A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
„Fellebbezés — Európai uniós védjegy — A »deluxe« szóelemet tartalmazó ábrás védjegy — A lajstromozásnak az elbíráló általi megtagadása”
A C‑437/15. P. sz. ügyben,
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: S. Palmero Cabezas, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. augusztus 10‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
a Deluxe Entertainment Services Group Inc., korábban Deluxe Laboratories, Inc. (székhelye: Burbank [Egyesült Államok], képviselik: L. Gellman advocate és M. Esteve Sanz abogada)
felperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, M. Vilaras, J. Malenovský, M. Safjan és D. Šváby (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. november 9‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2017. január 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Fellebbezésével az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszéke 2015. június 4‑iDeluxe Laboratories kontra OHIM (deluxe) ítéletének (T‑222/14, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:364,) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2014. január 22‑i, a Deluxe Laboratories, Inc., később Deluxe Entertainment Services Group, Inc.(a továbbiakban: Deluxe) által benyújtott, az elbírálónak a „deluxe” ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozását elutasító határozatával szembeni fellebbezést elutasító határozatát (a továbbiakban: vitatott határozat). |
Jogi háttér
2 |
Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009 tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) a „Feltétlen kizáró okok” címet viselő 7. cikkében a következőképpen rendelkezik: „(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha […]
[…] (2) Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Unió egy részében áll fenn.” |
3 |
E rendelet 75. cikke előírja: „A[z EUIPO] határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.” |
A jogvita előzményei
4 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 1–7. pontjában a következőképpen foglalta össze a jogvita alapját képező tényállást:
[…]
|
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
5 |
A Törvényszék Hivatalához 2014. április 10‑én érkezett keresetével a Deluxe keresetet terjesztett elő a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt. |
6 |
Keresetének alátámasztására a Deluxe öt jogalapra hivatkozott, melyeket az indokolási kötelezettségnek, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának, 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, 7. cikke (3) bekezdésének, valamint a bizalomvédelem elvének, a szerzett jogok védelme elvének és a közösségi aktusok jogszerűsége elvének megsértésére alapított. |
7 |
A Deluxe úgy érvelt, hogy a fellebbezési tanács nem indokolta meg a szóban forgó megjelölés lajstromozásának megtagadását minden egyes érintett áru és szolgáltatás tekintetében. A Deluxe többek között arra hivatkozott, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe ezen áruk és szolgáltatások mindegyikének tulajdonságait, pedig ez lényeges elem a „deluxe” kifejezés fantáziadús, sugalmazó vagy célzást tartalmazó mivolta meghatározása szempontjából. |
8 |
Az EUIPO úgy érvel, hogy a vitatott határozatban szereplő „kivétel nélkül” kifejezésből következik, hogy a fellebbezési tanács elvégezte az érintett áruk és szolgáltatások egyenkénti vizsgálatát, és átfogó indokolást tudott így elfogadni, mivel mindezen áruk és szolgáltatások az audiovizuális ágazathoz tartoznak. |
9 |
A Törvényszék helyt adott a Deluxe keresetének. |
10 |
A Törvényszék, miután emlékeztetett a Bíróság ítélkezési gyakorlatára a megtámadott ítélet 15–18. pontjában, annak 20–22. pontjában megállapította, hogy a jelen esetben tekintettel a 8 különböző osztályba tartozó, eltérő területeket érintő több mint 90 áru és szolgáltatás leírására, ezen áruk és szolgáltatások a természetüket, jellemzőiket, céljukat és forgalmazási módjukat tekintve egymástól olyan mértékben különböznek, hogy nem tekinthetőek homogén kategóriának, mely lehetővé tenné a fellebbezési tanács számára az átfogó indokolás elfogadását. A fellebbezési tanács ugyanis nem utalt arra, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások egymással kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutatnának, és így homogén kategóriát alkotnának (a továbbiakban: a megkövetelt kapcsolat). |
11 |
Amint ugyanis a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában megállapította, a fellebbezési tanács általánosságban utal „árukra és szolgáltatásokra”, „valamennyi áru és szolgáltatásra”, illetve „az érintett árukra és szolgáltatásokra”, azonban nem hivatkozik kifejezetten az érintett osztályokba tartozó áruk vagy szolgáltatások egyikére sem, és azok kategóriáira vagy csoportjaira sem. Ennek következményeképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában megállapította, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy elmulasztotta a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének minden egyes szóban forgó áru és szolgáltatás tekintetében való vizsgálatát, nem végezte el a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint szükséges konkrét értékelést az érintett osztályokba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, és e tekintetben nem indokolta a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozatot. |
12 |
Az EUIPO érvei vizsgálatának keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 26. pontjában kimondta, hogy még közvetetten sem következik a „kivétel nélkül” kifejezésből, hogy a fellebbezési tanács a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét valamennyi érintett áru és szolgáltatás tekintetében értékelte volna. Amint arra a Törvényszék is rámutatott, a fellebbezési tanács a vitatott határozatban mindössze arra utalt, hogy valamennyi áru, kivétel nélkül, reklámozható kiváló minőséggel rendelkező áruként, és valamennyi szolgáltatás, kivétel nélkül, reklámozható ilyen minőséget nyújtó szolgáltatásként. Nem utalt arra, hogy az érintett osztályokba tartozó áruk és szolgáltatások között fennállna a megkövetelt kapcsolat, és ennélfogva nem említett semmi olyan elemet, amely az átfogó indokolás alkalmazását igazolná. |
13 |
Az EUIPO azon érvét illetően, mely szerint az érintett áruk és szolgáltatások közvetlenül az audiovizuális ágazathoz kapcsolódnak, a Törvényszék a megtámadott ítélet 27. pontjában kifejtette, hogy e megállapítás nem szerepel a vitatott határozatban. Egyébiránt a Törvényszék tagadta, hogy fennállna a megkövetelt kapcsolat bizonyos áruk és szolgáltatások között, mint például a mozifilmek, az áruk kamionnal történő fuvarozása szolgáltatás, az áruraktározás szolgáltatás, a termékkutatás és termékfejlesztés szolgáltatás, valamint harmadik személyek számára nyújtott tárhelyszolgáltatás és weboldalak tervezésével kapcsolatos szolgáltatások. Megállapította, hogy egy ilyen kapcsolat fennállása semmi esetre sem következik a vitatott határozat megfogalmazásából. Végül a Törvényszék úgy találta, hogy e tekintetben nem bír jelentőséggel azon körülmény, amennyiben bizonyítást nyerne, hogy a „deluxe” kifejezés dicsérő és reklámjellege a szóban forgó valamennyi árura és szolgáltatásra alkalmazható. |
14 |
Következésképpen a Törvényszék hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot. |
A felek kérelmei
15 |
Fellebbezésében az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:
|
A fellebbezésről
16 |
Az EUIPO fellebbezésében egyetlen, a 207/2009/EK rendelet – e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett – 75. cikkének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap két részre oszlik. |
A felek érvei
17 |
Az egyetlen jogalap első részében az EUIPO azt kifogásolja, hogy a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, mivel kizárólag arra az esetre korlátozta annak lehetőségét, hogy az EUIPO átfogó módon indokolja határozatait, ha az áruk és szolgáltatások homogén kategóriát alkotnak. Az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszék nem zárhatja ki az átfogó indokolás alkalmazásának lehetőségét különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amennyiben a megjelölést a valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében azonos módon észlelik, és ennélfogva a rájuk vonatkozó indokolás változatlan marad. |
18 |
Ekképpen az EUIPO szerint elegendő, ha a védjegybejelentésben megjelölt áruk és szolgáltatások közös jellemzőkkel bírnak, ahhoz, hogy tekintetükben az átfogó indokolás megengedett legyen. E közös jellemző valamennyi érintett áru és szolgáltatás vonatkozásában a kiváló minőség sugalmazását egyszerű üzleti fogásként fogja a célközönség értelmezni. A jelen esetben a „deluxe” megjelölés ezen áruk és szolgáltatások mindegyike tekintetében egyenlő mértékben hordoz dicsérő és reklámjellegű üzenetet, mely alkalmatlan arra, hogy a közönség számára lehetővé tegye az említett áruk és szolgáltatások származásának azonosítását. Érvelésének alátámasztására az EUIPO a Bíróság által a 2014. december 11‑iFTI Touristik kontra OHIM végzésben (C‑253/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2445) elfogadott indokolásra hivatkozik, amely végzésben a Bíróság elismerte egy kellően közvetlen és konkrét kapcsolat fennállását az érintett áruk és szolgáltatások között egy közös jellemző tekintetében, amely abban állt, hogy ezen áruk és szolgáltatások mindegyike különleges kedvezmények és előnyök tárgyát képezheti. |
19 |
Ennélfogva az EUIPO úgy véli, hogy téves a megtámadott ítélet 24. pontjában szereplő megállapítás, mely szerint a fellebbezési tanács nem végezte el az előírt konkrét értékelést, mivel az áruk és szolgáltatások homogenitását állapította meg. |
20 |
Hasonlóképpen az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 27. pontjában, elutasította mint nem relevánst a fellebbezési tanács azon megállapítását, mely szerint a „deluxe” kifejezés dicsérő és reklámjellegű, amely minden érintett áru és szolgáltatás tekintetében alkalmazható. |
21 |
A Deluxe erre azt válaszolja, hogy az EUIPO nagy fokú megbízhatóságot tulajdonított a 2014. december 11‑iFTI Touristik kontra OHIM végzés (C‑253/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2445) alapjául szolgáló BigXtra ügynek, melyben a BigXtra megjelölés lajstromozását azzal az indokkal utasították el, hogy a kifejezés egyértelműen dicsérő jellegű. A Deluxe úgy véli, hogy ezen ügy nem bír jelentőséggel, mivel különbözik a jelen esettől. A „deluxe” kifejezés ugyanis csak maguknak az áruknak a tekintetében lehet leíró vagy dicsérő, az értékesítésük módjának tekintetében nem, következésképpen adott áruknak nincs egy „deluxe” értékesítési formája, főleg nem a célközönség figyelembevételével. |
22 |
Az EUIPO egyetlen jogalapjának második részében arra hivatkozik, hogy a kellő homogenitás követelményének a Törvényszék általi, a megtámadott ítélet 20–22. és 26. pontjában szereplő értelmezése, mely lehetővé teszi a fellebbezési tanács számára egy átfogó indokolás elfogadását a szóban forgó védjegybejelentés elutasítására, nem veszi figyelembe az ítélkezési gyakorlatot, különösen a 2010. március 18‑iCFCMCEE kontra OHIM végzést (C‑282/09 P, EU:C:2010:153). A Törvényszék ugyanis azzal, hogy összekapcsolta a „homogén kategória” fennállását és az áruk, illetve szolgáltatások leírását, tévesen értelmezte az áruk és szolgáltatások „kellőképp homogén”„kategóriájának” vagy „csoportjának” az ezen ítélkezési gyakorlat szerinti fogalmát, és ebből következően az áruk és szolgáltatások közötti, ehhez szükséges „kellően közvetlen és konkrét kapcsolat” fogalmát. |
23 |
Az EUIPO szerint a kellő homogenitás követelményét tágabban kell értelmezni, oly módon, hogy elegendő legyen, ha az áruknak és szolgáltatásoknak van egy közös jellemzője, mely eltérő ágazatokhoz tartozó áruk és szolgáltatások esetében is fennállhat. |
24 |
Az EUIPO úgy érvel, hogy a jelen esetben a vitatott határozat egyértelműen megjelöli, hogy az érintett áruk és szolgáltatások közös jellemzője abban áll, hogy valamennyi áru, kivétel nélkül, reklámozható kiváló minőséggel rendelkező áruként, és valamennyi szolgáltatás, kivétel nélkül, reklámozható ilyen minőséget nyújtó szolgáltatásként. |
25 |
A Deluxe vitatja az EUIPO megállapítását, mely szerint a szóban forgó áruk és szolgáltatások kellőképpen homogének lennének, és ez alapján egy egységnek lennének tekinthetők. |
A Bíróság álláspontja
26 |
Mivel az EUIPO vitatja a Törvényszék által tett, a jelen ítélet 10–13. pontjában említett értékeléseket, és az egyetlen jogalap mindkét része a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 75. cikkének megsértésén alapul, ezeket együttesen kell megvizsgálni. |
27 |
Elöljáróban, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az illetékes hatóság nem szorítkozhat a védjegybejelentés minimális vizsgálatára, hanem ellenkezőleg, egy szigorú és teljes vizsgálatok kell elvégeznie a védjegyek indokolatlan lajstromozásának megakadályozása érdekében (2003. május 6‑iLibertel ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 59. pont). |
28 |
Mivel egy védjegy lajstromozását mindig a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel kérik, azt a kérdést, hogy a védjegyre vonatkozik‑e a feltétlen kizáró okok valamelyike, konkrétan ezen áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kell megítélni (2007. február 15‑iBVBA Management, Training en Consultancy ítélet, C‑239/05, EU:C:2007:99, 31. pont). |
29 |
Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében egyrészt a feltétlen kizáró okok vizsgálatának a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura és szolgáltatásra vonatkoznia kell, másrészt az illetékes hatóságnak a védjegybejelentést elutasító határozatát főszabály szerint valamennyi említett áru vagy szolgáltatás vonatkozásában meg kell indokolnia (2007. február 15‑iBVBA Management, Training en Consultancy ítélet, C‑239/05, EU:C:2007:99, 34. pont; 2010. március 18‑iCFCMCEE kontra OHIM végzés, C‑282/09 P, EU:C:2010:153, 37. pont). |
30 |
Ugyanakkor ez utóbbi követelmény tekintetében a Bíróság pontosította, hogy az illetékes hatóságnak elegendő valamennyi érintett árura és szolgáltatásra vonatkozóan átfogó indokolást adnia, ha valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra vagy ‑kategóriára ugyanaz a kizáró ok vonatkozik (2007. február 15‑iBVBA Management, Training en Consultancy ítélet, C‑239/05, EU:C:2007:99, 37. pont; 2013. október 17‑iIsdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 26. pont). |
31 |
A Bíróság ezt követően pontosította, hogy ezen lehetőség csak az egymással olyannyira közvetlen és konkrét kapcsolatot mutató árukra és szolgáltatásokra terjed ki, amelyek kellőképpen homogén áru‑ vagy szolgáltatáscsoportot alkotnak (2013. október 17‑iIsdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 27. pont). |
32 |
Annak meghatározása érdekében, hogy egy európai uniós védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében egymással kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolatot mutatnak‑e, és így kellően homogén csoportokra vagy kategóriákra oszthatóak, figyelembe kell venni ennek célját, mely azon kérdés konkrét vizsgálatának lehetővé tétele és megkönnyítése, hogy a védjegybejelentésben szereplő megjelölésre vonatkozik‑e a feltétlen kizáró okok valamelyike a jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően. |
33 |
Az érintett áruk és szolgáltatások egy vagy több csoportba vagy kategóriába osztásának azon közös jellemzőik alapján kell történnie, melyek jelentőséggel bírnak az említett áruk és szolgáltatások tekintetében bejelentett védjeggyel szemben egy adott feltétlen kizáró ok érvényesíthetősége fennállásának vagy hiányának elemzésekor. Következésképpen az ilyen értékelést konkrétan kell elvégezni, minden egyes védjegybejelentés, és adott esetben minden egyes esetleg alkalmazható feltétlen kizáró ok vizsgálatakor. |
34 |
A fenti megfontolásokból az következik, hogy nem lehet eleve kizárni, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások mind bírnak egy olyan jellemzővel, mely jelentős a feltétlen kizáró ok vizsgálatakor, és az érintett védjegybejelentés ezen feltétlen kizáró okkal kapcsolatos vizsgálata végett egyetlen, kellő homogenitású kategóriába vagy csoportba oszthatók a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. |
35 |
A jelen esetben a megtámadott ítélet 26. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában megállapította, hogy valamennyi áru, kivétel nélkül, reklámozható kiváló minőséggel rendelkező áruként, és valamennyi szolgáltatás, kivétel nélkül, reklámozható ilyen minőséget nyújtó szolgáltatásként. E megállapításból következik, hogy a fellebbezési tanács lényegében úgy találta, hogy az elé terjesztett védjegybejelentésben szereplő valamennyi árunak és valamennyi szolgáltatásnak van a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított feltétlen kizáró ok vizsgálata szempontjából jelentős jellemzője, mégpedig azon tény, hogy mind reklámozható kiváló minőséggel rendelkezőként vagy ilyen minőséget nyújtóként, és ennélfogva egyetlen kategória és egyetlen csoport részét képezik, mely e feltétlen kizáró ok vizsgálata szempontjából kellőképpen homogén. A fellebbezési tanács szerint a szóban forgó áruk és szolgáltatások e közös jellemzőjének a fellebbezési tanács által elvégzendő vizsgálat szempontjából fennálló jelentőségét bizonyítja a vitatott határozat azon megállapítása, mely szerint a bejelentett védjegy a „kiváló minőség megerősítéséből” áll. |
36 |
A fellebbezési tanácsnak a megtámadott ítélet 22. pontjában említett azon mulasztása, miszerint nem jelölte meg kifejezetten, hogy a szóban forgó áruk et szolgáltatások egymással kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutatnak, olyannyira, hogy homogén kategóriát alkotnak, nem vezethet eltérő következtetéshez, mivel e megállapítás hallgatólagosan kitűnik a fellebbezési tanácsnak megtámadott ítélet 26. pontjában említett megfontolásából. |
37 |
A fellebbezési tanács azon kötelezettsége tiszteletben tartásának ellenőrzése végett, hogy az a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt konkrét értékelést elvégezze és határozatát a jogilag megkövetelt módon indokolja, a Törvényszék feladata a ténybeli értékelés keretében a fellebbezési tanács által tett, a jelen ítélet 35. pontjában említett megállapítások megalapozottságának vizsgálata. |
38 |
A Törvényszék feladata többek között annak ellenőrzése egyrészt, hogy a bejelentett védjegyet, amely egy szóelemből és egy ábrás elemből áll, valóban inkább észlelheti‑e az érintett közönség közvetlenül és azonnali módon a kiváló minőség megerősítéseként vagy dicsérő üzentként, mint az általa jelölt áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának megjelöléseként. |
39 |
Másrészt a Törvényszék feladata a bejelentett védjegy szóeleme vizsgálatának keretében annak ellenőrzése, hogy a „deluxe” kifejezés ténylegesen magában hordozza‑e a „kiváló minőség” fogalmát, amint azt a fellebbezési tanács állítja, mivel e szóelem közvetlenül utal a „luxus” fogalmára. Amennyiben a „deluxe” kifejezésnek van a „kiváló minőség”‑től eltérő jelentése, amint azt a főtanácsnok indítványának 54. és 55. pontjában megjegyzi, akkor a Törvényszék feladata megvizsgálni, hogy e jelentés tekintetében a szóban forgó védjegy által érintett áruk és szolgáltatások átfogó indokolás alkalmazását alátámasztó homogén csoportot képeznek‑e, vagy sem. |
40 |
A Törvényszék azonban általános jelleggel kizárta az érintett áruk és szolgáltatások homogén jellege megállapításának lehetőségét, és e tekintetben nem vette figyelembe a bejelentett védjegy sajátosságát, egyebek mellett az érintett vásárlóközönség általi észlelését. |
41 |
Amint ugyanis a megtámadott ítélet 21. pontjából is kitűnik, a Törvényszék csupán azt állapította meg, hogy a vitatott védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások olyan mértékben különböznek egymástól a természetüket, jellemzőiket, céljukat és forgalmazási módjukat tekintve, hogy nem tekinthetőek homogén kategóriának, mely lehetővé tenné a fellebbezési tanács számára az átfogó indokolás elfogadását. A Törvényszék tehát figyelmen kívül hagyta annak lehetőségét, hogy a különbözőségük ellenére valamennyi szóban forgó árunak és szolgáltatásnak lehet egy olyan közös jellemzője, mely jelentőséggel bír a fellebbezési tanács által végzendő vizsgálat szempontjából, ami indokolhatja – a jelen ítélet 33. és 34. pontjában kifejtett megfontolásokkal összhangba – ezen áruk és szolgáltatások egyetlen homogén csoportba sorolását, valamint azt, hogy a fellebbezési tanács e csoport tekintetében átfogó indokolást alkalmazzon. |
42 |
Ugyanezen okokból szintén téves a Törvényszék által a megtámadott ítélet 27. pontjában tett megállapítás, mely szerint „e tekintetben nem bír jelentőséggel azon körülmény, […] hogy a »deluxe« kifejezés dicsérő és reklámjellege a szóban forgó valamennyi árura és szolgáltatásra alkalmazható”. |
43 |
A fentiekből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 75. cikkének értelmezésekor, ezért a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni. |
44 |
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy a per állása nem teszi lehetővé az érdemi határozathozatalt. |
45 |
Ezért az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg nem kell határozni. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.
( 1 ) A jelen szöveg 29. és 34. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.