—

a lett kormány képviseletében I. Kalniņš és A. Bogdanova, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és I. Rubene, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletébe foglalt Kombinált Nómenklatúrának (a továbbiakban: KN) a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági tanácsi rendeletből (HL 2008. L 291., 1. o.) és a 2009. szeptember 30‑i 948/2009/EK bizottsági rendeletből (HL 2009. L 287., 1. o.) eredő változatainak, és különösen e melléklet 2711 vámtarifaszámának értelmezésére, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) 218. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Valsts Ieņēmumu dienests (adóhatóság, Lettország) és a SIA „Latvijas propāna gāze” között az Oroszországból Lettországba behozott cseppfolyós földgáz után fizetendő vám tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a KN alapügyben alkalmazandó változatai a 2008. és a 2009. évi, a 1031/2008, illetőleg a 948/2009 rendeletből eredő változatok. A KN alapügyben alkalmazandó változatai mindazonáltal azonosak maradtak különböző változatokban.

4

A KN „Bevezető rendelkezésekre” vonatkozó első részében található az „Általános szabályokról” szóló I. szakasz, amelynek „A Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályok” című A. része többek között az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az áruknak a [KN‑be] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]

5

A KN „Vámtarifa” elnevezésű második része tartalmazza az „Ásványi termékek” című V. áruosztályt, amelyben szerepel többek között az „Ásványi tüzelőanyagok, ásványi olajok és ezek desztillációs termékei; bitumenes anyagok; ásványi viaszok” elnevezésű árucsoport.

6

Ezen árucsoport 2711 vámtarifaszámának szövege és felépítése a következő:

7

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 62. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A [vám] bejelentéshez mellékelni kell azokat az iratokat, amelyek azokhoz a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentették.”

8

A 2454/93 rendelet 218. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A vámáru‑nyilatkozathoz az alábbi okmányokat kell csatolni az áru szabad forgalomba bocsátása iránti kérelem esetén:

[…]

9

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a Latvijas propāna gāze az általa a 2009. március 20. és 2010. január 15. közötti időszakban Oroszországból Lettországba importált cseppfolyós földgázt a 2711 19 00 vámtarifaalszám alá sorolta be, és ennek alapján az áru vámértékére 0%‑os behozatali vámtételt alkalmazott. Mindazonáltal az adóhatóság az e társaság dokumentumaiban található információk alapján úgy vélte, hogy a cseppfolyós földgáz főként propánt és butánt, ezen belül túlnyomórészt propánt tartalmaz, és az említett cseppfolyós földgázt a 2711 12 97 vámtarifaalszám alá sorolta be.

10

A kérdést előterjesztő bíróság által kifejtettek szerint az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgáz metánt, etánt, etilént, propánt, propilént, butánt és butilént tartalmaz. Mindazonáltal a termelő, azaz az orenburgi (Oroszország) székhelyű AAS „Gazprom” által kiállított minőségi tanúsítvány nem jelöli meg ezen egyes anyagok százalékos arányát, térfogattömegben, és csak a metán, az etán és az etilén összegének (az említett cseppfolyós földgáz térfogattömegének 0,32%‑a), a propán és a propilén összegének (58,32%), valamint a bután és a butilén összegének (legfeljebb 39,99%) említésére szorítkozik.

11

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapeljárás keretében a rigai műszaki egyetem (Lettország) által adott szakvélemény szerint a minőségi tanúsítvány alapján nem lehet megállapítani, hogy az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgáznak, mint energiaforrásnak, a lényeges jellemzőjét azaz a fűtőértékét és a túlnyomását az azt alkotó anyagok valamelyike önmagában határozná meg. E vélemény szerint a propán és a propilén biztosítja a cseppfolyós földgáz túlnyomását, a fűtőértékét azonban valamennyi összetevő együttese határozza meg.

12

Az adóhatóság úgy vélte, hogy az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgázt a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 2. b), 3. b), valamint 6. pontja alapján azon alapanyag szerint kell besorolni, amelyik annak lényeges jellemzőjét meghatározza.

13

A lett adóhatóság álláspontja szerint a jelen ügy körülményei között az áru lényeges jellemzőjét az az anyag határozza meg, amelyik az áru sűrűségében a legnagyobb százalékos arányban van jelen. Ezt követően – miután rámutatott, hogy a minőségi tanúsítvány szerint az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgáz a CΠБT (SPBT) típusú cseppfolyós gáznak felel meg, és hogy a ΓOCT 20448‑90 (GOST 20448‑90) orosz nemzeti szabvány szerint azokat a gázokat lehet CΠБT (SPBT) típusú cseppfolyós gáznak minősíteni, amelyek fő összetevője a propán és a bután – ez a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy e cseppfolyós földgáznak ez a két anyag határozza meg a lényeges jellemzőjét, és ezt a lényeges jellemzőt a többi összetevő, azaz a metán, az etán, az etilén, a propilén és a butilén sem módosíthatja.

14

A Latvijas propāna gāze keresetet nyújtott be a lett adóhatóság határozata ellen az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) előtt.

15

A 2014. április 10‑i ítéletében ez a bíróság először is utalt a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint valamely áru tarifális besorolása érdekében meg kell állapítani, hogy az alapanyagok közül melyik adja az áru lényeges jellemzőjét, amelyet annak megvizsgálásával lehet meghatározni, hogy az áru az egyik vagy másik összetevője nélkül is megtartja‑e a jellemző tulajdonságait. A lényeges jellemzőt meghatározó szempont az áru típusától függően lehet például az alapanyag vagy alkotórész természete, terjedelme, mennyisége, súlya vagy értéke, illetve valamelyik alapanyagnak az e termékek felhasználásában betöltött szerepe (2009. június 18‑iKloosterboer Services ítélet, C‑173/08, EU:C:2009:382, 31. és 32. pont).

16

Ezt követően, ezeket a megállapításokat az alapügyre alkalmazva, az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) rámutatott arra, hogy a lett adóhatóság nem bizonyította sem azt, hogy mi az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgáz lényeges jellemzője, sem pedig azt, hogy a propánt vagy a butánt kellene annak az anyagnak tekinteni, amelyik ezen áru lényeges jellemzőjét meghatározza. Ebben a tekintetben, miután hangsúlyozta, hogy az ebben a cseppfolyós földgázkeverékben lévő propán, illetve bután százalékos arányát külön nem tünteti fel a minőségi tanúsítvány, ez a bíróság utalt a rigai műszaki egyetem szakvéleményére, amely szerint nem lehet megállapítani, hogy az említett cseppfolyós földgáznak valamelyik összetevője önmagában határozná meg annak lényeges jellemzőjét. Végül az említett bíróság – egy másik alkalommal Litvániából beszerzett cseppfolyós földgázra vonatkozóan a Latvijas propāna gāze által előterjesztett minőségi tanúsítványok vizsgálata alapján – megjegyezte, hogy a cseppfolyós földgázt alkotó anyagok közül a propilén aránya bizonyos esetekben meghaladhatja a propán arányát.

17

A kérdést előterjesztő bíróság – amelyhez az adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be – rámutat, hogy az alapügy körülményeiből az következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgázban a sűrűség tekintetében túlnyomórészt propán található, e cseppfolyós földgáznak mint energiaforrásnak a fűtőértékét az azt alkotó különböző anyagok együttesen biztosítják. E bíróság számára tehát kétséges a lett adóhatóság érvelésének megalapozottsága, amely szerint az érintett cseppfolyós földgáz lényeges jellemzőjét a legnagyobb százalékos arányban jelen lévő anyag határozza meg, és hozzáfűzi, hogy ezen érvek elutasítása esetén azon cseppfolyós földgázokat, amelyek összetételében a propán vagy a bután az uralkodó, ugyanúgy a 2711 19 00 vámtarifaalszám alá kellene besorolni, amelynél az alkalmazandó behozatali vámtétel a vámérték 0%‑a.

18

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2454/93 rendelet 218. cikke (1) bekezdésének d) pontjából az következik, hogy az a személy, aki cseppfolyós földgázt kíván importálni, és azt a számára kedvező vámtételnek megfelelő vámtarifaszám alá kívánja besorolni, az érintett vámhatóságoknak a behozatalkor köteles bemutatni azokat a bizonyítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan igazolják e besorolás megalapozottságát. A jelen esetben ez a bíróság hangsúlyozza, hogy azt kell meghatározni, hogy e rendelkezés alapján a cseppfolyós földgáznak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló importőre köteles‑e pontosan megjelölni az e cseppfolyós földgázt alkotó anyagok közül a legnagyobb mértékben jelen lévő anyag százalékos arányát.

19

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja végül, hogy az alapügyben szóban forgó cseppfolyós földgázból már nem lehet mintát venni, következésképpen nem lehet elvégezni a lett adóhatóság vámlaboratóriumában e cseppfolyós földgáz elemzését az összetételének meghatározása érdekében. Következésképpen az alkalmazandó vámtarifaszám helyes megállapítása érdekében az alapügyben már megállapított ténybeli körülményeket kell figyelembe venni.

20

A fenti megfontolásokra tekintettel az Augstākās tiesas Administratīvo lietu departaments (a legfelsőbb bíróság közigazgatási kollégiuma, Lettország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

Először az első kérdésre, ezt követően a harmadik kérdésre, végül a második kérdésre kell válaszolni.

22

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 2. b) és 3. b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha valamely cseppfolyós gáz összetevői együttesen határozzák meg annak lényeges jellemzőjét, és ha ezen összetevők közül nem lehet azonosítani azt, amely önmagában határozná meg e gáz lényeges jellemzőjét, feltételezni kell, hogy az említett 3. b) pont értelmében e cseppfolyós gáz lényeges jellemzőjét az az összetevő határozza meg, amelynek százalékos aránya az említett cseppfolyós gáz sűrűségében a legmagasabb.

23

Emlékeztetni kell arra, hogy a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 3. b) pontja szerint „az áruk keverékét és azokat a különböző alapanyagokból álló, illetve különböző alkotórészekből előállított összetett árukat [...] aszerint az alapanyag, illetve alkotórész szerint kell besorolni, amelyik az ilyen áru lényeges jellemzőjét meghatározza, ha ez az anyag vagy alkotórész megállapítható”.

24

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság megjelöli, hogy az alapügyben szóban forgó cseppfolyós gáz metánt, etánt, etilént, propánt, propilént, butánt és butilént tartalmaz. A rigai műszaki egyetem szakvéleménye szerint – amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban hivatkozott – nem lehet megállapítani, hogy ezen anyagok valamelyike önmagában határozná meg ezen áru lényeges jellemzőjét, azaz a fűtőértékét, illetve a túlnyomását. E szakvéleményből azonban kitűnik, hogy az említett áru fűtőértékét nem egy különálló összetevő, hanem a gázkeverék összetevői együttesen határozzák meg.

25

Amennyiben ezt a tudományos szakvéleményt figyelembe lehet venni – aminek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – abból azt a következtetést kellene levonni, hogy a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 3. b) pontja alapján nem lehet megállapítani, hogy a cseppfolyós gázban jelen lévő anyagok közül melyik határozza meg e keverék fizikai‑kémiai tulajdonságait, és különösen annak fűtőértékét.

26

Mindenesetre az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy a szóban forgó cseppfolyós gázban nem lehet megállapítani az egyes összetevők pontos mennyiségét, mivel az áruk minőségi tanúsítványában a cseppfolyós gázban található gázok százalékos arányát gázcsoportonként tüntették fel, amelyeknél az első csoportot a metán, az etán és az etilén, a másodikat a propán és a propilén, a harmadikat pedig a bután és a butilén alkotja.

27

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság által máshonnan származó cseppfolyós földgáz megszerzésére vonatkozóan ismertetett bizonyítékokra tekintettel úgy tűnik, hogy a propánból, illetve propilénból álló csoportban a propilén mennyisége meghaladhatja a propánét. Ennélfogva nem lehet azt vélelmezni, hogy ha az a gázcsoport a legjelentősebb, amely a propánból és a propilénból áll, akkor a propánt kell a keverék domináns elemének tekinteni.

28

Végül a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályokban található 3. c) pont szerint – amely pontot azokban az esetekben kell alkalmazni, ha az érintett árut a 3. a) vagy a 3. b) pont szerint nem lehet besorolni – az árut az egyaránt szóba jöhető vámtarifaszámok közül számsorrendben az utolsó alá kell besorolni.

29

Ebből következik, hogy nincs szükség a keverék lényeges jellemzőjét meghatározó anyag megállapítására vonatkozó vélelem alkalmazására.

30

E tényekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 2. b) és 3. b) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely, a cseppfolyós gázhoz hasonló gázkeverék összetevői együttesen határozzák meg annak lényeges jellemzőjét, úgy hogy ezen összetevőik közül nem lehet azonosítani azt, amely önmagában határozná meg e gáz lényeges jellemzőjét, és semmiképpen nem lehet megállapítani a szóban forgó cseppfolyós földgáz egyes összetevőinek pontos mennyiségét, nem alkalmazható az a vélelem, amely szerint ezen értelmezési szabályok 3. b) pontja értelmében az áru lényeges jellemzőjét a keverékben legnagyobb százalékos arányban jelen lévő anyag határozza meg.

31

A harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy abban az esetben, ha a bejelentő nem jelölte meg pontosan az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgázban nagyobb mértékben található anyagok százalékos arányát – amely cseppfolyós földgáz összetételében a metán, az etán és az etilén összege 0,32%, a propán és a propilén összege 58,32%, a bután és a butilén összes mennyisége pedig legfeljebb 39,99% – a KN‑t úgy kell‑e értelmezni, hogy ezt a cseppfolyós földgázt a „Földgáz és gáz‑halmazállapotú más szénhidrogén” elnevezésű 2711 19 00 vámtarifaalszám alá, vagy a „Földgáz és gáz‑halmazállapotú más szénhidrogén, cseppfolyósított halmazállapotú, propán, más, más célokra: más” elnevezésű 2711 12 97 vámtarifaalszám alá kell besorolni.

32

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a jogbiztonság biztosítása és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN‑vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (1982. július 1‑jeiWünsche‑ítélet, 145/81, EU:C:1982:254, 12. pont; 1997. november 20‑iWiener SI ítélet, C‑338/95, EU:C:1997:552, 10. pont; 2005. szeptember 15‑iIntermodal Transports ítélet, C‑495/03,EU:C:2005:552, 47. pont; 2008. november 20‑iHeuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading ítélet, C‑375/07, EU:C:2008:645, 43. pont; 2015. december 10‑iTSI‑ítélet, C‑183/15, EU:C:2015:808, 24. pont).

33

A termékek ezen objektív jellemzőinek és tulajdonságainak a vámkezelés időpontjában vizsgálhatónak kell lenniük (1996. december 12‑iFoods Import ítélet, C‑38/95, EU:C:1996:488, 17. pont; 2007. szeptember 27‑iMedion és Canon Deutschland ítélet, C‑208/06 és C‑209/06, EU:C:2007:553, 36. pont; 2015. április 23‑iALKA‑ítélet, C‑635/13, EU:C:2015:268, 37. pont).

34

Ebben az esetben a KN 2711 12 vámtarifaalszám a propánra vonatkozik. Mindazonáltal, amint az az első kérdésre adott válaszból kitűnik, noha a kérdést előterjesztő bíróság által leírthoz hasonló cseppfolyós földgázban a propán az a gáz, amely a legnagyobb a százalékos arányban van jelen, nem lehet azt feltételezni, hogy annak lényeges jellemzőjét a propán határozná meg.

35

Ugyanez a helyzet az e cseppfolyós földgázt alkotó többi gáz esetében is, ezért azt a 2711 13 vámtarifaalszám („Bután”), illetve a 2711 14 00 vámtarifaalszám („Etilén, propilén, butilén és butadién”) alá sem lehet besorolni.

36

Mivel a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok 3. b) pontja alapján nem lehet besorolni a nemzeti bíróság által leírthoz hasonló gázkeveréket e szabályoknak a jelen ítélet 28. pontjában felidézett 3. c) pontját kell alkalmazni, amely szerint az árut az egyaránt szóba jöhető vámtarifaszámok közül számsorrendben az utolsó alá kell besorolni, azaz a jelen esetben – a Bizottság javaslatának megfelelően – a KN 2711 19 00 vámtarifaalszám alá mint „más cseppfolyósított halmazállapotú földgázt”.

37

Ennélfogva a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgáz – amelynek összetételében a metán, az etán és az etilén összege 0,32%, a propán és a propilén összege 58,32%, a bután és a butilén összes mennyisége pedig legfeljebb 39,99%, és amely esetében nem lehet megállapítani, hogy az azt alkotó anyagok közül melyik határozza meg a lényeges jellemzőjét – a „Földgáz és gáz‑halmazállapotú más szénhidrogén, cseppfolyósított halmazállapotú, más” elnevezésű 2711 19 00 vámtarifaalszám alá tartozik.

38

A második kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2454/93 rendelet 218. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az magában foglalja az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgáz bejelentőjének azt a kötelezettségét, hogy pontosan megjelölje az e cseppfolyós földgázban legnagyobb mértékben található anyag százalékban kifejezett mennyiségét.

39

Amint az az első kérdésre adott válaszból is kitűnik, nem lehet azt feltételezni, hogy abban az esetben, ha valamely cseppfolyós földgáz – így az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgáz – több anyagból áll e cseppfolyós földgáz lényeges jellemzőjét az abban legnagyobb százalékos arányban jelen lévő anyag határozná meg.

40

Egyébiránt, amint az a harmadik kérdésre adott válaszból kitűnik, és amint arra a Bizottság rámutat, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgáz esetében az azt alkotó anyagok százalékos arányára vonatkozó pontos megjelölés hiánya nem akadályozza a tarifális besorolási szabályok alkalmazását.

41

Ennélfogva a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2454/93 rendelet 218. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában az alapügyben szóban forgóhoz hasonló cseppfolyós földgáz bejelentőjének azt a kötelezettségét, hogy pontosan megjelölje az e cseppfolyós földgázban legnagyobb mértékben található anyag százalékban kifejezett mennyiségét.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: