeket megviselik a szülők közötti nézeteltérések, és nincs rá esély, hogy a helyzet a közeljövőben megfelelően javulni fog, vagy ha a szülői felügyeleti jog megváltoztatása a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartva egyéb okból szükséges.

24

2014. október 31‑i határozatával a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság) megtagadta a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2013. október 8‑i határozatának elismerését és Hollandiában való végrehajthatóvá nyilvánítását azon részében, amely a házasságot mindkét fél hibájából felbontotta, a kiskorú gyermek V szokásos tartózkodási helyéül anyja tartózkodási helyét jelölte ki, és meghatározta W-nek a kiskorú gyermek V‑vel szemben fennálló tartási kötelezettségeit, valamint elrendelte a költségek megtérítését. E bíróság elismerte és Hollandiában végrehajthatónak nyilvánította e határozatnak az apa láthatási jogát rögzítő rendelkezéseit.

25

2015. február 2‑i határozatával a Lietuvos apeliacinis teismas (litván fellebbviteli bíróság), amelyhez W fordult, megtagadta a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság) 2014. január 29‑i, W‑nek az X‑szel és a kiskorú gyermek V‑vel szemben fennálló tartási kötelezettségeit megállapító határozatának végrehajthatóvá nyilvánítását és e bíróság 2014. augusztus 22‑i határozatának, amely a kiskorú gyermek V feletti kizárólagos felügyeleti jogot X‑nek ítéli, elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, és az eljárást az említett bíróság 2014. október 31‑i határozata Litvániában való elismerése tekintetében lezárta.

26

2014. augusztus 28‑án W a Vilniaus miesto apylinkės teismashoz (vilniusi kerületi bíróság) kérelmeket nyújtott be a kiskorú gyermek V tartózkodási helyére, a gyermektartásdíj mértékére, valamint a gyermek láthatásának jog gyakorlásának módjára vonatkozóan a 2013. október 8‑i határozatban foglaltak megváltoztatása iránt.

27

2014. szeptember 25‑i határozatában e bíróság e kérelmeket elfogadhatatlannak nyilvánította abból az okból, hogy W nem igazolta, hogy a körülményekben a 2013. október 8‑i határozat meghozatala óta változás állt volna be.

28

A Vilniaus apygardos teismas (vilniusi regionális bíróság), amely előtt W fellebbezést nyújtott be a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2014. szeptember 25‑i határozata ellen, 2014. december 16‑i határozatával részben hatályon kívül helyezte e határozatot, az ügyet pedig visszautalta az alacsonyabb szintű bíróságnak új határozathozatal céljából.

29

2014. december 23‑i határozatával e bíróság megállapította saját joghatóságának hiányát W kérelmeinek elbírálása tekintetében, azzal az indokkal, hogy a 2201/2003 rendeletben szereplő joghatósági szabályoknak elsőbbséget kell élvezniük a litván polgári perrendtartás rendelkezéseivel szemben. E bíróság szerint azon tagállam bíróságának, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye található, amely a jelen esetben az Egyesült Királyság, a feladata e kérelmek elbírálása, kivéve a gyermek tartózkodási helye megváltozásának bizonyos eseteit, vagy ha a szülői felelősség gyakorlói másként állapodtak meg. Az említett bíróság tájékoztatta W‑t, hogy az ügyet Hollandia hatáskörrel rendelkező bírósága elé viheti.

30

2015. március 31‑én a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi regionális bíróság), W‑nek a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2014. december 23‑i határozatával szemben benyújtott fellebbezése keretében e határozatot hatályon kívül helyezte, és visszautalta az ügyet ezen utóbbi bíróság elé, hogy az új határozatot hozzon W kérelmeinek elfogadhatósága tárgyában. E bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett bíróság tévesen állapította meg saját joghatóságának hiányát e kérelmek tekintetében, hiszen az említett kérelmek a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2013. október 8‑i, többek között a kiskorú gyermek V tartózkodási helyére, a látogatási jog gyakorlásának módjaira és a tartási kötelezettségre vonatkozó, jogerős határozatának megváltoztatására irányult. Egy ilyen megváltoztatás kizárólag egy másik, jogerős bírósági határozatból következhet. Márpedig a jelen ügyben, amennyiben a holland bíróságok megtagadják a 2013. október 8‑i határozat elismerését, W számára nem áll fenn a lehetőség, hogy az abban foglalt jogok és kötelezettségek megváltoztatása iránti kérelemmel a holland bíróságokhoz forduljon.

31

E körülmények között a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A 2201/2003 rendelet 8–14. cikke alapján mely tagállam (a Litván Köztársaság vagy a Holland Királyság) rendelkezik joghatósággal a Hollandiában szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kiskorú gyermek gyermek V tartózkodási helye megváltoztatásának, a gyermektartásdíj összegének, valamint a láthatási jognak a megváltoztatására vonatkozó ügy elbírálására?”

32

2016. december 20‑án benyújtott beadványával W a Bíróság eljárási szabályzata 83. cikkének alapján kérte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, valamint előzetes döntéshozatali kérdésnek az Emberi Jogok Európai Bírósága elé való terjesztését.

33

Először is, ami az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztés iránti kérelmet illeti, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság, eljárási szabályzata 83. cikke értelmében – vagy más rendelkezés értelmében – egyáltalán nem rendelkezik erre hatáskörrel.

34

Másrészt, ami a szóbeli szakasz újbóli megnyitását illeti, W állítása szerint olyan új tényre hivatkozott, amelyet még nem vitattak meg Bíróság előtt, jelesül arra, hogy 2016. május 20‑i határozatával a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság) kimondta, hogy a holland bíróságok nem járhatnak el a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2013. október 8‑i határozatának megváltoztatása tárgyában, és úgy határozott, hogy nem ismeri el e határozatnak a láthatási jogra vonatkozó részét, és ezt nem is nyilvánítja végrehajthatóvá. W azt állítja továbbá, hogy a tényeknek a főtanácsnok indítványában foglalt leírása nem felel meg a valóságnak.

35

E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (2011. szeptember 15‑iAccor ítélet, C‑310/09, EU:C:2011:581, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel szemben az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és eljárási szabályzata azt nem teszi lehetővé, hogy a felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (2010. december 16‑iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C‑266/09, EU:C:2010:779, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Ami a W által hivatkozott tény új jellegét illeti, elegendő azt kiemelni, hogy a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság, Hollandia) 2016. május 20‑i határozata nem tekinthető új ténynek, mivel ugyanezen bíróság 2014. október 31‑i határozata nyomán e határozat lényegében a 2013. október 8‑i határozat elismerését tagadta meg.

37

Ami W‑nek a főtanácsnok jelen ügyre vonatkozó indítványában foglalt érvelésére vonatkozó észrevételeit illeti, meg kell jegyezni, hogy azok bírálják ezen indítványt. Márpedig a jelen ítélet 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróság előtti eljárásra irányadó szabályozás nem rendelkezik ilyen észrevételek előterjesztéséről.

38

Ilyen körülmények között a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően megállapítja, hogy a jelen ügyben minden szükséges adat rendelkezésre áll a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolásához, és hogy a felek között az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek között az ügy eldöntéséhez szükséges valamennyi érv megvitatásra került.

39

Következésképpen a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelmet el kell utasítani.

40

Elöljáróban először is el kell utasítani W‑nek és az Európai Bizottságnak a Bíróság hatáskörét kétségbe vonó érveit. W és a Bizottság azt állítják írásbeli észrevételeikben, hogy az előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy név szerint jelölje meg azon tagállamot, amelynek bíróságai joghatósággal rendelkeznek az alapjogvita elbírálására. Márpedig ez a feladat a kérdést előterjesztő bíróságot terheli, amennyiben a Bíróság kizárólag az uniós jogszabályok értelmezésére rendelkezik hatáskörrel, nem pedig azon kérdések érdemi elbírálására, amelyekkel a nemzeti bíróságokhoz fordultak.

41

E tekintetben, az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében a Bíróság kétségkívül kizárólag uniós jogszabályi szöveg értelmezése vagy érvényessége tekintetében jogosult állást foglalni (2011. november 10‑iX és X BV ítélet, C‑319/10 és C‑320/10, nem tették közzé, EU:C:2011:720, 29. pont). A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróságtól kapott választ figyelembe véve döntést hozzon az előtte folyó eljárásban (2010. február 4‑iGenc‑ítélet, C‑14/09, EU:C:2010:57, 31. pont).

42

Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelműen kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása céljából a 2201/2003 rendeletet hogyan kell értelmezni.

43

Következésképpen pusztán az, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövege említi, egyébiránt csak zárójelben, azokat a tagállamokat, amelyek bíróságai joghatósággal rendelkezhetnek, nem szüntetheti meg a Bíróság arra vonatkozó hatáskörét, hogy válaszoljon az előterjesztett kérdésre.

44

Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdését kizárólag a 2201/2003 rendeletre vonatkozóan teszi fel, noha e kérdésből, csakúgy, mint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, kitűnik, hogy az alapügynek nem csak a szülői felelősség, hanem a tartási kötelezettség is tárgyát képezi, amely az említett rendeletnek nem tárgya.

45

E tekintetben az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely szükséges lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre kérdéseinek szövegében, akár nem (lásd különösen: 2016. szeptember 29‑iEssent Belgium ítélet, C‑492/14, EU:C:2016:732, 43. pont).

46

Következésképpen az előterjesztett kérdést a 4/2009 rendelet irányadó rendelkezéseit érintve kell átfogalmazni.

47

Tehát meg kell állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2201/2003 rendelet 8. cikkét és a 4/2009 rendelet 3. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a tagállam bíróságai, amelyek egy kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői felelősség és tartási kötelezettség tárgyában jogerőre emelkedett határozatot hoztak, továbbra is joghatósággal rendelkeznek‑e az e határozat által kikötött rendelkezések módosítása iránti kérelem elbírálására, noha e gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik tagállam területén található.

48

E kérdés megválaszolásához elöljáróban pontosítani szükséges, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének d) pontja értelmében tartási kötelezettség tárgyában az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amely a 2201/2003 rendelet alapján a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű.

49

Ezt követően emlékeztetni kell a 2201/2003 rendelet által bevezetett mechanizmusra és az általa követett célra.

50

A 2201/2003 rendelet a bíróságok közötti együttműködésre és kölcsönös bizalomra épül (2010. november 9‑iPurrucker‑ítélet, C‑296/10, EU:C:2010:665, 81. pont), amelyeknek a bírósági határozatok kölcsönös elismeréséhez kell vezetniük, amely egy valóságos jogi térség létrehozásához elengedhetetlen alapelv (2010. július 15‑iPurrucker‑ítélet, C‑256/09, EU:C:2010:437, 70. pont).

51

Amint az a 2201/2003 rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a rendelet kidolgozásának célja az volt, hogy megfeleljen a gyermek mindenekfelett álló érdekének, és ennek érdekében a fizikai közelséget részesíti előnyben. A jogalkotó úgy ítélte meg ugyanis, hogy a földrajzilag közel lévő bíróság van a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy mérlegelje a gyermek érdekében hozandó intézkedéseket (2010. július 15‑iPurrucker‑ítélet, C‑256/09, EU:C:2010:437, 91. pont). E preambulumbekezdés értelmében tehát a joghatóságot mindenekelőtt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam szerint kell megállapítani, kivéve a gyermek tartózkodási helye megváltozásának bizonyos eseteit, vagy ha a szülői felelősséget gyakorlók másként állapodnak meg.

52

A 2201/2003 rendelet 8. cikke e célt úgy juttatja kifejezésre, hogy általános joghatóságot állapít meg azon tagállam bíróságai javára, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye található.

53

E 8. cikk (1) bekezdése értelmében valamely bíróság joghatóságát „a bírósághoz fordulás időpontjában” kell meghatározni, tehát, e rendelet 16. cikkével összhangban, az eljárást megindító irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában (lásd ebben az értelemben: 2014. október 1‑jeiE.‑ítélet, C‑436/13, EU:C:2014:2246, 38. pont).

54

Továbbá, amint azt a főtanácsnok rámutatott indítványának 45. pontjában a 2014. október 1‑jeiE.‑ítéletre (C‑436/13, EU:C:2014:2246) hivatkozva, e joghatóságot minden egyes esetben meg kell vizsgálni és meg kell határozni a bírósághoz fordulás időpontjában, ami azt jelenti, hogy e joghatóság nem marad fenn egy folyamatban lévő eljárás befejezését követően.

55

A 2201/2003 rendelet 8. cikkétől eltérve, annak 9. cikke azt írja elő, hogy a gyermek költözése esetén és bizonyos feltételekkel a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai fenntartják joghatóságukat, míg e rendelet 12. cikkének (1) bekezdése a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése iránti kérelemben joghatósággal rendelkező tagállam – amely eltér a gyermek szokásos tartózkodási helyétől – bíróságainak joghatóságát bizonyos feltételekkel és a szülői felelősség gyakorlói között létrejött megállapodás esetén kiterjeszti.

56

A 2201/2003 rendelet továbbá különös szabályokat ír elő a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetére (10. és 11. cikk), ha a valamely tagállamban tartózkodó gyermek szokásos tartózkodási helye a rendelet 12. cikke alapján nem megállapítható (13. cikk), ha valamely tagállam egyetlen bírósága sem rendelkezik joghatósággal a 8–13. cikk alapján (14. cikk), vagy kivételesen és bizonyos feltételekkel, ha a joghatósággal rendelkező bíróság átteszi az ügyet egy másik tagállamnak az ügy tárgyalására alkalmasabb bíróságához (15. cikk).

57

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést e megfontolások fényében kell vizsgálni.

58

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a W által benyújtott kereset a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2013. október 8‑i, a kiskorú gyermek V feletti szülői felelősségre és tartási kötelezettségekre vonatkozó, jogerőre emelkedett határozata rendelkezéseinek módosítására irányul. Az utaló bíróság pontosítja e tekintetben, hogy e határozatot megerősítette hatályában a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi regionális bíróság) 2014. május 30‑i határozata, és az e határozat ellen W által benyújtott fellebbezést a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (litván legfelsőbb bíróság) 2014. szeptember 8‑i határozatával elutasította.

59

Ilyen körülmények között a 2013. október 8‑i határozatban kikötött rendelkezések megváltoztatása iránti kérelem 2014. augusztus 28‑án történt benyújtását egy új eljárás kezdőpontjának kell tekinteni. Ebből az következik, hogy az eljáró bíróságnak, a jelen esetben a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) kell meghatároznia a joghatósággal rendelkező bíróságot, figyelemmel elsősorban, a 2201/2003 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a kiskorú gyermek V‑nek a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyére.

60

2010. december 22‑iMercredi‑ítéletében (C‑497/10 PPU, EU:C:2010:829, 46. pont), amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat is megerősít (lásd különösen: 2014. október 9‑iC‑ítélet, C‑376/14 PPU, EU:C:2014:2268, 50. pont), a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát a gyermek mindenekfelett álló érdekére és különösen a földrajzi közelség szempontjára tekintettel kell meghatározni. E fogalom annak a helynek felel meg, ahol a gyermeknek a szociális és családi környezetbe való, bizonyos fokú beilleszkedése megvalósul. Ezt a helyet a nemzeti bíróságnak az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi sajátos körülménye alapján kell megállapítania. Releváns tényezőnek minősülnek például a gyermek valamely tagállam területén való tartózkodásának körülményei és okai, valamint a gyermek állampolgársága. A gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása céljából a gyermek valamelyik tagállamban való fizikai jelenlétén kívül más olyan tényezőkre is figyelemmel kell lenni, amelyek arra engednek következtetni, hogy ez a jelenlét semmiképpen sem ideiglenes vagy alkalmi jellegű (lásd ebben az értelemben: 2010. december 22‑iMercredi‑ítélet, C‑497/10 PPU, EU:C:2010:829, 47–49. pont).

61

Tehát ahhoz, hogy egy gyermek szokásos tartózkodási helye valamely adott tagállamban megállapítható legyen, legalábbis az szükséges, hogy a gyermek fizikailag jelen legyen ebben a tagállamban.

62

Márpedig a jelen ügyben vitathatatlan, hogy a kiskorú gyermek V soha nem járt Litvániában.

63

Ilyen körülmények között önmagában az a tényező, hogy a kiskorú gyermek V egy másik állam állampolgársága mellett e tagállam állampolgárságával rendelkezik, nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy itt van a 2201/2003 rendelet értelmében vett szokásos tartózkodási helye.

64

Ezzel szemben abból, hogy a kiskorú gyermek V fizikailag jelen van egy másik tagállamban, a jelen esetben Hollandiában egyik szülőjénél, több éven keresztül, egy jogerőre emelkedett határozat, a jelen esetben a Vilniaus miesto apylinkės teismas (vilniusi kerületi bíróság) 2013. október 8‑i határozata értelmében, megállapítható, hogy a kiskorú gyermek V szokásos lakóhelye itt található, és ez megalapozza e tagállam bíróságainak joghatóságát az e gyermeket érintő szülői felelősségre és tartási kötelezettségekre vonatkozó ügyekben. Ez nem is lehetne másképp, csak olyan tényállási elemek fennállása esetén, amely alapján el kellene térni a szokásos tartózkodási hely szerinti általános joghatóság szabályától.

65

Márpedig ilyen tényezők egyáltalán nem tűnnek ki a Bíróság elé benyújtott ügyiratokból. Különösen nem tűnik úgy sem az, hogy a kiskorú gyermek V Litvániából Hollandiába költözött volna, mielőtt az érintettek a Vilniaus miesto apylinkės teismashoz (vilniusi kerületi bíróság) fordultak, sem az, hogy a szülői felelősség gyakorlói között megállapodás jött volna létre a litván bíróságok joghatósága tekintetében. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem tesz említést a kiskorú gyermek V jogellenes elviteléről vagy visszatartásáról, és az sem tűnik ki, hogy a litván bíróságot jelölte volna ki a holland bíróság, mint amely az alapügy elbírálására megfelelőbb helyzetben van.

66

Tehát egy, az alapügyhöz hasonló ügyben a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal szülő felelősség tárgyában. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság által ekként megjelölt bíróságok a holland bíróságok.

67

Következésképpen e bíróságok feladata, hogy határozzon az olyan kérelmek tárgyában, mint amelyet W nyújtott be a gyermek tartózkodási helyének, a tartásdíj összegének és az érintett láthatási joga gyakorlása módjának megváltoztatása iránt.

68

Hangsúlyozni kell, amint arra a főtanácsnok rámutatott indítványának 43–49. pontjában, hogy az alapügyhöz hasonló ügyben nincs helye a joghatóság azon bíróságok javára történő kiterjesztésének, amely a házasság felbontása tárgyában határozatot hoztak, amelyek a jelen esetben a litván bíróságok. Jóllehet e bíróságok joghatóságát X a 2201/2003 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében kifejezetten vagy más, egyértelmű módon elfogadta, e joghatóság mindazonáltal megszűnt, amikor a házasság felbontása iránti kérelemnek helyt adó és a szülői felelősség tárgyában döntést hozó határozat jogerőre emelkedett, e rendelet 12. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban.

69

Az a körülmény, hogy azon, jogerőre emelkedett határozatot, amelyre az érintett szülő megváltoztatás iránti kérelmét alapítja, egészben vagy részben nem ismerték el a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai, nem akadálya annak – függetlenül attól, hogy ez az elismerés elmaradása megalapozott volt, vagy sem –, hogy e bíróságok joghatósággal rendelkezzenek e kérelem elbírálására, amennyiben az új eljárás tárgyát képezi.

70

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2201/2003 rendelet 8. cikkét és a 4/2009 rendelet 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló ügyben a tagállam bíróságai, amelyek egy kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői felelősség és tartási kötelezettség tárgyában jogerőre emelkedett határozatot hoztak, nem rendelkeznek többé joghatósággal az e határozat által kikötött rendelkezések módosítása iránti kérelem elbírálására, amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik tagállam területén található. A kérelem elbírálására ezen utóbbi tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 8. cikkét és a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló ügyben a tagállam bíróságai, amelyek egy kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői felelősség és tartási kötelezettség tárgyában jogerőre emelkedett határozatot hoztak, nem rendelkeznek többé joghatósággal az e határozat által kikötött rendelkezések módosítása iránti kérelem elbírálására, amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik tagállam területén található. A kérelem elbírálására ezen utóbbi tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.