1.

Fellebbezésével a Francia Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke 2015. április 16‑i Schlyter kontra Bizottság ítéletének (T‑402/12, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:209) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék helyt adott Carl Schlyter azon keresetének, amely a Bizottság 2012. június 27‑i határozatának (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányult.

2.

A vitatott határozattal az Európai Bizottság az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján megtagadta, hogy a szünetelési vagy felfüggesztési idő ( 3 )során hozzáférést biztosítson C. Schlyter részére a nanorészecske‑méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló, a francia hatóságok által a Bizottságnak az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított 98/34 irányelv ( 4 ) alapján bejelentett rendelettervezetre (2011/673/F) vonatkozó részletes bizottsági véleményhez. ( 5 ) Ez az álláspont az egyrészt a 98/34 irányelvben előírt eljárás, másrészt az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás és az EUMSZ 108. cikk szerinti állami támogatások tárgyában lefolytatott eljárás közötti analógiára épül. ( 6 )

3.

A jelen fellebbezés az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivételre, illetve konkrétabban arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény az e rendelkezés értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozik‑e.

4.

Meg kell tehát vizsgálni a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárás jellemzőit, annak eldöntése érdekében, hogy az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozik‑e.

5.

Ezenkívül, amennyiben a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárás keretében a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozik, akkor felmerül a kérdés, hogy a jelen ügyben e dokumentum közlése sérti‑e a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

6.

A 98/34 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet […]. a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.

[…]

A Bizottság haladéktalanul értesíti a többi tagállamot a tervezetről és minden hozzá beérkezett dokumentumról. […]

Tekintettel [a] műszaki leírásokra vagy más követelményekre, illetve szolgáltatásokra vonatkozó szabályokra, a Bizottság vagy a tagállamok észrevételei vagy részletes véleményei csak azokra a szempontokra vonatkozhatnak, amelyek a kereskedelmet, vagy – a szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések tekintetében – a szolgáltatások szabad áramlását, illetve a szolgáltató vállalkozások letelepedési szabadságát gátolhatják, és nem vonatkozhatnak az intézkedés adó‑ vagy pénzügyi szempontjaira.

(2)   A Bizottság és a tagállamok észrevételeket tehetnek a műszakiszabály‑tervezetet benyújtó tagállamnak; a tagállamnak az ilyen észrevételeket a legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a műszaki szabály későbbi kidolgozása során.

(3)   A tagállamok késedelem nélkül közlik a Bizottsággal a műszaki szabály végleges szövegét.

(4)   Az e cikk alapján szolgáltatott információk nem bizalmasak, ha ezt a bejelentő tagállam kifejezetten nem kéri. A kérést meg kell indokolni. […]

[…]”

7.

Ezen irányelv 9. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra elhalasztják a műszakielőírás‑tervezet elfogadását.

(2)   A tagállamoknak el kell halasztaniuk:

attól az időponttól kezdődően, amikor a Bizottság kézhez vette a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleményt, ha a Bizottság vagy egy másik tagállam ettől az időponttól számított három hónapon belül olyan részletes véleményt ad ki, amely szerint az előirányzott intézkedés akadályozhatja az áruk szabad mozgását a belső piacon;

[…]

Az érintett tagállamnak be kell jelentenie a Bizottságnak, hogy milyen intézkedést javasol tenni az ilyen részletes véleményekkel kapcsolatban. A Bizottság erre észrevételt tesz.

[…]

(3)   A szolgáltatásokra vonatkozó szabálytervezetek kivételével, a tagállamok tizenkét hónappal elhalasztják a műszaki szabálytervezet elfogadását attól az időponttól kezdődően, amikor a Bizottság kézhez vette a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleményt, ha a Bizottság ettől az időponttól számított három hónapon belül bejelenti azon szándékát, hogy ebben a témában [az EUMSZ 288. cikkel] összhangban irányelvre, rendeletre vagy határozatra kíván javaslatot előterjeszteni vagy elfogadni.”

8.

Az 1049/2001 rendelet határozza meg az Európai Unió intézményeinek dokumentumaihoz való, az EUMSZ 15. cikkben előírt hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait.

9.

E rendelet „Kedvezményezettek és hatály” című 2. cikkének szövege a következő:

„(1)   Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.

(2)   Ugyanezen elvek, feltételek és korlátok betartásával az intézmények dokumentumaikhoz való hozzáférést nem tagállamban lakó, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel nem rendelkező természetes vagy jogi személyek számára is biztosíthatnak.

(3)   Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok [helyesen: amelyek] hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.

[…]”

10.

Az említett rendelet 4. cikke kivételeket ír elő az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog alól, amely kivételek közül a jelen ügyben relevánsak a (2) bekezdésében találhatók, amely a következőképpen rendelkezik:

„Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét: [Helyesen: Az intézmény megtagadja a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a következők védelmét:]

kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.”

11.

Ugyanezen rendelet 4. cikkének (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei közzétehetők [helyesen: csak egy részét érinti, a dokumentum fennmaradó része hozzáférhetővé tehető].”

12.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. […]”

13.

2011. december 29‑én a francia hatóságok a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentettek a Bizottságnak egy, a code de l’environnement (környezetvédelmi törvénykönyv) R. 523–12. és R. 523–13. cikke alapján megalkotott, a nanorészecske‑méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló rendelettervezetet (a továbbiakban: rendelettervezet).

14.

A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt közléstől számítandó három hónapos szünetelési vagy felfüggesztési idő, az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban, 2011. december 30‑án vette kezdetét. 2012 márciusában, e szünetelési vagy felfüggesztési idő folyamán, a Németországi Szövetségi Köztársaság kiegészítő információkat kért és kapott a francia hatóságoktól a rendelettervezetre vonatkozóan.

15.

2012. március 30‑án a Bizottság részletes véleményt (a továbbiakban: részletes vélemény) bocsátott ki, amely – a 98/34 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban – a 98/34 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt eredeti szünetelési idő további három hónappal való meghosszabbítását eredményezte. 2012. április 2‑án Nagy Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága az említett irányelv 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően ugyancsak előterjesztette a rendelettervezetre vonatkozó észrevételeit. A francia hatóságok 2012. június 6‑án válaszoltak az Egyesült Királyság észrevételeire.

16.

2012. április 16‑án, azaz a szünetelési vagy felfüggesztési idő folyamán kelt levelében C. Schlyter hozzáférést kért a Bizottság részletes véleményéhez.

17.

2012. május 7‑i levelével a Bizottság a 2012. április 16‑i hozzáférés iránti kérelmet elutasította az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételre hivatkozva, megállapítva továbbá, hogy a részleges hozzáférés nem képezheti megfontolás tárgyát, mivel a dokumentum egésze a hivatkozott kivétel hatálya alá tartozik. A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy nem áll fenn olyan nyomós közérdek, amely a jelen ügy körülményei között igazolná a dokumentumhoz való hozzáférést.

18.

2012. május 29‑én C. Schlyter az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben az intézményt álláspontja felülvizsgálatára kérte.

19.

2012. június 27‑én a Bizottság a vitatott határozattal elutasította C. Schlyter megerősítő kérelmét, az alábbi indokolással.

20.

A Bizottság úgy ítélte meg a megtámadott határozat „A vizsgálati tevékenység céljainak védelme” című 3. pontjában, hogy a szóban forgó részletes vélemény hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálati tevékenység céljainak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett védelmét.

21.

A megtámadott határozat „Részleges hozzáférés” című 4. pontjában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fentiek vonatkoznak azon dokumentum egészére, amelyhez hozzáférést kértek, amely kizár az 1049/2001 rendelet 4. cikk (6) bekezdése szerinti minden részleges hozzáférhetővé tételt.

22.

A megtámadott határozat „A hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek” című 5. pontjában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn olyan nyomós közérdek sem, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének befejező fordulata értelmében igazolná, hogy a dokumentumot mégis tegyék hozzáférhetővé.

23.

A rendelettervezetre vonatkozó szünetelési idő 2012. július 2‑án ért véget. A Francia Köztársaság 2012. július 16‑án válaszolt a Bizottság részletes véleményére. 2012. július 26‑án a Bizottság kérte a francia hatóságoktól, hogy küldjék meg számára a módosított rendelettervezetet, amit azok ugyanazon a napon meg is tettek.

24.

2012. augusztus 6‑án a Francia Köztársaság elfogadta a környezetvédelmi törvénykönyv R. 523–12. és R. 523–13. cikke alapján meghozott, a nanorészecske‑méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló rendeletet (JORF 2012. augusztus 10., 13166. o.). A rendeletről 2012. augusztus 22‑én értesítették a Bizottságot.

25.

A Bizottság 2012. október 25‑én, miután befejezte a rendelet vizsgálatát, és mivel úgy határozott, hogy a Francia Köztársasággal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás indításának nincs helye, megküldte C. Schlyternek a szóban forgó részletes vélemény egy másolatát.

26.

A Törvényszékhez benyújtott keresetében C. Schlyter ( 7 ) három jogalapra hivatkozott.

27.

C. Schlyter első jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibákra alapította.

28.

Az első jogalap elsősorban „arra a kérdésre [vonatkozott], hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott, szóban forgó részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének hatálya alá tartozik‑e, amelynek értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét. Másodsorban a felek abban a kérdésben [képviseltek] eltérő álláspontot, hogy a Bizottság, tekintettel az említett részletes vélemény természetére, az 1049/2001 rendeletnek az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alkalmazásában a szünetelési idő alatt kiindulhatott‑e abból az előfeltevésből, amely szerint az említett vélemény hozzáférhetővé tétele sérti e célt.” ( 9 )

29.

A felperes második jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó fordulatának alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésében előírt nyomós közérdekre vonatkozó kritérium alkalmazása indokolásának hiányosságaira alapította. ( 10 )

30.

A felperes harmadik jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra, nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az indokolás hiányosságaira alapította. ( 11 )

31.

Az első jogalapot illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a „vizsgálat” fogalma magában foglalja mind valamely illetékes hatóság által a jogsértés megállapítása céljából folytatott kutatások összességét, mind azt az eljárást, amellyel valamely hatóság összegyűjti az információkat és határozatának meghozatala előtt bizonyos tényeket megvizsgál. ( 12 ) A Törvényszék szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében a Bizottság részletes véleményt bocsáthat ki, amennyiben úgy véli, hogy a műszakiszabály‑tervezet bizonyos aspektusainál fogva esetlegesen akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon. ( 13 ) Mindazonáltal a Törvényszék álláspontja szerint a Bizottság által az ezen eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény ugyanakkor nem tartozik olyan eljárás körébe, amellyel a hatóság összegyűjti az információkat és határozatának meghozatala előtt bizonyos tényeket megvizsgál. ( 14 )

32.

Először, a Törvényszék kimondta, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében részletes véleményének kibocsátását megelőzően a Bizottságnak nem feladata az információk összegyűjtése. A tagállamoknak kell értesíteniük a Bizottságot a műszakiszabály‑tervezeteikről. ( 15 )

33.

Másodsorban, a Törvényszék szerint, noha a bejelentő tagállam által megküldött információk alapján a Bizottság megvizsgál bizonyos tényeket, nem határozatot hoz, hanem adott esetben nem kötelező erejű, közbenső jellegű véleményt bocsát ki. A részletes vélemény kibocsátása ugyanis csak a műszakiszabály‑tervezet Bizottság által végzett azon elemzés eredménye, amelynek alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a műszakiszabály‑tervezet egyes aspektusainál fogva esetlegesen akadályozhatja az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon. E részletes vélemény továbbá nem feltétlenül tükrözi a Bizottság végső álláspontját, mivel annak kibocsátását követően az érintett tagállam jelenti a Bizottságnak, hogy milyen intézkedéseket javasol a részletes vélemények alapján, a Bizottság pedig észrevételt tesz erre az intézkedésre. ( 16 )

34.

A Törvényszék hozzátette, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tekinthető valamely illetékes hatóság által jogsértés megállapítása céljából folytatott kutatások összességének sem. ( 17 ) A Törvényszék szerint a műszakiszabály‑tervezet jellegénél fogva előkészítő szöveg, amelyet alakíthatnak és módosíthatnak. Amíg az említett műszaki szabályt nem fogadják el, nem sértheti az áruk szabad mozgására, a szolgáltatások szabad mozgására vagy a szolgáltató vállalkozások belső piacon való letelepedésének szabadságára vonatkozó szabályokat. ( 18 ) Következésképpen a Törvényszék kimondta, hogy e vélemény címzett tagállama nem sérthette meg az uniós jogot, mivel a részletes vélemény 98/34 irányelv alapján történt kibocsátásának időpontjában a nemzeti műszaki szabály még csak tervezet formájában létezett. ( 19 )

35.

A Törvényszék úgy döntött, hogy az a tény, hogy a 98/34 irányelv akként rendelkezik, hogy mind a Bizottság, mind a többi tagállam részletes véleményt bocsáthat ki a bejelentő tagállam műszakiszabály‑tervezetéről, megerősíti, hogy a részletes vélemény Bizottság által történő kibocsátása nem képezi részét a jogsértés megállapítása céljából általa folytatott kutatási tevékenységeknek, mivel a tagállamok mindössze panasszal élhetnek az uniós szabályok valamely másik tagállam általi megsértése miatt, de nem fogadhatnak el olyan, indokolással ellátott véleményt, mint amilyenben a Bizottság megállapítja a jogsértés fennállását. A Törvényszék szerint a részletes vélemény, akár a Bizottság, akár a tagállam bocsátja ki, mindössze a műszakiszabály‑tervezetnek az áruk szabad mozgására, a szolgáltatások szabad mozgására vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságára vonatkozó szabályokra vonatkozó uniós joggal való esetleges ütközést illető panasz egy formája. ( 20 )

36.

A Törvényszék úgy vélte, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tartozik a vizsgálati tevékenység körébe, mivel nem tekinthető jogsértést megállapító határozatnak, hiszen a Bizottságnak a bejelentett műszakiszabály‑tervezet elemzésén alapuló kezdeti, átmeneti és konzultatív állásfoglalásáról van szó, amely ekként meghagy a bejelentő tagállam számára minden lehetőséget az említett tervezet annak elfogadását megelőző módosítására. ( 21 )

37.

A Törvényszék kimondta, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás az ex post ellenőrzés klasszikus példája, amely a nemzeti intézkedések ellenőrzéséből áll, miután azokat a tagállamok elfogadták, és amelynek célja a jogrend tiszteletben tartásának helyreállítása. Álláspontja szerint, noha vitathatatlan, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a pert megelőző szakasz magában foglalja a Bizottság és az érintett tagállam között folytatandó párbeszéd szakaszát is, mindazonáltal a cél az, hogy Bizottság és a tagállam közötti nézeteltérést peren kívül rendezzék, ennek hiányában pedig az, hogy fontolóra vegyék a bírósághoz való fordulást a hatályba lépett és a belső piacon joghatást kiváltó nemzeti intézkedés összeegyeztethetetlen elemei miatt. ( 22 )

38.

E tekintetben a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tekinthető felszólításnak, mivel az említett eljárás e szakaszában formálisan nem áll fenn semmilyen vita a Bizottság és az érintett tagállam között. ( 23 )

39.

A Törvényszék másodlagosan kimondta, hogy még ha a részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, az e rendelkezésben előírt kivétel nem önmagában a vizsgálati tevékenységnek, hanem e tevékenység céljának védelmére irányul. ( 24 ) E tekintetben, a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez való hozzáférésnek a szünetelési idő alatt történő megtagadása nem sérti szükségképpen ezen eljárás célját. A Törvényszék szerint az a tény, hogy a Bizottság hozzáférhetővé teszi részletes véleményét, amely szerint a műszakiszabály‑tervezet egyes aspektusai esetlegesen akadályozhatják az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon, nem veszélyezteti az arra irányuló célt, hogy a nemzeti műszaki szabály az uniós joggal összeegyeztethető legyen. Ellenkezőleg, a Törvényszék szerint az ilyen hozzáférhetővé tételt az érintett tagállam a műszaki szabálynak az alapvető szabadságokat biztosító uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségének biztosításához való további ösztönzésként fogja fel. ( 25 )

40.

Következésképpen a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot, amennyiben az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján megtagadta a szóban forgó részletes véleményhez való hozzáférést, ( 26 ) és úgy döntött, hogy nem szükséges állást foglalni azon kérdés tekintetében, hogy a Bizottság, tekintettel a szóban forgó részletes vélemény jellegére, élhetett‑e olyan általános vélelemmel, amely szerint az említett véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálati tevékenység célját. ( 27 ) Ezenkívül a Törvényszék kimondta, hogy nem szükséges állás foglalni a C. Schlyter által hivatkozott második és harmadik jogalapról. ( 28 )

41.

2015. október 29‑i levelével a Bíróság elnöke megengedte, hogy a Cseh Köztársaság a Francia Köztársaság kérelmeinek támogatására beavatkozzon a jelen eljárásba.

42.

A jelen ügyen írásbeli észrevételt nyújtott be C. Schlyter, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és a Bizottság. A Cseh Köztársaság kivételével ugyanezen felek szóbeli észrevételeket tettek a 2017. február 8‑i tárgyaláson.

43.

A Francia Köztársaság fellebbezésének alátámasztására egyetlen jogalapra hivatkozik. Ebben az egyetlen jogalapban úgy véli, hogy a Törvényszék több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmezése során.

44.

Ez az egyetlen jogalap két részre tagolódik.

45.

Először, a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak.

46.

Másodszor, a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor másodlagosan megállapította, hogy még ha a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, e dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sérti szükségképpen a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

47.

A Francia Köztársaság először úgy véli, hogy a „vizsgálat” fogalmának a megtámadott ítéletben alkalmazott meghatározását sem az 1049/2001 rendeletben, sem a 98/34 irányelvben, sem az ítélkezési gyakorlatban használt egyetlen meghatározás sem támasztja alá. Rámutat, hogy a Bíróság mindeddig nem dolgozta ki az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység általános meghatározását. A Francia Köztársaság szerint a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) a Bíróság azon szándékát tanúsítja, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat „céljainak” minősítést ne korlátozza formális feltételek révén. Ily módon ezen ítélettel ellentétes a vizsgálat fogalmára vonatkozó, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 53. pontjában rögzített meghatározás túlzottan korlátozó jellege.

48.

A Francia Köztársaság másodszor úgy ítéli meg, hogy a megtámadott ítéletben a „vizsgálat” fogalma nincs összhangban a Törvényszék által a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816) elfogadott megoldással. A Francia Köztársaság szerint ugyan a Törvényszék az utóbbi ítéletben megállapította, hogy a felek között nem vitatott, hogy az EU Pilot eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat, mindazonáltal megvizsgálta ezt az eljárást annak eldöntése érdekében, hogy az megfelel‑e ezen minősítésnek.

49.

A Francia Köztársaság megjegyzi, hogy a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816) a Törvényszék úgy tekintette, hogy egy eljárás akkor „minősülhet vizsgálatnak”, ha a Bizottság tájékoztatás‑ és információkéréseket intéz az érintett tagállamhoz, értékeli a kapott válaszokat, majd – akár csak ideiglenes jelleggel – kifejti saját következtetéseit. Következésképpen, ellentétben a megtámadott ítéletben kimondottakkal, a Törvényszék a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816) a vizsgálatnak minősítéshez nem írta elő, hogy a szóban forgó eljárás jogsértés megállapítására, vagy hogy végleges határozat meghozatalára irányuljon.

50.

A Francia Köztársaság úgy véli, hogy az EU Pilot eljárás céljai és lefolytatása jelentős hasonlóságot mutatnak a 98/34 irányelvben előírt eljárás céljaival és lefolytatásával. Kiemeli, hogy a Bizottság és a tagállam között önkéntes alapon lefolytatott EU Pilot eljárás a Bizottság által esetlegesen megindított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítását megelőzően annak vizsgálatára irányul, hogy a tagállamokban tiszteletben tartották‑e és helyesen alkalmazták‑e az uniós jogot.

51.

A Francia Köztársaság szerint az EU Pilot eljáráshoz hasonlóan a 98/34 irányelv által előírt eljárás a Bizottság és a tagállam közötti párbeszéden alapuló eljárás. Rámutat, hogy ezen eljárás során a Bizottság tájékoztatást és információkat kér a tagállamtól, majd értékeli azokat, hogy végül adott esetben a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése által előírt részletes vélemény útján ismertesse álláspontját a műszakiszabály‑tervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. A Francia Köztársaság rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság által a tagállamok számára 2014 novemberében kiadott, az EU Pilot eljárásra vonatkozó iránymutatás szerint ezt az eljárást nem lehet lefolytatni a 98/34 irányelv szerinti eljárás befejezését követően elfogadott norma vonatkozásában.

52.

A Francia Köztársaság harmadszor úgy véli, hogy abban az esetben, ha a Bíróság a „vizsgálat” fogalmának a megtámadott ítéletben használt meghatározását fogadná el, a 98/34 irányelvben előírt eljárás – céljaira és lefolytatására tekintettel – mindenképpen megfelel e meghatározásnak.

53.

A Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék, azáltal, hogy a Bizottság szerepét a 98/34 irányelv által előírt eljárásban kizárólag a tagállami bejelentés passzív átvételére korlátozta, megsértette annak célját, lefolyását és egyensúlyát.

54.

A Francia Köztársaság szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében előírt párbeszéd lehetővé teszi az álláspontok pontosítását, módosítását, illetve árnyalását, valamint azt, hogy békésen rendezzék a Bizottság és a tagállam között az uniós jog megfelelő alkalmazását illetően folytatott jogvitát. Úgy véli, hogy ezen eljárás célja a nemzeti műszakiszabály‑tervezetek összhangba hozása a belső piacot szabályozó rendelkezésekkel, ugyanakkor az nem szolgálhat az uniós jog megsértése megállapításának alapjául, mivel az érintett nemzeti műszaki szabály a vizsgálat időpontjában nincs hatályban. A Francia Köztársaság szerint a Bizottság feladata az említett eljárás során az áruk szabad mozgásának védelmét szolgáló preventív jellegű ellenőrzés, és ennek során gyakran köteles a tényállás összesítésére, az információk ellenőrzésére, valamint a nemzeti műszakiszabály‑tervezetre vonatkozó részletes kérdések feltételére, oly módon, hogy a jogsértés esetleges megállapítása érdekében össze tudja gyűjteni a bizonyítékokat.

55.

Ezenkívül a Francia Köztársaság nem ért egyet a megtámadott ítélet 58. pontjában szereplő azon állítással, amely szerint a Bizottság csupán nem kötelező erejű, közbenső jellegű véleményt bocsát ki. Ezzel szemben úgy véli, hogy a részletes vélemény kibocsátása olyan határozatot jelent, amelyet a Bizottság az általa a nemzeti műszakiszabály‑tervezetre és a tagállamok közötti kereskedelem azon akadályaira vonatkozóan végzett vizsgálatra figyelemmel hoz, amelyet e szabály eredményezhet. Hozzáteszi, hogy az ilyen vélemény, mivel meghosszabbítja az eredeti szünetelési időszakot, kötelező a tagállam számára.

56.

A Francia Köztársaság ehhez hozzáteszi, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárást követően a Bizottságnak el kell döntenie, hogy érdemes‑e kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítani.

57.

C. Schlyter úgy véli, hogy a Francia Köztársaság által előterjesztett három érvet el kell utasítani mint elfogadhatatlant és/vagy mint megalapozatlant.

58.

Elsősorban úgy véli, hogy a Törvényszéknek kell pontosítania és kifejtenie a vitatott jogi szakkifejezéseket, másodszor, hogy a Törvényszék nem tért el korábbi álláspontjától, mivel az EU Pilot eljárás nem hasonlítható össze a 98/34 irányelvben előírt eljárással, amely eltérő bánásmódot tesz lehetővé, valamint harmadszor, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás, olyan felhatalmazás hiányában, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy aktív módon gyűjtsön információkat, nem minősül vizsgálatnak.

59.

C. Schlyter elsősorban úgy véli, hogy a Törvényszék megalapozottan pontosította a vizsgálat fogalmát a megtámadott ítéletben, mivel az e fogalommal kapcsolatos vita alkotta az ügy lényegét. Rámutat, hogy a Törvényszék „a »vizsgálat« fogalmát úgy vizsgálta, ahogy az a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokra és az állami támogatásokra vonatkozó korábbi ítéletekben megjelent, annak érdekében, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alapján határozza meg a »vizsgálat« fogalmának sajátos elemeit, ami párhuzamosan lehetővé tette számára, hogy megkülönböztesse e korábbi ítéleteket a jelen ügytől (másként fogalmazva, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokra és az állami támogatásokra vonatkozó korábbi ítéletek vizsgálatokra vonatkoztak, míg a jelen, a 98/34 irányelven alapuló eljárással kapcsolatos ügy nem képezi vizsgálat részét)” ( 29 ).

60.

C. Schlyter másodszor úgy véli, hogy elfogadhatatlan a Francia Köztársaság azon észrevétele, amely szerint a megtámadott ítéletben a vizsgálat fogalmának alkalmazása nincs összhangban a Törvényszék által a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletben (T‑306/12, EU:T:2014:816) elfogadott megoldással, amelyben a Törvényszék azt mondta ki, hogy az EU Pilot eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat. C. Schlyter szerint ez az észrevétel egy olyan új jogalapra támaszkodik, amelyet fel lehetett volna hozni a Törvényszék előtt, annak ellenére, hogy a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletet (T‑306/12, EU:T:2014:816) a megtámadott ítéletet követően hozták, mivel ezen ügy felei nem vitatták a vizsgálat fennállását, és mivel az EU Pilot eljárást már alkalmazták, ugyanis az 2008 óta alkalmazható volt. Következésképpen ezt az összehasonlítást és a Francia Köztársaság által felhozott érvet elő lehetett volna adni a Törvényszék előtt.

61.

Ezenkívül C. Schlyter úgy véli, hogy a Francia Köztársaság ezen észrevétele hatástalan, mivel még ha fenn is állna a következetlenség a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítélet (T‑306/12, EU:T:2014:816) és a jelen ítélet között, ami nem áll fenn, ez akkor sem jelentene elégséges jogalapot. C. Schlyter előadja, hogy ez az érv mindenféleképpen megalapozatlan, mivel ellentétben a Francia Köztársaság által előadottakkal, az EU Pilot eljárás (amelyet a Törvényszék a 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletben [T‑306/12, EU:T:2014:816] vizsgálatnak nyilvánított) nem hasonlítható össze a 98/34 irányelvben előírt eljárással, amely eltérő jellemzői miatt nem minősíthető „vizsgálatnak”. Nincs tehát semmilyen következetlenség a Törvényszék különböző ítéletei között.

62.

C. Schlyter hangsúlyozza, hogy ellentétben az EU Pilot eljárás esetével, a Bizottság a 98/34 irányelvben előírt eljárás során nem gyűjt aktívan információkat, hanem bejelentést kap a tagállamtól, amelynek rendes esetben már tartalmaznia kell minden olyan információt és dokumentumot, amelyre a Bizottságnak szüksége van a bejelentett műszaki szabály uniós joggal való összeegyeztethetőségének értékelése céljából. Hozzáteszi, hogy a Bizottság utóbb feltehet kérdéseket az érintett tagállamnak, de nincs hatásköre arra, hogy információkat szerezhessen be az állampolgároktól és a vállalkozásoktól. A tagállammal a részletes véleményt megelőzően folytatott mindennemű párbeszéd rendszerint igen korlátozott.

63.

C. Schlyter úgy véli, hogy ellentétben az EU Pilot eljárással, amely a vélelmezett jogsértés fennállásának elvén alapul, a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárást követő kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás valószínűsége korlátozott. Először, C. Schlyter szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárás semleges és automatikus, valamint azt az irányelv hatálya alá tartozó nemzeti intézkedés tervezetének kidolgozása indítja el, anélkül, hogy abból az elvből indulnának ki, hogy fennáll az esetleges jogsértés gyanúja. Másfelől C. Schlyter úgy véli, hogy a részletes vélemény nem képezheti a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alapját, mivel a jogsértés nem létezik, és nem biztos, hogy a jogsértés veszélye bekövetkezik.

64.

C. Schlyter harmadszor úgy véli, hogy a Francia Köztársaság tévesen hivatkozik arra, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék a Bizottság szerepét kizárólag az információk passzív átvételére korlátozta. ( 30 ) E korlátozás és e passzív szerep magában az irányelvben szerepel, ilyen módon téve egyértelművé a tagállam által szolgáltatott információk szerepét. C. Schlyter szerint megalapozatlanok a Francia Köztársaság azon állításai, amelyek szerint annak értékelése céljából, hogy egy műszakiszabály‑tervezet összeegyeztethető‑e a belső piac szabályaival, „gyakran [a Bizottság] köteles a tényállás összesítésére” ( 31 ). Úgy véli, hogy itt egy olyan ténybeli megállapítás megkérdőjelezéséről van szó, amelyet nem lehet a fellebbezés keretében megvizsgálni. Ez az érv tehát elfogadhatatlan. Ezenkívül C. Schlyter szerint a Francia Köztársaság ezen érve téves, mivel az irányelv egyáltalán nem írja elő a Bizottság semmilyen utólagos lényegi felvilágosításkérését, és az nem adhat pontos és átfogó képet a 98/34 irányelv által előírt eljárás jellegéről. Rámutat, hogy ellentétben az EU Pilot eljárás esetével, a Bizottságnak nincs felhatalmazása arra, hogy további információk beszerzése érdekében kapcsolatba lépjen harmadik személyekkel. C. Schlyter ehhez hozzáteszi, hogy a részletes vélemény nem minősül kötelező határozatnak.

65.

Megjegyzi, hogy a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítéletben (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) semmi nem utal arra, hogy a vizsgálat fogalma nem határozatható meg „korlátozó” jelleggel. Ezenkívül C. Schlyter szerint ebből az ítéletből nem következik, hogy minden, a Bizottság által a Szerződések őreként betöltött funkcióhoz kapcsolódó intézkedés vizsgálatnak minősül.

66.

A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 53. pontjában szereplő vizsgálat fogalma indokolatlanul korlátozó és sérti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdését. Rámutat, hogy e meghatározás egy sor olyan formai követelményt vezet be, amelyek nem vezethetők le a puszta „vizsgálat” kifejezésből, valamint, hogy a „vizsgálat” fogalmának nincs olyan eleme, amely e fogalmat a „jogsértés” megállapítására vagy „határozat” meghozatalára irányuló eljárásokra korlátozná. A Bizottság hangsúlyozza, hogy ellentétben a Törvényszék által a 98/34 irányelvben előírt eljárás kapcsán kimondottakkal, ez az eljárás szakaszok és a tagállamokkal folytatott párbeszéd lépéseinek formális halmaza, nem pedig egy egyszerű, nem kötelező eljárás. A Bizottság szerint, a 98/34 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben részletes vélemény kibocsátására került sor, az érintett tagállam köteles hat hónappal elhalasztani a műszaki szabálytervezet elfogadását, és be kell jelentenie a Bizottságnak, hogy milyen intézkedést javasol tenni a részletes véleménnyel kapcsolatban. E tekintetben a részletes vélemény tehát kötelező erejű kötelezettséget keletkeztet. A Bizottság úgy véli, hogy a részletes vélemény nem tekinthető ezen intézmény közbenső véleményének. A 98/34 irányelv értelmében az olyan hivatalos intézkedés, amelyet a Bizottság egy műszakiszabály‑tervezettel kapcsolatban hozhat meg. A részletes vélemény tehát a Bizottság által a 98/34 irányelv által előírt eljárás keretében elfogadott jogi álláspont.

67.

Az, hogy a Bizottság nem aktív módon gyűjti az információkat, hanem a tagállamoktól kapja azokat, nyilvánvalóan nem releváns. A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék túlzott jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás a tervezett műszaki szabályok előzetes, nem pedig utólagos vizsgálatát jelenti. A Bizottság szerint a 98/34 irányelven alapuló eljárás preventív jellege nem jelenti azt, hogy nem vizsgálatról van szó.

68.

A Bizottság hozzáteszi, hogy a részéről a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke alapján folytatott párbeszéd és információgyűjtés „vitathatatlanul informális jellegű, de arra ténylegesen sor került, és az valójában azonos azzal a párbeszéddel, amely a tagállam és a Bizottság között az »EU Pilot« eljárás vagy a jogsértési eljárás vizsgálatnak minősített pert megelőző szakasza során folyik” ( 32 ).

69.

A Cseh Köztársaság fellebbezésében támogatja a Francia Köztársaság által hivatkozott valamennyi érvet, valamint a Bizottság által válaszbeadványában hivatkozott érveket. Úgy véli, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdése alkalmazhatóságának a 98/34 irányelv szerinti (folyamatban lévő vagy „zajló”) eljárásban való kizárása megfosztja hatékony érvényesülésétől a Bíróság EUMSZ 258. cikk szerinti eljárásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. ( 33 )

70.

A Finn Köztársaság úgy véli, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 98/34 irányelv által előírt eljárást nem lehet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak tekinteni. Hangsúlyozza, hogy e rendelet célja az, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, valamint, hogy az e rendelet 4. cikkében az ezen általános szabálytól való eltérés kapcsán felsorolt helyzeteket szigorúan kell értelmezni.

71.

Vitatja a Francia Köztársaság azon álláspontját, amely szerint az alapvető szabadságok megóvásához és a belső piac megfelelő működéséhez kapcsolódó minden tevékenység az e rendelkezés értelmében vett vizsgálatnak minősül. Ehhez hasonlóan, a 98/34 irányelv által előírt eljárás keretében a dokumentumok hozzáférhetővé tétele semmiképpen sem akadályozza a Bizottságot a rábízott feladat ellátásában: a Szerződések őreként való fellépés nem kapcsolódik a vizsgálati tevékenység 1049/2001 rendeletnek megfelelő meghatározásához. ( 34 )

72.

A Finn Köztársaság emlékeztet arra, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás olyan együttműködési eszköz, amely a nemzeti jogalkotási eljárás preventív jellegű befolyásolására irányul, ( 35 ) valamint arra, hogy mivel a tagállam által végül elfogadott intézkedés jelentősen eltérhet az eredeti tervtől, a Bizottságnak az esetleges kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset szükségességének értékelése érdekében új információkat kell beszereznie a nemzeti jogszabályról. ( 36 ) A 98/34 irányelvben előírt eljárás tehát nem olyan helyzetre vonatkozik, amely önmagában kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alapjául szolgálhat. ( 37 ) Megjegyzi, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének hatálya alá tartozó eljárások olyan utólagos ellenőrzést jelentenek, amelyek célja azon kérdés vizsgálata, hogy a tagállamok tiszteletben tartották‑e és helyesen alkalmazták‑e az uniós jogot.

73.

A Finn Köztársaság szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárás abban is különbözik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárástól és az EU Pilot eljárástól, hogy a tagállam köteles közölni a Bizottsággal a 98/34 irányelvben hivatkozott körülményeket, míg e másik két eljárás során az információcserére a Bizottság kezdeményezésére kerül sor.

74.

A vizsgálat fogalmának a megtámadott ítélet 53. pontjában szereplő meghatározását illetően úgy véli, hogy az nem ellentétes azzal, ami a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) 61. és 62. pontjából tűnik ki.

75.

A Svéd Királyság úgy ítéli meg, hogy a megtámadott ítélet megalapozott, és hogy a Francia Köztársaság által vele szemben megfogalmazott észrevételek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének téves értelmezésén alapulnak.

76.

A Svéd Királyság szerint az EUSZ 1. cikkben, az EUMSZ 15. cikkben és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikkében rögzített, lehető legnagyobb fokú átláthatóság elve megtalálható a 98/34 irányelvben is. Hivatkozva a megtámadott ítélet 37. pontjában, valamint a 98/34 irányelvben szereplő preventív vizsgálatra, azt állítja, hogy az irányelv célja az, hogy ne kelljen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatot indítani.

77.

A Svéd Királyság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítéletben (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) megállapította, hogy a szóban forgó tanulmányok azon eszközök részét képezik, amelyekkel a Bizottság az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján őt terhelő kötelezettsége körében rendelkezik, amely szerint felügyeli az uniós jog alkalmazását, annak felderítése érdekében, hogy a tagállamok helyesen ültették‑e át az érintett irányelveket. Megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e tanulmányok következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett „vizsgálat” fogalmának körébe tartoznak.

78.

A Svéd Királyság szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem hasonlítható össze egy olyan tanulmánnyal, mint amelynek vizsgálatára a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) alapjául szolgáló ügyben sor került, figyelemmel azok különböző tartalmára és céljaira. Ehhez hozzáteszi, hogy mivel ezen ítélet nem tartalmazza a „vizsgálat” fogalmának általános meghatározását, az a jelen ügyben nem releváns közvetlenül.

79.

A 98/34 irányelvben előírt eljárás és az EU Pilot eljárás közötti állítólagos analógiát illetően a Svéd Királyság úgy véli, hogy bár vitathatatlanul léteznek bizonyos hasonlóságok ezek között, e hasonlóságok azonban nem azt jelentik, hogy e két eljárás vizsgálat jellegű, hanem azt, hogy mindkettő különbözik az EUMSZ 258. cikkben előírt kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárástól.

80.

A Svéd Királyság úgy véli, hogy a Francia Köztársaság tévesen hivatkozik arra, hogy erős hasonlóságok állnak fenn a 98/34 irányelv által előírt eljárás és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás között. Úgy ítéli meg, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 63. pontjában szereplő megállapítása megalapozott, és azt alátámasztja a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486).

81.

A Svéd Királyság továbbá előadja, hogy a Francia Köztársaság tévesen tekinti úgy, hogy amennyiben a Bíróság helyben hagyná a „vizsgálatnak” a megtámadott ítéletben szereplő fogalmát, akkor az vonatkozna a 98/34 irányelvben előírt eljárásra. Emlékeztet egyrészt arra, hogy a 98/34 irányelv nem ír elő olyan kötelezettségeket a tagállamok számára, hogy a Bizottság kérésére szolgáltassanak további információkat, és a Bizottság azon jogának alapját sem tartalmazza, hogy ilyen információkat igényeljen. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében részletes véleményének kibocsátását megelőzően a Bizottságnak nem feladata az információk összegyűjtése. Másrészt a Svéd Királyság szerint, mivel az érintett tagállamnak a részletes vélemény átvételét követően tájékoztatnia kell a Bizottságot arról, hogy e vélemény alapján milyen intézkedéseket szándékozik hozni, a Bizottságnak pedig állást kell foglalnia ezen intézkedéseket illetően, ezáltal a Bizottság az említett véleményben nem foglalhat véglegesen állást azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy sor került‑e az uniós jog megsértésére.

82.

A C. Schlyter által hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogást ( 38 ) illetően meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet 52. pontjából kitűnik, hogy a Francia Köztársaság a Törvényszék előtt előadta, hogy „a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálatnak minősül”, valamint, hogy „a részletes véleménynek a Bizottság által az említett eljárás keretében való kibocsátása az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat körébe tartozik”.

83.

Márpedig a Francia Köztársaság azon észrevételei, amelyek a jelen fellebbezés keretében a megtámadott ítélet és a Törvényszék 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítélete (T‑306/12, EU:T:2014:816) közötti következetlenségre vonatkoznak, ( 39 ) annak alátámasztására irányulnak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a 98/34 irányelvben előírt eljárás 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett „vizsgálatnak” minősítését.

84.

A Francia Köztársaság ugyanis tévesen hivatkozik a Törvényszék 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletére (T‑306/12, EU:T:2014:816) – amely későbbi, mint a 2015. április 16‑án hozott megtámadott ítélet – azon érvének megerősítése és alátámasztása érdekében, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében előírt részletes vélemény jogi minősítése során, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmében vett vizsgálati tevékenységnek.

85.

Ebből következik, hogy a Francia Köztársaság nem hivatkozott új jogalapra. Következésképpen az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

86.

A C. Schlyter által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást ( 40 ) illetően a megtámadott ítélet 56. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy döntött, hogy „a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében részletes véleményének kibocsátását megelőzően a Bizottságnak nem feladata az információk összegyűjtése”. Álláspontom szerint e pontosítás szigorúan a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkének szövegére vonatkozik, tehát a Törvényszék e tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot.

87.

A Francia Köztársaság ugyanakkor előadja, hogy gyakran az áruk szabad mozgása védelmének érdekében előzetes vizsgálati feladattal megbízott Bizottság köteles „a tényállás összesítésére” ( 41 ). Válaszának 31. pontjában a Francia Köztársaság azonban emlékeztet arra, hogy „jogalapja nem a 98/34 irányelv szerint eljárás lefolytatását érinti, amelynek eredménye az a határozat volt, amelyet C. Schlyter a Törvényszék előtt megtámadott, hanem e jogalap a 98/34 irányelv szerinti eljárásnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmében vett vizsgálati tevékenységnek minősítésére vonatkozik”. Álláspontja szerint tehát jogkérdésről volt szó.

88.

C. Schlyter ezzel szemben megjegyzi, hogy „amint az a Francia Köztársaság részéről az intézkedéstervezetét illetően tett bejelentésből is kitűnik, sem az irányelv, sem a gyakorlat ( 42 ) nem támasztja alá a Bizottság által játszott aktív szerepet”.

89.

Meg kell állapítani, hogy ez a Bizottság konkrét gyakorlatát illető nézetkülönbség nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a Törvényszék által a megtámadott ítélet 56. pontjában tett, a 98/34 irányelv szövegén alapuló állítást.

90.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz. ( 43 )

91.

Erre a jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak. Konkrétabban és a (11) preambulumbekezdésével ( 44 ) összhangban az 1049/2001 rendelet a 4. cikkében azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha az sértené az e cikkel védett valamely érdeket. Ily módon, amennyiben egy intézmény úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek hozzáférhetővé tételét tőle kérték, főszabály szerint az ő feladata annak kifejtése, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés miként sérthetné konkrétan és ténylegesen az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt és az ezen intézmény által hivatkozott kivétellel védett érdeket. Ezenkívül, az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. ( 45 )

92.

Rámutatok, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná többek között a vizsgálatok védelmének célját, azzal, hogy az e rendelkezés értelmében vett „vizsgálat” fogalmát az 1049/2001 rendelet nem határozza meg.

93.

A meghatározás ezen hiánya ellenére a „vizsgálat” fogalma eddig nem volt vitatott a Bíróság előtt.

94.

Az EUMSZ 258. cikken alapuló kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 43. pont), illetve a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet ( 46 ) alapján a vállalkozások közötti összefonódás ellenőrzésére irányuló eljárásra vonatkozó 2012. június 28‑iBizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet (C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 115. pont) alapjául szolgáló ügyekben a felek között nem volt vitatott, hogy a hozzáférés iránti kérelmekkel érintett dokumentumok ténylegesen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartoznak. ( 47 )

95.

Ezenkívül, Sharpston főtanácsnok Svédország kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑562/14 P, EU:C:2016:885) ( 48 ) 21. pontjából, valamint a Törvényszék EU Pilot eljárásra vonatokzó 2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítéletének (T‑306/12, EU:T:2014:816) 45. pontjából kitűnik, hogy sem a felperesek, sem a támogatásuk céljából beavatkozó tagállamok nem vitatják, hogy az EU Pilot eljárásra vonatkozó vitatott dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt kivétel értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartoznak.

96.

Az EU Pilot eljárást a Bizottság „Az eredmények Európája – a[z uniós] jog alkalmazása” című közleményében ( 49 ) alakította ki. Ez az eljárás, amely a Bizottság és a tagállamok közötti önkéntes együttműködésen alapul, megelőzi a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset esetleges hivatalos megindítását, és egyszerre irányul az uniós jog helyes alkalmazásának ellenőrzésére, valamint az alkalmazás által felvetett kérdések korai szakaszban történő megoldására. Az EU Pilot eljárás azt a korábbi gyakorlatot váltotta fel, amelynek keretében a Bizottság e tárgyban hivatalos leveleket küldött a tagállamoknak. ( 50 )

97.

A „vizsgálat” fogalmát a Bíróság konkrétan csak a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítéletben (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) vizsgálta meg, anélkül azonban, hogy e vizsgálat eredményeként a Bíróság meghatározta volna a „vizsgálat” fogalmát.

98.

Ezen ítélet 61–65. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság felkérésére és annak nevében a környezetvédelemre vonatkozó uniós irányelvek egy csoportja átültetési határidejének lejártát követően azzal a határozott céllal készített tanulmányok, ( 51 ) hogy vizsgálják e különböző irányelvek bizonyos tagállamokban való átültetése folyamatának állapotát, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett bizottsági vizsgálat fogalmának körébe tartoznak. A Bíróság kimondta, hogy e tanulmányok azon eszközök részét képezik, amelyekkel a Bizottság az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján őt terhelő kötelezettsége körében rendelkezik, amely szerint a Bíróság ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását, annak felderítése érdekében, hogy a tagállamok helyesen ültették‑e át az érintett irányelveket, és azért, hogy adott esetben megindíthassa a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást azon tagállamok ellen, amelyek vonatkozásában úgy véli, hogy megsértették az uniós jogot. ( 52 )

99.

Noha egyértelmű, hogy az 1049/2001 rendeletben szereplő „vizsgálat” fogalma lefedi a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást ( 53 ) és az esetlegesen ezen eljárás megindításához vezető vizsgálatokat, ( 54 ) e fogalom nem korlátozódik arra, és magában foglal más, az uniós jog által előírt, valamely uniós intézmény részéről a kötelező joghatásokkal járó végleges határozat meghozatalához szükséges információk rendszeres és hivatalos ellenőrzésére irányuló eljárást. ( 55 ) E tekintetben a Bizottság észrevételeivel ( 56 ) ellentétben úgy vélem, hogy a Törvényszék nem korlátozta a „vizsgálat”fogalmát e két példára (vagyis a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra és az esetlegesen azt eredményező vizsgálatokra), amikor a megtámadott ítélet 53. pontjában azt mondta ki, hogy „a vizsgálat fogalma magában foglalja mind valamely illetékes hatóság által a jogsértés megállapítása céljából folytatott kutatások összességét, mind azt az eljárást, amellyel valamely hatóság összegyűjti az információkat és határozatának meghozatala előtt bizonyos tényeket megvizsgál”. A Törvényszék e kijelentései tisztán példálózó jellegűek és nem zárnak ki más lehetőségeket. ( 57 )

100.

Mivel a „vizsgálat” fogalmának meghatározása nem szerepel az 1049/2001 rendeletben, ezért a 98/34 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése alapján – az ezen irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárással összefüggésben – kiadott részletes véleményt alaposan és részletesen kell elemezni, többek között a jelen indítvány 99. pontjában szereplő két példára figyelemmel.

101.

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy mivel a „vizsgálat” fogalma egy olyan általános szabály alóli kivétel, amely szerint valamennyi dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, azt szigorúan kell értelmezni és alkalmazni.

102.

A 98/34 irányelv három részre oszlik. Először, a 98/34 irányelv több rendelkezése foglalkozik a szabványokkal. ( 58 ) Másodszor, a 98/34 irányelv az átláthatóság fokozását és a vállalkozások versenyképességét előmozdító környezet megteremtését célozza. ( 59 ) Harmadszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke arra irányul, hogy előzetes ellenőrzés révén ( 60 ) védje többek között az áruk szabad mozgását, ( 61 ) amely az Unió alapelveinek ( 62 ) egyike.

103.

Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a 98/34 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésére alapított részletes véleményt a Bizottság azt követően bocsátotta ki, hogy a Francia Köztársaság az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján megküldött részére egy rendelettervezetet. Következésképpen az egyetlen fellebbezési jogalap első része a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke által előírt eljárás jogi jellegére, és különösen a részletes vélemény jogi jellegére vonatkozik. A jelen ügyben tehát számunkra a 98/34 irányelv harmadik része az érdekes, mivel a szabványokra és a gazdasági szereplők versenyképesség javításában való részvételére vonatkozó részek nem relevánsak a jelen fellebbezés szempontjából.

104.

A 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárás célja az olyan műszaki szabályok elfogadásának előrejelzése és megakadályozása, ( 63 ) amelyek akadályát jelenthetnék a kereskedelemnek. A Bíróság szerint a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében hivatkozott megelőző ellenőrzés hasznos abban az esetben, amikor az irányelv hatálya alá tartozó műszaki szabályok akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az ilyen akadály csak akkor fogadható el, ha a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményei teszik szükségessé. ( 64 )

105.

Következésképpen a 98/34 irányelv 8. cikke olyan tájékoztatási eljárást ír elő, amelynek alapján a tagállamok főszabály szerint kötelesek bejelenteni a Bizottság részére minden, az említett irányelv hatály alá tartozó műszakiszabály‑tervezetet. ( 65 )

106.

E tekintetben, a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamok a megelőző ellenőrzés lehetővé tétele érdekében kötelesek a Bizottsággal közölni a hatálybalépésüket megelőzően az olyan szabálytervezeteket, amelyekkel műszaki leírásokat tesznek kötelezővé. ( 66 ) Ezenkívül, a tagállamoknak a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük a Bizottság és a többi tagállam észrevételeit a műszaki szabály későbbi kidolgozása során. ( 67 )

107.

A 98/34 irányelv 9. cikke értelmében ugyanis a műszakielőírás‑tervezet elfogadását az ezen irányelv 8. cikkében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra el kell halasztani. E cikk többek között előírja, hogy ez az időszak hat hónappal ( 68 ) meghosszabbodik, ha ( 69 ) a Bizottság vagy egy másik tagállam olyan részletes véleményt ad ki, amely szerint az előirányzott intézkedés akadályozhatja az áruk szabad mozgását. ( 70 )

108.

A 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett tagállam jelenti a Bizottságnak, hogy milyen intézkedéseket javasol a részletes vélemények alapján, a Bizottság pedig észrevételt tesz erre az intézkedésre.

109.

Ebből következik, hogy a 98/34 irányelv célja nem egyszerűen a Bizottság tájékoztatása, hanem pontosan az, hogy tágabb körben megszüntesse vagy mérsékelje a kereskedelem tervezett műszaki szabály által esetlegesen eredményezett korlátait, tájékoztassa a többi tagállamot a valamely tagállam által elfogadni kívánt műszaki szabályozásról, a Bizottság és a többi tagállam számára biztosítsa a szükséges időt az észrevételek megtételére és a módosításokra való javaslattételre annak érdekében, hogy mérsékelni, kiküszöbölni, illetve igazolni lehessen a tervezett intézkedésből eredő, az áruk szabad mozgását érintő korlátokat, és hogy a Bizottságnak elegendő ideje legyen esetlegesen harmonizációs irányelvet javasolni. ( 71 )

110.

A 98/34 irányelv 8. és 9. cikke által előírt megelőző vagy ex ante fellépés álláspontom szerint nem hasonlítható össze az EUMSZ 258. cikk által előírt kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással, az EU Pilot eljárással vagy a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) alapjául szolgáló ügyben szereplő eljárással, amelyek a tagállamok esetleges kötelezettségszegéseinek felderítésére, valamint megoldására irányulnak, és egyértelműen az uniós jog alkalmazásának és tiszteletben tartásának ex post ellenőrzése körébe tartoznak; három olyan eljárásról van szó, amelyeket a Bíróság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdése értelmében vett „vizsgálatnak” minősített.

111.

Bár az igaz, hogy az ex post ellenőrzési eljárásokhoz hasonlóan a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében foglalt megelőző eljárás célja annak biztosítása, hogy az érintett tagállam teljesítse az uniós jogból eredő kötelezettségeit, az nem irányul annak ellenőrzésére vagy bizonyítására, hogy egy tagállam megszegte a Szerződésekből fakadó valamely kötelezettségét. ( 72 )

112.

Mivel a részletes vélemény tárgyát képező műszakiszabály‑tervezetet még nem fogadták el, és ebből következően semmilyen új műszaki szabály nincs még hatályban, e szakaszban az nem jelenthet uniós jogi jogsértést, és nem képezheti az EUMSZ 258. cikkben hivatkozott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás ( 73 ) vagy más, az utóbbi eljárást megelőző, a tagállamokat a Szerződések alapján terhelő kötelezettségek esetleges megszegéseinek felderítésére, valamint megoldására irányuló eljárások tárgyát. ( 74 ) A Francia Köztársaság azon észrevétele, amely szerint „a 98/34 irányelv szerinti eljárás lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy mielőtt határozatot hozna, összegyűjtse az információkat és a jogsértés bizonyítása szempontjából megvizsgáljon bizonyos tényeket”, álláspontom szerint ebből következően pontatlan, és azt el kell utasítani.

113.

Egyebekben a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) 62. pontjából egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Bizottság által a Szerződések alkalmazásának biztosítása érdekében az EUSZ 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően tett valamennyi kezdeményezés vizsgálati tevékenységnek minősül. A Bizottság által folytatott, ezen ítéletben szereplő vizsgálati tevékenységek kifejezetten a tagállamokat terhelő, az érintett irányelvek átültetésére irányuló kötelezettség esetleges elmulasztásainak felderítését, adott esetben határozat hozatalát, illetve a Bizottság álláspontja szerint az uniós jogot megsértő tagállamokkal szemben a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítását célozták. ( 75 )

114.

Ezenfelül, noha a Bizottság részletes véleményét azt követően adták ki, hogy a Francia Köztársaság bejelentett egy rendelettervezetet, és a Bizottság, illetve egy tagállam közötti ezen kommunikáció alapján az információk rendszeres és hivatalos gyűjtésére és ellenőrzésére lehetne gondolni, e részletes vélemény csupán az intézmény egy olyan nemzeti jogszabály‑tervezetre vonatkozó „kezdeti, átmeneti és konzultatív állásfoglalása” ( 76 ), amely módosítható, figyelemmel többek között az e véleményben kifejtett fenntartásokra.

115.

Ebből következik, hogy a Bizottság részletes véleménye csak a műszakiszabály‑tervezetet érintő átmeneti vagy előzetes határozat vagy állásfoglalás, amelynek egyetlen kötelező joghatása az, hogy hat hónappal elhalasztja a tagállam részéről a műszaki szabály elfogadását, ( 77 ) még akkor is, ha a Bizottság észrevételeinek megfelelően „a részletes véleményeket a biztosok testülete fogadja el, és azok ebből következően ugyanolyan jogcímen minősülnek a Bizottság határozatainak, mint egy, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során elfogadott felszólító levél vagy indokolással ellátott vélemény” ( 78 ).

116.

Álláspontom szerint az az értelmezés, amely szerint minden olyan eljárás, amelynek keretében a tagállamok és a Bizottság között információcsere vagy párbeszéd folyik a Szerződések alkalmazását illetően, vizsgálatnak minősül, e fogalom olyan helytelen kiterjesztését jelenti, amely nem felel meg sem az 1049/2001 rendelet céljának, sem az Alapjogi Charta intézményi dokumentumokhoz való hozzáférés elősegítését célzó 42. cikkének. ( 79 )

117.

Következésképpen a Svéd Királysághoz ( 80 ) hasonlóan úgy vélem, hogy egyértelműen különbséget kell tenni egyrészt a tagállamok esetleges kötelezettségszegéseinek felderítésére, valamint megoldására irányuló EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, az EU Pilot eljárás és a 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) alapjául szolgáló ügyben szereplő eljárás, másrészt pedig a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke szerinti megelőző eljárás között, ami kizárja a Bizottság által kiadott részletes véleményt a „vizsgálat” fogalma alól. ( 81 )

118.

E következtetést egyáltalán nem érinti, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárást, és különösen az ezen irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján kiadott részletes véleményt követően az utóbb elfogadott műszaki szabályok eredményeként a Bizottság esetlegesen megindítja a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást.

119.

Nem lehet továbbá hivatkozni az EU Pilot eljárásra vonatkozó 2014. novemberi bizottsági iránymutatásra sem, annak alátámasztása érdekében, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke által előírt eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenységekkel jár.

120.

Bár az igaz, hogy a bizottsági iránymutatás szerint az EU Pilot eljárást nem lehet lefolytatni, amennyiben egy tagállam nem tartotta tiszteletben az arra irányuló kötelezettségét, hogy a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján intézkedjen, és/vagy a tagállam az uniós jognak meg nem felelő műszaki szabályt fogadott el, ami azon megállapítás felé mutat, hogy a két eljárás azonos jellegű, a valóságban nem ez a helyzet.

121.

A Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak tett bizottsági jelentés „A bejelentési eljárás nyomon követése” című 1.15. pontjából ugyanis kitűnik, hogy „[m]inden más olyan esetben, amikor az uniós belső piaci jogszabályok potenciális megsértését nem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni a 98/34/EK irányelv szerinti eljárás keretében, a Bizottság tovább vizsgálódott, ami egyes esetekben végül EU Pilot eljáráshoz vagy kötelezettségszegési eljáráshoz (EUMSZ 258. cikk) vezetett” ( 82 ).

122.

Ebből következik, hogy annak állítólagos lehetetlensége, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke által előírt eljárás és az EU Pilot eljárás kövesse egymást, éppen a Bizottság ellentmondásos dokumentumaira figyelemmel nem bizonyított.

123.

Ehhez a Finn Köztársaság észrevételeinek ( 83 ) megfelelően hozzá kell tenni, hogy a tagállam köteles közölni a 98/34 irányelvben hivatkozott körülményeket, ( 84 ) míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás és az EU Pilot eljárás keretében az információcsere a Bizottság kezdeményezésére indul meg.

124.

Mindenesetre, ha a Finn Köztársaság állításának megfelelően a Bizottságnak a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében hivatkozott eljárást követően elegendő információ áll rendelkezésére „a felszólító levél elfogadását megelőzően a nemzeti szabályozás tartalmáról, […] az EU Pilot szakasz kihagyható, mivel [az felesleges és haszontalan]” ( 85 ). Ugyanakkor az ilyen esetleges, egy adott eljáráshoz vagy ügyhöz kapcsolódó ténybeli helyzet a Francia Köztársaság és a Bizottság észrevételeivel ellentétben nem jelenti azt, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke által előírt eljárás és az EU Pilot eljárás hasonló célokat követ.

125.

Következésképpen úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 98/34 irányelv által előírt eljárás nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak.

126.

Ebből következik, hogy az egyetlen jogalap első részét el kell utasítani.

127.

Egyetlen jogalapja második részével a Francia Köztársaság előadja, hogy a megtámadott ítélet 84–88. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor másodlagosan úgy ítélte meg, hogy még ha a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, az e dokumentumhoz való hozzáférés nem sérti szükségképpen a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

128.

Ebből következik, hogy az egyetlen jogalap második része azon az előfeltevésen alapul, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenységnek minősül.

129.

E második részt tehát csak arra az esetre elemzem, ha a Bíróság az első részre vonatkozó indítványommal ellentétesen úgy döntene, hogy a szóban forgó eljárás az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenységnek minősül.

130.

Először, a francia kormány rámutat, hogy C. Schlyter eredeti keresetében, válaszában, illetve a beavatkozók beadványaira előterjesztett észrevételeiben soha nem hivatkozott arra az érvre, amely szerint amennyiben a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény vizsgálatnak minősülne, úgy a dokumentumhoz való hozzáférés nem sérti e vizsgálat célját. Következésképpen úgy ítéli meg, hogy mivel a Törvényszék által másodlagosan hivatkozott jogalapra C. Schlyter (a Törvényszék előtti eljárás felperese) nem hivatkozott és az a vitatott határozat érdemi jogszerűségére vonatkozik, a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–88. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor hivatalból felhozta ezt a jogalapot.

131.

Úgy vélem, hogy ezt az érvet el kell utasítani.

132.

A megtámadott ítélet 76. pontjában a Törvényszék kiemelte, hogy „[a] Francia Köztársaság nem támasztotta alá a tárgyaláson elhangzott azon kijelentését, miszerint nem szabad alulértékelni a destabilizáló hatását annak, hogy a Bizottságnak a bejelentett műszakiszabály‑tervezetre vonatkozó lehetséges kritikáit a nyilvánosság tudomására hozzák azt megelőzően, hogy a tagállamnak arra módjában állt volna válaszolni”. Ezt követően a Törvényszék kimondta, hogy „[a] Francia Köztársaság egyebekben azt sem mutatta be, hogy az eljárás mely szakasza destabilizálódna indokolatlanul a Bizottságnak egy műszakiszabály‑tervezet bizonyos uniós jogi vonatkozásaira vonatkozó véleményének hozzáférhetővé tétele folytán” ( 86 ).

133.

Ebből következik, hogy a Francia Köztársaság észrevételeivel ellentétben a Törvényszék nem hozta fel hivatalból azt az érvet, amely szerint a részletes véleményhez való hozzáférés sérti a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárás célját, hanem pusztán reagált az előtte maga a Francia Köztársaság, illetve a Bizottság által hivatkozott érvekre.

134.

Másodszor a Francia Köztársaság rámutat, hogy a megtámadott ítélet 85. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás célja annak megelőzése, hogy a nemzeti jogalkotó olyan műszaki szabályt fogadjon el, amely akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát. A Törvényszék ily módon a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját megszorítóan értelmezte.

135.

A Francia Köztársaság szerint a 98/34 irányelvben előírt eljárásnak az is a célja, hogy annak eredményeként a tagállam szükség esetén módosítsa a nemzeti szabályozás tervezetét, annak érdekében, hogy azt összhangba hozza a belső piacot szabályozó előírásokkal, mégpedig párbeszéd, valamint a Bizottság és az érintett tagállam közötti békés vitarendezés révén. Ily módon a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a nemzeti szabályok megfelelőségének célja mellett a 98/34 irányelv által előírt eljárás a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd minőségére vonatkozó célt is követ. Rámutat, hogy a Bíróság a 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738) 63. pontjában azt mondta ki, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos dokumentumoknak az eljárás pert megelőző szakaszában való hozzáférhetővé tétele azzal járhatna, hogy megváltozik ezen eljárás jellege és menete, mivel ilyen körülmények között még nehezebbnek bizonyulhatna az, hogy az uniós jog tiszteletben tartásának lehetővé tétele és a bírósági jogorvoslati eljárás elkerülése érdekében a Bizottság és az érintett tagállam tárgyalásokat kezdjen és megállapodásra jusson.

136.

Márpedig, teszi hozzá a Francia Köztársaság, amint az Kokott főtanácsnok Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyre vonatkozó indítványának (C‑139/07 P, EU:C:2009:520) 109. pontjából kitűnik, „a vizsgálatok céljának a védelme kiterjed [az uniós] jog megsértésére vonatkozó kifogásról folytatott zavartalan párbeszéd szabad területére. Egy ilyen szabad területnek annak érdekében van értelme, hogy az érintett tagállam, de a Bizottság is túlzott nyilvános nyomás nélkül közös megegyezésre tudjon törekedni. Amennyiben valamely vitatott jogsértési eljárás minden lépése nyilvános lenne, úgy a politikai döntéshozók a már elfoglalt pozícióikat csak nehezen tudnák feladni. Ez már a lehetőségét is kizárhatná a konfliktus észszerű, jogot is tiszteletben tartó megoldásának”.

137.

A Francia Köztársaság szerint a Bizottság és az érintett tagállam közötti vitának a Bíróság megkeresését megelőző békés rendezése indokolttá teszi az e dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását.

138.

C. Schlyter úgy véli, hogy „[elfogadhatatlan] az, hogy most, az eljárás e szakaszában hoznak fel először egy a Bizottság és a tagállamok közötti párbeszéd megsértésére vonatkozó érvet, hivatkozva Kokott főtanácsnok [Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyre (C‑139/07 P, EU:C:2009:520)] vonatkozó indítványára. A Francia Köztársaságnak megvolt a lehetősége arra, hogy érvét előadja az eljárás kezdeti szakaszaiban. C. Schlyter és Törvényszék kérte, hogy támasszák alá az állítólagos hátrányos hatásra vonatkozó érvet, de a Francia Köztársaság nem válaszolt, és továbbra is csak Kokott főtanácsnok indítványát idézte, anélkül, hogy kifejtette volna, hogy az mennyiben releváns a jelen jogvitával összefüggésben.”

139.

C. Schlyter szerint sem az ítélkezési gyakorlat, ( 87 ) sem maga a 98/34 irányelv nem teszi lehetővé a Francia Köztársaság azon állításának alátámasztását, amely szerint a 98/34 irányelv elkülönült és független célként a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd javítására is irányul. Úgy véli, hogy bár az ilyen párbeszéd hasznos lehet a 98/34 irányelv céljának eléréséhez, ez mit sem változtat azon, hogy az irányelvnek csak egyetlen végső célja van, a nemzeti műszaki szabályok uniós jognak való megfelelésének biztosítása, valamint, hogy azt a kérdést, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértheti‑e az eljárás célját, e célra figyelemmel kell megvizsgálni.

140.

Álláspontom szerint a C. Schlyter ( 88 ) által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani. A megtámadott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Francia Köztársaság beavatkozási beadványának 83. és azt követő pontjaiból ugyanis kitűnik, hogy e tagállam hivatkozott a szóban forgó érvekre a Törvényszék előtt, ( 89 ) és azokat első alkalommal nem a Bíróság előtt hozza fel a jelen fellebbezés keretében.

141.

A kérdés érdemét illetően nem gondolom, hogy a Törvényszék megszorítóan értelmezte a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkének célját, valamint, hogy a Bizottság és az érintett tagállam közötti vita Bíróság megkeresését megelőző békés rendezése igazolja a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását. Ahogy az egyetlen jogalap első részére vonatkozó indítványomban kiemeltem, az ezen irányelv említett cikkeiben előírt eljárás célja az olyan műszaki szabályok elfogadásának előrejelzése és megakadályozása, amelyek akadályát jelenthetnék a kereskedelemnek. Ellentétben a Francia Köztársaság észrevételeivel, a Bizottság és az érintett tagállam közötti vita Bíróság megkeresését megelőző békés rendezése nem célja a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt eljárásnak. Következésképpen a részletes vélemény hozzáférhetővé tétele nem sértheti az említett cikkek célját.

142.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el az egyetlen jogalap második részét is.

143.

Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ugyanezen szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bíróság azt az elsőfokú eljárásba beavatkozó felet, amely részt vesz a fellebbezési eljárásban is, kötelezheti a saját költségeinek a viselésére.

144.

Úgy vélem, hogy C. Schlyter kérelmének megfelelően a Francia Köztársaságot kell kötelezni a költségek viselésére. A Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, a Cseh Köztársaság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

145.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság: