—

a Hauptzollamt Frankfurt am Main képviseletében A. Vieth, meghatalmazotti minőségben,

—

a Duval GmbH & Co. KG képviseletében F.‑F. Casper Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. október 17‑i 1549/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 301., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 9025 vámtarifaszámának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Hauptzollamt Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i vámhatóság; a továbbiakban: vámhatóság) és a Duval GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Duval) között a környezeti hőmérsékletet jelző indikátorok tarifális besorolása tárgyában folyamatban lévő ügyben terjesztették elő.

3

A harmonizált áruleíró és kódrendszerről (a továbbiakban: HR) szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt egyezményt, annak 1986. június 24‑i módosító jegyzőkönyvével (a továbbiakban: HR‑ről szóló egyezmény) együtt, az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá.

4

A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Ugyanezen rendelkezés előírja, hogy minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítja utóbbiak hatályát.

5

A Vámegyüttműködési Tanács, jelenleg Vámigazgatások Világszervezete (WCO), amelyet az annak létrehozásáról szóló, 1950. december 15‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény létesített, a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR magyarázó megjegyzéseit, amelyeket az annak 6. cikkében előírt HR‑bizottság fogadott el.

6

A KN‑t értelmező, az említett bizottság által elfogadott magyarázó megjegyzésekben szereplő 3. a) szabályra vonatkozó magyarázó megjegyzésnek az alapügyben szereplő tényállásra alkalmazandó változata értelmében (a továbbiakban: a HR magyarázó megjegyzései):

„[…]

7

A HR‑nek a HR 9025 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzései többek között a következő pontosításokat tartalmazzák:

„[…]

8

A KN első része I. szakaszának A. címe tartalmazza az e nómenklatúra értelmezésére szolgáló általános szabályokat. E cím a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a [KN alá] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]

[…]”

9

A KN 90. árucsoportja az „Optikai, fényképészeti, mozgófényképészeti, mérő‑, ellenőrző‑, precíziós, orvosi vagy sebészeti műszerek és készülékek; mindezek alkatrészei és tartozékai” címet viseli. Ezen árucsoport magában foglalja többek között a 9025 vámtarifaszámot, amelynek szövege és felépítése a következő:

10

A KN 38. árucsoportja „A vegyipar különféle termékei” címet viseli. Ezen árucsoport magában foglalja többek között a „Hordozóra felvitt diagnosztikai vagy laboratóriumi reagensek, elkészített diagnosztikai vagy laboratóriumi reagensek hordozón is, a 3002 vagy 3006 vtsz. alá tartozók kivételével; tanúsítvánnyal ellátott referenciaanyagok” elnevezésű 3822 vámtarifaszámot. A KN 3824 vámtarifaszám az „Elkészített kötőanyagok öntödei formához vagy maghoz; máshol nem említett vegyipari vagy rokon ipari termékek és készítmények (beleértve a természetes termékek keverékét is)” címet viseli. A 3824 90 98 vámtarifaalszám gyűjtő vámtarifaalszám, amely a KN 3824 vámtarifaszám alatt máshol nem említett termékeket foglalja magában.

11

A KN 38. árucsoportja 3. megjegyzésének e) pontja többek között a következőket pontosítja:

„A 3824 vtsz. alá tartoznak az alábbiakban felsorolt, a nómenklatúra más vtsz.‑a alá nem besorolható áruk:

[…]

12

A KN 48. árucsoportja a „Papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból készült áruk” címet viseli. A KN 4823. vámtarifaszám az „Egyéb papír, karton, cellulózpárna vagy cellulózrost szövedék, méretre vagy alakra vágott formában; egyéb papírmassza, papír, karton, cellulózpárna vagy cellulózrost szövedék” címet viseli. A KN 4823 90 85 vámtarifaalszám gyűjtő vámtarifaalszám, amely a KN 4823 vámtarifaszám alatt máshol nem említett termékeket foglalja magában.

13

Az alapügyben szóban forgó két terméktípust a „thermopapers” és „thermo labels” kifejezésekkel jelölik. Az előbbi esetében olyan papírszalagokról van szó, amelyek fehér oldalára egy hőmérsékleti érték van rányomtatva, másik oldala pedig fekete hőérzékeny réteggel van bevonva. A tesztcsík a rányomtatott hőmérséklet elérésekor visszafordíthatatlanul fehérről feketére színeződik. Az utóbbi egy öt mérőponttal ellátott és műanyag fóliával bevont tesztcsíkból áll. A mérőpontok a rányomtatott hőmérsékleti értékeknek megfelelően az említett hőmérséklet elérésekor visszafordíthatatlanul elszíneződnek.

14

A Duval az alapügyben szóban forgó termékeket 2007‑ben importálta. A vámhatóság vámhatározatot bocsátott ki, amelyben e termékeket a KN 3824 90 98 vámtarifaalszám alá sorolta, és azok tekintetében 6,5%‑os vámmértéket alkalmazott.

15

Arra hivatkozva, hogy a „thermopapers” elnevezésű terméket a KN 4823 90 85 vámtarifaalszám alá kellett volna sorolni, és ebből következően annak vámmentesség alá kellett volna esnie, míg a „thermo labels” elnevezésű terméket a KN 9025 19 80 vámtarifaalszám alá kellett volna sorolni, ennélfogva pedig annak 2,1%‑os vámmérték alá kellett volna esnie, a Duval keresetet nyújtott be a fent említett vámmegállapítással szemben a Finanzgerichthez (adóügyi bíróság).

16

Mivel az említett bíróság megállapította, hogy az alapügyben szóban forgó termékek a KN 9025 vámtarifaszám értelmében vett „hőmérőnek” minősülnek, ebből következően pedig arra kötelezte a vámhatóságot, hogy a beszedett vámtöbbletet térítse vissza a Duval részére, e hatóság „felülvizsgálati” kérelmet nyújtott be a Bundesfinanzhofhoz (szövetségi adóügyi bíróság).

17

A Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság), mivel arra a megállapításra jutott, hogy a KN nem határozza meg a hőmérő fogalmát, valamint hogy a HR magyarázó megjegyzései a hőmérők és pirométerek csoportjába tartozó eszközök olyan – nem példálózó jellegűként megfogalmazott – felsorolását tartalmazzák, amelyben nem szerepelnek sem az alapügy tárgyát képező termékek, sem pedig más, papírból készült vagy a hőmérséklet egyszeri jelzésére szolgálóhoz hasonló eszközök, arra keresi a választ, hogy a jogbiztonságra és a besorolási eljárás egyszerűségére vonatkozó megfontolások nem vezetnek‑e annak megállapításához, hogy az említett felsorolás kimerítő és kötelező jellegű.

18

Amennyiben az ilyen értelmezés nem fogadható el, arra az esetre az említett bíróság megállapítja, hogy a KN 90. árucsoportja a „mérőeszközökre” való hivatkozást tartalmaz, hogy a „hőmérő” fogalma mind szó szerinti értelmében, mind pedig fogalmilag hőmérséklet mérésére szolgáló eszközre utal, valamint hogy a mérés fogalma alatt rendszerint egy mért mennyiség valamely referenciaegységgel való mennyiségi összehasonlítását kell érteni.

19

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság azt vizsgálja, hogy levezethető‑e a HR magyarázó megjegyzéseiből a „hőmérő” fogalmának esetlegesen olyan szűkebb értelmezése, amely megköveteli, hogy az érintett berendezés olyan további feltételeknek – így az aprólékos kidolgozás, a magas fokú precizitás, a mérési eredmény reprodukálhatósága, a hőmérséklet alakulásának folyamatos jelzése, továbbá a készülék többszöri használatának lehetősége – feleljen meg, amelyek azon közös jellemzőkön alapulnak, amelyeket, úgy tűnik, a HR 9025 vámtarifaszám vagy annak ugyanezen árucsoportjába tartozó más vámtarifaszáma vonatkozásában releváns megjegyzések által megnevezett mérőműszerek mutatnak.

20

Ugyanezen bíróság ugyancsak vizsgálja, hogy az, hogy a KN 38. árucsoportja 3. megjegyzésének e) pontja pontosítja, hogy az olvadó kerámia hőjelző próbatestek a KN 3824 vámtarifaszám alá tartoznak, vagy az a körülmény, hogy a HR higrométerre vonatkozó magyarázó megjegyzéseiből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó termékekhez hasonlóan működő berendezések kifejezetten ki vannak zárva a KN 9025 vámtarifaszám alól, befolyásolhatják‑e ez utóbbi berendezések besorolását.

21

E körülmények között a Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

22

A három kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a KN 9025 vámtarifaszámot úgy kell‑e értelmezni, hogy az magában foglalja az olyan papírból készült környezeti hőmérsékletet jelző, adott esetben műanyag fóliával bevont indikátorokat, amelyek, mint az alapügyben szóban forgó termékek, színelváltozás formájában visszafordíthatatlan módon, a további felhasználás lehetősége nélkül jelzik, hogy egy vagy több hőmérsékleti határérték elérésre került‑e.

23

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó feltételeit általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszáma és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzései meghatározzák (lásd különösen: Douane Advies Bureau Rietveld ítélet, C‑541/13, EU:C:2014:2270, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A Bíróság szintén megállapította, hogy a KN és a HR magyarázó megjegyzései fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezése során, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező erővel. E megjegyzések szövegének ezért összhangban kell állnia a KN rendelkezéseivel, és nem módosíthatják azok hatályát. Ha úgy tűnik, hogy a KN magyarázó megjegyzései ellentétesek a KN vámtarifaszámainak, illetve az áruosztályaira vagy árucsoportjaira vonatkozó megjegyzéseinek szövegével, akkor azokat figyelmen kívül kell hagyni (lásd különösen: JVC France ítélet, C‑312/07, EU:C:2008:324, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy valamely termékek rendeltetése a besorolás objektív szempontját képezheti, amennyiben az szorosan az említett termékhez tartozik, amely kötődést a termék objektív jellemzői és tulajdonságai alapján kell értékelni (lásd különösen: Douane Advies Bureau Rietveld ítélet, C‑541/13, EU:C:2014:2270, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A KN 9025 vámtarifaszámot illetően annak szövegéből az következik, hogy az többek között a „hőmérőre” vonatkozik.

27

Jóllehet a KN nem határozza meg e fogalmat, meg kell jegyezni, hogy az hétköznapi értelmét tekintve, amint az egyébként a KN számos nyelvi változatában az azt meghatározó görög eredetű „termo” és „méter” szavak összetételéből következik, a hőmérséklet mérésére szolgáló berendezésekre utal.

28

A Bíróság így az Európai Bizottság egy olyan rendelete kapcsán, amely az infravörös hőkamerákat hőmérőként sorolta be a 9025 19 20 KN‑kód alá, a Raytek és Fluke Europe ítélet (C‑134/13, EU:C:2015:82) 34. pontjában többek között megállapította, hogy ezen intézmény jogosan tekinthette úgy, hogy mivel az említett készülékek képesek a hőmérséklet mérésére és a mért értékek számszerűsítésére, megfelelnek a KN 9025 vámtarifaszám alá tartozó funkciónak, és e rendelkezés értelmében azokat hőmérőként kell besorolni.

29

Ugyanezen ítélet 35. pontjában a Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a hőmérséklet puszta mérése az említett vámtarifaszáma által lefedett sajátos tulajdonságnak minősül.

30

Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló termékeket, objektív jellemzőikből és tulajdonságaikból fakadóan, kizárólag a hőmérséklet mérésére szolgáló készülékként való használatra szánták. Az ilyen termékeket, mivel ugyanis azok egyedüli funkciója valamely előre meghatározott pontos hőmérsékleti szint elérésének a környezeti hőmérséklet mérése útján való jelzése, ami ebben az esetben színelváltozás formájában mutatja az említett mérés ilyen értelemben vett eredményét, ily módon hőmérőként a KN 9025 vámtarifaszám alá kell sorolni.

31

Szemben azzal, amit a Bizottság állít, a KN 38. árucsoportjában szereplő 3. megjegyzés e) pontja, amely szerint az „olvadó kerámia hőjelző próbatestek (például Seger‑kúp)” a KN 3824 vámtarifaszám, nem pedig a KN valamely másik vámtarifaszáma alá tartoznak, nem érintheti e következtetést. Ugyanis azon körülményen kívül, hogy az említett megjegyzés csak az ott hivatkozott igen speciális áruk kategóriájára vonatkozik, amelyeknek az alapügyben szóban forgó termékek nyilvánvalóan nem felelnek meg, meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi termékektől, általánosabban pedig a hőmérőktől eltérően, az ilyen hőjelző próbatestek funkciója nem merül ki pusztán a környezeti hőmérséklet pontos mérésében. Ugyanis ezen „Seger‑kúpnak” is nevezett, kerámiakemencékben használt hőjelző próbatesteknek az a funkciójuk, hogy a hő hatására fokozatosan megolvadva és elgörbülve lehetővé tegyék a kerámiából készült tárgyak kiégetése alakulásának felügyeletét, valamint annak megállapítását, hogy ez utóbbi tárgyak mikor érik el a kiégetés kívánt szintjét.

32

Ami azt a körülményt illeti, miszerint a hőmérőnek és pirométernek minősített áruk csoporjához tartozó azon készülékek felsorolása, amelyeket a HR 9025 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzések B. része foglal magában, nem sorolja fel az alapügyben szóban forgó termékeket, hangsúlyozni kell, hogy amint az magából e megjegyzések szövegéből, valamint a jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az említett felsorolás egyáltalán nem kíván kimerítő jellegű lenni. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az ilyen magyarázó megjegyzések mindenesetre nem szűkíthetik a KN valamely vámtarifaszámának hatályát, amint az a KN szövegéből következik.

33

Ily módon a kérdést előterjesztő bíróság által említett azon körülmény, miszerint a HR magyarázó megjegyzéseinek említett részében így felsorolt összes termék – a jelen ítélet 27–29. pontjában hivatkozott azon speciális közös tulajdonságon kívül, amelynek lényege a hőmérséklet mérése – egyéb, különösen a technikai működési módjukhoz kapcsolódó közös jellemzőkkel is rendelkezik, mivel többféleképpen és ismétlődő jelleggel használható fel, vagy mivel a hőmérséklet alakulásának folyamatos jelzését teszi lehetővé, nem vezethet ahhoz, hogy a KN 9025 vámtarifaszám alatt szereplő hőmérő fogalmát az ilyen kiegészítő jellemzőknek az említett fogalom jellemzői közé sorolásával megszorítóan értelmezzék.

34

A hőmérséklet alakulása folyamatos jelzésének lehetőségére vonatkozó szempontot illetően egyébként szintén meg kell állapítani, hogy amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a HR 9025 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzések B. részének 1. pontjában kifejezetten pontosítják, hogy az úgynevezett „minimum” és „maximum” folyadékhőmérők, amelyek olyan szélsőséges hőmérsékletek rögzítésére szolgálnak, amelyeknek a hőmérőt kiteszik, az említett vámtarifaszám alá tartoznak.

35

Ami végül a HR ugyanezen magyarázó megjegyzéseinek D. részében szereplő pontosítást illeti, amely szerint a vegyi anyagokkal átitatott papírok, amelyek színe a levegő páratartalmától függően változik, a KN 3822 vámtarifaszám alá tartozik, először is hangsúlyozni kell, hogy az említett pontosítás a higrométernek, nem pedig a hőmérőnek minősülő áruk csoportjára vonatkozik, mivel e csoport az alapügyben szóban forgóhoz hasonló termékeket illetően nem tartalmaz pontosítást. Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Douane Advies Bureau Rietveld ítéletben (C‑541/13, EU:C:2014:2270) az alapügyben szóban forgóhoz hasonló termékek kapcsán a Bíróság megállapította, hogy a KN 3822 vámtarifaszámot úgy kell értelmezni, hogy az ilyen termékek nem tartoznak e vámtarifaszám alá.

36

A fentiekből következően az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó termékek papírból vannak, esetlegesen műanyag fóliával vannak bevonva, és működésük egyszerűbb egyes más mérőműszerekhez képest, amelyek bonyolultabb mechanizmusokon alapulnak, vagy az, hogy e termékek csak bizonyos előre meghatározott hőmérsékleti küszöbértékek mérését teszik lehetővé, illetve az a körülmény, hogy azokat nem lehet több alkalommal felhasználni, tekintettel az ilyen hőmérsékleti küszöbérték elérése esetén megjelenő jelzés visszafordíthatatlan jellegére, nem zárja ki, hogy e termékeket a KN 9025 vámtarifaszám alá sorolják.

37

Másrészt és az alapügyben szóban forgó vámhatározatban a vámhatóság által hivatkozott KN 3824 90 98 vámtarifaalszámot illetően emlékeztetni kell arra, hogy a KN 3824 vámtarifaszám a szövege alapján többek között a „másutt nem említett vegyi és rokon ipari termékek[re] és készítmények[re]” vonatkozik, valamint hogy a 3824 vámtarifaszámon belül szereplő 90 98 vámtarifaalszám olyan gyűjtő vámtarifaalszám, amely az említett vámtarifaszámon belül máshol nem említett vegyi termékeket foglalja magában.

38

E körülmények között meg kell jegyezni, hogy még ha feltételezzük is, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló termékek eleve olyan jellegűek, hogy azokat a KN 3824 vámtarifaszám alá lehet sorolni, a KN 3. a) általános szabálya alapján az árut a legpontosabban meghatározó vámtarifaszámot kell előnyben részesíteni az általánosabb meghatározást tartalmazó vámtarifaszámokkal szemben. Márpedig, amint az a jelen ítélet 28–30. pontjában pontosításra került, a hőmérsékletmérés a KN 9025 vámtarifaszám alá tartozó hőmérőként szerepeltetett árukra jellemző sajátos tulajdonságnak minősül. Ezzel szemben a KN 3824 vámtarifaszám, amely a másutt nem említett vegyi termékekhez és készítményekhez kapcsolódik, sokkal általánosabb hatállyal rendelkezik.

39

Ugyanezen megfontolások érvényesek a KN 4823 90 85 vámtarifaalszámot illetően, amelyre a Duval a „thermo labels” kapcsán hivatkozott az alapügyben szóban forgó vámhatározattal szemben benyújtott keresete alátámasztása érdekében. Ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a KN 4823 vámtarifaszám a szövege alapján az „egyéb papír, karton, cellulózpárna vagy cellulózrost szövedék[re], méretre vagy alakra vágott formában; egyéb papírmassza, papír, karton, cellulózpárna vagy cellulózrost szövedék[re]” vonatkozik, valamint hogy maga az e 4823 vámtarifaszámon belül szereplő 90 85 vámtarifaalszám egy gyűjtő vámtarifaalszám, amely az említett vámtarifaszám alatt máshol nem említett termékeket foglalja magában.

40

A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a KN 9025 vámtarifaszámot úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja az olyan papírból készült környezeti hőmérsékletet jelző, adott esetben műanyag fóliával bevont indikátorokat, amelyek, mint az alapügyben szóban forgó termékek, színelváltozás formájában, visszafordíthatatlan módon és a további felhasználás lehetősége nélkül jelzik, hogy egy vagy több hőmérsékleti határérték elérésre került‑e.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A 2006. október 17‑i 1549/2006/EK bizottsági rendelettel módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra 9025 vámtarifaszámát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja az olyan papírból készült környezeti hőmérsékletet jelző, adott esetben műanyag fóliával bevont indikátorokat, amelyek, mint az alapügyben szóban forgó termékek, színelváltozás formájában, visszafordíthatatlan módon és a további felhasználás lehetősége nélkül jelzik, hogy egy vagy több hőmérsékleti határérték elérésre került‑e.