1. 

Bizonyos esetekben egy külső szemlélő, akinek figyelme az előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztett kérdésekre irányul, jobban össze tudja foglalni azokat, mint azok, akik résztvevői az eljárásnak. A jelen jogvitában is ez a helyzet. A két francia bíróság által két egymással összefüggő jogvita keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti két (értelmezésre és érvényesség megállapítására irányuló) kérelem által felvetett probléma leírását egy e feladattal foglalkozó blog ( 2 ) tartalmazza az alábbi megfogalmazásban, amelynél jobb nehezen adható:

„A toalettpapír‑tekercs közepe kartonpapírból van. E belső elem részét képezi‑e a toalettpapír csomagolásának? E kérdés megakasztotta a francia bíróságokat. A válasz a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvben szereplő »csomagolás« kifejezéstől függ. Ha a válasz szerint a központi kartonrész csomagolásnak minősül, a Bíróság ítélete folytán nemcsak a toalettpapír francia gyártói szenvednének esetlegesen sérelmet, hanem a konyhai nedvszívó papírtörlő, alumíniumfólia vagy átlátszó műanyag francia gyártói is. Ezzel szemben nemleges válasz esetén a Conseil d’État azt kívánja megtudni, hogy az Európai Bizottság túllépte‑e a hatáskörét olyan végrehajtási irányelv elfogadásával, amely túlságosan kiterjesztette a »csomagolás« fogalommeghatározását. Sok millió euró a tét.”

2. 

A Bíróságnak valójában arról kell döntenie, hogy a rudak, csövek, hengerek, amelyekre feltekerik a hajlékony anyagot (például műanyag fóliát, alumíniumot, papírt) a fogyasztó részére történő értékesítéshez tartozó, a 94/62 irányelv értelmében vett csomagolásoknak minősülnek‑e, vagy sem. ( 3 ) Ha e gurigákat ( 4 ) a csomagolások csoportjába sorolják, a hivatkozott irányelvet kell alkalmazni, és az újrahasznosítás költségeit a termékeket forgalmazó vállalkozásoknak vagy azok fogyasztóinak kellene viselniük. ( 5 ) A jogvita banálisnak tűnhet, de jogi szempontból meglehetősen bonyolult, és a gazdaságra gyakorolt hatása is jelentős.

3.

A 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározza a csomagolás fogalmát:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

A »csomagolás« csak az alábbiakból áll:

4.

A 94/62 irányelv 3. cikkét módosította a 2004/12/EK irányelv, ( 6 ) amelynek 1. cikke előírja, hogy:

„A 94/62/EK irányelv a következőképpen módosul:

5.

A Bizottság a 94/62 irányelv I. mellékletét a 2013/2/EU irányelvvel ( 7 ) módosította. Az említett mellékletben ez áll:

„I. melléklet

Szemléltető példák a 3. cikk 1. pontjában említett kritériumokra

Szemléltető példák az i. kritériumra

Csomagolás

[…]

Rudak, csövek és hengerek, amelyekre valamilyen hajlékony anyag (pl. műanyag fólia, alumínium, papír) van feltekerve, kivéve azon rudakat, csöveket és hengereket, amelyeket egy gyártóberendezés részeiként kívánnak használni, nem pedig valamely termék értékesítési egységként való bemutatására.

[…]”

6.

A 2013/2 irányelv (2) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „e szemléltető példák jegyzéke a jogbiztonság és a csomagolás meghatározásának egységes értelmezése érdekében felülvizsgálatra és módosításra szorul annak érdekében, hogy egyértelművé váljanak egyes olyan esetek, ahol nem világos, mi számít csomagolásnak, és mi nem. A felülvizsgálat a tagállamok és a gazdasági szereplők felkérése alapján történik az irányelv végrehajtásának és érvényesítésének megszilárdítása érdekében, valamint azért, hogy a belső piacon egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek.”

7.

A 2013/2 irányelv (4) preambulumbekezdése meghatározza, hogy „a[z ezen irányelvben előírt intézkedésekről a] 94/62/EK irányelv 21. cikke alapján létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt, ezért a Bizottság az intézkedésekről javaslatot terjesztett a Tanács elé, és ezt a javaslatát továbbította az Európai Parlamentnek. A Tanács nem határozott a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat ( 8 ) 5a. cikkében megállapított két hónapos határidőn belül, ezért a Bizottság a javaslatot késedelem nélkül továbbította az Európai Parlamentnek. Az Európai Parlament a fenti továbbítástól számított négy hónapon belül nem emelt kifogást az intézkedések ellen.”

8.

A 94/62 irányelv rendelkezéseit a Code de l’environnement (környezetvédelmi törvénykönyv) ültette át a francia jogba, amely R. 543–43. cikkének I. bekezdésében meghatározza, hogy:

9.

A környezetvédelmi törvénykönyv R. 543–43. cikkében meghatározott „csomagolás” fogalmát pontosító kritériumok alkalmazására vonatkozó példákról szóló, 2012. február 7‑i miniszteri rendeletet módosító 2013. augusztus 6‑i miniszteri rendelet ( 9 ) ültette át a francia jogba a 2013/2 irányelvet, és csomagolások példáinak jegyzékét kiegészítette többek között a „rudakkal, csövekkel és hengerekkel, amelyekre valamilyen hajlékony anyag (pl. műanyag fólia, alumínium, papír) van feltekerve, kivéve azon rudakat, csöveket és hengereket, amelyeket egy gyártóberendezés részeiként kívánnak használni, nem pedig valamely termék értékesítési egységként való bemutatására”.

10.

A környezetvédelmi törvénykönyv II. bekezdésének L. 541‑10. cikke az áruk előállítói, importőrei és forgalmazói számára kötelezettséget ír elő a keletkező hulladékok megelőzése és kezelése biztosítása és az ennek érdekében való együttműködés tekintetében. E szempontból választhatnak, hogy vagy létrehoznak egy egyéni hulladékgyűjtési és ‑feldolgozási rendszert, vagy együttesen indítanak el egy ökoszervezetet e feladatok ellátására, amelynek pénzügyi hozzájárulást fizetnek. Ezen ökoszervezetek működését az állam engedélyezi legfeljebb hat évre, amely megújítható. A csomagolással értékesített áru előállítójának, importőrének vagy első forgalmazójának anyagilag hozzá kell járulnia a keletkezett hulladékok ártalmatlanításához.

11.

A C‑313/15. sz. ügy a csomagolási hulladékkal való gazdálkodással foglalkozó Eco‑Emballages SA társaság által 2013. januárjában a Tribunal de commerce de Paris‑hoz (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) benyújtott kereseteken alapszik. ( 10 ) Ezekben ( 11 ) tizenkilenc olyan társasággal szemben, amelyekkel szerződéses viszonyban állt, követelte a 2007. január 1‑je óta általuk forgalomba hozott gurigák után fizetendő hozzájárulások megfizetését. Az adókkal együtt összesen több mint 42 millió eurót követel.

12.

Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek csomagolt termékeket hoznak forgalomba és az Eco‑Emballagesszel kötöttek szerződést, éves hozzájárulást kell fizetniük ez utóbbi részére, amelyet a francia piacon eladott csomagolóanyagok, azok súlya és minősége szerinti díjszabás alapján számítanak ki. Ehhez a naptári év befejezésétől számított 60 napon belül bizonyító erejű nyilatkozatot kell tenni, amelyben fel kell tüntetni az adott évben forgalomba hozott háztartási csomagolóanyagok súlyát és minőségét.

13.

Az alperes vállalkozások azt állítják, hogy a hengerek, rudak vagy csövek nem képezik a termékek külső burkolatának részét, és nem minősülnek olyan csomagolásnak, amely a 94/62 irányelv által megállapított újrahasznosítási kötelezettség alá tartozik. Ezért nem foglalták bele az Eco‑Emballages felé tett éves nyilatkozatukba, és nem is fizették meg az ez utóbbi szervezet által kért pénzügyi hozzájárulást.

14.

Amennyiben a gurigákat csomagolásnak tekintik, a hivatkozott vállalkozások azzal érvelnek a nemzeti bíróságok előtt, hogy az Eco‑Emballages a hozzájárulás megfizetését csak a 2013/2 irányelv francia jogba való átültetésétől, azaz a 2013. augusztus 28‑án hatályba lépett 2013. augusztus 6‑i miniszteri rendelettől számítva, nem pedig 2007‑től követelheti, amint azt az Eco‑Emballages teszi.

15.

Az eltérő álláspontok, az ügyre alkalmazandó irányelvek értelmezési nehézsége és gazdasági hatásuk alapján a Tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszti az alábbi kérdést:

„Magában foglalja‑e a 2004/12/EK irányelvvel módosított, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 1994. december 20‑i európai parlamenti és tanácsi 94/62/EK irányelv 3. cikkében meghatározott csomagolás fogalma a »gurigákat« (rudakat, csöveket, hengereket), amelyekre a fogyasztók részére értékesített hajlékony termékek, például papír vagy műanyag fóliák vannak feltekerve?”

16.

Néhány alperes vállalkozás a korábbi jogvitában utólag hatáskörtúllépés megállapítása iránt keresetet indított a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt, a 2013/2 irányelvet a francia jogba átültető 2013. október 6‑i miniszteri rendelet hatályon kívül helyezése iránt. E rendelet érvényességét támadták, amennyiben az említett irányelv azzal, hogy a gurigákat a csomagolásra vonatkozó példák közé sorolja, nem tartja tiszteletben a csomagolás 94/62 irányelv 3. cikke szerinti fogalmát, és a Bizottság túllépte azon felhatalmazásának kereteit, amellyel a végrehajtási hatásköre keretében felruházták.

17.

A Ministre de l’écologie, du développement durable et de l’énergie (a környezetvédelemért, fenntartható fejlődésért és energiaügyért felelős miniszter) a keresetek elutasítását kérte a Conseil d’État‑tól (államtanács), mert a megtámadott miniszteri rendelet helyesen ültette át a 2013/2 irányelvet, amelynek rendelkezései részletesek és feltétel nélküliek. Véleménye szerint nem szükséges előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni, mivel az irányelv nem vet fel értelmezési nehézséget, és az Unió egyik általános jogelvét sem sérti.

18.

A Conseil d’État (államtanács) azonban felfüggesztette az eljárást, amíg a Bíróság a C‑313/15. sz. ügy tárgyát képező előzetes döntéshozatali eljárásban döntést hoz. Arra az esetre, ha az említett előzetes döntéshozatali eljárásban kapott válasz nemleges volna, az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az olyan »gurigák« (rudak, csövek, hengerek), amelyekre a fogyasztók részére értékesített hajlékony termékek, például papír vagy műanyag fóliák vannak feltekerve, a csomagolásra hozott példák közé való felvételével a 2013. február 7‑i 2013/2/EU bizottsági irányelv megsértette‑e a csomagolásnak az 1994. december 20‑i 94/62/EK irányelv 3. cikkében meghatározott fogalmát és túllépte‑e az Európai Bizottság azon felhatalmazásának kereteit, amellyel a végrehajtási hatásköre keretében felruházták?”

19.

A Bíróság egyesítette a két ügyet, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság és Franciaország nyújtott be írásbeli észrevételeket. Ezenkívül a C‑313/15. sz. ügyben az Eco‑Emballages, a Système U Centrale Nationale SAS, a Melitta France SAS a Cofresco Frischhalteprodukte GmbH & Co. KG‑val együtt, a Delipapier az ágazathoz tartozó másik 11 vállalkozással együtt, valamint a Group’Hygiène szakszervezete nyújtott be észrevételeket. A C‑530/15. sz. ügyben a Melitta France a Cofresco Frischhalteproduktével együtt, a Delipapier az ágazathoz tartozó másik 10 vállalkozással együtt, és a Group’Hygiène szakszervezete terjesztett elő észrevételeket.

20.

A 2016. május 4‑én tartott tárgyaláson az Eco‑Emballages, a Melitta France, a Delipapier, a Système U Centrale Nationale, a francia kormány és a Bizottság vett részt. Észrevételeikben a Bíróság kérésére a csomagolásnak a 94/62 irányelv szerinti fogalmát alkotó különböző elemekre, a Bíróság jövőbeni ítélete hatályának időbeli korlátozására és a Bizottságnak a 2013/2 irányelv elfogadására irányuló hatáskörére összpontosítottak. Konkrétan részletesen vitatták a csomagolás fogalmára vonatkozóan a Bíróság által adott értelmezés időbeli hatályát.

21.

Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a C‑313/15. sz. ügy alapját képező eljárásban részes néhány vállalkozás a Törvényszék előtt megtámadta a 2013/2 irányelv érvényességét. Kereseteiket kereshetőségi jog hiányában elutasították. ( 12 )

22.

A jelen ügyben a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kissé szokatlan dolog történik azáltal, hogy valamely nemzeti bíróság (a Tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi bíróság]) által előzetes döntéshozatal céljából, értelmezés iránt előterjesztett kérdést egy másik bíróság (a Conseil d’État [államtanács]) által érvényesség megállapítása iránt benyújtott kérdéssel együtt terjesztenek elő, ugyanazon jogvitából származóan indított, egymással szoros kapcsolatban álló peres eljárások alapján.

23.

Elsőként az értelmezésre irányuló kérdést elemzem, hogy később rátérjek az érvényesség megállapítása iránti kérdésre.

24.

A Tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) kétsége annak meghatározására korlátozódik, hogy a 2004/12 irányelvvel módosított 94/62/EK irányelv 3. cikkében meghatározott csomagolás fogalma kiterjed‑e a gurigákra is. A választól függ az Eco‑Emballages forgalmazó vállalkozásokkal szembeni fizetési követelésének sorsa is.

25.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy legalább olyan egyszerű, mint amilyen könnyű megválaszolni a kérdést: a józan ész azt mondja, hogy a csomagolás a fogyasztónak eladott áru beborítására, csomagolására vagy tárolására szolgál. A toalettpapír‑ vagy papír törlőkendőtekercs tartását biztosító belső csőnek nem ez a funkciója, következésképpen nem minősülhet csomagolásnak.

26.

Márpedig mi jogászok tudjuk, hogy a jogalkotók, az uniós jogalkotókat is beleértve, valamely jogi normába foglalt kifejezések használatakor nem mindig alkalmazzák a józan észt. Legyen bár szó olyan technikáról, hogy bizonyos szavakat „a törvény értelmében” kifejezéssel új jelentésekkel ruháznak fel, vagy a normákban egyre gyakrabban előforduló olyan fogalommeghatározások alkalmazásáról, ( 13 ) amelyek olykor nincsenek összhangban a szótárak meghatározásaival, kétségtelen, hogy a jogi szaknyelv elválik a köznyelvtől, akár olyannyira túlzott mértékben, mint a jelen esetben.

27.

A csomagolás 94/62 irányelv szerinti fogalma olyannyira nem egyezik a fogyasztók által e kifejezésnek tulajdonított fogalommal, hogy három irányelvre is szükség volt annak tisztázásához. E körülmény magyarázatot ad a kérdést előterjesztő francia bíróság előtt folyamatban lévő két jogvita és előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztett kölcsönösen összefüggő kérdések fennállására.

28.

A Bizottság, Franciaország és az Eco‑Emballages azzal érvelnek, hogy a 2004/12 irányelvvel módosított és a 2013/2 irányelvvel kiegészített 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának első bekezdése alapján a csomagolás jogi fogalmának meghatározása magában foglalja a gurigát. Ez védi belülről a terméket a szállítása és a fogyasztónak történő bemutatása során, a termék megvásárlásához és későbbi felhasználásához lehetővé teszi annak megőrzését és kiállítását, valamint eldobható jellegűek. Nem bír jelentőséggel, hogy nem külső borításként jelenik meg, tekintettel a 94/12 irányelvben szereplő tág értelmezésre.

29.

Ezenkívül a Bizottság, Franciaország és az Eco‑Emballages azt állítják, hogy a gurigák „fogyasztói vagy elsődleges csomagolásnak” minősülnek a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontja második bekezdésének a) pontja értelmében, mert úgy tervezték ezeket, hogy azon termékkel együtt, amelynek tartást biztosít, a végső használónak vagy fogyasztónak szánt értékesítési egységet alkot, és nem attól különválasztva árulják.

30.

Végezetül, a gurigák nem felelnek meg a 94/62 irányelvnek a 2004/12 irányelvvel történő módosításával bevezetett 3. cikke 1. pontja harmadik bekezdésének i) mondata értelmében vett, a csomagolás fogalma alóli három kizárási feltételnek. Nem alkotják a gurigákra feltekert hajlékony anyag részét, amelynek a használatához a gurigától külön kell válnia; a tárolásukhoz, eltartásukhoz és megőrzésükhöz sem nélkülözhetetlenek, és végül, a gurigákra felcsévélt termékkel együtt nem alkalmazzák, nem fogyasztják és nem ártalmatlanítják, hanem a termék teljes felhasználását követően eldobják azokat, eltérően például egy teafilter esetében történtektől.

31.

Az észrevételeket benyújtó vállalkozások a Bizottsággal, Franciaországgal és az Eco–Emballagesszel ellentétes álláspontot képviselnek. Véleményük szerint maga a csomagolás szó szükségképpen olyan dologra utal, amely, még ha nem is szolgál beburkolásra, legalábbis kívül található. A guriga nem foglalja magában a terméket (például a toalettpapírt vagy papír törlőkendőt), nem is óvja a terméket, amennyiben nem külső burkolatról, hanem belső összetevőről van szó.

32.

A vállalkozások szerint a gurigák nem felelnek meg a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának harmadik bekezdésében a tekintetben előírt feltételeknek, hogy valamely termék csomagolásnak minősüljön. Nem a termék tárolására vagy megóvására szánták őket, mert azt nem borítják be, és nem szolgálnak annak megőrzésére, sem pedig az előállítótól a fogyasztóig történő elszállításra. A gurigák a termék bemutatását sem biztosítják, mert helyezhető el rajtuk a fogyasztónak szánt információ, amely csak a külső burkolaton, nem pedig egy belső összetevőn szerepelhet.

33.

A vállalkozások arra hivatkoznak továbbá, hogy a gurigák nem illenek a „fogyasztói csomagolás”, a „gyűjtőcsomagolás” vagy a „szállítási csomagolás” fogalommeghatározásába, mert nem önálló értékesítési egységnek szánták őket, tekintettel arra, hogy csupán a termék tartásának biztosítására szolgálnak; mert nem alkalmasak több termék tárolására vagy összefogására, és minőségromlás nélkül nem választhatók el a terméktől; és mert nem használhatók a termékek szállítására, mivel nem helyezhetők el bennük a termékek, és nem is csomagolhatók ezekbe.

34.

Amennyiben a gurigák nem tekinthetők csomagolásoknak, a vállalkozások álláspontja szerint azok nem tesznek eleget a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontja harmadik bekezdésének i) pontja által meghatározott három feltételnek. A guriga a termék része és a fogyasztó a termék sérelme nélkül attól nem tudja elválasztani; a termék hasznos élettartama alatt szükségszerűen a fogyasztás részét képezi; a gurigára feltekert áruval együtt használják, és nem lehet ártalmatlanítani az említett áru teljes elfogyasztásáig.

35.

Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy a csomagolás 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti fogalmának meghatározása nem egyértelmű. Különösen azért aggasztó a homályos megfogalmazása, mert ezen irányelv által az államokkal – és közvetlenül az ágazat gazdasági szereplőivel – szemben előírt jogi kötelezettségek terjedelmének pontosításához szükséges kulcselemről van szó, amely irányelvnek célja éppen a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó eltérő nemzeti intézkedések összhangba hozatala. ( 14 )

36.

Az egyértelműség hiányából fakadóan tíz évvel a 94/62 irányelv után a 2004/12 irányelv megkísérelte pontosan meghatározni a csomagolás fogalmát, ezúttal három feltétel és „szemléltető példákat” felhozó melléklet által, ugyanakkor felhatalmazta a Bizottságot a példák vizsgálatára és szükség esetén azok felülvizsgálatára. Kifejezetten megbízta a Bizottságot azzal, hogy prioritásként foglalkozzon néhány elemmel, köztük olyan csövekkel és hengerekkel, amelyekre valamilyen hajlékony anyag van felcsévélve. ( 15 ) Meg kell tehát állapítani, hogy a 2004. évben még bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, hogy e termékek csomagolásai hova tartoznak, amely kétségeket a Bizottságnak a szabályozási eljárás alkalmazásával tisztáznia kellett.

37.

A 219/2009/EK rendelet ( 16 ) módosította a Bizottság által a feladatai elvégzéséhez szükséges követendő módszert. A gurigákkal kapcsolatban továbbra is fennállt a bizonytalanság, mivel a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának negyedik bekezdése megerősítette a Bizottság felhatalmazását arra, hogy csövekkel és hengerekkel kapcsolatban döntést hozzon és hozzátette, hogy a jogalkotási munka során nem lehet módosítani az említett irányelv alapvető fontosságú elemeit. ( 17 )

38.

A Bizottság e megbízást a 2013/2 irányelv elfogadásával hajtotta végre, amelynek második preambulumbekezdése (amelyet korábban idéztem) ( 18 ) a jogbiztonsággal és a „csomagolás” meghatározásának egységes értelmezésével kapcsolatos okokra hivatkozik annak igazolására, hogy (más tárgyak mellett) a gurigákat az említett csomagolások „szemléltető példáiként” tekintsék. ( 19 )

39.

Valamennyi ilyen módosítást és jogalkotási folyamatot követően, ( 20 ) a csomagolás 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti fogalmát pozitívan és negatívan is megalkották. A pozitív alkotórészeit illetően, egy termék csomagolásnak való minősítéséhez két feltétel együttes fennállása szükséges, amelyekre a Bíróság is hivatkozott a Plato Plastik Robert Frank ítéletben, ( 21 ) tudniillik:

40.

A korábban ismertetett kifogásoktól függetlenül, amelyek a helyes nyelvhasználaton és a józan észen alapultak, nincs más választásom, mint azt elfogadni, hogy a gurigák megfelelnek a 94/62 irányelv által a csomagolásnak való minősítésükhöz előírt első feltételnek. A szabályok értelmezője nem zárhatja ki és nem mellőzheti azok figyelembevételét, ha azok nem tetszenek neki vagy nyelvészeti szempontból helytelenek, hanem a nemtetszése ellenére alkalmaznia kell ezeket.

41.

A Bíróság kimondta, hogy a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának első mondata szerinti csomagolás esetleges funkcióinak felsorolása nem együttes jellegű, mivel nem szükséges, hogy a gurigákat egyidejűleg használják az áruk befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására, elegendő, ha ezek közül egyidejűleg csak valamelyik funkciót látják el. ( 22 ) Másképpen szólva, e rendelkezés nem tekinti csomagolásnak kizárólag a csomagolóanyagot, a külső védelmet vagy a tárolóedényt, amelyben az árukat forgalomba hozzák, ahogy azt első megközelítésben gondolni lehetne.

42.

Véleményem szerint igazat kell adni a Bizottságnak, Franciaországnak és az Eco‑Emballagesnak is azon álláspontjuk tekintetében, miszerint a gurigák belülről „óvják” meg a rájuk feltekert árut. E védelem tartást biztosít a terméknek a szállítása során és a fogyasztónak való értékesítéshez történő kihelyezéskor, mivel lehetővé teszi a henger alakban való bemutatást. A guriga egyébként megkönnyíti a terméknek a fogyasztó által történő későbbi felhasználását.

43.

A guriga a tárgy fogyasztónak történő „bemutatását” is segíti. A forgalmazó vállalkozások véleményével szemben, a bemutatás nem csak az áru csomagolásán vagy tárolóedényén szereplő írásbeli adatokkal valósul meg. A guriga biztosítja a fogyasztónak például az értékesítésére megfelelően bemutatott toalettpapírt, alumíniumfóliát vagy papír törlőkendőt.

44.

Végezetül, a guriga olyan elemet alkot, amely eldobható, hulladékot keletkeztet, és újra kell hasznosítani. A gurigákat nem fogyasztják el az ezekre feltekert termékkel együtt, azok a termék teljes elfogyasztását követően felszabadulnak.

45.

A csomagolás 94/62 irányelvben szereplő tág fogalommeghatározása elfogadja tehát, hogy a gurigák e fogalom alá tartoznak a Bíróság által a Plato Plastik Robert Frank ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlattal összhangban, amelynek értelmében megállapítható volt, hogy a fogyasztóknak valamely üzletben térítésmentesen vagy fizetés ellenében átadott füles műanyag zacskó szintén csomagolásnak minősül. ( 23 )

46.

A megoldást talán a 94/62 irányelv céljában kell keresni, amely abban áll, hogy megakadályozza a csomagolások és csomagolási hulladék hatását, vagy csökkentse e hatást, ilyen módon biztosítva a környezet védelmének magas szintjét. ( 24 ) Ennek érdekében különösen arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak létre az összegyűjtést és hasznosítást segítő rendszert, bár bizonyos mozgásteret biztosít a kialakításukra. ( 25 ) Ha a 94/62 irányelv (5) preambulumbekezdésének és 2. cikke (1) bekezdésének ( 26 ) megfelelően ezt tág értelemben a Közösségen belül forgalmazott összes csomagolásra alkalmazzák, a csomagolás fogalmának korlátozott értelmezése, amely kizárja ez alól a gurigákat, e céllal ellentétes lenne.

47.

A teleologikus és rendszertani értelmezési kritériumok tehát a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának ilyen értelmezését támogatják. Tekintettel a gurigák háztartási tömegfogyasztási cikkekben való általános használatára, ha nem minősülnek csomagolásnak, ez azt jelenti, hogy nem hasznosítják újra a keletkezett hulladékot, megsértve ezzel a 94/62 irányelv által ösztönzött környezetvédelmi célt.

48.

A 94/62 irányelvnek a csomagolásra vonatkozó második (pozitív) feltételére irányuló vizsgálat nem igényel különösebb magyarázatot. Ugyanis az említett irányelv 3. cikke 1. pontja második bekezdésének a)–c) pontjában felsorolt és meghatározott három osztály (fogyasztói, gyűjtő‑ vagy szállítási csomagolás) közül a gurigák az elsőbe tartoznak, mivel azokat arra tervezték, hogy „értékesítési egységet képezzenek a termék végső felhasználója vagy fogyasztója számára a vásárláskor”. Azt a csövet, amelyre feltekerik a toalettpapírt, a papírtekerccsel egy egységet képezve értékesítik a fogyasztónak, amelytől függetlenül nem létezhet, és az értékesítés időpontjában nem lehet attól elválasztani.

49.

E pozitív jellemzők mellett a csomagolás fogalmának a 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti körülhatárolása negatív formában történik. E szándék alapján a 2004/12 irányelv újrafogalmazta a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának harmadik bekezdését azzal, hogy a „csomagolás” meghatározása egyebek mellett az i)–iii) mondatokban szereplő három „kiegészítő” feltételen alapszik, amelyek alkalmazásának szemléltető példái az I. mellékletben foglalt tárgyak.

50.

A jelen ügyet érintően, az i) mondat szerinti feltételt úgy kell alkalmazni, hogy valamely termék, amely a 94/62 irányelv szerinti csomagolás fogalmába tartozik, mégsem tekinthető ilyennek, ha együttesen megfelel az alábbi három mentességi feltételnek:

51.

Véleményem szerint a gurigák nem felelnek meg a mentesség igénybevételéhez előírt három feltétel közül az első (negatív) feltételnek. Konkrétan nem „alkotórészei” azon terméknek, amelynek a tartását biztosítják, mivel a gurigákra feltekert hajlékony anyag a használat során elválik ezektől. Egy konyhai fóliatekercs például tartalmazza a műanyag fóliát, amely védi az élelmiszereket, de a központi gurigának önmagában nem ez a feladata, és nem része az említett terméknek, noha a guriga felszabadulásához meg kell várni, hogy az egész termék elfogyjon.

52.

Ezzel szemben a gurigák megfelelnek a második feltételnek, mivel a guriga a termék hasznos élettartama alatt oly módon elengedhetetlen annak „fenntartásához”, hogy ha a termék teljes elfogyasztása előtt eltávolítják, a termék megsérül, és használata megnehezül vagy akadályokba ütközik.

53.

Ami a harmadik feltételt illeti, az szintén nem teljesül a gurigák esetében, mivel azokat nem a rájuk feltekert termékkel „együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták”. A csövet, amelyre a konyhai papírtörlő fel van tekerve, nem fogyasztják el, és nem használják fel a fokozatosan használt papíradagokkal egyidejűleg. Ha a papír elfogy, a központi cső megmarad és hulladékká válik, amelyet újra kell hasznosítani, kivéve, ha biológiai úton lebomló anyagból készítették. A különbség egyértelmű olyan tárgyakkal összehasonlítva, mint a teafilterek, a kávékapszulák vagy a feloldódó mosószeres tasakok, amelyek használata, fogyasztása és ártalmatlanítása a borító termékekkel együtt történik. ( 27 )

54.

Ha a gurigák esetében nem teljesül együttesen a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontja harmadik bekezdésének i) mondatában előírt három mentességi feltétel, ez az ugyanezen cikkben kifejtett fogalommeghatározásból eredően csomagolásokként történő meghatározásukat erősíti. Az uniós jogalkotó ezt az értelmezést támogatta a 2013/2 irányelv elfogadásakor, módosítva a 94/62 irányelv I. mellékletét, és a fent kifejtettek szerint a fogyasztói csomagolás szemléltető példái közé sorolva a gurigákat. ( 28 )

55.

Ha a Bíróság elfogadja a 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti megközelítést, a perben félként eljáró vállalkozások kérésének megfelelően meg kell határozni, hogy a nemzeti bíróságoknak mikortól kell figyelembe venniük a cikk Bíróság által adott értelmezését. Ahogy azt fent kifejtettem, az időtényező meghatározó jelentőségű azon időpont megállapításához, amelytől kezdve az Eco‑Emballages követelheti az ilyen típusú termékeket forgalmazó vállalkozásoktól (amelyek szerződéses viszonyban állnak vele) a gurigák újrahasznosításához való hozzájárulás megfizetését. E kérdéssel kapcsolatos vita az alapjogvitában is kiemelten fennállt, és maga a Bíróság javasolta a feleknek, hogy a tárgyaláson foglaljanak állást e tekintetben, ahogy az ténylegesen meg is történt.

56.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a Bíróság valamely uniós jogszabály kapcsán fejt ki az EUMSZ 267. cikkben ráruházott hatáskör gyakorlása során, magyarázza és pontosítja e szabály jelentőségét és terjedelmét, amint azt hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a bíróság alkalmazhatja és alkalmaznia kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokkal kapcsolatban, ha egyebekben adottak a feltételek az említett szabály alkalmazásával kapcsolatos pernek a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti megindításához. ( 29 )

57.

A Bíróság e szabály alóli kivételként a jogbiztonság uniós jogrendhez tartozó elvének alkalmazásánál folyamodhat ahhoz, hogy korlátozza valamennyi érdekelt lehetőségét egy olyan rendelkezésre történő hivatkozásra, amelyet a Bíróság a jóhiszeműen létrehozott jogviszonyok vitatása vonatkozásában értelmezett. Egy ilyen korlátozásról való döntéshez két alapvető feltételnek kell teljesülnie, ezek az érdekeltek jóhiszeműsége és a súlyos zavarok veszélye. A Bíróság e kivételt csak akkor alkalmazta, amikor az érvényes és hatályos szabályozás alapján jóhiszeműen létrejött jogviszonyok magas száma miatt súlyos gazdasági következmények felmerülésének kockázata állt fenn, és úgy tűnt, hogy a magánszemélyeket és a nemzeti hatóságokat az uniós rendelkezések hatályát illető objektív és jelentős bizonytalanság az uniós szabályozásnak meg nem felelő magatartásra indította, és amelyhez esetleg maguk a tagállamok vagy a Bizottság magatartása is hozzájárult. ( 30 )

58.

Ha a Bíróság értelmezés iránt indított előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéleteinek ex tunc joghatásaira vonatkozó általános szabály alkalmazandó, akkor a gurigákat a 94/62 irányelv értelmében vett csomagolásnak kell tekinteni: a) vagy az irányelvnek a belső jogba történő átültetésére nyitva álló határidő lejártától kezdve (azaz 1996. június 30‑tól); b) vagy az átültető belső norma hatálybalépésének napjától, ha az későbbi időpontban történt, magánszemélyek közötti jogviták esetén.

59.

Úgy vélem tehát, indokolt, hogy a Bíróság ítéletének időbeli hatályát korlátozza. Egyfelől, az ítéletnek jelentős gazdasági hatása van, ( 31 ) amely befolyásolja az alapvetően jóhiszemű szerződéses jogviszonyokat. A perben eljáró néhány vállalkozás a tárgyaláson egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a gurigák minősítésével kapcsolatos bizonytalanság (amelyhez Franciaországban hozzáadódott a különböző hatóságok egységes döntésének hiánya) azt eredményezte, hogy az olyan ökoszervezeteknek, mint az Eco‑Emballages, nem fizettek hozzájárulást és ezt nyilvánvalóan a fogyasztókra sem hárították át. Ha ezt visszamenőleg kellene most megfizetni, a gurigát tartalmazó háztartási termékeket forgalmazó vállalkozásoknak már nem lenne lehetőségük ezt az anyagi terhet a végső fogyasztókra áthárítani (jogszerű áthárítás) és azt teljes egészében nekik kellene megfizetniük. ( 32 )

60.

Másfelől, és különösen releváns tényként, az éveken át tartó kétértelmű jogalkotással az uniós intézmények maguk is hozzájárultak a gurigáknak csomagolásként való minősítésével kapcsolatos bizonytalanság kialakulásához.

61.

A 2004/12 irányelvet, egyéb célok mellett, azért fogadták el, hogy tisztázzák a csomagolásnak a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontja első és második bekezdése szerinti fogalmát. Ez azonban a bizonytalanság eloszlatása nélkül történt. El is ismerték, hogy van néhány olyan tárgy, amelynek csomagolásként való minősítése vitát váltott ki, többek között „a rudak és hengerek, amelyekre egy hajlékony termék van feltekerve” ( 33 ). E konkrét tárgyak jogi minősítésének végleges megoldása (amelyhez elég lett volna azokat az I. mellékletbe sorolni) helyett az irányelv inkább a Bizottságra ruházta a feladatot, hogy vizsgálja felül a csomagolás szemléltető példáit az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazásával (a 94/62 irányelv 21. cikkének (3) bekezdése).

62.

A Bizottság a 2013/2 irányelv elfogadásáig nem tett eleget e feladatnak, amely irányelvben már kifejezetten a csomagolás példájaként hivatkozott a gurigákra, miután elismerte, hogy nem volt világos, mi számít csomagolásnak és mi nem. A 2013/2 irányelv kidolgozási eljárása során egyébként az általam fentebb már hivatkozott nem szokványos körülmények merültek fel (a 94/62 irányelv 21. cikke szerinti bizottság véleményének hiánya, a Tanács határozatának az 1999/468 határozat 5a. cikkében megállapított két hónapos határidőn belül történő meghozatalának elmaradása). ( 34 )

63.

Az uniós jogalkotóknak a gurigák csomagolásként való minősítését illető „tudatos hallgatásával” kapcsolatban úgy vélem, a Bíróságnak időbelileg korlátoznia kellene az ítéletének joghatását. Azt javaslom, hogy 2013. október 1‑jére visszamenőleg, azaz a 2013/2 irányelvben a tagállamok jogába történő átültetésre megjelölt határidő lejártát követő nappal tegye ezt meg. Csak erre az időpontra (amikorra a francia állam már elfogadta az említett irányelvet a jogrendjébe átültető 2013. augusztus 6‑i miniszteri rendeletet) oszlottak el a gurigák minősítésével kapcsolatos kételyek.

64.

Ha a Bíróság igenlő választ ad a Tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett első kérdésre, azaz megállapítja, hogy a gurigák a 2013/2 irányelv szerinti csomagolásnak minősülnek, nem kell foglalkoznia a Conseil d’État (államtanács) által előzetes döntéshozatal céljából, érvényességgel kapcsolatban előterjesztett kérdéssel. Ez utóbbit csak arra az esetre terjesztették elő, ha a Bíróság nemleges választ adna az első kérdésre. Mindazonáltal röviden elemzem ezt is, előrebocsátva, hogy nem találok okot a 2013/2 irányelv érvénytelenségének megállapítására.

65.

A Conseil d’État (államtanács) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2013/2 irányelv tiszteletben tartotta‑e a 94/62 irányelv által meghatározott csomagolás fogalmát azzal, hogy a csomagolásra vonatkozó példák között említette a gurigákat. Választ keres továbbá arra, hogy a Bizottság túllépte‑e azon felhatalmazás kereteit, amelyet a végrehajtási hatásköreinek keretében rá ruháztak.

66.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az adott terület alapvető szabályainak elfogadása kizárólag az uniós jogalkotót illeti, amelynek e szabályokat az alapszabályozásba kell illesztenie. Az alapszabályozás alapvető elemeit megállapító rendelkezések, amelyeknek az elfogadásához az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek, nem képezhetik hatáskör‑átruházás tárgyát, továbbá nem szerepelhetnek végrehajtási jogi aktusokban. ( 35 ) Ez utóbbiak nem módosíthatják az alapszabályozás alapvető fontosságú elemeit, és azt nem is egészíthetik ki új alapvető fontosságú elemekkel. ( 36 )

67.

A Bíróság azt is kimondta, hogy valamely terület „alapvető” elemei azonosításának olyan objektív tényezőkön kell alapulnia, amelyek bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, és ez az azonosítás megköveteli az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevételét. ( 37 )

68.

A 2013/2 végrehajtási irányelvet a Bizottság a 2004/12 irányelv által beiktatott és a 2019/2009 rendelettel módosított, a 94/62 irányelv 3. cikke 1. pontjának utolsó mondatában szereplő felhatalmazás alkalmazásával fogadta el. Ha e felhatalmazás alapján a Bizottság olyan intézkedéseket fogadhatott el, amelyek az irányelv „nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak”, úgy vélem, hogy az említett előírást ebben az esetben betartotta. A Bizottság azzal, hogy a 2013/2 irányelvvel a gurigákat a 94/62 irányelv I. mellékletében szereplő csomagolási példák közé sorolta, véleményem szerint nem lépte túl az alapszabályozási aktusból eredő felhatalmazását, hanem az uniós jogalkotók által átruházott hatáskörben járt el.

69.

Anyagi jogi szempontból a gurigák csomagolási példák közé sorolása az alapszabályozási aktus semmilyen alapvető elemét nem módosítja. Pontosabban, nem változtatja meg a csomagolásnak a 94/62 irányelv szerinti és a 2004/12 irányelvben szereplő fogalmát. A 2013/2 irányelvvel a Bizottság szem előtt tartotta az uniós jogalkotók kifejezett utasítását, amely szerint az I. mellékletet más, csomagolásra vonatkozó példákkal kell kiegészítenie, a gazdasági szereplők és a tagállamok esetleges kétségeinek eloszlatása céljából.

70.

Formai szempontból a gurigák 94/62 irányelv I. mellékletébe történő besorolása az alapszabályozási aktusokban ennek elfogadására kifejezetten előírt eljárás szerint történt. Konkrétan a 94/62 irányelv 21. cikkének (3) bekezdése előírta az 1999/468 határozat által, amelyet a 2006/512/EK irányelv, ( 38 ) valamint a 219/2009 rendelet – amely átmenetileg, az 1999/468 határozatot hatályon kívül helyező 182/2011/EU rendelet ( 39 ) 12. cikkének alkalmazásában volt hatályban – szabályozott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását. Mivel a 2013/2 irányelvet az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazásával fogadták el, az uniós (parlamenti és tanácsi) jogalkotók és a szabályozási bizottság kifogást emelhetett volna a javasolt tartalom ellen, de ezt nem tették meg.

71.

Következésképpen nem látok indokot a 2013/2 irányelv érvénytelenségének megállapítására.

72.

A fent kifejtett érvelések alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) és a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: