C‑282/15. sz. ügy

Queisser Pharma GmbH & Co. KG

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Braunschweig [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Áruk szabad mozgása – EUMSZ 34–EUMSZ 36. cikk – Kizárólag belső jellegű helyzet – Élelmiszer‑biztonság – 178/2002/EK rendelet – 6. cikk – A kockázatelemzés elve – 7. cikk – Az elővigyázatosság elve – 1925/2006/EK rendelet – Aminosavakat tartalmazó étrend‑kiegészítők gyártását és forgalmazását tiltó tagállami jogszabály – Olyan helyzet, amikor az e tilalomtól való időszakos eltérés a nemzeti hatóság diszkrecionális jogkörébe tartozik”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2017. január 19.

Jogszabályok közelítése – Élelmiszer‑biztonság – 178/2002 rendelet – Kockázatértékelés és az elővigyázatosság elvének alkalmazása – Bizonyos étrend‑kiegészítők gyártását és forgalmazását tiltó nemzeti szabályozás teljes körű kockázatelemzés nélküli elfogadása – Az illetékes hatóság mérlegelési jogköre alapján, még a szóban forgó anyagok biztonságosságának esetében is kizárólag korlátozott időtartamra biztosított mentesség lehetősége – Megengedhetetlenség

(178/2002 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. és 7. cikk)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. és 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint az alapügy tárgyát képező, amely minden, aminosavat tartalmazó étrend‑kiegészítő gyártását, kezelését vagy forgalomba hozatalát tiltja, amennyiben nem áll fenn az e tekintetben mérlegelési jogkörrel rendelkező nemzeti hatóság által biztosított mentesség, ha e jogszabály kizárólag egyes aminosavakat érintő kockázatelemzésen alapul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. E cikkek mindenképpen akként értelmezendők, hogy azokkal ellentétes az ilyen nemzeti jogszabály, amennyiben az általa előírt tilalom alóli mentesség csak meghatározott időtartamra biztosítható, még olyan esetben is, ha megállapítást nyer az anyag biztonságos volta.

E tekintetben az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása megköveteli egyfelől az érintett anyagok vagy élelmiszerek egészségre gyakorolt lehetséges negatív hatásainak azonosítását, másfelől egy átfogó kockázatelemzést, amely a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 9‑iMonsanto Agricoltura Italia és társai ítélet, C‑236/01, EU:C:2003:431, 113. pont; 2010. január 28‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑333/08, EU:C:2010:44, 92. pont). Így, ha lehetetlennek bizonyul bizonyossággal meghatározni az állítólagos kockázat meglétét vagy terjedelmét az elkészített tanulmányok eredményének elégtelen, nem meggyőző vagy pontatlan jellege miatt, de a közegészséget ténylegesen fenyegető károsodás valószínűsége fennáll abban az esetben, ha a kockázat bekövetkezik, akkor az elővigyázatosság elve igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását, feltéve hogy azok nem vezetnek hátrányos megkülönböztetéshez, és objektívek (2010. január 28‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑333/08, EU:C:2010:44, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül, a 178/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban, az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján bevezetett intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és csak annyiban korlátozhatják a kereskedelmet, amennyiben az az Unió területén előírt magas szintű egészségvédelem megvalósításához feltétlenül szükséges, tekintettel a szakmai és gazdasági megvalósíthatóságra és a vonatkozó ügyben az egyéb megfelelő tényezőkre. Ezen intézkedéseket továbbá észszerű időn belül felül kell vizsgálni; ezt az időtartamot az életet vagy egészséget veszélyeztető kockázati tényezők, valamint a tudományos megítélés körüli bizonytalanság tisztázásához és egy átfogóbb kockázatértékelés elkészítéséhez szükséges tudományos információk jellegétől függően kell meghatározni.

Ez a bizonytalanság, amely elválaszthatatlan az elővigyázatosság fogalmától, befolyásolja a tagállam mérlegelési jogkörének kiterjedését, és így érezteti hatását az arányosság elvének alkalmazási módjaiban is. Ilyen körülmények között el kell ismerni, hogy valamely tagállam az elővigyázatosság elvével összhangban védelmi intézkedéseket fogadhat el, anélkül hogy meg kellene várnia, hogy ezen kockázatok tényleges bekövetkezése és súlyossága teljesen kimutatható legyen. Ugyanakkor a kockázatértékelés nem alapulhat kizárólag hipotetikus feltevéseken (2010. január 28‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑333/08, EU:C:2010:44, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

(vö. 56., 57., 59., 60., 68. pont és a rendelkező rész)