A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2017. június 15. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal — 97/67/EK irányelv — 9. cikk — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Postai szolgáltatások — Az egyetemes szolgáltatás és az alapvető követelmények fogalma — Általános és egyedi engedélyek — Egyedileg megtárgyalt szerződések teljesítése keretében nyújtott postai szolgáltatások engedélyezése — Előírt feltételek”

A C‑368/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2015. július 14‑én érkezett, 2015. július 10‑i határozatával terjesztett elő

az Ilves Jakelu Oy

által indított,

a Liikenne‑ ja viestintäministeriö részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, A. Arabadjiev (előadó) és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

—	az Ilves Jakelu Oy képviseletében H. Piekkala és I. Aalto‑Setälä asianajajat,

—	a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

—	az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

—	a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—	a norvég kormány képviseletében I. Thue és C. Rydning, meghatalmazotti minőségben,

—	az Európai Bizottság képviseletében P. Costa de Oliveira és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 52., 3. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.; a továbbiakban: 97/67 irányelv) az értelmezésére vonatkozik.

2	E kérelmet az Ilves Jakelu Oy által a valtioneuvosto (államtanács, Finnország) 2017. január 30‑i, azon határozatával szemben megindított eljárás keretében terjesztették elő, amely egy postai tevékenységre vonatkozó engedélyt bizonyos követelmények tiszteletben tartásától tett függővé.

Jogi háttér

Az uniós jog

3	A 97/67 irányelv (15) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik: „mivel ennek az irányelvnek az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem érintik az egyetemes szolgáltatóknak azt a jogát, hogy az ügyfelekkel egyedi szerződéseket kössenek”.

Az említett irányelv 2. cikke szerint:

„Ennek az irányelvnek a céljaira a következő meghatározások alkalmazandók:

[…]

13.	egyetemes szolgáltató: köz‑ vagy magán postai szolgáltató, amely egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtja egy tagállamban, és amelynek személyét a 4. cikkel összhangban a Bizottságnak bejelentettek;

14.

engedélyezés: minden olyan engedély – az alábbiakban meghatározottak szerinti »általános engedély« vagy »egyedi engedély« formájában –, amely a postai ágazatra jellemző jogokat és kötelezettségeket rögzíti, és lehetővé teszi a postai szolgáltatók számára, hogy postai szolgáltatásokat nyújtsanak és hálózatokat létesítsenek és/vagy működtessenek ilyen szolgáltatások nyújtásához:

—

»általános engedély«: olyan engedély – függetlenül attól, hogy annak szabályozása csoportos engedéllyel vagy jogszabály alapján történik, és függetlenül attól, hogy az ilyen szabályozáshoz szükséges‑e bejegyzési vagy bejelentési eljárás –, amely nem írja elő az érintett postai szolgáltató számára, hogy az engedélyből fakadó jogok gyakorlása előtt a nemzeti szabályozóhatóság egyértelmű határozatát beszerezze,

—

»egyedi engedély«: olyan engedély, amelyet valamely nemzeti szabályozóhatóság bocsát ki, és amely valamely postai szolgáltatónak konkrét jogokat ad, vagy amely – adott esetben – a vállalkozás tevékenységét az általános engedélyt kiegészítő külön kötelezettségeknek veti alá, ahol szükséges, amikor is a postai szolgáltató mindaddig nem jogosult jogainak gyakorlására, amíg a nemzeti szabályozóhatóságtól a határozatot meg nem kapta;

[…]

19.

alapvető követelmények: olyan általános, nem gazdasági okok, amelyek egy tagállamot arra késztethetnek, hogy a postai szolgáltatások ellátására feltételeket szabjon. Ezek az okok a levéltitok, a hálózat biztonsága veszélyes áruk szállítása esetén, a foglalkoztatási feltételek tiszteletben tartása, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel megállapított és/vagy – a közösségi és nemzeti jognak megfelelően – a nemzeti szociális partnerek közötti tárgyalás eredményeként létrejött kollektív szerződésekben meghatározott szociális biztonsági rendszerek tiszteletben tartása, valamint – indokolt esetben – adatvédelmi, környezetvédelmi és területrendezési okok. Az adatvédelembe tartozhat a személyes adatok védelme, a továbbított vagy tárolt adatokkal kapcsolatos titoktartás és a magánélet védelme;

[…]”

A 97/67 irányelv 2. fejezete az egyetemes szolgáltatásokra vonatkozik. Ezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatást igénybe vevők élvezzék az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot, amely magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását területük minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron.

[…]

(4) Az egyes tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az egyetemes szolgáltatás legalább a következő lehetőségeket biztosítsa:

—	legfeljebb két kilogramm tömegű postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése,

—	legfeljebb 10 kilogramm tömegű postai csomagok gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése,

—	ajánlott küldeményekre és biztosított küldeményekre vonatkozó szolgáltatások.”

Az említett irányelv 9. cikke a következőket írja elő:

„(1) Az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges mértékig általános engedélyeket vezethetnek be.

(2) Az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához és az egyetemes szolgáltatásnyújtás biztosításához szükséges mértékű engedélyezési eljárásokat vezethetnek be, beleértve az egyedi engedélyeket is.

Az engedély megadása:

—	egyetemes szolgáltatási kötelezettségektől tehető függővé,

—	szükséges és indokolt esetben, az adott szolgáltatások minőségére, rendelkezésre állására és teljesítésére vonatkozó követelményeket szabhat,

—

adott esetben a 7. cikkben említett költségmegosztási mechanizmusokhoz való pénzügyi hozzájárulási kötelezettségtől tehető függővé, amennyiben az egyetemes szolgáltatás nyújtása nettó költséget von maga után és méltánytalan pénzügyi terhet jelent a 4. cikknek megfelelően kijelölt egyetemes szolgáltató(k) számára,

—	adott esetben a 22. cikkben említett nemzeti szabályozóhatóság működési költségeihez való pénzügyi hozzájárulásra kötelezhet,

—	adott esetben a nemzeti jogszabályokban meghatározott munkafeltételek betartásától tehető függővé vagy arra kötelezhet.

Az első francia bekezdésben és a 3. cikkben említett kötelezettségeket és követelményeket kizárólag a kijelölt egyetemes szolgáltatók tekintetében lehet megszabni.

A 4. cikknek megfelelően kijelölt egyetemes szolgáltató(k) esetétől eltekintve az engedélyekre a következő szabályok vonatkoznak:

—	számuk nem korlátozható,

—	az egyetemes szolgáltatás ugyanazon elemei vagy a tagállam területének ugyanazon részei tekintetében az engedélyek nem szabhatnak meg egyidejűleg egyetemes szolgáltatási kötelezettséget és a költségmegosztási mechanizmushoz való pénzügyi hozzájárulási kötelezettséget,

—	nem köthetők olyan feltételhez, amely más, nem ágazatspecifikus nemzeti jogszabály értelmében alkalmazandó a vállalkozásra,

—	nem írhatnak elő az ezen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséhez szükséges technikai vagy működési feltételeken kívül más feltételeket.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett eljárásoknak, kötelezettségeknek és követelményeknek átláthatónak, hozzáférhetőnek, megkülönböztetéstől mentesnek, arányosnak, pontosnak és egyértelműnek kell lenniük, azokat előre nyilvánosságra kell hozni, és objektív kritériumokon kell alapulniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az engedély egészben vagy részben történő megtagadásának vagy visszavonásának okait a kérelmezővel közöljék, és számára jogorvoslatot biztosítsanak.”

7	A 2008/6 irányelv (33) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy indokolt esetben és a célkitűzésekkel arányos mértékben továbbra is éljenek az általános és az egyedi engedélyek megadásával. […]”

A finn jog

A postilaki (415/2011) (a továbbiakban: 415/2011. sz. törvény) 1. §‑a első bekezdésének az alapügy tényállása időpontjában hatályos változata szerint e törvény célja annak biztosítása, hogy a postai szolgáltatások, és különösen az egyetemes szolgáltatás minden országban, azonos feltételek mellett hozzáférhető legyen.

A 415/2011. sz. törvény 3. §‑a szerint minden olyan postai tevékenységhez, amely levélküldeményeket is magában foglal, engedélyre van szükség. E törvény 4. §‑ának első bekezdése szerint postai szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedélyt a valtioneuvosto-tól kell kérni. Annak megadása esetén nem kerül közzétételre értesítés.

A 415/2011. sz. törvény 6. §‑a értelmében az engedélyt meg kell adni, ha:

„1)	a kérelmező olyan társaság vagy szövetség, amely elegendő gazdasági forrással rendelkezik egy postai vállalkozás kötelezettségeinek a teljesítéséhez;

2)	a kérelmezőnek a postai tevékenységekre vonatkozó rendelkezések és előírások tiszteletben tartására vonatkozó képessége iránti kételyre nem áll fenn igazolható indok;

3)	a kérelmező képes az engedély szerinti rendszeres üzemeltetés biztosítására;

4)	a kérelmezett engedély hatálya alá tartozó terület megfelel a 7. cikkben foglalt feltételeknek;

5)	a kormány részéről nem áll fenn megalapozott indok annak feltételezésére, hogy az engedély megadása nyilvánvaló kockázatot jelenthet a nemzetbiztonságra nézve.”

A 415/2011. sz. törvény 9. §‑a az engedély tartalmára vonatkozik. Ezen 9. § második bekezdésének 5. pontja értelmében a valtioneuvostónak az engedélyben elő kell írnia az e törvény rendelkezéseit kiegészítő kötelezettségeket, vagy az e törvény alapján elfogadott, minden olyan egyéb követelményre vonatkozó rendelkezéseket, amely követelmény az említett 9. § második bekezdésének 1–4. pontjában felsorolt követelményekhez hasonló, és szükséges a szolgáltatások minőségének, elérhetőségének és hatékonyságának a biztosításához.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A valtioneuvosto a 2014. január 30‑i határozattal az Ilves Jakelu számára olyan engedélyt adott, amely lehetővé tette a számára, hogy a 415/2011. sz. törvény 3. cikke értelmében vett, levélküldeményeket is magában foglaló postai tevékenységet végezzen. Ezen engedély első feltétele felsorolja a kérelmezett engedély hatálya alá tartozó finn területi önkormányzatokat. Az említett engedély második feltétele szerint, amely a tevékenység terjedelmére vonatkozik, az Ilves Jakelu jogosult arra, hogy e területen a szerződéses ügyfelei számára korlátlan postai tevékenységet végezzen.

Az említett engedély 4–8. feltétele a postai szolgáltatások minőségének, rendelkezésre állásának és hatékonyságának a biztosítását célozza. Ugyanezen engedély 4. feltétele szerint az Ilves Jakelunak meg kell határoznia a szállítási feltételeket azelőtt, hogy megkezdené a levélküldemények szétosztására vonatkozó szolgáltatások nyújtását. A 2014. január 30‑i határozattal kiadott engedély 5. feltétele szerint az Ilves Jakelunak gondoskodnia kell a szolgáltatásai olyan módon történő megszervezéséről, hogy a feladott levélküldeményeket legalább hetente egyszer szétossza, kivéve a munkaszüneti napokat. Ezen engedély 6. feltétele szerint az Ilves Jakelunak nyújtania kell a kézbesítés felfüggesztésésére, valamint a cím módosítására vonatkozó szolgáltatást. Az említett engedély 7. feltétele értelmében az Ilves Jakelunak a küldeményeit oly módon kell címkéznie, hogy azokat meg lehessen különböztetni és el lehessen különíteni az egyéb engedélyesek által kézbesített hasonló küldeményektől. Ugyanezen engedély 8. feltétele szerint az Ilves Jakelu az engedély hatálya alá tartozó terület minden egyes településén legalább egy gyűjtőhelyet köteles létesíteni a 415/2011. sz. törvény 47. §‑a értelmében vett levélküldemények gyűjtéséhez és a tévesen kézbesített küldemények visszaküldéséhez.

Az Ilves Jakelu álláspontja szerint a 415/2011. sz. törvény 9. §‑a ellentétes a 97/67 irányelvvel, mivel nem ír elő általános engedélyezési eljárást, és lehetővé teszi azt, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó szolgáltatásokra vonatkozó engedély megadását az alapvető követelményeknek megfelelőtől eltérő egyéb feltételektől tegyék függővé.

15	Az alapügy arra a kérdésre vonatkozik, hogy a valtioneuvosto az Ilves Jakelunak megadott engedélyt köthette‑e az engedély 4–8. feltételének a betartásához.

E körülmények között a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

A [97/67/EK irányelv] 9. cikkének értelmezésekor az e cikk (1) bekezdése értelmében vett, az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásnak vagy a (2) bekezdés értelmében vett, az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásnak tekintendő‑e a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a szétosztása, ha a postai vállalkozás megállapodik az ügyfeleivel a szétosztás feltételeiben, és az ügyfeleknek külön megállapodás szerinti díjat számít fel?

Ha a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a fent említett szétosztása esetében az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásról van szó, akkor úgy kell‑e értelmezni a [97/67 irányelv] 9. cikk[ének] (1) bekezdését és 2. cikk[ének] 14. pontját, hogy az ilyen jellegű postai szolgáltatások nyújtása az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között a postáról szóló nemzeti törvényben előírthoz hasonló egyedi engedélyhez köthető?

Ha a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a fent említett szétosztása esetében az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásról van szó, akkor úgy kell‑e értelmezni a 9. cikk (1) bekezdését, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó engedély csak a [97/67 irányelv] 2. cikkének 19. pontja értelmében vett alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges feltételekhez köthető, és hogy az említett szolgáltatásokra vonatkozó engedélyekhez nem köthetők az irányelv 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, az adott szolgáltatások minőségére, rendelkezésre állására és teljesítésére vonatkozó feltételek?

Ha csak az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges feltételekhez köthetők a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a […] szétosztására vonatkozó engedélyek, akkor az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, olyan feltételek, amelyek a postai szolgáltatás szétosztási feltételeire, a küldemények szétosztásának gyakoriságára, a címmódosítási és kézbesítésfelfüggesztési szolgáltatásra, a küldemények címkézésére és a gyűjtőhelyekre vonatkoznak, olyan feltételeknek tekinthetők‑e, amelyek megfelelnek a [97/67 irányelv] 2. cikk[ének] 19. pontja értelmében vett alapvető követelményeknek, és a 9. cikk[ének] (1) bekezdésével összhangban az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükségesek?”

A Bíróság álláspontja

Az első és a második kérdésről

A kérdést előterjesztő bíróság az első és második kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan, postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik az egyetemes szolgáltatás körébe, ha az azt nyújtó postai vállalkozás megállapodik az ügyfeleivel a szétosztás feltételeiről, és ezen ügyfeleknek megállapodás szerinti díjat számít fel. E bíróság a jelen ügyben azt kérdezi, hogy az ilyen postai szolgáltatások nyújtása az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között egyedi engedélyhez köthető‑e.

Először is annak megállapításához, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló szerződést kötő ügyfelek postai küldeményeinek az elosztására vonatkozó szolgáltatás nyújtása e rendelkezés hatálya alá tartozik‑e, vagy ellenkezőleg, az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének a hatálya alá, előzetesen el kell dönteni, hogy e szolgáltatás az ugyanezen irányelv 3. cikke értelmében az „egyetemes szolgáltatás” fogalmába tartozik‑e. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az Ilves Jakelu által gyakorolt tevékenységek, amelyek az általa előterjesztett, engedély iránti kérelem tárgyát képezték, megfelelnek‑e a 97/67 irányelv által e tekintetben támasztott feltételeknek.

19	Ezen irányelv 2. cikkének 13. pontjából egyrészt az következik, hogy az egyetemes szolgáltató köz‑ vagy magánszolgáltató, amely egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtja egy tagállamban, és amelynek személyét a Bizottságnak bejelentették.

20	Másrészt a 97/67 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az ilyen szolgáltatás magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását a terület minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron.

Az e tekintetben figyelembe vehető tényezők között szerepel a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított azon körülmény, hogy az Ilves Jakelu tekintetében nem írták elő az egyetemes szolgáltatás nyújtásának a kötelezettségét. Ez a megállapítás kitűnik a finn kormány azon írásbeli észrevételeiből is, amelyek szerint az Ilves Jakelu a 97/67 irányelv 2. cikkének 13. pontja értelmében nem olyan egyetemes szolgáltató, amelynek a nevét közölték a Bizottsággal.

Ugyanez vonatkozik arra a körülményre, amely szerint az Ilves Jakelu postai engedélyt kérelmezett abból a célból, hogy bizonyos önkormányzatok területén postai szolgáltatásokat nyújthasson. Amint ugyanis arra a jelen ítélet 20. pontja emlékeztetett, az egyetemes postai szolgáltatást a terület valamennyi pontján nyújtani kell.

Ezenfelül a finn kormány az írásbeli észrevételeiben közölte, hogy az Ilves Jakelu a szolgáltatásait kizárólag olyan ügyfeleknek kínálja, akikkel kereskedelmi megállapodásokat kötött. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ugyanis kitűnik, hogy az ezen társaság által kínált postai szolgáltatásokért fizetendő összeget külön megtárgyalják, és számla ellenében fizetik ki.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az expressz kézbesítési szolgáltatások az egyetemes postai szolgáltatástól az ügyfelek számára keletkező hozzáadott érték vonatkozásában különböznek, amelyért az ügyfelek vállalják a nagyobb összeg kifizetését. Az ilyen szolgáltatások sajátos, a közérdekű szolgáltatástól elkülöníthető szolgáltatásoknak felelnek meg, amelyek a gazdasági szereplők különleges szükségleteit elégítik ki, és amelyek bizonyos olyan további szolgáltatásokat követelnek meg, amelyeket a hagyományos postai szolgáltatás nem kínál (lásd ebben az értelemben: 1993. május 19‑iCorbeau ítélet, C‑320/91, EU:C:1993:198, 19. pont).

25	A 97/67 irányelv (15) preambulumbekezdéséből következik továbbá, hogy az ügyfelekkel kötött egyedi szerződések megkötésének lehetősége a priori nem tartozik az egyetemes szolgáltatásnyújtás fogalmának körébe (2009. április 23‑iTNT Post UK ítélet, C‑357/07, EU:C:2009:248, 48. pont).

Következésképpen ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, postai küldeményekre vonatkozó tevékenységet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó szolgáltatásnak kell tekinteni, ha nem minősül meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosításának a terület minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

Másodszor, azt a kérdést illetően, hogy az alapügy tárgyát képező tevékenység egyedi engedélyhez köthető‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a postai ágazat vállalkozásai számára az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó szolgáltatások tekintetében általános engedélyeket írjanak elő, míg e cikk (2) bekezdésének első albekezdése előírja a tagállamok számára annak a lehetőségét, hogy az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában engedélyezési eljárásokat vezessenek be, beleértve az egyedi jogosítványokat (lásd ebben az értelemben: 2016. november 16‑iDHL Express [Austria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 20. pont).

Emlékeztetni kell arra, hogy még ha a 2008/6 irányelv (33) preambulumbekezdéséből az is következik, hogy a tagállamok számára engedélyezni kell, hogy szükség esetén az általános engedélyek rendszerét és egyedi engedélyeket alkalmazzanak a követett célhoz igazodva, ez nem változtat azon, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése e cikk (2) bekezdésével ellentétben nem írja elő annak a lehetőségét, hogy a postai szolgáltatások nyújtását egyedi engedélytől tegyék függővé.

29	E körülmények között meg kell állapítani, hogy az ilyen szolgáltatásnyújtás csupán az ugyanezen irányelv 2. cikkének 14. pontja értelmében vett általános engedély kiállításához köthető.

A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik az egyetemes szolgáltatás körébe, ha nem minősül meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosításának a terület minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron. Az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó, postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatásnyújtás csupán általános engedély kiállításához köthető.

A harmadik kérdésről

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatások nyújtására vonatkozóan előírhatók olyan követelmények, mint amelyeket ezen irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második francia bekezdése említ.

32	Márpedig a Bíróságnak már döntenie kellett e kérdésről a 2016. november 16‑iDHL Express (Austria) ítéletben (C‑2/15, EU:C:2016:880), és a Bíróság által az említett ítéletben adott válasz a jelen ügyben is alkalmazandó.

Ezen ítélet 26. pontjában ugyanis a Bíróság megállapította, hogy az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második francia bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az engedélyek megadását az adott szolgáltatások minőségére, rendelkezésre állására és teljesítésére vonatkozó követelmények betartásához kössék. Rámutatott, hogy az e kötelezettséggel érintett szolgáltatásokkal kapcsolatos pontosítás hiányában hangsúlyozni kell, hogy a 2008/6 irányelv előkészítő anyagaiból kitűnik, hogy az uniós jogalkotó bizonyos egyetemes szolgáltatók tekintetében nemcsak a piac teljes megnyitásának még fennálló akadályait, hanem a postai szolgáltatások nyújtásának valamennyi egyéb akadályát is el kívánta törölni. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ellenkező utalás hiányában, és figyelembe véve a szóban forgó kötelezettség természetét, kitűnik, hogy valamennyi postai szolgáltatóval szemben előírható a 97/67 irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második francia bekezdésében foglalt kötelezettség.

E körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatások nyújtására vonatkozóan előírhatók olyan követelmények, mint amelyeket ezen irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második francia bekezdése említ.

A negyedik kérdésről

A negyedik kérdést úgy kell értelmezni, hogy azt csupán arra az esetre terjesztették elő, ha a 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedély vonatkozásában csupán olyan kötelezettségek írhatók elő, amelyek az ezen irányelv 2. cikkének 19. pontja értelmében vett alapvető követelményeknek való megfelelést biztosítják. A harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel azonban a negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik az egyetemes szolgáltatás körébe, ha nem minősül meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosításának a terület minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron. Az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó, postai küldeményekre vonatkozó szolgáltatásnyújtás csupán általános engedély kiállításához köthető.

A 2008/6 irányelvvel módosított 97/67 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyetemes szolgáltatás körébe nem tartozó postai szolgáltatások nyújtására vonatkozóan előírhatók olyan követelmények, mint amelyeket az említett, módosított irányelv 9. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második francia bekezdése említ.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.