C‑238/15. sz. ügy
Maria do Céu Bragança Linares Verruga és társai
kontra
Ministre de l’Enseignement supérieur et de la Recherche
(a tribunal administratif [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Személyek szabad mozgása – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (2) bekezdése – Felsőfokú tanulmányokhoz nyújtott pénzügyi támogatás – Az érintett tagállam területén tartózkodási hellyel nem rendelkező hallgatók számára előírt azon feltétel, hogy olyan munkavállalók gyermekei legyenek, akik e tagállamban legalább öt éve megszakítás nélkül dolgoznak vagy végeznek szakmai tevékenységet – Közvetett hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – A felsőfokú végzettségű, tartózkodási hellyel rendelkező személyek arányának növelésére irányuló célkitűzés – Megfelelő jelleg – Arányosság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. december 14.
Személyek szabad mozgása–Munkavállalók–Egyenlő bánásmód–Szociális kedvezmények–Fogalom–A szakmai képesítéssel záruló egyetemi tanulmányok folytatásához nyújtott megélhetési és tanulmányi költségek fedezésére szolgáló támogatás–Bennfoglaltság–Az egyenlő bánásmód elvének kedvezményezettjei–A migráns munkavállaló gyermekei
(1612/68 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)
Személyek szabad mozgása–Munkavállalók–Egyenlő bánásmód–Szociális kedvezmények–A felsőfokú tanulmányokhoz az adott tagállamban tartózkodási hellyel nem rendelkező hallgatóknak nyújtott pénzügyi támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez kötő nemzeti szabályozás, hogy az ilyen hallgatók olyan munkavállalók gyermekei, akik ebben az államban legalább öt éve megszakítás nélkül végeznek szakmai tevékenységet–Megengedhetetlenség–Igazolás–Hiány–Az arányosság elvének megsértése
(492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 40. pont)
A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely az adott tagállamban tartózkodási hellyel nem rendelkező hallgatók esetében a felsőoktatási tanulmányokhoz nyújtott állami pénzügyi támogatásban való részesülést ahhoz a feltételhez köti, hogy az ilyen hallgatók legalább egyik szülője a pénzügyi támogatás kérelmezésének időpontjában minimum öt éve megszakítás nélkül végez munkát ebben a tagállamban, amely szabályozás azonban nem ír elő ilyen feltételt az említett tagállam területén tartózkodási hellyel rendelkező hallgatók esetében, annak érdekében, hogy ösztönözze a felsőfokú végzettségű, e tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező személyek arányának növelését.
A tartózkodási hely alapján való ilyen megkülönböztetés ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy a más tagállamok állampolgárainak kárára alkalmazzák, mivelhogy a tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek leggyakrabban külföldi állampolgárok, és e megkülönböztetés ekképpen állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csak abban az esetben fogadható el, ha objektíven igazolt. E tekintetben az arra irányuló társadalmi cél, hogy jelentős mértékben növeljék a felsőfokú végzettségű, tartózkodási hellyel rendelkező személyek arányát, uniós szinten is elismert, közérdekű célkitűzés. Ráadásul a határ menti ingázó munkavállaló szülő minimális, megszakítás nélküli foglalkoztatási idejére vonatkozó feltétel alkalmas és szükséges az említett cél eléréséhez. Jogszerűnek tűnik ugyanis, hogy a támogatást nyújtó állam igyekszik biztosítani, hogy a határ menti ingázó munkavállaló ténylegesen beilleszkedjen a társadalomba, megkövetelve az azon veszély elkerüléséhez elégséges kötődést, hogy „tanulmányiösztöndíj‑turizmus” alakuljon ki. Márpedig az említett feltétel olyan jellegű, amely bizonyítja e munkavállalók ilyen kötődését, valamint megalapozza annak észszerű valószínűségét, hogy a hallgató a tanulmányai befejeztével visszatér az érintett tagállamba. Ugyanakkor az említett feltétel túlmegy azon, ami a jogszerű cél eléréséhez szükséges, amennyiben nem teszi lehetővé az illetékes hatóságoknak, hogy biztosítsák e támogatást, ha a szülők, néhány rövid megszakítás ellenére jelentős időtartamban végeztek munkát az érintett tagállamban az e kérelmet megelőző időszakban, még akkor is, ha az ilyen megszakítások nem alkalmasak arra, hogy felszámolják a pénzügyi támogatás kérelmezője és az érintett tagállam közötti kapcsolatot.
(vö. 43–47., 57., 58., 69., 70. pont és a rendelkező rész)