C‑448/15. sz. ügy

Belgische Staat

kontra

Wereldhave Belgium Comm. VA és társai

(a hof van beroep te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Különböző tagállamokban székhellyel rendelkező anyavállalatok és leányvállalatok – Az alkalmazandó adóztatás közös rendszere – Társasági adó – 90/435/EGK irányelv – Hatály – A 2. cikk c) pontja – Olyan társaság, amely az adónak választási lehetőség vagy mentesség nélkül alanya – Nulla kulcsos adó kivetése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. március 8.

Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv – Az anyavállalatnak juttatott felosztott nyereség forrásadó alóli mentessége a leányvállalat tagállamában – Forrásadó kivetése a leányvállalat által egy másik tagállamban székhellyel rendelkező, és ott bizonyos feltételek mellett 0%‑os adómértéknek alávetett kollektív befektetési szervezet számára fizetett osztalékra – Megengedhetőség – Feltétel – Valamely tagállam társaságának nem minősülő befektetési szervezet

(90/435 tanácsi irányelv, 2. cikk, c) pont és 5. cikk, (1) bekezdés)

A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 1990. július 23‑i 90/435/EGK irányelvet úgy kell értelmezni, hogy annak 5. cikke (1) bekezdésével nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében forrásadót vetnek ki az e tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalat által egy másik tagállamban székhellyel rendelkező olyan adójogi kollektív befektetési szervezet számára fizetett osztalékra, amelyre a társasági adó keretében 0%‑os adókulcs vonatkozik, ha a nyereségét teljes mértékben felosztja a részvényesei között, mivel egy ilyen szervezet nem tekinthető az említett irányelv szerint a „tagállam társaságának”.

E tekintetében rá kell mutatni arra, hogy a 90/435 irányelv 2. cikkének c) pontja megfogalmaz egyrészt egy pozitív minősítési kritériumot, azaz, hogy a szóban forgó adó alanyának kell lenni, és egy negatív kritériumot, azaz, hogy ezen adó alól nem lehet mentesülni és nincs választási lehetőség sem. E két, pozitív és negatív kritérium megfogalmazása alapján úgy tekinthető, hogy az említett irányelv 2. cikkének c) pontjában előírt feltétel nemcsak azt követeli meg, hogy egy társaság a szóban forgó adó alanya legyen, hanem célja az is, hogy kizárjon minden olyan helyzetet, amely lehetőséget adna arra, hogy az adóalanyiság ellenére e társaság ne legyen ténylegesen köteles az említett adó megfizetésére. Márpedig, noha a részvényesek között a nyereségét teljes egészében felosztó, és ezért 0%‑os adókulccsal adózó társaság formálisan nem mentesül ezen adó alól, gyakorlatilag olyan helyzetben van, amelyet a 90/435 irányelv 2. cikkének c) pontjában foglalt feltétel el kíván kerülni, azaz amelyben nem köteles ezen adó megfizetésére. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok indítványának 43. és 44. pontjában kifejtette, hogyha egy nemzeti szabályozásba olyan rendelkezést foglalnak, amely szerint a társaságok egy meghatározott kategóriája bizonyos feltételekkel 0%‑os adókulccsal adózhat, valójában ezen adó alóli mentességet írnak elő számukra (lásd még: 2008. május 20‑iOrange European Smallcap Fund ítélet, C‑194/06, EU:C:2008:289, 33. és 34. pont).

(vö. 31–34., 43. pont és rendelkező rész)