C‑423/15. sz. ügy

Nils‑Johannes Kratzer

kontra

R+V Allgemeine Versicherung AG

(a Bundesarbeitsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Szociálpolitika — 2000/78/EK irányelv — A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód — A 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja — 2006/54/EK irányelv — Férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód a foglalkoztatás és munkavégzés területén — A 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja — Hatály — A »nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés« fogalma — Pályázatnak a formális pályázói jogállás kizárólag hátrányos megkülönböztetés miatti kártérítési igény érvényesítése érdekében történő megszerzése végett való benyújtása — Joggal való visszaélés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. július 28.

  1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése

    (EUMSZ 267. cikk)

  2. Európai uniós jog – Uniós rendelkezésből eredő jog visszaélésszerű gyakorlása – Visszaélésszerű magatartásnak minősülő ügyletek – Figyelembe veendő elemek – A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

  3. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 és 2006/54 irányelv – Hatály – A „nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés” fogalma – Pályázatnak a formális pályázói jogállás kizárólag hátrányos megkülönböztetés miatti kártérítési igény érvényesítése érdekében történő megszerzése végett való benyújtása – Kizártság – Joggal való visszaélés – Feltétel

    (2006/54 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14. cikk, (1) bekezdés, a) pont, 18. és 25. cikk; 2000/78 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 17. cikk)

  1.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 27. pont)

  2.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 37–42. pont)

  3.  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a „nem önálló keresőtevékenységhez, illetve foglalkoztatáshoz való hozzáférésnek” az e rendelkezések értelmében vett fogalma alá az a helyzet, amelyben valamely álláshelyre pályázatot benyújtó személy nem ezt az állást, hanem pusztán formális pályázói jogállást kíván szerezni, kizárólag kártérítési igény érvényesítése céljából, és ha az uniós jog által megkövetelt elemek fennállnak, az ilyen helyzet joggal való visszaélésnek minősülhet.

    Ugyanis ezen irányelvek a címük szerint is a foglalkoztatásra és a munkavégzésre vonatkoznak.

    Márpedig az a személy, aki a fent hivatkozott körülményekhez hasonló körülmények között nyújtja be pályázatát valamely állásra, nyilvánvalóan nem akarja megkapni azt az állást, amelyre formálisan pályázik. Következésképpen nem hivatkozhat a 2000/78 és a 2006/54 irányelvek által nyújtott védelemre. Az ezzel ellentétes értelmezés összeegyeztethetetlen lenne ezen irányelvek célkitűzésével, amely arra irányul, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson minden személy számára a „foglalkoztatás és a munkavégzés során”, hatékony védelmet nyújtva nekik bizonyos hátrányos megkülönböztetésektől, többek között a „foglalkoztatáshoz való hozzáférést” illetően.

    Ezenkívül az ilyen személy e körülmények között nem minősülhet a 2000/78 irányelv 17. cikkének és a 2006/54 irányelv 25. cikkének értelmében vett „károsultnak”, illetve olyan, a 2006/54 irányelv 18. cikke értelmében vett „[hátrányos megkülönböztetést] elszenvedő személynek”, akit „veszteség” vagy „kár” ért.

    (vö. 31., 35., 36., 44. pont és a rendelkező rész)