C‑27/15. sz. ügy

Pippo Pizzo

kontra

CRGT srl

(a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione siciliana [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Közbeszerzési szerződések — 2004/18/EK irányelv — Közbeszerzési eljárásban való részvétel — A szükséges követelmények teljesítése érdekében más vállalkozások kapacitásaira való hivatkozás lehetősége — Nem egyértelműen előírt hozzájárulás megfizetésének hiánya — Kizárás a közbeszerzési eljárásból, a mulasztás orvoslásának lehetősége nélkül”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2016. június 2.

1. Jogszabályok közelítése – Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2004/18 irányelv – A minőségi kiválasztás szempontjai – Gazdasági, pénzügyi, műszaki és/vagy szakmai alkalmasság – Olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő több vállalkozás kapacitásaira támaszkodjon – Megengedhetőség

   (2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 47. cikk, (2) bekezdés, és 48. cikk, (3) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése – Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2014/24 irányelv – Időbeli hatály

   (2014/24 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 63. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés, és (2) bekezdés, és 90. cikk)

3. Jogszabályok közelítése – Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2004/18 irányelv – Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve – Átláthatósági kötelezettség – A közbeszerzési dokumentumokban vagy a nemzeti jogban kifejezetten nem szabályozott valamely kötelezettséget nem teljesítő gazdasági szereplő kizárása a közbeszerzési eljárásban való részvételből – A mulasztás orvoslására vonatkozó lehetőség hiánya – Megengedhetetlenség

   (2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. és 27. cikk, és VII. A. melléklet)

1.  Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő egy vagy több harmadik szervezet kapacitásaira hivatkozzon – e szervezetek banki igazolásainak felhasználását is beleértve – a közbeszerzési eljárás minimális részvételi követelményeinek teljesítése érdekében, amelyeknek e gazdasági szereplő csak részben tesz eleget.

   Ehhez kapcsolódóan a 2004/18 irányelv a kapacitás tekintetében az ajánlatkérő szerv által meghatározott minimális követelményeknek való megfelelés céljából lehetővé teszi több gazdasági szereplő kapacitásainak halmozását, feltéve hogy az ajánlatkérő szerv felé bizonyítják, hogy az egy vagy több másik szervezet kapacitásaira hivatkozó részvételre jelentkező vagy ajánlattevő ténylegesen rendelkezni fog az előbbieknek a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásaival. Bár nem lehet kizárni az olyan beruházások létezését, amelyek sajátosságai egy meghatározott kapacitást tesznek szükségessé, amelyet nem lehet elérni több gazdasági szereplő alacsonyabb szintű kapacitásainak halmozásával, az ajánlatkérő szerv mégis megalapozottan követelheti, hogy az érintett kapacitás minimális szintje egyetlen gazdasági szereplő, vagy korlátozott számú gazdasági szereplők igénybevétele révén teljesüljön, amennyiben ez a követelmény a szóban forgó szerződés tárgyával összefüggő, és azzal arányos. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés ajánlati felhívása és dokumentációja kifejezetten előírja‑e azt, hogy a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatás sajátos jellege miatt a kapacitás minimális szintjét egyetlen gazdasági szereplő révén kell elérni.

   (vö. 26., 28–30., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A közbeszerzésről és a 2004/18 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/24 irányelv 90. cikke alapján a tagállamoknak legkésőbb 2016. április 18‑ig meg kell felelniük ezen irányelv rendelkezéseinek. E tekintetben, jóllehet valamely irányelv átültetési határideje alatt a tagállamok kötelesek tartózkodni az olyan rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik az irányelvben előírt célok elérését, az említett határidő lejárta előtt az ajánlattevő számára nem írhatnak elő olyan kötelezettségeket, amelyek nem vezethetők le az uniós jogból.

   (vö. 31., 32. pont)

3.  Az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely gazdasági szereplőnek a nyilvános közbeszerzési eljárásból történő kizárása egy olyan kötelezettség be nem tartása miatt, amelyet a nemzeti közigazgatási hatóságok vagy közigazgatási bíróságok – az eléjük terjesztett említett dokumentumok alapján – e jogszabály és e dokumentumok értelmezése, valamint a hiányosságok megszüntetése alapján tudnak levezetni. E körülmények között az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a gazdasági szereplő számára lehetővé teszik, hogy a helyzetét orvosolja, és az említett kötelezettséget az ajánlatkérő szerv által meghatározott határidőn belül teljesítse.

   Egyrészt ugyanis az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 2. cikke alapján az ajánlatkérő szerv feladata, hogy szigorúan betartsa a saját maga által meghatározott szempontokat. Ez a megállapítás fokozottan érvényes akkor, ha az eljárásból való kizárásról van szó, mivel az ezen irányelv 27. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az ajánlatkérők számára lehetővé tenné az e kötelezettségtől való eltérést.

   Másrészt a közbeszerzési eljárásban való részvételi jogra vonatkozó azon feltétel, amely a nemzeti jog értelmezéséből és valamely hatóság gyakorlatából következik, különösen hátrányos volna a más tagállamokban letelepedett ajánlattevők számára, mivel az utóbbiak nemzeti jogra és annak értelmezésére, valamint a nemzeti hatóságok gyakorlatára vonatkozó ismerete nem olyan szintű, mint a nemzeti ajánlattevők ismerete.

   (vö. 39., 42., 44., 46., 47., 51. pont és a rendelkező rész 2. pontja)