–

K. P. képviseletében A. Golzem és A. Nagler Rechtsanwälte,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében B. Driessen és J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében T. Ramopoulos és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az alábbiak érvényességére vonatkozik:

azon részükben, amelyekben e jogi aktusok a Tigres de libération de l’Eelam tamoul (a továbbiakban: LTTE) szervezetet fenntartották a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27‑i 2580/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 23. o.) 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán.

2

E kérelmet a K. P. ellen annak tárgyában folytatott büntetőeljárás keretében terjesztették elő, hogy a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszakban állítólagosan pénzeszközöket bocsátott az LTTE rendelkezésére.

3

2001. szeptember 28‑án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta a terrorizmus és különösen annak finanszírozása ellen valamennyi lehetséges eszközzel folytatott küzdelem érdekében kialakított stratégiák megállapításáról szóló 1373. (2001) sz. határozatot. E határozat 1. c) pontja többek között azt írja elő, hogy valamennyi államnak haladéktalanul be kell fagyasztania azon személyek – továbbá az ilyen személyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek, az ilyen személyek és szervezetek nevében vagy irányítása alatt eljáró személyek és szervezetek – pénzeszközeit, vagyoni értékeit vagy gazdasági erőforrásait, akik terrorcselekményeket követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy elősegítői.

4

Az említett határozat nem rendelkezik azon személyek listájáról, akikre e korlátozó intézkedéseket alkalmazni kell.

5

Az 1373. (2001) ENSZ biztonsági tanácsi határozat végrehajtása érdekében az Európai Unió Tanácsa 2001. december 27‑én elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL 2001. L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.).

6

E közös álláspont 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A következő cikkek rendelkezéseivel összhangban ezt a közös álláspontot kell alkalmazni a terrorcselekményekben részt vevő és a mellékletben felsorolt személyekre, csoportokra és szervezetekre.

[…]

(4)   A mellékletben található listát az idevágó ügyiratok pontos információi, illetve anyagai alapján kell összeállítani, amelyek értelmében az illetékes hatóság határozatot hozott az érintett személyekről, csoportokról és szervezetekről, függetlenül attól, hogy a határozat terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy vádemelés megindítására, komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek alapján ilyen cselekmény elkövetésének kísérletére, abban való részvételre vagy annak elősegítésére, vagy ilyen bűntettek miatt kiszabott ítéletekre vonatkozik‑e. A listába felvehetők azok a személyek, csoportok és szervezetek, akikről, illetve amelyekről az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa megállapította, hogy kapcsolatban állnak a terrorizmussal, és velük szemben szankciókat rendelt el.

Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában az »illetékes hatóság« az igazságügyi hatóság, vagy ha az nem rendelkezik az e bekezdés hatálya alá tartozó területen illetékességgel, akkor az e téren illetékességgel rendelkező megfelelő hatóság.

[…]

(6)   A mellékletben található listában szereplő személyek és szervezetek nevét rendszeresen és legalább hat hónaponként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a listában való fenntartásuk megalapozottsága.”

7

A 2001/931 közös álláspont mellékletben tartalmazza „[a]z 1. cikkben említett személyek, csoportok és szervezetek első listáját”, amelyen nem szerepel az LTTE. E mellékletet számos alkalommal felülvizsgálták.

8

Az LTTE‑t e listára első alkalommal a 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről és a 2006/231/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 29‑i 2006/380/KKBP tanácsi közös álláspont (HL 2006. L 144., 25. o.) vette fel.

9

Mivel a Tanács úgy ítélte meg, hogy a 2001/931 közös álláspontban leírt intézkedések európai uniós szintű végrehajtásához rendelet szükséges, elfogadta a 2580/2001 rendeletet.

10

E rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve:

(2)   Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve tilos pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet számára.

(3)   A Tanács egyhangúlag, és a 2001/931/KKBP közös álláspont 1. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított rendelkezéseivel összhangban eljárva, megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját, akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik; ez a lista a következőket tartalmazza:

11

Szintén 2001. december 27‑én a Tanács elfogadta a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt lista létrehozásáról szóló 2001/927/EK határozatot (HL 2001. L 344., 83. o.). Az LTTE nem szerepelt e listán.

12

A 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2005/930/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 29‑i 2006/379/EK határozattal (HL 2006. L 144., 21. o.) a Tanács az LTTE szervezetet első alkalommal vette fel a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt listára.

13

Az LTTE‑t e listán fenntartotta a 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2006. december 21‑i 2006/1008/EK tanácsi határozat (HL 2006. L 379., 123. o.), majd a Tanácsnak az alapügy tárgyát képező jogi aktusai, nevezetesen a 2007/445, a 2007/868, a 2008/583 és a 2009/62, valamint a 501/2009 rendelet. E jogi aktusok indokolásait a rendeletek elfogadását követően közölték az LTTE‑vel.

14

Az Außenwirtschaftsgesetz (a külkereskedelemről szóló törvény, a továbbiakban: AWG) 2006. április 8. és 2009. április 23. között alkalmazandó változata a 34. §‑ában a következőképpen rendelkezett:

„[…]

(4)   Hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki

[…]

[…]

(6)   Legalább két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki

[…]

[…]”

15

Az AWG‑nek a 2009. április 24. és 2010. november 11. között alkalmazandó változata 34. §‑ában a következőket írta elő:

„[…]

(4)   Hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki

[…]

[…]

(6)   Legalább két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki

[…]

[…]”

16

Az AWG átdolgozását követően e rendelkezések lényegében e törvény 18. §‑ának (1) és (8) bekezdésében szerepelnek.

17

K. P. lakóhelyét egy harmadik személyeket érintő nyomozási eljárás keretében átkutatták. Az ennek során lefoglalt tárgyak többek között az LTTE javára biztosított pénzadományokra vonatkozó elismervényeket, valamint az LTTE által szervezett tüntetéssel kapcsolatos népszerűsítő szórólapokat foglaltak magukban.

18

K. P.‑t, mivel az a gyanú merült fel, hogy a tamil koordinációs bizottság saarlandi (Saar‑vidék, Németország) körzeti felelőse, a Staatsanwaltschaft Saarbrücken (saarbrückeni ügyészség, Németország) megvádolta azzal, hogy bűnszervezet tagjaként, bűncselekményi egységben 43 alkalommal megsértette az AWG 34. §‑a (4) bekezdésének 2. pontját és 34. §‑a (6) bekezdésének 2. pontját. Az érdekelt ugyanis a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszakban a Németországban élő tamiloktól összesen 69385 euró összegben pénzadományokat gyűjtött be, majd azokat az Oberhausenben (Németország) székhellyel rendelkező tamil koordinációs bizottságnak továbbította a Srí Lanka‑i kormány központi kormánya elleni fegyveres küzdelem finanszírozása céljaira.

19

A kérdést előterjesztő bíróság előtti, 2015. július 1‑jei tárgyaláson K. P. azzal érvelt, hogy az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való felvétele érvénytelen, és ezért az az alapügy időszaka tekintetében nem képezheti büntetőjogi felelősség megállapításának a jogalapját.

20

E tekintetben K. P. egyrészt a 2010. június 29‑iE és F ítéletre (C‑550/09, EU:C:2010:382) hivatkozott, amelyben a Bíróság megállapította egy másik szervezet (a Devrimci Halk Kurtulus Partisi‑Cephesi) ezen listára való felvételének az érvénytelenségét, és másrészt a 2014. október 16‑iLTTE kontra Tanács ítéletre (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885), amelyben a Törvényszék a Tanács által a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak éveiben elfogadott végrehajtási rendeleteket megsemmisítette azon részükben, amelyben azok az LTTE‑t az említett listán fenntartották. Márpedig K. P. álláspontja szerint ugyanezen megsemmisítési indokok alkalmazandók a Tanácsnak az alapügy tárgyát képező határozataira és rendeletére.

21

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az AWG büntetőjogi rendelkezései a jogsértés tényállási elemeinek a meghatározása tekintetében más jogszabályi rendelkezésekre hivatkoznak, például a Tanácsnak a közös kül‑és biztonságpolitika területét érintő gazdasági szankciók végrehajtását szolgáló határozataira.

22

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint meg kell tehát vizsgálni, hogy az alapügy tekintetében az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való felvétele érvényes‑e a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszakra.

23

A Törvényszék 2014. október 16‑iLTTE kontra Tanács ítéletében (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885) kifejtett indokokra tekintettel ugyanis kételyek állnak fenn azt illetően, hogy az ilyen felvétel keretében tiszteletben tartották‑e a megkövetelt feltételeket, hozzá kell azonban fűzni, hogy az alapügy tárgyát képező időszak esetében az ezen ítélet tárgyát képezőhöz képest korábbi időszakról van szó.

24

Abban az esetben, ha az LTTE e listára való felvétele érvénytelennek nyilvánítandó, nem alkalmazandó a 2580/2001 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt tilalom.

25

A kérdést előterjesztő bíróság hozzáfűzi, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható, mivel az alapügy tárgyát képező határozatok és rendelet az EUMSZ 263. cikk értelmében K. P.‑t nem érinti közvetlenül, és az e jogi aktusokkal szemben az érintett által indított megsemmisítés iránti kereset nem lett volna elfogadható.

26

E körülmények között a Landgericht Saarbrücken (saarbrückeni regionális bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Érvénytelen‑e az [LTTE] felvétele [a 2580/2001 rendelet] 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára a 2007. augusztus 11. és 2009. november 27. közötti időszak tekintetében, különösen

tanácsi határozatok és a[z 501/2009] rendelet alapján?”

27

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével arra vár választ, hogy az alapügy tárgyát képező tanácsi jogi aktusok érvényesek‑e azon részeikben, amelyekben az LTTE‑t fenntartották a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán.

28

E bíróság különösen arra keres választ, hogy a Tanácsnak az alapügy tárgyát képező jogi aktusaival szemben is hivatkozni lehet‑e azokra az indokokra, amelyek a Törvényszéket a 2014. október 16‑iLTTE kontra Tanács ítéletében (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885), amelynek a rendelkező részét helybenhagyta a Bíróság 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélete (C‑599/14 P, EU:C:2017:583), arra késztették, hogy megsemmisítse a Tanács azon jogi aktusait, amelyek az LTTE‑t a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak éveiben fenntartották e listán.

29

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Európai Unió intézményei által elfogadott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést elbíráló nemzeti bíróságnak kell megítélnie, hogy az ítélete meghozatalához szükséges‑e ezzel kapcsolatban határozni, és kérelmezni kell‑e a Bíróság határozatát e kérdéssel kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑iAfton Chemical ítélet, C‑343/09, EU:C:2010:419, 13. pont; 2016. május 4‑iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 31. pont).

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljáró nemzeti bíróság előtt bárki jogosult az uniós jogi aktusokban szereplő, a vele szemben hozott határozat vagy nemzeti jogi aktus alapjául szolgáló rendelkezések érvénytelenségére hivatkozni, ami az említett bíróságot, amely nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy maga állapítsa meg az ilyen érvénytelenséget, arra késztetheti, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑iE és F ítélet, C‑550/09, EU:C:2010:382, 45. pont).

31

E jog elismerése azonban azt feltételezi, hogy a fél nem volt jogosult az EUMSZ 263. cikk alapján az e rendelkezések elleni közvetlen kereset benyújtására, amelyek következményeit anélkül viseli, hogy megsemmisítésüket kérelmezhette volna (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑iE és F ítélet, C‑550/09, EU:C:2010:382, 46. pont).

32

A jelen ügyben, jóllehet az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára a 2007. augusztus 11‑től 2009. november 27‑ig tartó időszak során való felvétele az AWG 34. §‑ának (4) bekezdése alapján hozzájárult a K. P.‑re vonatkozó vádirat megalapozásához, a kérdést előterjesztő bíróság jogosan emlékeztet arra, hogy a K. P. által az alapügy tárgyát képező tanácsi jogi aktusokkal szemben előterjesztett közvetlen kereset nem lett volna elfogadható.

33

K. P.‑t ugyanis személyesen nem vették fel a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára, e felvétel az LTTE‑re mint szervezetre vonatkozott. Ezenfelül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 30. pontjában rámutatott, a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy K. P. egy tamil koordinációs bizottság területi felelősének feladatát látta el, amely szigorúan hierarchikus felépítésű szervezeti struktúra részét képezte, és területi felelősök, valamint más németországi szintű felelősök felügyelete alatt állt. Az érdekelt által e hierarchiában ily módon elfoglalt helyre tekintettel nem kétséges, hogy nem ruháztak rá olyan jogkört, amelynek keretében az alapügy tárgyát képező jogi aktusokkal szemben az Unió bírósága előtt indított megsemmisítés iránti kereset ügyében az LTTE‑t képviselhette volna. Ugyanígy az említett személy nyilvánvalóan nem tekinthető úgy sem, hogy őt e jogi aktusok az EUMSZ 263. cikk értelmében a személyében érintették, mivel azok nem vonatkoznak rá sajátos jellemzői vagy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán (lásd ebben az értelemben: 2007. január 18‑iPKK és KNK kontra Tanács ítélet, C‑229/05 P, EU:C:2007:32, 72–74. pont).

34

A fentiekből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

35

Az együttműködés szelleméből, amelynek az előzetes döntéshozatali eljárás működéséhez irányadónak kell lennie, az következik, hogy a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetnie kell azokat a pontos okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek értelmezésére vagy e rendelkezések érvényességére vonatkozó kérdéseinek megválaszolása szükséges a jogvita megoldásához (2016. május 4‑iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 47. pont).

36

Következésképpen fontos, hogy a nemzeti bíróság megjelölje többek között azokat a pontos okokat, amelyek arra indították, hogy az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek érvényességére vonatkozóan kérdést tegyen fel, és ismertesse az ennek megfelelően szerinte megállapítható érvénytelenségi okokat. Ugyanezen követelmény következik a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontjából is (2016. május 4‑iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szolgáltatott információknak nem kizárólag azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekelt felek az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikke értelmében előterjeszthessék észrevételeiket. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelemmel arra a tényre, hogy az említett cikk értelmében az érdekelt feleket csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokról tájékoztatják – együttesen e határozatoknak az egyes tagállamok hivatalos nyelvére lefordított szövegével –, a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak esetlegesen megküldött nemzeti iratanyagról azonban nem (2016. május 4‑iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A fentiekből az következik, hogy az uniós jogi rendelkezés érvényességét érintő kérdés keretében a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban megjelölt érvénytelenségi okokra tekintettel kell megvizsgálnia az ilyen rendelkezés érvényességét.

39

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a Tanács öt olyan jogi aktusának az érvényességével kapcsolatban vet fel kérdéseket, amelyek az LTTE‑t a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán fenntartották, e jogi aktusok nevezetesen a 2007/445, a 2007/868, a 2008/583 és a 2009/62 határozat, valamint az 501/2009 rendelet.

40

Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten azokra az indokokra hivatkozik, amelyek a Törvényszéket a 2014. október 16‑iLTTE kontra Tanács ítéletében (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885) arra késztették, hogy megsemmisítse az LTTE‑nek az említett listákra való, a 2011–2014‑ig tartó időszak évei során való felvételét, mely megsemmisítést helybenhagyta a Bíróság 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélete (C‑599/14 P, EU:C:2017:583).

41

K. P. ugyanakkor a tárgyalás tartása iránt előterjesztett indokolt kérelmében azzal érvelt, hogy a jelen ügy keretében a Bíróságnak értékelnie kell azon tanácsi határozat érvényességét is, amelyben az LTTE‑t eredetileg felvették a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára, amely határozat a jelen esetben a 2006/379 határozat. Amint ugyanis a 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) 51. pontjából következik, valamely személynek, csoportnak vagy szervezetnek az e listán való fenntartása valójában csupán az első felvételnek a meghosszabbítása. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten hivatkozott a 2010. június 29‑iE és F ítéletre (C‑550/09, EU:C:2010:382, 55. pont), amelyben a Bíróság érvénytelenítette egy szervezetnek az említett listára való felvételét amiatt, hogy sem a szervezet e listára való felvételét előíró határozat, sem az e felvételt a fenntartó későbbi határozatok nem tartalmaztak kellő indokolást a 2580/2001 rendelet alkalmazásának jogi feltételeit illetően.

42

Ugyanakkor egyrészt a 2010. június 29‑iE és F ítélet (C‑550/09, EU:C:2010:382, 55. pont) alapjául szolgáló üggyel ellentétben, amelyben a szóban forgó határozatok egyike sem tartalmazott indokolást, a jelen ítélet 13. cikkéből következően az alapügy tárgyát képező jogi aktusok tartalmazták azon indokok felsorolását, amelyek miatt a Tanács álláspontja szerint az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán való fenntartása továbbra is igazolt.

43

Másrészt a 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) 51. pontjában szereplő azon megállapítást, amely szerint a személynek, csoportnak vagy szervezetnek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán való fenntartása lényegében az első felvétel meghosszabbításának minősül, annak vizsgálata keretében kell értelmezni, hogy továbbra is fennáll‑e annak a kockázata, hogy e személy, csoport vagy szervezet terrorista cselekményekben vesz részt, mivel az ilyen fenntartás indokoltsága értékelésének az egyetlen releváns kérdése elvileg az, hogy a szóban forgó felvétel vagy az utolsó felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly módon változott‑e, hogy az már nem teszi lehetővé ugyanazon következtetés levonását e kockázattal kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 46. pont).

44

A személynek, csoportnak vagy szervezetnek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való felvételét érintő első határozat, és azon későbbi jogi aktus, amely e felvételt fenntartja, két külön jogi intézkedés, amelyeket eltérő jogalap alapján fogadtak el, az első a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésén alapul, és előfeltételezi az illetékes hatóság által kibocsátott nemzeti határozat meglétét, a második pedig e közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdésén alapul, és nem követeli meg ilyen nemzeti határozat meglétét. E megkülönböztetést az magyarázza, hogy valamely személynek, csoportnak vagy szervezetnek az említett listán való fenntartása nem csupán az első felvétel meghosszabbítása, hanem előfeltételezi különösen azt, hogy továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy a e személy, csoport vagy szervezet terrorista cselekményekben vesz részt, amint azt a Tanács eredetileg megállapította (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 59–61. pont).

45

E körülmények között, és mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem fogalmazott meg kifejezetten ilyen kérelmet, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amely a Tanács azon jogi aktusainak az érvényességére vonatkozik, amelyek előírják az LTT‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán az érintett időszakban való fenntartását, nem kötelezi a Bíróságot arra, hogy megvizsgálja az első felvételt előíró határozat érvényességét.

46

Az érvényességi vizsgálatnak az olyan jogi aktusokra való kiterjesztése, amelyeket az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem említ, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 36. pontjában megállapította, egyébiránt annak veszélyével járna, hogy az érdekelt felek elveszítik a lehetőséget arra, hogy az Európai Bíróság Alapokmányának 23. cikke szerint észrevételeket tegyenek, és sérül a védelemhez való joguk.

47

Amint az a jelen ítélet 28. pontjából kitűnik, a Bíróságnak az alapügy tárgyát képező tanácsi határozatok és rendelet érvényességét arra tekintettel kell megvizsgálnia, hogy a Törvényszék a 2014. október 16‑iLTTE kontra Tanács ítéletében (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885) megsemmisítette azokat a jogi aktusokat, amelyekben az LTTE‑t a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak évei vonatkozásában fenntartották a listán, amely megsemmisítést a Bíróság helybenhagyta a 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítéletében (C‑599/14 P, EU:C:2017:583).

48

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ha valamely személyt, csoportot vagy szervezetet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán fenntartó határozat érvényességét vitatják az uniós bíróság előtt, e bíróságnak különösen ellenőriznie kell egyrészt az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség tiszteletben tartását, és következésképpen a hivatkozott indokok kellőképpen pontos és konkrét jellegét, valamint másrészt azt, hogy ezen indokok megalapozottak‑e (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 70. pont). Meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kérdései kizárólag arra vonatkoznak, hogy a Tanács tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettségét az alapügy tárgyát képező jogi aktusok tekintetében.

49

Ebben a kontextusban emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését annak eldöntése érdekében, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑iAl‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 138. pont; 2010. június 29‑iE és F, C‑550/09, EU:C:2010:382, 54. pont; 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 29. pont).

50

Ami azokat a feltételeket illeti, amelyek mellett a Tanács a valamely személynek, csoportnak vagy szervezetnek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való felvételének a felülvizsgálata keretében úgy határozhat, hogy e felvételt fenntartja, meg kell állapítani, amint arra a Bíróság a jelen ítélet 44. pontjában már emlékeztetett, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikke megkülönböztetést tesz egyrészről a személynek, csoportnak vagy szervezetnek az említett listára való, a (4) bekezdésében szabályozott első felvétele, valamint másrészről az e listára már felvett személynek, csoportnak vagy szervezetnek az e listán való, a (6) bekezdésében szabályozott fenntartása között (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 58. pont).

51

Bár a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való felvételt érintő első határozat megköveteli a Tanácstól, hogy e felvételt olyan pontos információkra és az iratanyag olyan elemeire alapítsa, amelyek bizonyítják, hogy az illetékes hatóság határozott, a listán való fenntartást érintő későbbi határozatok esetében ezen intézménynek olyan információkról kell számot adnia, amelyek bizonyítják, hogy megvizsgálta azt, hogy az első felvétel vagy az előző felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly módon változott‑e, hogy az már nem teszi lehetővé ugyanazon következtetés levonását e személynek, csoportnak vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételével kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 45. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

A személynek, csoportnak vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételét érintő veszély fennállásának a vizsgálata keretében az e személynek, csoportnak vagy szervezetnek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való első felvételét megalapozó nemzeti határozat későbbi sorsán túlmenően többek között figyelembe kell venni azokat az újabb ténybeli elemeket, amelyek az említett veszély további fennállását bizonyítják (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 156. pont; 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 52. és 54. pont).

53

A jelen ügyben az alapügy tárgyát képező jogi aktusok indokolásából kitűnik, hogy az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán való fenntartása tekintetében a Tanács többek között az Egyesült Királyság illetékes hatóságai által a 2001‑es év során elfogadott, és az LTTE‑nek az e listára való felvétele tekintetében alapul szolgáló két határozatot vett alapul, valamint tizenkét olyan cselekményt, amelyek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a „terrorista cselekmények” közé tartoznak, és amelyek az LTTE‑nek betudhatók.

54

Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának az 51–53. pontjában megállapította, ezen indokok kifejtése az LTTE számára lehetővé tette, hogy megismerje azokat a sajátos és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács úgy vélte, hogy az LTTE nevét fenn kell tartani az említett listán.

55

Azt a kérdést illetően, hogy ezek az indokok elégségesek voltak‑e annak bizonyításához, hogy továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az LTTE terrorista cselekményekben vesz részt, emlékeztetni kell arra, hogy a 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítéletben (C‑599/14 P, EU:C:2017:583), amelyben azoknak a jogi aktusoknak a jogszerűségét vitatták, amelyekben az LTTE‑t fenntartották a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak évei során, a Bíróság először is megállapította, hogy az e listára való első felvételt megalapozó, az Egyesült Királyságban meghozott határozatoknak a 2001‑es évben való elfogadása, valamint a listákon való fenntartást előíró határozatoknak a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak éveiben való elfogadása között jelentős idő telt el. A Bíróság ezt követően megállapította, hogy amint az e jogi aktusok indokolásából kitűnik, az LTTE katonai vereséget szenvedett el, melyet a Srí Lanka‑i kormány 2009 májusában jelentett be, és amely e szervezetet jelentős mértékben meggyengítette. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Tanácsnak az LTTE‑nek az említett listán való fenntartását újabb információkra kellett alapítania, amelyek bizonyítják, hogy az LTTE‑nek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély továbbra is fennáll (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 55. pont).

56

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben kevésbé jelentős idő telt el az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listára való első felvételét megalapozó nemzeti határozatok elfogadása és az alapügy tárgyát képező jogi aktusok elfogadása között.

57

Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 60. pontjában megállapította, a Tanács által a különböző indokok ismertetése keretében alapul vett utolsó terrorista cselekmény időpontja – azaz 2006. október 16. és az alapügy tárgyát képező első jogi aktus, azaz a 2007. június 28‑án elfogadott 2007/445 határozat között valamivel több, mint nyolc hónap telt el. Ezenfelül az alapügy tárgyát képező első jogi aktus és utolsó jogi aktust, azaz, a 2009. június 15‑én elfogadott 501/2009 rendelet között kevesebb, mint két év telt el. Márpedig így nem állapítható meg, hogy a 2006‑os évben elkövetett terrorista cselekmények az Egyesült Királyság illetékes hatóságai által a 2001‑es évben elfogadott nemzeti határozatokkal összefüggésben olyan ténybeli elemeket képeznek, amelyek időben túlságosan távoliak ahhoz, hogy igazolják az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán való, az alapügy tárgyát képező jogi aktusok általi fenntartását.

58

Másodszor a körülményeknek a lényeges változását illetően a Bíróság már megállapította, hogy az LTTE által 2009 májusában elszenvedett katonai vereség a körülmények olyan jelentős változásának minősül, amely kétségbe vonhatja az arra vonatkozó veszély fennállását, hogy az LTTE terrorista tevékenységben vesz részt, és hogy a Tanácsnak a 2011‑től 2014‑ig tartó időszak éveiben elfogadott, az LTTE‑t a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán fenntartó határozatok indokolásokban említenie kellett olyan információkat, amelyek megalapozhatják azt az értékelését, amely szerint az említett katonai vereség ellenére az LTTE valószínűsíthetően folytatni kívánja Srí Lankán a terrorista támadásokat (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iTanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 79. pont).

59

Márpedig a jelen ügyben, bár az LTTE katonai vereségére 2009. május 15‑én került sor, meg kell állapítani, hogy az 501/2009 rendelet, amelyet 2009. június 15‑én fogadtak el, és amely ezáltal az alapügy tárgyát képező jogi aktusok közül az egyetlen olyan, amelyet e veszteséget követően fogadtak el, nem tesz említést ezen eseményről, sem a fortiori azon indokokról, amelyek miatt szükséges, hogy az LTTE e veszteség ellenére továbbra is a listán maradjon.

60

Igaz, hogy amint azt a főtanácsnok az indítványának a 61. pontjában megállapította, az a féléves időszak, amelynek lejártát követően a személy, csoport vagy szervezet listára való felvétele a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése szerint felülvizsgálandó, rövid határidő, így a listán való, új időszakra vonatkozó fenntartás elővigyázatossági intézkedésnek tekinthető, akár abban az esetben is, ha az adott időszakban nem követtek el terrorista cselekményeket, vagy az ezen időszak lejártát megelőző hónapban katonai veszteség következett be.

61

Azon mérlegelési jogkörre tekintettel ugyanis, amellyel a Tanács a terrorista cselekmények megelőzése, valamint az egyrészről a béke és a nemzetközi biztonsága fenntartása, és másrészről az érintett személyek szabadságainak és alapvető jogainak a védelme közötti igazságos egyensúly biztosítása céljából alkalmazott megelőző intézkedések keretében rendelkezik, el kell ismerni a Tanács ahhoz való jogát, hogy abban az esetben, ha a körülmények indokolják, valamely személyt, csoportot vagy szervezetet akkor is fenntartson a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán, ha a szoros értelemben vett terrorista tevékenység nemrég megszűnt.

62

A jelen ügyben azonban, még ha a Tanács úgy is vélte, hogy az elszenvedett katonai vereség ellenére korai lenne az LTTE‑t törölni e listáról, ez nem változtatott azon, hogy a rá háruló indokolási kötelezettség értelmében köteles volt az ezt érintő indokok kifejtésére. Az e tekintetben kifejtett magyarázat teljes hiánya tehát, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 66. pontjában megállapította, az EUMSZ 296. cikk értelmében olyan szabálytalanság, amely az 501/2009 rendelet érvénytelenségéhez vezet.

63

A fentiek összességéből az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely a 2007/445, a 2007/868, a 2008/583 vagy a 2009/62 határozat érvényességét érintené. Ellenben az 501/2009 rendelet érvénytelen abban a részében, amelyben az előírta az LTTE‑nek a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listán való fenntartását.

64

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: