C‑223/15. sz. ügy

combit Software GmbH

kontra

Commit Business Solutions Ltd

(az Oberlandesgericht Düsseldorf [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — 207/2009/EK rendelet — Európai uniós védjegy — Egységes jelleg — Az összetéveszthetőségnek csak az Unió egy része tekintetében történő megállapítása — Az említett rendelet 102. cikkében foglalt tilalom területi hatálya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. szeptember 22.

1. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Valamely európai uniós védjegyből álló korábbi védjegy – A lajstromozásnak akár csak az Unió területének egy részére korlátozódó viszonylagos kizáró ok fennállása miatti megtagadása

   (207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy hatálya – A védjegyoltalom tartalma – A védjegy használatának megtiltásához való jog – Azonos vagy hasonló megjelölés azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében való használata – Az Unió egy részére korlátozódó összetéveszthetőség

   (207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 9. cikk, (1) bekezdés, b) pont; 2008/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy bitorlásával és érvényességével összefüggő jogviták – A bitorlás vagy annak kísérlete esetén alkalmazandó szankciók – Az európai uniós védjegybíróságok kötelezettségei – Az alperest a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától eltiltó végzés elfogadása – Panasz – „Nyomós ok” az ilyen végzés meghozatalának mellőzésére – Fogalom

   (207/2009 tanácsi rendelet, 102. cikk, (1) bekezdés)

4. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy bitorlásával és érvényességével összefüggő jogviták – A bitorlás vagy annak kísérlete esetén alkalmazandó szankciók – Az európai uniós védjegybíróságok kötelezettségei – Az alperest a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától eltiltó végzés elfogadása – Az Unió egy részére korlátozódó összetéveszthetőség

   (207/2009 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés, 9. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 102. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 26. pont)

2.  A Bíróság egy olyan ügyben, amely egy európai uniós védjegy jogosultjának – az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján – egy olyan hasonló európai uniós védjegy lajstromozása elleni felszólalási jogával kapcsolatos, amely összetéveszthetőséget keltene, már kimondta, hogy egy ilyen felszólalásnak helyt kell adni, amennyiben az összetéveszthetőség fennállása megállapítást nyer az Unió egy részében, amely rész lehet például egy tagállam területe is.

   Hasonló megoldást kell alkalmazni az európai uniós védjegy jogosultjának az összetéveszthetőséget okozó megjelölés használatának megtiltásához való jogával kapcsolatos ügyekben. A 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontja az európai uniós védjegy jogosult számára védelmet nyújt valamennyi olyan használattal szemben, amely sérti vagy sértheti e védjegy származásjelző funkcióját. Ennek megfelelően e jogosultnak joga van egy ilyen használat megtiltásához, még akkor is, ha az Uniónak csak egy részén sérti az említett funkciót.

   (vö. 26., 27. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 29. pont)

4.  Azon egységes oltalom biztosítása érdekében, amelyben az európai uniós védjegy az Unió egész területén részesül, az európai uniós védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltásnak főszabály szerint az Unió egész területére ki kell terjednie.

   Mindazonáltal abban az esetben, ha az európai uniós védjegybíróság megállapítja, hogy a szóban forgó hasonló megjelölés azon árukkal azonos áruk tekintetében történő használata, amelyek tekintetében az európai uniós védjegyet lajstromba vették, az Unió egy bizonyos részében – többek között nyelvi okok miatt – semmilyen összetéveszthetőséget nem okoz, és így nem veszélyeztetheti e védjegy származásjelző funkcióját, akkor ennek a bíróságnak korlátoznia kell az említett tilalom területi hatályát.

   Ugyanis, ha az európai uniós védjegybíróság azon bizonyítékok alapján, amelyeket főszabály szerint az alperesnek kell a rendelkezésére bocsátania, az Unió egy részében az összetéveszthetőség hiányát állapítja meg, a kérdéses megjelölésnek az Unió e részében történő használatából következő jogszerű kereskedelem nem tiltható meg. Az ilyen tilalom túlmutatna az európai uniós védjegy által biztosított kizárólagos jogokon, mivel e jogok csak e védjegy jogosultja számára teszik lehetővé a saját érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse saját funkcióit.

   Az összetéveszthetőség hiányának az Unió egy része tekintetében történő megállapítása a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően csak az érintett ügy valamennyi releváns tényezőjének vizsgálatán alapulhat. Az értékelés magában kell, hogy foglalja az ütköző megjelöléseknek elsősorban a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével történő vizuális, hangzásbeli, illetve fogalmi összehasonlítását.

   Fontos továbbá, hogy az érintett európai uniós védjegybíróság pontosan azonosítsa az Unió azon részét, amelyen e bíróság a védjegy funkciói sérülésének vagy azok sérülése veszélyének hiányát állapítja meg, annak érdekében, hogy az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 102. cikke alapján kimondott eltiltásból egyértelműen kitűnjön, hogy az Unió mely területére nem vonatkozik a szóban forgó megjelölés használatának tilalma. Amikor e bíróság a használat megtiltása alól ki kíván zárni olyan bizonyos uniós nyelvi területeket, mint például az „angol ajkúak” kifejezéssel jelöltek, akkor átfogó módon kell pontosítania, hogy e kifejezés által mely területekre céloz.

   Az az értelmezés, amely szerint európai uniós védjeggyel való összetéveszthetőséget okozó megjelölés használatának tilalma az Unió egész területére vonatkozik, kivéve az e területnek azon részét, amelyre nézve egy ilyen kockázat hiányát állapították meg, nem veszélyezteti a 207/2009 rendelet 1. cikke (2) bekezdésében említett európai uniós védjegy egységes jellegét, amennyiben e védjegy jogosultjának fennmarad a joga arra, hogy az e védjegy funkcióit veszélyeztető valamennyi használatot megtiltson.

   Ekképpen a 207/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, a 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a 102. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely európai uniós védjegybíróság megállapítja, hogy egy megjelölés használata az Unió területének egy részén valamely európai uniós védjeggyel összetéveszthetőséget kelt miközben e terület egy másik részén ilyen veszélyt nem kelt, e bíróságnak meg kell állapítania, hogy megsértették e védjegy oltalma által biztosított kizárólagos jogokat és az Unió egész területére vonatkozó, az említett használattól való eltiltást kell elrendelnie, kivéve e terület azon részére, amelyre vonatkozóan az összetéveszthetőség hiányát állapította meg.

   (vö. 30–36. pont)