C‑28/15. sz. ügy

Koninklijke KPN és társai

kontra

Autoriteit Consument en Markt (ACM)

(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozása — 2002/21/EK irányelv — 4. és 19. cikk — Nemzeti szabályozó hatóság — Harmonizációs intézkedések — 2009/396/EK ajánlás — Jogi hatály — 2002/19/EK irányelv — 8. és 13. cikk — Jelentős piaci erejűnek minősített üzemeltető — Nemzeti szabályozó hatóság által előírt kötelezettségek — Árellenőrzés és költségszámítási kötelezettségek — Helyhez kötött és mobil végződtetési díjak — A nemzeti bíróságok által a nemzeti szabályozó hatóságok határozatai tekintetében gyakorolható felülvizsgálat terjedelme”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. szeptember 15.

1. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Szabályozási háttér – 2002/19 és 2002/21 irányelv – Valamely nemzeti szabályozó hatóság olyan, a végződtetési szolgáltatások piacán díjkötelezettségeket megállapító határozatának a nemzeti bíróság általi felülvizsgálata, amely eltér a Bizottság valamely ajánlásától – Az ezen ajánlástól való eltérésre vonatkozó hatáskör hiánya – Korlátok – A piac sajátos jellemzőihez kapcsolódó indokok

   (EUMSZ 288. cikk; 2002/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. és 13. cikk, valamint 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés; 2009/396 bizottsági ajánlás)

2. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Szabályozási háttér – 2002/19 és 2002/21 irányelv – Valamely nemzeti szabályozó hatóság olyan határozatának a nemzeti bíróság általi felülvizsgálata, amely a végződtetési szolgáltatások piacán díjkötelezettségeket állapít meg – Az arányosság értékelése – Megengedhetőség – Kötelezettség a szóban forgó irányelvekben rögzített célok tényleges megvalósításának bizonyítására – Hiány

   (2002/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (4) bekezdés és 13. cikk, valamint 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6., 7. és 8. cikk; 2009/396 bizottsági ajánlás)

1.  A 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv (Keretirányelv) 4. cikkének a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19 irányelv (Hozzáférési irányelv) 8. és 13. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által a helyhez kötött és mobil hívásvégződtetési szolgáltatások tekintetében megállapított díjkötelezettség jogszerűségét érintő jogvitában eljáró nemzeti bíróság az Európai Unióban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről szóló 2009/396 bizottsági ajánlástól, amely a hívásvégződtetés piacán megfelelő árszabályozó intézkedésként a „Bulric strict” (Bottom‑Up Long‑Run Incremental Costs) modell alkalmazását javasolja, csak abban az esetben térhet el, ha úgy ítéli meg, hogy az adott ügy körülményeihez, és különösen a szóban forgó tagállam piacának sajátos körülményeihez kapcsolódó indokok ezt megkövetelik.

   Ugyanis a keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az e rendelkezés által biztosított jogorvoslati jognak olyan hatékony jogorvoslati mechanizmuson kell alapulnia, amely lehetővé teszi, hogy az ügy érdemét megfelelő módon figyelembe vegyék. Ezenfelül e rendelkezés előírja, hogy az ilyen jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező szervnek, amely lehet bíróság is, rendelkeznie kell a feladatai hatékony elvégzését lehetővé tevő megfelelő szakértelemmel. Így a nemzeti bíróság abban az esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóság által a hozzáférési irányelv 8. és 13. cikke alapján előírt díjkötelezettség jogszerűségre vonatkozó jogvitában jár el, eltérhet a 2009/396 ajánlástól, azonban, bár az ajánlások nem irányulnak kötelező joghatások kifejtésére, a nemzeti bíróságok kötelesek figyelembe venni az ajánlásokat az eléjük terjesztett jogvita megoldása érdekében, különösen akkor, ha azok a végrehajtásuk biztosításának céljából hozott nemzeti rendelkezések értelmezését magyarázzák meg, vagy ha a céljuk kötelező jellegű uniós rendelkezések kiegészítése.

   (vö. 39., 40–43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által a helyhez kötött és mobil hívásvégződtetési szolgáltatások tekintetében megállapított díjkötelezettség jogszerűségét érintő jogvitában eljáró nemzeti bíróság értékelheti ezen díjkötelezettségnek a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv (Keretirányelv) 8. cikkében és a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19 irányelv (Hozzáférési irányelv) 13. cikkében előírt célokhoz viszonyított arányosságát, és figyelembe veheti azt, hogy az említett kötelezettség valamely nem szabályozható kiskereskedelmi piacon szolgálja a végfelhasználók érdekeinek az előmozdítását.

   Ugyanis a hozzáférési irányelv 8. cikke (4) bekezdéséből és 13. cikkéből, valamint a keretirányelv 8. cikkéből következően a nemzeti szabályozó hatóságnak az olyan határozat elfogadásakor, amellyel az üzemeltetőkkel szemben a hozzáférési irányelv 8. és 13. cikke alapján kötelezettséget ír elő, biztosítania kell, hogy ezek a keretirányelv 8. cikkében és a hozzáférési irányelv 13. cikkében előírt valamennyi célnak megfeleljenek, azaz egyrészről az azonosított probléma jellegén alapuljanak, és a keretirányelv 8. cikkében megállapított célokhoz képest arányosak és indokoltak legyenek, valamint azok előírására csak a keretirányelv 6. és 7. cikkében meghatározott konzultációt követően kerüljön sor, másrészről pedig a gazdasági hatékonyság és a fenntartható verseny előmozdítását szolgálják, valamint a lehető legtöbb fogyasztói előnyt biztosítsák. Ugyanígy a nemzeti bíróságnak e határozat bírósági felülvizsgálata keretében gondoskodnia kell arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a keretirányelv 8. cikkében és a hozzáférési irányelv 13. cikkében foglalt célokból származó valamennyi követelménynek megfeleljen. E tekintetben az, hogy egy díjkötelezettség a 2009/396 ajánláson alapul, nem fosztja meg a nemzeti bíróságot attól a hatáskörétől, amelynek keretében ellenőrzi e kötelezettségeknek az említett cikkekben előírt célokhoz képest fennálló arányosságát.

   Ezzel szemben a nemzeti bíróság a nemzeti szabályozó hatóság határozatára vonatkozó bírósági felülvizsgálat gyakorlása során nem követelheti meg e hatóságtól annak bizonyítását, hogy a díjkötelezettség ténylegesen eléri a keretirányelv 8. cikkében említett célokat. Az ilyen bizonyítási tehernek a nemzeti szabályozó hatóságra telepítésével ugyanis figyelmen kívül maradna az, hogy a szabályozási kötelezettségek elfogadása a piaci fejlemények olyan előretekintő elemzésén alapul, amely a megállapított versenyproblémák orvoslása érdekében a hatékony üzemeltető magatartását és/vagy költségeit veszi alapul. Márpedig az ilyen, jövőorientált intézkedésekre vonatkozó bizonyíték szolgáltatása lehetetlen, vagy rendkívül nehéz.

   (vö. 48–51., 55., 58–61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)