—

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szima G. és Koós G., meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében Havas L. és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Daimler AG (a továbbiakban: Daimler) és az Együd Garage Gépjárműjavító és Értékesítő Kft. (a továbbiakban: Együd Garage) között, ez utóbbit „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként” feltüntető hirdetések interneten való megjelentetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 89/104 irányelvet hatályon kívül helyezte a 2008. november 28‑án hatályba lépett, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.).

4

A 2008/95 irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke, amelynek szövege módosítás nélkül megismétli a 89/104 irányelv 5. cikkének szövegét, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

(2)   Bármely tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

[...]”

5

A 2008/95 irányelvet 2019. január 15‑i hatállyal hatályon kívül helyezi a 2016. január 12‑én hatályba lépő, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 336., 1. o.).

6

A Daimler gépjárműgyártó jogosultja az alábbi „Mercedes‑Benz” nemzetközi ábrás védjegynek, amely Magyarországon is oltalom alatt áll, és amely főként gépjárműalkatrészekre terjed ki.

7

Az Együd Garage Magyarországon bejegyezett gazdasági társaság, amely gépjárművek és azok alkatrészei kiskereskedelmével, valamint gépjárművek javításával és szervizelésével foglalkozik. E társaság Daimler‑termékek eladására és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatásokra specializálódott.

8

A Daimler leányvállalata, a perben nem álló Mercedes‑Benz Hungaria Kft. (a továbbiakban: Mercedes‑Benz Hungaria) és az Együd Garage között 2007‑től vevőszolgálati szerződés állt fenn, amely 2012. március 31‑i hatállyal megszűnt.

9

E szerződés értelmében az Együd Garage a fenti védjegy használata mellett jogosult volt magát hirdetéseiben „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként” feltüntetni.

10

A vevőszolgálati szerződés hatálya alatt az Együd Garage a www.telefonkonyv.hu weboldalon elérhető internetes hirdetőszolgáltatást nyújtó Magyar Telefonkönyvkiadó Társaságnál (a továbbiakban: MTT) olyan hirdetés közzétételét rendelte meg a 2011–2012‑es időszakra, amely e társaságot felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként jelöli meg.

11

A vevőszolgálati szerződés megszűnését követőn az Együd Garage törekedett megszüntetni a szóban forgó védjegy minden olyan használatát, amely alapján a fogyasztók tévesen azt feltételezhetik, hogy továbbra is szerződéses kapcsolatban áll a Daimlerrel.

12

Az Együd Garage kérte a hirdetés módosítását az MTT‑től, hogy az ezentúl ne tüntesse fel felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként.

13

Ezenfelül az Együd Garage levélben kérte több más internetes hirdetőoldal üzemeltetőjétől a hozzájárulása nélkül, így különösen a megrendelése nélkül közzétett, és e társaságot felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként feltüntető hirdetések eltávolítását.

14

Az e megjelölést tartalmazó hirdetések az említett lépések ellenére továbbra is elérhetők voltak az interneten. Továbbá a Google keresőben az „együd” és a „garage” kulcsszavakra rákeresve olyan hirdetéseket tartalmazó találati lista jelent meg, amelyen a szöveg első, hiperhivatkozást tartalmazó sora az Együd Garage‑t „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként” tüntette fel.

15

E körülmények között indított a Daimler arra irányuló keresetet a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy az egyrészt állapítsa meg többek között azt, hogy az Együd Garage az említett hirdetésekkel bitorolta a Mercedes‑Benz védjegyet, másrészt pedig kötelezze az Együd Garage‑t a szóban forgó hirdetések eltávolítására és tiltsa el a további jogsértéstől, valamint kötelezze országos és regionális napilapokban való elégtételadásra.

16

Az Együd Garage érvelésében hangsúlyozta, hogy a www.telefonkonyv.hu oldalon megjelentetett hirdetés kivételével más hirdetést nem tett közzé az interneten, továbbá a szóban forgó hirdetéseket akaratán kívül jelentették meg, illetve jelentek meg a későbbiekben is, azok tartalmára, megjelentetésére, illetve törlésére nem volt ráhatása.

17

Ezzel összefüggésben az Együd Garage magánszakértő útján kívánta bizonyítani, hogy azon elterjedt kereskedelmi gyakorlat áldozatául esett, amelynek lényege, hogy egyes internetes hirdetési szolgáltatások más hirdetőoldalakon közzétett hirdetések adatait a hirdető tudta és beleegyezése nélkül veszik át abból a célból, hogy saját, ingyenesen vagy ellenérték fejében elérhető információs adatbázist hozzanak létre.

18

E feltételek mellett a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [89/104 irányelv] 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a védjegy jogosultja felléphet valamely internetes hirdetésben megnevezett [másik] személlyel szemben, akinek a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos szolgáltatására vonatkozóan olyan módon jelenik meg a védjeggyel összetéveszthető megjelölés e hirdetésben, hogy az a téves benyomás alakulhat ki a fogyasztókban, hogy hivatalos kereskedelmi kapcsolat áll fenn e személy vállalkozása és a [védjegyjogosult] között, akkor is, ha e hirdetést nem az abban feltüntetett személy és nem is az ő megbízásából helyezték el az interneten, vagy az említett hirdetés annak ellenére érhető el az interneten, hogy az abban megnevezett személy a tőle elvárható módon intézkedett az említett hirdetésnek az eltávolítása végett, de ez nem vezetett eredményre?”

19

Előzetesen rá kell mutatni, hogy az alapjogvita abból ered, hogy még azután is, hogy a Mercedes‑Benz Hungaria és az Együd Garage közötti vevőszolgálati szerződés megszűnt, amely többek között lehetővé tette ez utóbbi számára a Mercedes‑Benz védjegynek, valamint a „felhatalmazott Mercedes‑Benz szerviz” megjelölésnek a saját reklámanyagaiban való használatát, az e megjelölést az Együd Garage nevével és címével kapcsolatban tartalmazó hirdetések továbbra is megjelentek az interneten. Mivel e szerződés 2012. március 31‑én – vagyis a 89/104 irányelvnek a 2008/95 irányelvvel való hatályon kívül helyezését követően – szűnt meg, úgy kell tekinteni, hogy e jogvitára az utóbbi irányelv vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tehát úgy kell érteni, mint amely annak értelmezésére irányul.

20

Továbbá, habár a kérdés a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjára irányul, amelynek szövegét átvette a 2008/95 irányelv, és e rendelkezés azon esetre terjed ki, amikor a kérdéses megjelölések és/vagy azok az áruk vagy szolgáltatások, amelyek tekintetében azokat használták, mindössze hasonlók egymáshoz, első ránézésre – amint arra az Európai Bizottság hivatkozik – úgy tűnik, hogy az alapügy inkább e két irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő eset, nevezetesen a „kettős azonosság” esete alá tartozik, amelyben a védjeggyel azonos megjelölés más személy általi használatára a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal és szolgáltatásokkal azonos áruk és szolgáltatások tekintetében került sor.

21

Ugyanis egyrészt bizonyos, hogy a „felhatalmazott Mercedes‑Benz szerviz” megjelölést tartalmazó hirdetésekben a Mercedes‑Benz ábrás védjeggyel lényegében azonos megjelölés szerepelt.

22

Másrészt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása azt tűnik sugallni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azon feltételezésből indult ki, mely szerint az Együd Garage által kínált áruk és szolgáltatások megegyeznek az e védjegy árujegyzékében szereplő árukkal és szolgáltatásokkal. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ezzel kapcsolatban az következik, hogy amennyiben a hirdetésekben valamely, gépjárműre vonatkozó védjegy használatára a fogyasztók arról való tájékoztatása érdekében kerül sor, hogy valamely más személy e védjeggyel rendelkező eredeti gépjárművek javításával és szervizelésével foglalkozik, e védjegyhasználatot főszabály szerint az említett 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján kell vizsgálni még akkor is, ha az említett védjegyet e szolgáltatás tekintetében nem lajstromozták (lásd ebben az értelemben: BMW‑ítélet, C‑63/97, EU:C:1999:82, 33., 34. és 37–39. pont).

23

Azonban – mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a 89/104 és a 2008/95 irányelv ugyanezen 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő „használ” fogalommal kapcsolatban kér felvilágosítást, amely fogalom különbségtétel nélkül vonatkozik az említett (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt esetekre – a hasznos válasz megadásához voltaképpen nem kell meghatározni, hogy e két eset közül melyik alkalmazandó a jelen helyzetben.

24

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a valamely weboldalon közzétett, azon hirdetésben feltüntetett más személy, amely hirdetés valamely védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést oly módon tartalmaz, hogy az azt a benyomást kelti, hogy kereskedelmi kapcsolat áll fenn e személy és a védjegyjogosult között, használja e megjelölést, amellyel szemben az említett védjegy jogosultja e rendelkezés alapján még akkor is felléphetne, ha e hirdetést nem e másik személy tette közzé, vagy nem az ő megbízásából tették közzé, vagy pedig e személy a tőle elvárható módon intézkedett az említett hirdetés eltávolítása végett, de ez nem vezetett eredményre.

25

A magyar és lengyel kormány, valamint a Bizottság megítélése szerint erre a kérdésre nemleges választ kell adni.

26

A 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a védjegyjogosult felléphet, ha bárki engedélye nélkül használja az említett védjegyet, amennyiben e használatra gazdasági tevékenység körében, a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban kerül sor, és az sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit, amelyek között nem csupán a védjegy azon alapvető funkciója szerepel, amely abban áll, hogy szavatolja a fogyasztók számára az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását (a továbbiakban: származásjelző funkció), hanem annak egyéb funkciói is vannak, mint például az ezen áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása, vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók (lásd ebben az értelemben: L’Oréal és társai ítélet, C‑487/07, EU:C:2009:378, 58. pont; Google France és Google ítélet, C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159, 49., 77. és 79. pont; Interflora és Interflora British Unit ítélet, C‑323/09, EU:C:2011:604, 38. pont).

27

Amennyiben viszont a kérdéses megjelölések és/vagy azok az áruk vagy szolgáltatások, amelyek tekintetében e megjelöléseket használták, mindössze hasonlóak, a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a védjegyjogosult kizárólag akkor tilthatja meg a megjelölés ilyen használatát, ha az a vásárlóközönség tudatában fennálló összetéveszthetőség miatt sérti vagy sértheti a védjegy származásjelző funkcióját (lásd különösen: Frisdranken Industrie Winters ítélet, C‑119/10, EU:C:2011:837, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak már alkalma nyílt megállapítani, hogy valamely védjegynek a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül történő, más személy általi azon használata, amelyre a fogyasztók arról való tájékoztatása érdekében kerül sor, hogy valamely más személy e védjeggyel rendelkező termékek javításával és szervizelésével foglalkozik, vagy arról, hogy e termékek szakértője, illetve e termékekre szakosodott, bizonyos körülmények esetén a védjegy 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett használatának minősül, amellyel szemben a védjegyjogosult felléphet, kivéve ha ezen irányelvnek a védjegyoltalom korlátaira vonatkozó 6. cikke vagy a védjegyoltalom kimerülésére vonatkozó 7. cikke alkalmazandó (lásd: BMW‑ítélet, C‑63/97, EU:C:1999:82, 42. és 45. pont).

29

Ami az alapügyben szereplő hirdetéseket illeti, amelyek az Együd Garage‑t „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként” tüntetik fel, meg kell állapítani, hogy az Együd Garage azáltal, hogy az MTT‑től ilyen tartalmú hirdetést rendelt meg abból a célból, hogy a 2011–2012‑es időszakban megjelenjen a www.telefonkonyv.hu weboldalon, a 2008/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében használta a védjegyet.

30

A hirdető ugyanis – azáltal, hogy a kereskedelmi tevékenységei keretében ilyen reklámanyagot rendelt meg – „gazdasági tevékenység körében”„használta” a védjegyet az ügyfelei számára általa kínált „árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban”; az ilyen, reklámozási célú használat egyébként kifejezetten szerepel a 2008/95 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában. Amennyiben az ilyen használatra a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül kerül sor, az sértheti a védjegy származásjelző funkcióját, mivel a hirdetés azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e hirdető és a védjegyjogosult között (lásd ebben az értelemben: Interflora és Interflora British Unit ítélet, C‑323/09, EU:C:2011:604, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Azonban, mivel a Mercedes‑Benz Hungaria és az Együd Garage közötti vevőszolgálati szerződés kifejezetten lehetővé tette e használatot, úgy kell tekinteni, hogy arra a védjegyjogosult hozzájárulásával került sor, és hogy a 2008/95 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében e védjegyjogosult a szerződés hatálya alatt tehát nem léphetett fel a kérdéses hirdetésnek a www.telefonkonyv.hu weboldalon való megjelentetésével szemben.

32

Ugyanakkor nem vitatott, hogy az Együd Garage‑t „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként” feltüntető hirdetések még e szerződés megszűnését követően is megjelentek mind a www.telefonkonyv.hu weboldalon, mind pedig más cégböngészős weboldalakon, és hogy ez képezi az alapjogvita tárgyát.

33

Ami egyfelől e hirdetésnek a www.telefonkonyv.hu weboldalon való, az említett szerződés megszűnését követő megjelentetését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az Együd Garage kérte az MTT‑től az eredetileg megrendelt hirdetés módosítását abból a célból, hogy az többé ne tüntesse fel „felhatalmazott Mercedes‑Benz szervizként”, azonban e kérés ellenére a hirdetés továbbra is e megjelölést tartalmazva jelent meg egy bizonyos ideig az említett weboldalon.

34

Márpedig, bár a más védjegyét tartalmazó reklám internetes hirdetési oldalon való elhelyezése azon hirdetőnek tudható be, aki e hirdetést megrendelte, és akinek utasítására ezen oldal üzemeltetője – mint szolgáltatásnyújtó – eljárt (lásd analógia útján: Google France és Google ítélet, C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159, 51. és 52. pont; Frisdranken Industrie Winters ítélet, C‑119/10, EU:C:2011:837, 36. pont), nem tudhatók be e hirdetőnek az olyan szolgáltató aktusai vagy mulasztásai, aki szándékosan vagy hanyagságból figyelmen kívül hagyja az említett hirdető által pontosan a védjegy ilyen használatának elkerülésére irányulóan adott, kifejezett utasításokat. Így amennyiben az említett szolgáltató nem tesz eleget a hirdető azon kérésének, hogy távolítsa el a szóban forgó hirdetést vagy az abban szereplő védjegyet, e védjegy internetes hirdetési oldalon való megjelentetése már nem vizsgálható annak hirdető általi használataként.

35

Másfelől, ami a kérdéses hirdetés más cégböngészős weboldalakon való közzétételét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy e jelenség az ilyen oldalak egyes üzemeltetőinek azon gyakorlatával magyarázható, amely abból áll, hogy más weboldalakon közzétett hirdetéseket a hirdető tudta és beleegyezése nélkül átvesznek a saját weboldaluk használatának előmozdítása céljából, hogy lássák a leendő fizetős felhasználók, hogy megbízható háttérrel rendelkező, népszerű oldallal állnak szemben.

36

E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem tudhatók be a hirdetőnek más, olyan gazdasági szereplők – így az internetes hirdetési oldalak üzemeltetőinek – önálló aktusai, amelyekkel a hirdető nem áll semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatban, és amelyek nem e hirdető megrendelésére és az ő nevében, hanem a saját kezdeményezésükre és a saját nevükben járnak el.

37

A jelen ítélet 34. és 36. pontjából következik, hogy az ott említett két esetben a védjegyjogosult a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében nem léphet fel a hirdetővel szemben, hogy megtiltsa neki az abban szereplő védjegymegjelölést tartalmazó hirdetés interneten való megjelentetését.

38

E következtetést megerősíti a 2008/95 irányelv 5. cikkének szövege, szerkezete és célja.

39

Ami legelőször is ezen 5. cikk (1) bekezdésének szövegét illeti, példaként meg kell jegyezni, hogy az e rendelkezés német, angol, francia, olasz, holland és magyar változatában szereplő, „zu benutzen”, „using”, „faire usage”, „usare”, „het gebruik” és „használ” kifejezés szokásos értelmében véve aktív magatartást és a használatnak minősülő aktus közvetlen vagy közvetett meghatározását jelenti. Márpedig nem ez az eset áll fenn akkor, ha a független gazdasági szereplő ezen aktust a hirdető hozzájárulása, vagy éppen annak kifejezett szándéka ellenére hajtja végre.

40

Ami ezt követően a 2008/95 irányelv 5. cikkének szerkezetét illeti, meg kell állapítani, hogy ezen 5. cikk (3) bekezdése, amely nem kimerítő jelleggel sorolja fel azon használattípusokat, amelyekkel szemben a védjegyjogosult felléphet (lásd: Google France és Google ítélet, C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), kizárólag más személyek aktív magatartását említi, így a megjelölés „elhelyezés[ét]” az árun vagy csomagolásán, annak „használat[át]” az üzleti iratokon vagy a reklámozásban, a megjelölést hordozó áru eladásra való „felkínálás[át]”, „forgalomba hozatal[át]”, valamint forgalomba hozatal céljából történő „raktáron tartás[át]”, azok „behozatal[át]” vagy „kivitel[ét]”, illetve szolgáltatások e megjelölés alatt történő „kínálás[át]” vagy „nyújtás[át]”.

41

Végül a 2008/95 irányelv 5. cikkének célját illetően e rendelkezésből egyértelműen következik, hogy az arra irányul, hogy olyan jogorvoslati eszközt biztosítson a védjegyjogosultnak, amely lehetővé teszi számára, hogy fellépjen védjegye más személy általi bármely használatával szemben, és így megszüntettesse azt, amennyiben arra a hozzájárulása nélkül kerül sor. Azonban kizárólag a használatnak minősülő aktust közvetlenül vagy közvetetten meghatározó más személy van ténylegesen olyan helyzetben, hogy megszüntesse e használatot, és így megfeleljen az említett tilalomnak.

42

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének azon értelmezése, amely az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben lehetővé teszi a védjegyjogosult számára, hogy kizárólag azzal az indokkal lépjen fel a hirdető vitatott védjegyhasználatával szemben, hogy e használat esetlegesen gazdasági előnnyel járhat a hirdető számára, sérti e rendelkezés célját, valamint az impossibilium nulla obligatio est elvét.

43

E megállapítás nem érinti a védjegyjogosult azon lehetőségét, hogy adott esetben a nemzeti jog alapján követelje a hirdetőtől az ilyen gazdasági előny megtérítését, sem pedig azon lehetőségét, hogy fellépjen a kérdéses cégböngészős weboldalak üzemeltetőivel szemben.

44

Az előző megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely weboldalon közzétett, azon hirdetésben feltüntetett más személy, amely hirdetés valamely védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést oly módon tartalmaz, hogy az azt a benyomást kelti, hogy kereskedelmi kapcsolat áll fenn e személy és a védjegyjogosult között, nem használja e megjelölést, amellyel szemben az említett védjegy jogosultja e rendelkezés alapján felléphetne, amennyiben e hirdetést nem e másik személy tette közzé, vagy nem az ő megbízásából tették közzé, vagy amennyiben – abban az esetben, ha e hirdetést a védjegyjogosult hozzájárulásával e másik személy helyezte el, vagy az ő megbízásából helyezték el – e másik személy kifejezetten követelte e weboldal üzemeltetőjétől – akitől megrendelte a hirdetést – a hirdetés vagy az abban szereplő védjegymegjelölés eltávolítását.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely weboldalon közzétett, azon hirdetésben feltüntetett más személy, amely hirdetés valamely védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést oly módon tartalmaz, hogy az azt a benyomást kelti, hogy kereskedelmi kapcsolat áll fenn e személy és a védjegyjogosult között, nem használja e megjelölést, amellyel szemben az említett védjegy jogosultja e rendelkezés alapján felléphetne, amennyiben e hirdetést nem e másik személy tette közzé, vagy nem az ő megbízásából tették közzé, vagy amennyiben – abban az esetben, ha e hirdetést a védjegyjogosult hozzájárulásával e másik személy helyezte el, vagy az ő megbízásából helyezték el – e másik személy kifejezetten követelte e weboldal üzemeltetőjétől – akitől megrendelte a hirdetést – a hirdetés vagy az abban szereplő védjegymegjelölés eltávolítását.