1. 

A jelen indítvány azon három fellebbezésre vonatkozik, amelyekben a Maxcom Ltd, az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke 2015. március 19‑i City Cycle Industries kontra Tanács ítéletét ( *2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben a Törvényszék az 501/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet ( *3 ) (a továbbiakban: vitatott rendelet) 1. cikkének (1) és (3) bekezdését a City Cycle Industries társaságot (a továbbiakban: City Cycle) érintő részében megsemmisítette.

2. 

Ezen indítvány a C‑247/15. P, Maxcom kontra Chin Haur Indonesia, a C‑253/15, Bizottság kontra Chin Haur Indonesia és a C‑259/15. P, Tanács kontra Chin Haur Indonesia ügyre vonatkozó azon indítványommal (a továbbiakban: Chin Haur ügyekre vonatkozó indítvány) párhuzamosan kerül ismertetésre, amely a Törvényszéknek a megtámadott ítélettel azonos napon kihirdetett és ugyanazon vitatott rendeletre vonatkozó Chin Haur Indonesia kontra Tanács ítélete ( *4 ) ellen ugyanazon felperesek által benyújtott három fellebbezésre vonatkozik. Az e három fellebbezésben előterjesztett kérdések a jelen ügyekben előterjesztett kérdésekhez hasonlóak. ( *5 )

3. 

Lényegében mindezen ügyek lehetőséget adnak a Bíróság számára, hogy tisztázza azt, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak (a továbbiakban együtt: intézmények) milyen bizonyítást kell lefolytatnia ahhoz, hogy a 1225/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) ( *6 ) 13. cikke szerinti kijátszás megállapításra kerüljön olyan helyzetben, amelyet az jellemez, hogy a kijátszásellenes vizsgálatban érdekelt gyártók/exportőrök egy része nem működött együtt.

4.

A jogi háttér részletes bemutatásához a Chin Haur ügyekre vonatkozó indítványom 5–10. pontjára hivatkozom. A jelen eljárás tekintetében csupán arra emlékeztetek, hogy az alaprendelet 13. cikke lehetővé teszi az intézmények számára, hogy bizonyos feltételekkel kiterjesszék a harmadik országokból származó termék behozatalára kivetett dömpingellenes vámokat a hasonló termékek különösen valamely másik, harmadik országból érkező behozatalára az eredeti dömpingellenes intézkedések kijátszásának elkerülése érdekében.

5.

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában foglalt kijátszás fogalmának meghatározásából az következik, hogy négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kijátszás fennállása bizonyítást nyerjen. i. a szóban forgó harmadik ország és az Unió közötti kereskedelem szerkezetében változásnak kell bekövetkeznie; ii. e változásnak olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként kell előállnia, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs; iii. a károkozás fennállása bizonyított; iv. a dömping fennállása bizonyított. A jelen ügyekben a kijátszás megállapításának e feltételei közül csak a második képezi vita tárgyát. ( *7 )

6.

Továbbá ki kell emelni azt is, hogy az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése értelmében a kijátszásellenes vizsgálat alatt álló országból származó érintett termék gyártója/exportőre kaphat egyedi mentességet a kivetett kijátszásellenes vámok alól, ha a megállapított határidőn belül megfelelő bizonyítékkal alátámasztott mentesség iránti kérelmet nyújtott be, és amennyiben – abban az esetben, ha a kijátszásra irányuló gyakorlatra az Unión kívül kerül sor – két feltétel teljesül: először bizonyítani tudja, hogy nem áll kapcsolatban az intézkedés hatálya alá tartozó gyártóval, és másodszor nem vesz részt az intézkedések kijátszásában.

7.

Végül az alaprendeletnek „Az együttműködés hiánya” című 18. cikkének (1) és (6) bekezdése szerint egyrészt „[a]zokban az esetekben, ha az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja […] a megszabott határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló tények alapján átmeneti vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők”, másrészt „ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezáltal lényeges információkat visszatart, előfordulhat, hogy számára az eredmény kevésbé lesz kedvező annál, mint abban az esetben, ha együttműködött volna.

8.

A hivatkozott megtámadott ítélet 1–28. pontja részletesen tartalmazza a jogviták előzményeit. A jelen eljárás tekintetében csupán arra emlékeztetek, hogy 2012‑ben a Bizottság rendelettel ( *8 ) megindította a 990/2011 rendelet ( *9 ) által elrendelt dömpingellenes intézkedéseknek többek között a Srí Lankán feladott kerékpárok behozatala által megvalósuló esetleges kijátszására vonatkozó vizsgálatot.

9.

E vizsgálat keretében nyújtott be a City Cycle mentesség iránti kérelmet az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően. A Bizottság ellenőrző látogatást tett Srí Lankán, a City Cycle telephelyein, és végül elutasította a mentesség iránti kérelmét. ( *10 )

10.

2013. május 29‑én a Tanács elfogadta a vitatott rendeletet.

11.

E rendelet (35)–(42) preambulumbekezdésében a Tanács egyrészt hangsúlyozta, hogy az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentesség iránti kérelmet hat sri lankai vállalat nyújtott be, amelyek a referencia‑időszak alatt a Srí Lankából az Unióba irányuló teljes behozatal 69%‑át képviselték. Az egyik vállalat leállította a kerékpárgyártást Srí Lankán, és visszavonta a mentesség iránti kérelmét. A másik két vállalat – köztük a City Cycle – nem működött együtt kielégítő módon. Ennek következtében a benyújtott adatokat figyelmen kívül hagyták, és az őket érintő megállapításokat a rendelkezésre álló adatokra alapozták, az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

12.

Ezt követően a Tanács megállapította, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések kijátszásának megállapításához szükséges valamennyi feltétel teljesült. ( *11 )

13.

Az intézkedések kijátszásának kifejezetten a Srí Lankán folyó gyakorlata tekintetében a Tanács először is az átrakodási tevékenység fennállását vizsgálta. E vonatkozásban a vitatott rendelet (77)–(79) preambulumbekezdése kimondja:

14.

Ebből eredően a Tanács kimondta, hogy az összeszerelési tevékenység fennállása Srí Lankán az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében nem nyert megállapítást. ( *12 )

15.

E körülmények között a Tanács egyrészt megállapította, hogy a kijátszás megvalósult a Srí Lankán való átrakodás tevékenységével, és a 990/2011 végrehajtási rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette a Srí Lankán feladott kerékpárok behozatalára, ( *13 ) és másrészt az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdése értelmében a két együtt nem működő gyártó – köztük a City Cycle – esetében megtagadta a mentességet. ( *14 )

16.

2013. augusztus 9‑én a City Cycle a vitatott rendelet 1. cikke (1) és (3) bekezdésének megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztett elő.

17.

2013. október 8‑án a Törvényszék helyt adott a City Cycle azon kérelmének, hogy az ügyről a Törvényszék gyorsított eljárásban határozzon. ( *15 )

18.

2013. november 11‑i végzésében a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke helyt adott a Bizottság azon kérelmének, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bizottságnak azonban nem engedélyezték, hogy beavatkozási beadványt nyújtson be. ( *16 ) Mivel az ügy gyorsított eljárásban került elbírálásra, a Bizottság 2014. június 25‑én pervezető intézkedésként beavatkozási beadvány engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be. ( *17 ) A Törvényszék e kérelmet elutasította.

19.

A Maxcom beavatkozását a 2014. július 16‑i végzéssel engedélyezték.

20.

A City Cycle keresetének alátámasztására öt jogalapot hozott fel. Az első jogalap különösen az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének és 18. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapult. E jogalap első részében a City Cycle a Tanácsnak a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változással kapcsolatos megállapítását vitatja. Az említett jogalap második részében a City Cycle a Tanácsnak különösen a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében az átrakodási tevékenység megvalósulására vonatkozóan tett megállapítását kérdőjelezi meg. ( *18 )

21.

A tárgyaláson a Bizottság vitatta a kereset egészének elfogadhatóságát arra hivatkozva, hogy a City Cycle nem egy Srí Lanka‑i gyártó/exportőr, hanem egy egyszerű helyi szolgáltató, aki egy kínai válllalat nevében jár el.

22.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben az első jogalap első részét, valamint a többi jogalapot mint megalapozatlant elutasította. Ellenben az első jogalap második részének, különösen a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdését érintő értékelési hibára alapított első kifogásának helyt adott.

23.

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 82–97. pontjában először is a City Cycle által a vizsgálat során benyújtott adatokat elemezte. E vizsgálatot követően, a Törvényszék megállapította, hogy e bizonyítékok nem teszik lehetővé annak igazolását, hogy a City Cycle valóban Srí Lanka‑i jog szerinti exportőr volt, vagy hogy eleget tett az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

24.

Másodsorban a megtámadott ítélet 98. pontjában a Törvényszék kimondta azonban, hogy a Tanács nem rendelkezik egyetlen bizonyítékkal ahhoz, hogy a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében kifejezetten megállapítsa, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységben vett részt.

25.

Harmadsorban, a megtámadott ítélet 99. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy kétségkívül nem zárható ki, hogy valamennyi olyan gyakorlat, eljárás vagy munka közül, amelynek az eredeti dömpingellenes vám kivetésén kívül az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, a City Cycle részt vett átrakodási tevékenységben. E bíróság szerint azonban abból, hogy a City Cycle nem tudta bizonyítani azt, hogy valóban Srí Lanka‑i jog szerinti gyártó, vagy hogy megfelelt az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének, a Tanács eltérő rendelkezés hiányában nem következtethetett arra, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységet végzett, mivel ennek lehetősége egyáltalán nem következik az alaprendeletből vagy az ítélkezési gyakorlatból.

26.

A Törvényszék ennélfogva megállapította, hogy az első jogalap második részében foglalt első kifogásának helyt kell adni, anélkül hogy szükség lenne e jogalap ugyanezen részének keretében a City Cycle további kifogásainak vizsgálatára. A Törvényszék ezért a vitatott rendelet 1. cikkének (1) és (3) bekezdését megsemmisítette. ( *19 )

27.

Fellebbezéseikben a Maxcom, a Bizottság és a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, az első fokon benyújtott keresetet utasítsa el, és a City Cycle‑t kötelezze a költségek viselésére. Másodlagosan a Bizottság és a Tanács kéri, hogy a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez újbóli vizsgálat végett, és a két eljáráshoz kapcsolódó költségekről ne határozzon.

28.

A City Cycle azt kéri, hogy a Bíróság a megtámadott ítélettel szembeni fellebbezést teljes egészében utasítsa el, és a Maxcomot, a Bizottságot és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére. Másodlagosan, amennyiben a Bíróság a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezi, a City Cycle kéri, hogy a Bíróság határozzon az első fokon előterjesztett keresetéről, adjon helyt a Törvényszék előtt hivatkozott első jogalap második részében foglalt további három kifogásának, és részlegesen semmisítse meg a vitatott rendelet 1. cikkének (1) és (3) bekezdését azon részben, amelyben e rendelkezések kiterjesztik a Kínából származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot a City Cycle‑ra és elutasítják a mentesség iránti kérelmét.

29.

A Maxcom két jogalapra hivatkozik a megtámadott ítélettel szemben, az elsőre elsődlegesen, a másodikra másodlagosan, a Bizottság négy jogalapra hivatkozik, a Tanács pedig kettőre. A három fellebbezésben felhozott jogalapok nagymértékben fedik egymást, és lényegében négy csoportba vonhatók.

30.

Először is a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a City Cycle által benyújtott kereset elfogadhatatlanságának hivatalból történő vizsgálatát. ( *20 ) Másodszor a Maxcom, a Bizottság és a Tanács arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazása során több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot. ( *21 ) Harmadszor, a Bizottság és a Tanács azt állítják, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget és indokolása ellentmondásos; ugyanezen összefüggésben a Tanács arra is hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket. ( *22 ) Negyedszer, a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási jogait. ( *23 )

31.

A Bizottságnak az eljárási jogai megsértésére alapított negyedik fellebbezési jogalapja mind ténybeli, mind jogi szempontból megegyezik az ezen intézmény által a C‑253/15. P, Bizottság kontra Chin Haur Indonesia ügy keretében felhozott harmadik jogalappal, amely ügyre vonatkozó indítvány a jelen ügyekre vonatkozó indítvánnyal párhuzamosan kerülnek ismertetésre. E körülmények között a Bizottság által felhozott érvek és azon okok ismertetésekor, amelyek miatt úgy vélem, hogy e jogalapot el kell utasítani, a Chin Haur ügyekre vonatkozó indítvány 102–111. pontjára utalok.

32.

A Bizottság vitatja a megtámadott ítélet 42–44. pontjában foglalt elemzést, amelyben a Törvényszék elutasította a City Cycle keresetével szemben a tárgyaláson általa felhozott elfogadhatatlansági kifogást. A Bizottság különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította e kereset elfogadhatatlanságának hivatalból történő vizsgálatát.

33.

Először is a Bizottság szerint a Törvényszék azon döntése, hogy nem vizsgálja a kereset elfogadhatóságát, ellentétes a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, amely szerint az elfogadhatatlanságot az uniós bíróságnak hivatalból kell megállapítania. Másodszor az a tény, hogy a Bizottság csak a tárgyaláson terjeszhetett elő elfogadhatatlansági kifogást, a Törvényszék azon döntésének eredménye, hogy beavatkozási beadvány benyújtását nem engedélyezte számára. Harmadszor a Bizottság úgy érvel, hogy az iratok elegendő olyan bizonyítékot tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy nem csak feltételezések, hanem komoly kétségek merültek fel a City Cycle keresetének elfogadhatóságát illetően. Egyébként maga a Törvényszék is azt állapította meg, hogy a City Cycle nem tudta bizonyítani, hogy kerékpárgyártó vagy ‑exportőr.

34.

A City Cycle vitatja a Bizottság érveit.

35.

A megtámadott ítélet 41–45. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság által a tárgyaláson felhozott elfogadhatatlansági kifogást. A Törvényszék először is rámutatott, hogy mivel a Tanács nem terjesztett elő elfogadhatatlansági kifogást, az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság beavatkozó félként nem volt jogosult ilyen kifogásra hivatkozni. A Törvényszék továbbá megállapította, hogy egyébként is a Bizottság a tárgyaláson puszta feltételezéseket adott elő a bírósági eljárás különösen kései szakaszában, anélkül, hogy új bizonyítékokkal szolgált volna a kereset elfogadhatatlanságára alapított kifogása alátámasztásához.

36.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a beavatkozó félnek nincs jogosultsága az alperes kereseti ellenkérelmében elő nem terjesztett elfogadhatatlansági kifogást felhozni, ( *24 ) és az uniós bíróság nem köteles ilyen kifogást vizsgálni.

37.

Azonban a megsemmisítés iránti keresetnek a felperes kereshetőségi joga hiányából eredő elfogadhatatlansága imperatív jogalapot képez, ( *25 ) és mint olyat az uniós bíróság hivatalból köteles felhozni. ( *26 )

38.

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság érvelésével ellentétben a Törvényszék valójában megvizsgálta a kereset elfogadhatóságát a Bizottság tárgyaláson felhozott érvei alapján. A megtámadott ítélet 44. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a City Cycle és a Bizottság által vitatott kínai vállalkozás közötti jogviszonyra vonatkozó érveket olyan új bizonyítékok nem támasztották alá, amelyek a City Cycle által benyújtott kereset elfogadhatóságát megkérdőjelezhették volna.

39.

Mindenesetre, amint azt a City Cycle kiemeli, a társaság részt vett a szóban forgó kijátszásellenes vizsgálatban, és a vitatott rendeletben a Srí Lankából az Unióba szállító kerékpárexportőrként egyedileg került megemlítésre, és a végrehajtási rendeletben rá vonatkozóan egyedileg megtagadták az együttműködésből származó előnyöket és vámok alóli mentességet a végrehajtási rendeletben. Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a vitatott rendelet általi közvetlen és személyes érintettség nem kérdőjelezhető meg. ( *27 )

40.

Ebből az következik, hogy a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a Bizottság által a tárgyaláson felhozott elfogadhatatlansági kifogást. Következésképpen véleményem szerint az ezen intézmény által a C‑254/15. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalapot el kell utasítani.

41.

A Maxcom, a Bizottság és a Tanács azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 98. és 99. pontjában kifejtett érvelés, amely alapján a Törvényszék megsemmisítette a vitatott rendeletet, számos, az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos téves jogalkalmazást tartalmaz.

42.

A Maxcom elsősorban azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen alkalmazta az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését, mivel úgy ítélte meg, hogy a Tanács nem következtethetett arra, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységet végzett azon megállapítás alapján, hogy nem valódi Srí Lanka‑i gyártó, és hogy nem végzett az e rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében rögzített értékhatárokat meghaladóan összeszerelési tevékenységet. A Maxcom ezért úgy véli, hogy a Bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie a Törvényszéknek az első jogalap második részével kapcsolatos következtetéseit.

43.

A Maxcom először is úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet 98. és 99. pontjában szereplő értékelés az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének alapvetően téves értelmezésén alapul, és lényegében azért jutalmazza a City Cycle‑t, mert a vizsgálat során hiányos, ellentmondásos és ellenőrizhetetlen információkat szolgáltatott. E cikk megfogalmazása szerint következtetni lehet az átrakodási tevékenység fennállására a jelen ügyben szóban forgó feltételek mellett, amelyben City Cycle Kínából származó alkatrészeket importált és az Unióba kerékpárokat exportált anélkül, hogy bizonyította volna azt, hogy gyártó vagy azt, hogy összeszerelési tevékenysége meghaladja az e rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében rögzített értékhatárokat. Továbbá a Törvényszék értékelése nem felel meg sem az alaprendelet céljának, azaz a harmadik országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemnek, sem az állandó ítélkezési gyakorlatnak, amelynek értelmében az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a dömpingellenes vizsgálat során.

44.

Másodszor a Maxcom előadja, hogy a megtámadott ítélet 98. és 99. pontjában szereplő megállapítások ellentétesek a Törvényszéknek a City Cycle keresetének második jogalapjára vonatkozó következtetéseivel, amelyekben a Törvényszék egyrészt jelezte, hogy a City Cycle által szolgáltatott információk elégtelenek, és másrészt elutasította az arra alapított kifogást, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 18. cikkét, az arányosság elvét és a City Cycle együttműködése hiányának megállapítása vonatkozásában az indokolási kötelezettséget.

45.

Másodsorban a Bizottság és a Tanács azt állítják, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék azon kimondatlan előfeltevésből indul ki, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az intézmények bizonyítsák, hogy az országban vizsgálat alatt álló valamennyi gyártó/exportőr részt vesz az átrakodási tevékenységben. Az ilyen értelmezés téves. Először ellentétes lenne azon kötelezettséggel, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételeket az ország szintjén kell értékelni, nem pedig az egyes exportálók szintjén. Másodszor az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdését okafogyottá tenné. Harmadszor ez az értelmezés összekeveri a „kijátszás gyakorlatának” a fogalmát annak egyik megnyilvánulásával, azaz az átrakodással. Márpedig az intézményeknek kifejezetten nem kell bizonyítaniuk a kijátszásra irányuló meghatározott gyakorlatok fennállását. Negyedszer a Törvényszék a kijátszásra irányuló gyakorlat fogalmának ellentmondásos értelmezést adott a különböző jogalapok értékelésekor.

46.

Harmadsorban a Maxcom, a Bizottság és a Tanács azt állítja, hogy a Törvényszék 98. és 99. pontban tett megállapításai jogi szempontból nem elegendőek azon következtetés levonásához, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése megsértésre került. Ugyanis még ha a Tanács tévesen alkalmazta is a jogot követett el, amikor – ahogyan arra a megtámadott ítélet utal – azt állapította meg, hogy a City Cycle részt vett az átrakodási tevékenységben, az említett intézmény ugyanakkor megállapíthatta volna a többi Srí Lanka‑i gyártóra/exportőrre vonatkozó bizonyítékok és a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változás alapján, hogy Srí Lankán átrakodásra került sor. Ugyanis az a tény, hogy a Tanács megállapította, hogy több együtt nem működő gyártó/exportőr Srí Lankán átrakodási tevékenységben vett részt, jogilag érvényes marad még akkor is, ha e megállapítás az egyikük tekintetében nem helytálló. A Törvényszék eltorzította a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésének tartalmát, és megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését, amikor úgy vélte, hogy az egy gyártó tekintetében megállapított átrakodás jogellenessé tette a valószínűsítő körülmények azon együttesét, amely alapjául szolgál annak a következtetésnek, hogy az átrakodási gyakorlat az ország szintjén áll fenn.

47.

A City Cycle vitatja a Maxcom, a Bizottság és a Tanács érveit.

48.

A Chin Haur ügyekre vonatkozó indítvány 42–54. pontjában részletesen elemeztem a kijátszásra vonatkozó uniós szabályozást a Bíróság azon ítélkezési gyakorlata alapján, amelyre hivatkozok. A jelen eljárás tekintetében először is csupán arra emlékeztetek, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós intézmények viselik a bizonyítási terhet a kijátszásra, még konkrétabban megállapításának az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában megfogalmazott és a jelen indítvány 5. pontjában említett négy feltételére vonatkozóan. ( *28 )

49.

Az említett indítványban továbbá rámutattam arra, hogy a kijátszásra vonatkozó uniós szabályozás logikájából és rendszeréből következik, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt négy feltétel teljesülésének vizsgálatára irányuló elemzés célja annak bizonyítása, hogy a kijátszásellenes vizsgálatban érintett ország szintjén áll fenn a dömpingellenes vám kijátszása. Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdése szerinti elemzés keretében az egyes gyártók/exportőrök egyéni helyzetét ugyanakkor figyelembe kell venni. ( *29 )

50.

Ugyanezen indítványban rámutattam, hogy a Simon, Evers & Co. ítéletből ( *30 ) és a APEX‑ítéletből ( *31 ) az következik, hogy a kijátszásellenes vizsgálatban érdekelt valamennyi fél együttműködésének hiányában a kijátszásra vonatkozóan az intézményekre háruló bizonyítás szintje jóval kisebb. A Bíróság elismerte az ilyen könnyítést figyelemmel az alaprendelet 18. cikkének (1) és (6) bekezdésében rögzített azon lehetőségre, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján akár végleges ténymegállapítások tehetők, illetve arra, hogy az együtt nem működő, vagy csak részben együttműködő féllel szemben kevésbé kedvező bánásmódot lehet alkalmazni, mint ha együttműködött volna. Ezért az ilyen esetekben az intézmények jogosultak egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján megállapítani az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kijátszás fennállását. ( *32 )

51.

Ugyanezekben az ítéletekben a Bíróság ugyanakkor pontosította továbbá, hogy az uniós jogalkotó nem kívánt olyan jogszabályi vélelmet kialakítani, amely az érdekelt vagy érintett felek együttműködésének hiányában közvetlenül lehetővé tenné a kijátszás fennállásának megállapítását, ezáltal mentesítve az uniós intézményeket mindennemű bizonyítási követelmény alól. ( *33 )

52.

A Chin Haur ügyekre vonatkozó indítvány 69. pontjában azt is megállapítottam, hogy a Bíróság által a Simon, Evers & Co. ítéletben és az APEX‑ítéletben az együttműködés teljes hiányára vonatkozóan adott értelmezés alapgondolata, vagyis azon követelmény, hogy az uniós kereskedelmi védintézkedések hatékonysága ne sérüljön, ( *34 ) olyan esetben is teljes egészében érvényes, amikor a vizsgálatban együtt nem működő érdekelt vállalkozások képviselik az érintett termék Unióba irányuló behozatalának nagyobb hányadát.

53.

Ezen ítélkezési gyakorlatot véleményem szerint tehát a jelen ügyhöz hasonló olyan esetben is alkalmazni kell, amelyben a kijátszásellenes vizsgálat során ténylegesen együttműködő gyártók/exportőrök az érintett termék Srí Lankából az Unióba irányuló teljes behozatalának alig 25%‑át képviselték. ( *35 ) Így abban az esetben, amikor az együttműködés hiánya olyan magas szintet ér el, úgy vélem, hogy az intézmények jogosultak egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján jogilag megkövetelt módon bizonyítani a kijátszás feltételeinek fennállását, és még konkrétabban megállapítani, hogy a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változás a kijátszásból ered. ( *36 )

54.

A jelen esetben a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyt adott a City Cycle első fellebbezési jogalapja második részének, amely az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének és 18. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. Ily módon, még ha a megtámadott ítélet vonatkozó pontjaiban a Törvényszék kifejezetten nem is jelölte meg, hogy véleménye szerint melyek azok a rendelkezések, amelyeket a Tanács a vitatott rendeletben megsértett, a Törvényszék e rendelet megsemmisítését szükségszerűen ezen rendelkezések megsértésére alapította.

55.

Konkrétabban, a megtámadott ítélet 98. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács nem rendelkezik egyetlen bizonyítékkal sem ahhoz, hogy a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében kifejezetten megállapítsa, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységben vett részt.

56.

Márpedig, amint az a jelen indítvány 13. pontjából kitűnik, a Tanács a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a vizsgálat során nem együttműködő gyártók/exportőrök kivitele az átrakodási gyakorlatnak tulajdonítható két körülmény alapján: egyrészt Srí Lanka és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása, és másrészt azon „tény, hogy nem minden Srí Lanka‑i gyártó/exportőr állt elő és/vagy működött együtt”. Kizárólag a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás alapján mondta ki a Tanács, hogy „megerősítést nyer[t] az a tény, hogy a Kínából származó termékeket Srí Lankán átrakodták”.

57.

A (78) és (79) preambulumbekezdés olvasata alapján két megállapítást fogalmazok meg.

58.

Először is megjegyzem, hogy a Tanács ugyanebben a rendeletben az Indonéziára – a Chin Haurrel kapcsolatos ügyekben érintett országra – vonatkozó döntéssel ellentétben, Srí Lanka tekintetében nem az egyes gyártóra vonatkozó megállapítást veszi alapul azon következtetés levonásához, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében fennáll a kijátszás gyakorlata az ország szintjén. ( *37 )

59.

Ugyanis a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdése nem tartalmaz egyetlen olyan, az ugyanezen rendelet (62) preambulumbekezdésében foglalthoz hasonló kifejezett megállapítást, amely szerint valamely egyedi elemzés alapján a Tanács megállapította, hogy egy meghatározott vállalat átrakodás miatt részt vett az intézkedések kijátszásában. ( *38 ) Az említett (78) preambulumbekezdés az ilyen tevékenységeket pusztán a nem együttműködő vállalatoknak tulajdonítja azáltal, hogy e tevékenységek fennállására a jelen indítvány 56. pontjában jelzett két tényezőből: egyrészt a kereskedelem szerkezetének megváltozásából, másrészt a Srí Lanka‑i gyártók/exportőrök nagyobb hányada részéről való együttműködés hiányából következtet.

60.

Másodsorban azonban azt is meg kell állapítani, hogy ezen két tényező, amelyre a Tanács következtetéseit alapította, nem teszi lehetővé, hogy – akár önmagában, akár összességében nézve – arra a következtetésre lehessen jutni, hogy valamely egyéni gazdasági szereplő részt vett az intézkedések kijátszásában, konkrétan az átrakodási tevékenységben, vagy arra, hogy az ilyen gyakorlat az ország szintjén áll fenn. Kizárólag ezen két tényező alapján a Tanács tehát nem állapíthatta meg, hogy a kijátszás megállapításához szükséges második feltétel – azaz a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett olyan változás, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként állt elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs – teljesült. ( *39 )

61.

Ugyanis e két tényező közül az első, vagyis a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változás, nem más, mint a kijátszás megállapításához szükséges első feltétel. Ezért ez önmagában nem tekinthető a második feltétel fennállására vonatkozó bizonyítéknak, mivel az intézményeknek bizonyítaniuk kell a kijátszás megállapításához szükséges valamennyi feltétel teljesülését. ( *40 )

62.

E két elem közül a másodikat, azaz az Unióba irányuló kivitel 75%‑át képviselő gyártók/exportőrök együttműködésének hiányát illetően, a jelen indítvány 51. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy – további bizonyítékok hiányában – önmagában az együttműködés hiánya nem elegendő a kijátszás fennállásának vélelmezéséhez. Következésképpen kizárólag az érdekelt gyártók/exportőrök egy része – akkor is, ha az nagyobb rész – együttműködésének hiányából a Tanács közvetlenül nem vonhatja le azt a következtetést, hogy ezen gyártók/exportőrök részt vettek a kijátszás gyakorlatában.

63.

Azonban, amint az a jelen indítvány 50., 52. és 53. pontjából kitűnik, a jelen ügyhöz hasonló olyan esetben, amikor a vizsgálat során együtt nem működő érdekelt vállalkozások az érintett termék Unióba irányuló behozatalának nagyobb hányadát képviselik, az intézményekre háruló bizonyítási teher a kijátszás tekintetében jóval enyhébb. Ugyanakkor, még ha ilyen feltételek mellett nem is szükséges, hogy az intézmények az egyes kijátszásra irányuló gyakorlatok fennállását is bizonyítsák, akkor is rendelkezniük kell legalább néhány olyan adattal, amelyek az ilyen gyakorlatok fennállására utalnak. ( *41 )

64.

Márpedig a jelen esetben nem tűnik ki sem a vitatott rendeletből, sem az ügy irataiból, hogy – eltekintve a vitatott rendelet (78) preambulumbekezdésében említett két elemtől (a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változás és az együttműködés hiánya) – az intézmények rendelkeztek olyan egyéb adatokkal, amelyek kijátszásra irányuló gyakorlatokra, különösen átrakodási tevékenységre utaltak. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság kifejezetten megerősítette azt, hogy az intézmények kizárólag e két elem alapján állapították meg Srí Lanka szintjén a kijátszásra irányuló gyakorlatok fennállását.

65.

E körülmények között a Maxcom, a Bizottság és a Tanács véleményem szerint érvényesen nem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését, és ezen oknál fogva megsemmisítette a vitatott rendeletet.

66.

E következtetést nem kérdőjelezik meg a fellebbezésekben felhozott különböző érvek.

67.

Először is a Maxcom arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben szóban forgó feltételek mellett meg lehet állapítani, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységben vett részt. E vonatkozásban azonban a jelen indítvány 58. és 59. pontjában rámutattam, hogy az Indonéziára vonatkozó döntéssel ellentétben, Srí Lanka tekintetében a Tanács nem az adott gyártóra/exportőrre (konkrétan a City Cycle) vonatkozó egyedi megállapítást vette alapul azon következtetés levonásához, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében az ország szintjén áll fenn a kijátszásra irányuló gyakorlat (konkrétan a kijátszásra irányuló gyakorlat fennállása Srí Lankán). A Tanács csupán a jelen indítvány 56. és 59. pontjában említett két elemből következtetett az ilyen gyakorlatok fennállására, azokból, amelyek – mint ahogy az megállapításra került – nem teszik lehetővé az ilyen következtetés igazolását. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy az ügyiratokban szereplő adatok alapján elméletileg meg lehetett állapítani, hogy a City Cycle részt vett az átrakodási tevékenységben, a Tanács azonban nem egy ilyen megállapításra alapozta azon következtetését, hogy az ország szintjén fennáll a kijátszásra irányuló gyakorlat. E körülmények között a Tanács, mivel megállapítása nincs elegendő bizonyítékkal alátámasztva, nem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék azt állapította meg, hogy az említett intézmény megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését.

68.

A Maxcom ezt követően a megtámadott ítéletben foglalt állítólagos ellentmondásokra vonatkozóan hoz fel érveket. ( *42 ) E vonatkozásban azonban kiemelem, hogy az a körülmény, hogy a City Cycle által a vizsgálat során szolgáltatott információk elégtelenek voltak, és nem tükrözték a valódi együttműködés szándékát, és ezen oknál fogva a Törvényszék helybenhagyta a City Cycle alaprendelet 13. cikke (4) bekezdése szerinti mentesség iránti kérelmének Tanács általi elutasítását, egyáltalán nem áll ellentmondásban a jelen indítvány 60–65. pontjában szereplő azon megállapítással, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését. ( *43 )

69.

Másodsorban, ami a Bizottságnak és a Tanácsnak a jelen indítvány 45. pontjában összefoglalt érveit illeti, az elutasításukhoz elegendő kiemelni, hogy azok a megtámadott ítéletet téves értelmezésén, tehát téves előfeltevésen alapulnak. Ugyanis a Törvényszék ezen ítélet egyetlen pontjában sem állapította meg, hogy az intézményeknek pozitívan kell bizonyítaniuk, hogy az egyes gyártók/exportőrök átrakodási tevékenységben vesznek részt.

70.

Harmadsorban, ami a jelen indítvány 46. pontjában összefoglalt azon kifogásokat illeti, amelyek a Törvényszéknek a vitatott rendelet megsemmisítéséhez szükséges megállapításainak elégséges jellegét vitatják, a jelen indítvány 60–65. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy azokat el kell utasítani.

71.

Az előbbi megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Maxcom, a Bizottság és a Tanács által előterjesztett, az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének a Törvényszék általi téves alkalmazására alapított jogalapokat el kell utasítani.

72.

A Bizottság és a Tanács a harmadik és második jogalapban a megtámadott ítélet indokolását vitatja. A Tanács még a tények elferdítésére is hivatkozik.

73.

Az intézmények elsősorban arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítélet nem fejti ki, hogy a Tanács miért sértette meg az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését. Először is a megtámadott ítélet nem jelzi, hogy a Tanács által elkövetett hiba egy egyszerű értékelési hibának vagy pedig nyilvánvaló értékelési hibának minősül‑e. Másodszor a Törvényszék nem fejti ki, hogy az elé terjesztett bizonyítékok – ideértve a rendelkezésre álló adatokat is – miért nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a City Cycle részt vett az átrakodási tevékenységben.

74.

Másodsorban a Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos. Ezen intézmény ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a megtámadott ítélet 97. pontjából az következik, hogy a City Cycle által benyújtott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak igazolását, hogy City Cycle valóban Srí Lanka‑i jog szerinti exportőr volt, vagy hogy eleget tett az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek. A Bizottság e tekintetben arra vár választ, hogy ha ezek a bizonyítékok arra utalnak, hogy a City Cycle összeszerelési gyakorlatok révén kijátszásban vesz részt, akkor e bizonyítékok miért ne igazolhatnák azt is, hogy a City Cycle az átrakodási tevékenységben is részt vesz.

75.

Másodlagosan a Tanács arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a megállapított tényeket. Először is, mivel az átrakodás az ország szintjén megfelelően bizonyításra került, és a City Cycle mentesség iránti kérelme megalapozatlan volt, a Tanács úgy véli, hogy a Törvényszék a tényekből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységben vett részt. A Törvényszék elferdítette a tényeket azzal, hogy ettől eltérő következtetést vont le. Másodszor, ezen elferdítés kitűnik a megtámadott ítéletnek a City Cycle mentesség iránti kérelmével kapcsolatos megállapításaiból is, amelyek kizárják, hogy a City Cycle teljesítette az ahhoz szükséges feltételeket, hogy az átrakodás következtében a vizsgálat alatt álló országban a termék helyi származásúnak minősüljön.

76.

Elsősorban az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásokkal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék az általa hozott határozat indokait, a Bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 36. cikkének és 53. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék az őt terhelő indokolási kötelezettségnek eleget tesz, amennyiben az indokolás – ami lehet közvetett is – lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. ( *44 )

77.

Márpedig a jelen indítvány 54. és 55. pontjából következik, hogy még ha a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem is fejtette ki részletesen azon érvelését, amely alapján a vitatott rendeletet a City Cycle‑t érintő részében megsemmisítette, ezen érvelés egyértelműen levezethető az említett ítéletből, ami lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Ennélfogva a megtámadott ítélet – véleményem szerint – nem tekinthető olyannak, amely sérti az indokolási kötelezettséget.

78.

Ami a többi kifogást illeti, először is nem lehet eredményes az a kifogás, amely azon alapul, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem fejti ki, hogy a Tanács által elkövetett hiba egyszerű értékelési hibának vagy pedig nyilvánvaló értékelési hibának minősül‑e. Ugyanis még ha bizonyára kívánatos is lenne, hogy a Törvényszék ítéleteiben megjelölje az alkalmazott bírósági felülvizsgálati szempontot, valamely ítélet pusztán azért, mert a Törvényszék abban kifejezetten nem jelöli meg az általa alkalmazott bírósági felülvizsgálati szempontot, nem tekinthető olyannak, amely sérti az indokolási kötelezettséget. Mivel az intézmények érdemben nem vitatták, hogy téves bírósági felülvizsgálati szempont került alkalmazásra, hanem kifogásaikat az indokolási kötelezettség megsértésére korlátozták, ( *45 ) az a kérdés, hogy a megtámadott ítéletben in concreto alkalmazott szempont téves volt‑e, vagy sem, nem képezi a jelen fellebbezések tárgyát.

79.

Másodszor az arra alapított kifogásnak sem lehet helyt adni, hogy a Törvényszék nem fejtette ki, hogy az eléje terjesztett bizonyítékok – ideértve a rendelkezésre álló adatokat is – miért nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a City Cycle átrakodási tevékenységben vett részt. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a Bíróságnak nem feladata megkövetelni a Törvényszéktől azt, hogy minden egyes választását indokolja, amikor a határozatának alátámasztására egy bizonyítékot elfogad, másikat pedig nem. Ellenkező esetben ez ismét azzal járna, hogy a Bíróság ezen elemekre vonatkozó értékelésével váltja fel a Törvényszék által végzett értékelést, ami nem tartozik a hatáskörébe. ( *46 )

80.

Másodsorban, az ellentmondásos indokolásra alapított kifogást illetően úgy vélem, hogy az a megtámadott ítélet téves olvasatán alapul. A Törvényszék a megtámadott ítélet 97. pontjában ugyanis egyáltalán nem jelentette ki, hogy a Chin Haur által benyújtott bizonyítékok azt jelezték, hogy a Chin Haur összeszerelési gyakorlatok révén kijátszásban vesz részt.

81.

Harmadsorban, a Tanácsnak a tények elferdítésére alapított kifogásait illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül, hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. ( *47 )

82.

Márpedig a Tanács érvelése teljes egészében azon az előfeltevésen alapul, hogy bizonyítást nyert, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése értelmében véve az ország szintjén fennáll az átrakodási tevékenység. Mindazonáltal a jelen indítvány 60–65. pontjából kitűnik, hogy véleményem szerint a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy erről nem volt szó. Ebből következik, hogy téves a Tanácsnak a kifogásban foglalt előfeltevése. Következésképpen a Tanács érvelésével ellentétben a Törvényszék nem ferdítette el a tényeket.

83.

A fentiekből az következik, hogy véleményem szerint mind a Bizottságnak a C‑254/15. P. sz. ügyben felhozott harmadik fellebbezési jogalapját, mind a Tanácsnak a C‑260/15. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalapját el kell utasítani.

84.

E körülmények között úgy vélem, hogy a Maxcom, a Bizottság és a Tanács fellebbezéseit teljes egészükben el kell utasítani.

85.

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

86.

Amennyiben a Bíróság egyetért a három egyesített fellebbezéssel kapcsolatban kifejtett értékelésemmel, akkor a Maxcom, a Bizottság és a Tanács pervesztesek lett. A City Cycle kérelmének megfelelően azt javaslom a Bíróságnak, hogy kötelezze a Maxcomot, a Bizottságot és a Tanácsot a City Cycle részéről az elsőfokú eljárás és a fellebbezés során felmerült költségek viselésére.

87.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon: