1

Fellebbezésével K. Hesse az Európai Unió Törvényszéke által a Hesse és Lutter & Partner kontra OHIM – Porsche (Carrera) ügyben 2014. november 27‑én hozott azon ítélet (T‑173/11, EU:T:2014:1001, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG (a továbbiakban: Porsche) és K. Hesse között a „Carrera” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásával kapcsolatos felszólalási eljárásra vonatkozóan 2011. január 11‑én hozott határozata (R 306/2010‑4. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat) hatályon kívül helyezése iránti keresetét.

2

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) hatályon kívül helyezte és felváltotta a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba. Mindazonáltal a szóban forgó védjegybejelentés benyújtásának időpontjára tekintettel a jelen jogvitára továbbra is a 40/94 rendelet vonatkozik.

3

A 40/94 rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]

[...]

(5)   A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy – közösségi védjegy esetén – a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, – korábbi nemzeti védjegy esetén – a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

4

2007. február 16‑án K. Hesse kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz a „Carrera” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt.

5

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 9. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek a következő leírásnak feleltek meg:

„Hang vagy képek rögzítésére, átvitelére vagy reprodukciójára szolgáló készülékek; televíziókészülékek; mágneses adathordozók; hang és kép rögzítésére, szerkesztésére és másolására szolgáló informatikai készülékek és számítógépek; adatok és üzenetek feldolgozására és továbbítására szolgáló elektromos készülékek és eszközök; digitális adathordozók; digitális adattároló eszközök; optikai adat‑ és felvételhordozók; mobil televíziókészülékek, különösen elemes televíziókészülékek; DVD‑lejátszók; DVD‑felvevők; videofelvevők; merevlemezes felvevők; televízióvevők; műholdvevők; analóg és digitális küldő és vevő készülékek; USB‑stickek; scart stickek; plug‑in kártyák; DVD‑lemezek; CD‑ROM‑lemezek; antennaberendezések; műholdvevő antennák; földi antennák; hifiberendezések; házimozi; hordozható lejátszó készülékek tárolt hang‑ és képfelvételek számára; hangfalak; diktafonok; mobil navigációs készülékek, különösen műholdas mobil navigációs készülékek; az összes fent említett termék kombinációja; valamennyi fent említett termék, amely nem széria‑ vagy speciális felszerelésként gépkocsikba történő gyári beépítésre szolgál.”

6

A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2007. július 23‑i, 36/2007. számában hirdették meg.

7

2007. július 26‑án a 40/94 rendelet 42. cikke alapján a Porsche a jelen ítélet 5. pontjában felsorolt áruk vonatkozásában felszólalást tett a Carrera védjegy lajstromozásával szemben.

8

A Porsche által a felszólalás alátámasztásául hivatkozott korábbi védjegyek a következők voltak:

9

A felszólalás alátámasztásául hivatkozott jogalap a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése volt.

10

A felszólalási osztály 2010. február 25‑i határozatával elutasította a felszólalást, mivel úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye az ütköző védjegyek között, és hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy jogosultja nem tudja tisztességtelenül kihasználni vagy megsérteni a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

11

2010. február 25‑én a Porsche fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

12

Az OHIM fellebbezési tanácsa (a továbbiakban: fellebbezési tanács) a vitatott határozattal helyt adott az említett fellebbezésnek és hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, különösen azon az alapon, hogy a szóban forgó áruk között a „mobil navigációs eszközök, különösen műholdas mobil navigációs eszközök” tekintetében fennáll az összetévesztés veszélye.

13

A vitatott határozat elfogadását követően a lajstromoztatni kívánt védjegyet részben átruházták a Lutter & Partner GmbH‑ra.

14

Az átruházást követően a Carrera szóvédjegyre vonatkozóan két lajstromozás iránti kérelmet jegyeztek fel az OHIM adatbázisába: egyrészt az 5723432. számú kérelmet, amely a fenti 5. pontban hivatkozott egyes árukra, köztük a „mobil navigációs eszközökre, különösen műholdas mobil navigációs eszközökre” vonatkozik, másrészt pedig a 10881332. számú kérelmet, amely a fenti 5. pontban hivatkozott más árukra vonatkozik.

15

A Törvényszék Hivatalához 2011. március 22‑én benyújtott keresetlevelével K. Hesse a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított a Törvényszék előtt, amelynek keretében két jogalapra, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjának, illetve az említett rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.

16

A Törvényszék 2014. november 21‑én hozott végzésével engedélyezte a Lutter & Partner számára, hogy ebben az eljárásban felperesként, azaz a 10881332. számú Carrera szóvédjegy lajstromozása iránti kérelem vonatkozásában K. Hesse helyébe lépjen.

17

A Törvényszék a megtámadott ítélettel – miután a másodlagos kereseti kérelmeket elfogadhatatlannak nyilvánította – a keresetet teljes egészében, mint megalapozatlant, elutasította.

18

K. Hesse azt kéri, hogy a Bíróság:

19

A Porsche és az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és K. Hessét kötelezze a költségek viselésére.

20

Az első jogalapjával K. Hesse lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 42–46. pontjában a szóban forgó áruk hasonlóságával kapcsolatban mérlegelési hibát követett el. E tekintetben azt állítja, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint figyelembe kell venni a szóban forgó áruk közötti kapcsolatot jellemző összes releváns tényezőt, köztük a jelen esetben ezen áruk eredetét, forgalmazását, értékesítési csatornáit és árusítóhelyeit, vagyis mindazokat a tényezőket, amelyek tekintetében a mobil navigációs eszközök különböznek a gépjárművektől. Ha a Törvényszék teljes körűen figyelembe vette volna ezeket az alapvető elemeket, akkor nem állapíthatta volna meg, hogy ezen áruk között rendeltetésüket tekintve kiegészítő jelleg, következésképpen hasonlóság áll fenn.

21

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – miként erre a Törvényszék a megtámadott ítélet 36. pontjában jogosan mutatott rá – az áruk vagy a szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy a szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, használata, valamint egymást helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta (lásd különösen: Sunrider kontra OHIM ítélet, C‑416/04 P, EU:C:2006:310, 85. pont; Les Éditions Albert René kontra OHIM, C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 65. pont).

22

Azzal kapcsolatban, hogy K. Hesse jogalapjával azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem vette figyelembe a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt, így különösen ezen áruk eredetét, forgalmazását, értékesítési csatornáit és árusítóhelyeit, elsőként arra kell rámutatni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek az említett jogalappal érintett részében helyben hagyta a fellebbezési tanács azon értékelését, miszerint a szóban forgó áruk egymást kiegészítő jellegüknél fogva hasonlók, és – különösen ezen ítélet 43. pontjában – úgy ítélte meg, hogy a K. Hesse által kifejezetten ezzel összefüggésben előadott érvek nem alkalmasak arra, hogy megcáfolják ezt a megállapítást.

23

Másodszor, jóllehet az érintett áruk egymást kiegészítő jellege csupán az egyik azon számos tényező – így például az ezen áruk jellege, használata, illetve értékesítési csatornái – közül, amelyek alapján az áruk hasonlóságát meg lehet ítélni, mégis olyan önálló kritériumnak tekinthető, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megalapozza az ilyen hasonlóság fennállását.

24

Harmadszor, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az tűnik ki, hogy a Törvényszék – amellett, hogy köteles tiszteletben tartani a bizonyítási teherre és bizonyításfelvételre vonatkozó általános elveket és eljárási szabályokat, valamint nem ferdítheti el a bizonyítékokat – nem köteles kifejezetten indokolni az előtte bemutatott minden egyes bizonyíték bizonyító erejére vonatkozó értékelését, különösen ha azokat érdekteleneknek vagy a jogvita eldöntése szempontjából irrelevánsaknak tartja (Dorsch Consult kontra Tanács és Bizottság, C‑237/98 P, EU:C:2000:321, 51. pont).

25

Ilyen körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azáltal, hogy a megtámadott ítélet 42–46. pontjában anélkül, hogy e tekintetben vizsgálta volna a szóban forgó áruk eredetét, forgalmazását, értékesítési csatornáit, illetve árusítóhelyeit, helybenhagyta a fellebbezési tanács azon értékelését, miszerint ezen áruk egymást kiegészítő jellegüknél fogva hasonlóak.

26

Mivel ezenkívül K. Hesse e jogalap keretében azt állítja, hogy a releváns tényezők helyes mérlegelésének e tekintetben annak Törvényszék általi megállapítását kellett volna eredményeznie, hogy a szóban forgó áruk között nem áll fenn hasonlóság, valójában csupán a ténybeli természetű értékelést vonja kétségbe (lásd analógia útján: DMK kontra OHIM ítélet, C‑346/12 P, EU:C:2013:397, 44. és 45. pont; Greinwald kontra Wessang ítélet, C‑608/12 P, EU:C:2014:394, 35. pont).

27

A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

28

A második jogalapjával K. Hesse lényegében úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek különösen az 59. és 60. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette, hogy a korábbi védjegyek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján jóhírnevet szereztek. Konkrétan: a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette az elé terjesztett tényeket és bizonyítékokat azáltal, hogy nem vette figyelembe a GfK cég által végzett felmérés bizonyos lényeges eredményeit, amelyekből megállapítható, hogy a vásárlóközönség végeredményben a CARRERA védjegyről nem az autókra, hanem főként játékokra, különösen gyermekeknek szánt elektromos versenypályákra asszociál. Márpedig a Törvényszéknek ezen eredmények alapján azt kellett volna megállapítania, hogy a CARRERA védjegy nem rendelkezik a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jóhírnévvel.

29

Amennyiben K. Hesse ezen jogalapja annak bizonyítására irányul, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg azt, hogy a korábbi védjegyek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében jóhírnevet szereztek, rá kell mutatni arra, hogy ez a megállapítás a tények Törvényszék általi értékelése körébe tartozik, amely a Bíróságnak a jelen ítélet 24. pontjában idézett ítélkezési gyakorlata értelmében – az e bíróság elé terjesztett tények és bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem képezheti fellebbezés tárgyát.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan ez szintén következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából – az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból anélkül, hogy újból le kellene folytatni a tények és a bizonyítékok értékelését (lásd különösen: Waterford Wedgwood kontra Assembled Investments [Proprietary] ítélet, C‑398/07 P, EU:C:2009:288, 41. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Márpedig K. Hesse azáltal, hogy lényegében csupán azt állítja, hogy ha a Törvényszék figyelembe vett volna a GfK cég által végzett felmérés eredményei és elemei közül olyanokat is, amelyeket a fellebbezési tanács nem vett figyelembe, akkor azt állapította volna meg, hogy a CARRERA védjegy nem rendelkezik jóhírnévvel, még nem bizonyítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen értékelte, sőt elferdítette az elé terjesztett ténybeli elemeket.

32

Az előzőekből következően a második jogalapot mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant és mindenesetre mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

33

A harmadik jogalapjával K. Hesse lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy fennáll a lajstromoztatni kívánt védjegyre történő „imázsátvétel” veszélye. A Törvényszék erre vonatkozó megállapításai szerinte sértik a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételeit. Konkrétan nem érthető, hogy önmagában az a lehetőség, hogy a lajstromoztatni kívánt védjeggyel érintett áruk gépjárművekben használhatók és műszaki jellegűek, miért indokolja ennek a cikknek az alkalmazását. A fellebbezési tanács ezzel összefüggésben tett megállapításai egyáltalán nem támaszthatók alá, és nem alapoznak meg olyan „társadalmi szokást”, amely az említett cikk szempontjából imázsátvételt eredményezhetne. A felperes szerint ez már csak azért is így van, mivel a jelen ügyben az ütköző áruk nem hasonlók, ahogyan ezt az első jogalap keretében is állította.

34

Elsőként meg kell állapítani, hogy a harmadik jogalapja keretében K. Hesse – anélkül, hogy a megtámadott ítélet érintett pontjait vagy a Törvényszék által ott elkövetett téves jogalkalmazást pontosítaná – hasonlóan érvel, mint a Törvényszék előtt, és bírálja azt, ahogyan a fellebbezési tanács a lajstromoztatni kívánt védjegyre történő „imázsátvétel” veszélyének fennállását értékelte, vagyis azt az érvet adja elő, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 69–73. pontjában elutasított.

35

Másodszor, azt illetően, hogy K. Hesse abból az előfeltételből kiindulva, hogy a szóban forgó áruk nem hasonlók, vitatja az „imázsátvétel” kockázatának fennállását, elegendő azt megjegyezni, hogy a jelen ítélet 22–27. pontja elutasította a Törvényszék azon állításával szemben előterjesztett első fellebbezési jogalapot, hogy fennáll ez a hasonlóság.

36

Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.

37

Az előző megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

38

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. K. Hessét, mivel pervesztes lett, a Porsche és az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségei, valamint a Porsche és az OHIM részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: