I – Bevezetés

II – Jogi háttér

III – A jogvita előzményei

IV – A vitatott határozat

V – A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

VI – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

VII – A fellebbezés elemzése

A – Az első jogalapról

1. A megtámadott ítélet

2. A felek érvelése

3. Elemzés

a) Az első részről

i) Előzetes észrevételek

ii) A meghallgatási tisztviselő általi ellenőrzés terjedelméről

iii) A Törvényszék megállapításainak elemzése

b) A második részről

B – A második jogalapról

1. A megtámadott ítélet

2. A felek érvelése

3. Elemzés

a) Előzetes észrevételek

i) Az engedékenységi nyilatkozatok bizalmas jellegéről

ii) Az engedékenységi nyilatkozatok védelmének a bizottsági határozatok közzétételével kapcsolatos következményeiről

b) Az első részről

c) A második részről

d) A harmadik részről

e) A negyedik részről

C – A harmadik jogalapról

1. A megtámadott ítélet

2. A felek érvelése

3. Elemzés

a) Az első részről

b) A második részről

D – Záró észrevételek

VIII – Végkövetkeztetések

1.

A jelen fellebbezésben az Evonik Degussa GmbH a 2015. január 28‑i Evonik Degussa kontra Bizottság ítélet ( 2 ) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel az Európai Unió Törvényszéke elutasította a fellebbező bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító C(2012) 3534 európai bizottsági határozat ( 3 ) megsemmisítésére irányuló keresetet.

2.

A fellebbezőnek a megtámadott ítélettel szembeni kifogásai többek között a Bíróság ítélkezési gyakorlatában még nem tárgyalt ( 4 ) kérdéskörre vonatkoznak, amely azon védelem terjedelmével foglalkozik, amelyet egy engedékenységi nyilatkozatból származó információk élveznek az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozatok közzététele során. ( 5 )

3.

A[z EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet ( 6 )„Határozatok közzététele” címet viselő 30. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság az általa a 7–10., 23. és 24. cikk értelmében hozott határozatokat közzéteszi.

(2)   A közzététel során megadja a felek nevét és a határozat fő tartalmát, ideértve a kiszabott szankciókat. Tekintetbe veszi a vállalkozások ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy üzleti titkaikat megőrizzék.”

4.

A meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló 2011/695/EU határozat ( 7 )„Üzleti titkok és egyéb bizalmas információk” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a Bizottság olyan információt szándékozik nyilvánosságra hozni, amely bármely vállalkozás vagy személy üzleti titkának vagy egyéb bizalmas információjának minősülhet, a Versenyjogi Főigazgatóság írásban tájékoztatja az utóbbiakat erről a szándékáról és annak indokairól. Meg kell határozni egy olyan határidőt, amelyen belül az érintett vállalkozás vagy személy előterjesztheti az írásbeli észrevételeit.

(2)   Ha az érintett vállalkozás vagy személy ellenzi az információk nyilvánosságra hozatalát, a meghallgatási tisztviselő elé terjesztheti az ügyet. Ha a meghallgatási tisztviselő megállapítása szerint az információk nyilvánosságra hozhatók, mivel nem minősülnek üzleti titoknak vagy egyéb bizalmas információnak, illetve nyomós érdek fűződik a nyilvánosságra hozatalhoz, erről a megállapításról indokolt határozatban értesíteni kell az érintett vállalkozást vagy személyt. A határozat meghatározza azt az időpontot, amelyet követően az információt nyilvánosságra hozzák. Az értesítés és a nyilvánosságra hozatal között legalább egy hétnek kell eltelnie.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés értelemszerűen vonatkozik az információnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel útján történő nyilvánosságra hozatalára is.

[…]”.

5.

A jogvita előzményei, ahogyan azokat a megtámadott ítélet is tartalmazza, a következőkben foglalhatóak össze.

6.

2006. május 3‑án a Bizottsága elfogadta az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló C(2006) 1766 végleges határozatot (COMP/38.620 – „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) (a továbbiakban: PHP‑határozat).

7.

A PHP‑határozatban a Bizottság megállapította többek között, hogy a fellebbező a hidrogén‑peroxid és a perborát ágazatában működő tizenhat másik társasággal együtt az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén az EK 81. cikkbe ütköző jogsértésben vett részt. A fellebbező a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény ( 8 ) (a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) alapján a bírság alól teljes mentességben részesült.

8.

2007‑ben a Bizottság honlapján közzétették a PHP‑határozat első nem bizalmas változatát.

9.

A Bizottság 2011. november 28‑án a fellebbezőnek küldött levelében arról tájékoztatta a fellebbezőt, hogy szándékában áll közzétenni a PHP‑határozat új, részletesebb nem bizalmas változatát, amely a bizalmas információk kivételével átveszi az említett határozat teljes tartalmát. Ez alkalommal a Bizottság felhívta a fellebbezőt, hogy jelölje meg a PHP‑határozatban azokat az információkat, amelyek bizalmas kezelését szándékozik kérni.

10.

A fellebbező, mivel úgy ítélte meg, hogy e részletesebb nem bizalmas változat bizalmas információkat, illetve üzleti titkokat tartalmaz, a 2011. december 23‑i levélben tájékoztatta a Bizottságot, hogy ellenzi a tervezett közzétételt. Ezen ellenzés alátámasztása érdekében a fellebbező konkrétabban azt állította, hogy az említett nem bizalmas változat számos olyan információt tartalmaz, amelyeket a fellebbező az engedékenységi politika keretében közölt a Bizottsággal, továbbá tartalmazza a fellebbező több munkatársának nevét, valamint az üzleti kapcsolataira vonatkozó adatokat. A fellebbező szerint így a tervezett közzététel sérti többek között a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvét, továbbá sérti a Bizottság vizsgálati tevékenységeit.

11.

A Bizottság 2012. március 15‑i levelében arról tájékoztatta a fellebbezőt, hogy helyt ad azon kérelmének, hogy a közzétételre szánt új, nem bizalmas változatból törölje mindazon információkat, amelyek közvetlenül vagy közvetetten lehetővé teszik a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján szolgáltatott információk forrásának, valamint a fellebbező munkatársai neveinek azonosítását. A Bizottság ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy nem indokolt bizalmas kezelést biztosítani azon egyéb információknak, amelyek bizalmas kezelését a fellebbező kérte.

12.

A 2011/695 határozatban biztosított lehetőséggel élve a fellebbező a meghallgatási tisztviselőhöz fordult annak érdekében, hogy e tisztviselő a közzétételre szánt nem bizalmas változatból zárjon ki minden olyan információt, amelyet a fellebbező a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján szolgáltatott.

13.

A meghallgatási tisztviselő a vitatott határozatban a Bizottság nevében elutasította a fellebbező által benyújtott kérelmet.

14.

A meghallgatási tisztviselő mindenekelőtt hangsúlyozta a megbízatásának korlátait, amely megbízatás csak annak eldöntését tette lehetővé számára, hogy valamely információt bizalmasnak kell‑e tekinteni, nem pedig azt, hogy orvosolja a fellebbező jogos elvárásainak állítólagos megsértését.

15.

A meghallgatási tisztviselő továbbá megállapította, hogy a fellebbező egyedül abból az indokból ellenezte a PHP‑határozat új, részletesebb nem bizalmas változatának közzétételét, hogy e változat a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján szolgáltatott információkat tartalmaz, továbbá hogy az ilyen információk harmadik személyek számára való hozzáférhetővé tétele a nemzeti bíróságok előtt indított kártérítési keresetekkel összefüggésben sérelmet okozhatna neki.

16.

Márpedig a meghallgatási tisztviselő szerint a fellebbező nem bizonyította, hogy súlyos kárt okozhat neki ezen információk közzététele. A versenyjogot megsértő vállalkozás ahhoz fűződő érdeke, hogy jogsértő magatartásának részletei ne kerüljenek nyilvánosságra, mindenesetre nem méltó semmilyen különleges védelemre. Ezzel kapcsolatban a meghallgatási tisztviselő emlékeztetett arra, hogy a nemzeti bíróságokhoz benyújtott kártérítési keresetek az Unió versenypolitikájának szerves részét képezik, ezért a fellebbező nem hivatkozhat az ahhoz fűződő jogos érdekre, hogy védelemben részesüljön az ilyen keresetek vele szemben történő megindításával szemben.

17.

A meghallgatási tisztviselő azt is megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a fellebbező azon érvének megválaszolására, amely szerint a vitatott nyilvánosságra hozatal az engedékenységi politika sérelmével járna, mivel e kérdés meghaladja a meghallgatási tisztviselő megbízatásának korlátait.

18.

Végezetül a meghallgatási tisztviselő úgy véli, hogy mivel a megbízatása a bizalmas kezelés iránti kérelmek elbírálására korlátozódik, nem rendelkezik hatáskörrel annak megítélésére, hogy sérül‑e az egyenlő bánásmód elve amiatt, hogy e tervezett közzététel hatásaként a fellebbező kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne a PHP‑határozat azon egyéb címzettjeihez képest, akik nem működtek együtt a Bizottsággal.

19.

A Törvényszék Hivatalához 2012. augusztus 2‑án érkezett keresetlevelével a fellebbező keresetet nyújtott be, melyben kérte a vitatott határozat megsemmisítését.

20.

A keresetben a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését. A Törvényszék elnöke a 2012. november 16‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzésben (T‑341/12 R, EU:T:2012:604) helyt adott e kérelemnek.

21.

Keresete alátámasztására a fellebbező lényegében öt jogalapra hivatkozott. Az első négy a 2011/695 határozat 8. cikkének (első jogalap), az indokolási kötelezettségnek (második jogalap), az EUMSZ 339. cikkben említett szolgálati titoktartási kötelezettségnek (harmadik jogalap), illetve a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elvének (negyedik jogalap) megsértésén alapult. ( 9 )

22.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék teljes egészében elutasította a keresetet, és a fellebbezőt kötelezte a költségek viselésére.

23.

Az Evonik Degussa a fellebbezésében arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a vitatott határozatot, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Bizottság a fellebbezés elutasítását kéri, valamint azt, hogy a fellebbezőt kötelezzék a költségek viselésére.

24.

A fellebbezés keretében a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Bíróság függessze fel a vitatott határozat végrehajtását. A Bíróság elnökhelyettese a 2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzésében (C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142) helyt adott e kérelemnek.

25.

A fellebbező a fellebbezésének alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a meghallgatási tisztviselő megbízatásáról szóló 2011/695 határozat 8. cikke (2) és (3) bekezdésének a megsértésén, a második az EUMSZ 339. cikknek és az 1/2003 rendelet 30. cikkének a vitatott információk állítólagosan bizalmas jellege miatti megsértésén, a harmadik pedig a jogbiztonság és a jogos bizalom elvének megsértésén alapul.

26.

Az első jogalappal a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 2011/695 határozat 8. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor a megtámadott ítélet 31–44. pontjában úgy ítélte meg, hogy a meghallgatási tisztviselő nem rendelkezik hatáskörrel a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapuló kifogások vizsgálatára.

27.

A Törvényszék előtt a fellebbező a 2011/695 határozat 8. cikkének megsértésén alapuló jogalapra hivatkozott, az állítva, hogy a meghallgatási tisztviselő indokolatlanul korlátozta saját vizsgálatának terjedelmét. A Törvényszék a megtámadott ítélet 23–44. pontjában ezt a jogalapot mint megalapozatlant elutasította.

28.

A megtámadott ítélet 26. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy a fellebbező azt kifogásolja, hogy a meghallgatási tisztviselő nem válaszolt a különösen a bizalomvédelem elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó különálló érvekre.

29.

A megtámadott ítélet 33. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy a 2001/462/EK, ESZAK határozat ( 10 ) 9. cikkének harmadik bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint, amely a 2011/695 határozat 8. cikkére is érvényes, a meghallgatási tisztviselő nem csupán azt köteles eldönteni, hogy a határozat közzétételre szánt változata tartalmaz‑e üzleti titkokat vagy hasonló védelemben részesülő egyéb bizalmas információkat, hanem arról is meg kell győződnie, hogy e változat tartalmaz‑e olyan egyéb információkat, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni vagy azért, mert az uniós jogszabályok alapján sajátos védelemben részesülnek, vagy azért, mert olyan információk körébe esnek, amelyek jellegüknél fogva szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartoznak. ( 11 )

30.

A megtámadott ítélet 42. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által hivatkozott jogelvek ebben az ügyben nem minősülnek a nyilvánosságra hozatallal szemben sajátos védelmet biztosító szabályoknak. A Törvényszék szerint, ellentétben különösen a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos szabályokkal, vagy akár a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételekkel, ( 12 ) az ilyen elvek konkrét célja nem az információk vagy dokumentumok bizalmasságának védelmezése. Így mivel az ezen elvekhez kapcsolódó kifogások kívül esnek azon hatáskör keretein, amelyet a 2011/695 határozat 8. cikke ruház a meghallgatási tisztviselőre (a megtámadott ítélet 43. pontja), a meghallgatási tisztviselő helyesen állapította meg a hatáskörének hiányát (a megtámadott ítélet 44. pontja).

31.

Ezt követően a Törvényszék elutasította a fellebbező azon érvét, mely szerint a Bizottság egyetlen szervezeti egysége sem vizsgálta meg a szóban forgó kifogásokat, megállapítva, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság szervezeti egységei – még azelőtt, hogy a fellebbező a meghallgatási tisztviselőhöz fordult volna – 2011. november 28‑i és 2012. március 15‑i levelükben megküldték az e kifogásokkal kapcsolatos, indokolással ellátott állásfoglalásukat a fellebbező részére (a megtámadott ítélet 45–49. pontja).

32.

A Törvényszék ezzel összefüggésben úgy ítélte meg, hogy a fellebbező hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében a vitatott határozatot az elfogadásához vezető összefüggésekre tekintettel kell vizsgálni, következésképpen pedig meg kell állapítani, hogy e határozat hallgatólagosan ugyan, de szükségképpen magában foglalja a Bizottság által a 2011. november 28‑i és 2012. március 15‑i levelekben kifejezésre juttatott állásfoglalásokat, amennyiben ezek az állásfoglalások olyan vetületekre vonatkoznak, amelyek nem tartoznak a meghallgatási tisztviselő megbízatása körébe (a megtámadott ítélet 60. és 132. pontja).

33.

Fellebbezésében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a meghallgatási tisztviselő az a bizottsági szerv, amely az adott vállalkozás által bizalmasnak tekintett információk közzétételének kérdésében a végső döntést meghozza. Ezért a meghallgatási tisztviselőnek hatáskörrel kell rendelkeznie minden olyan indok megvizsgálására, amelyet a közzététellel szemben felhoznak. A fellebbező hangsúlyozza, hogy még ha a meghallgatási tisztviselő csak az információk bizalmas jellegének megvizsgálására rendelkezik is hatáskörrel, akkor is figyelembe kellett volna vennie határozatának meghozatala során valamennyi releváns követelményt, ideértve az uniós jogból eredő alapvető jogokat és általános elveket is, amelyek azon jogos érdekek részét képezik, amelyek kizárhatják a közzétételt.

34.

Így a fellebbező azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 42–44. pontjában szereplő érvelés tévesen alkalmazza a jogot.

35.

A fellebbező szerint a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a meghallgatási tisztviselő nem vizsgálta meg a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvén alapuló kifogásait, minek eredményeként ezen indokkal meg kellett volna semmisítenie a vitatott határozatot. Amikor a Törvényszék a megtámadott ítélet 58–60., valamint 132. és 133. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat „hallgatólagosan ugyan, de szükségképpen” magában foglalja a Bizottságnak a fellebbezővel folytatott korábbi levelezésben kifejezett álláspontját, eltorzította e határozat tartalmát.

36.

A Bizottság lényegében a megtámadott ítélet vonatkozó indokolására hivatkozva vitatja ezeket az érveket.

37.

A fellebbezés első jogalapja lényegében két részre oszlik.

38.

Az első rész a 2011/695 határozat 8. cikkének (2) és (3) bekezdése által a meghallgatási tisztviselőre ruházott hatáskör terjedelmére vonatkozik (a megtámadott ítélet 42–44. pontja). A második rész a vitatott határozat hibás indokolására alapított kifogásnak a Törvényszék általi elutasításáról szól (az említett ítélet 60. és 67. pontja).

39.

Az EUMSZ 339. cikk értelmében az Unió intézményeinek tagjai, valamint az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai nem fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat. Az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatban az 1/2003 rendelet 28. cikke és a 773/2004/EK rendelet ( 13 ) 16. cikke megismétli ezt a kötelezettséget, amelyet ez utóbbi jogi aktus értelmében alkalmazni kell az „üzleti titkokra és más bizalmas információkra”.

40.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata segít e fogalmak körülhatárolásában.

41.

Ebből az ítélkezési gyakorlatból többek között az következik, hogy az üzleti titkok védelméhez való jog az uniós jog egyik általános elve. ( 14 ) Az e jogelv által érintett terület nem korlátozódik a szűk értelemben vett üzleti titkokra, azaz az érzékeny üzleti információkra, ( 15 ) hanem magában foglal más bizalmas információkat is. ( 16 )

42.

Ráadásul egy információ bizalmas jellege éppúgy eredhet az önmagában érzékeny tartalmából – például a kereskedelmi információk esetében –, mint tartalmának és az információ állami szervekkel történő közlése körülményeinek összességéből.

43.

Ez utóbbi elmélet egyrészt azokra az információkra vonatkozik, amelyeket a Bizottsággal közöltek titoktartási kötelezettséget megkövetelő körülmények között, nevezetesen azokra, amelyeket önkéntesen közölt egy olyan személy, aki informátorként vagy panaszosként indokoltan kéri névtelensége megőrzését, ( 17 ) másrészt egyéb, a Bizottságnak a bizalmas kezelés terhe mellett átadott információkra. ( 18 )

44.

A Bizottság az iratbetekintési közleményében figyelembe vette ezt az ítélkezési gyakorlatot, és a korlátozható hozzáférésű információk két kategóriáját különböztette meg: egyrészt az üzleti titkok csoportját, vagyis a valamely vállalkozás üzleti tevékenységére vonatkozó információkat, amelyek felfedése súlyos érdeksérelemhez vezethet ennél a vállalkozásnál, másrészt az egyéb bizalmas információk csoportját, amely „minden olyan, üzleti titkot nem képező információt foglal magában, amely bizalmas jellegűnek tekinthető, amennyiben feltárása jelentős kárt okozna egy személynek vagy vállalkozásnak”. Végül, a bizalmas információk olyan köz‑, illetve magánérdekű védett információkat is jelenthetnek, mint a katonai titkok vagy a személyes adatok. ( 19 )

45.

A Törvényszék a maga részéről a „szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információk” fogalmát három feltétel meghatározásával értelmezte. Véleménye szerint e minősítéshez szükséges, hogy egyrészt ezen információkat csak a személyek szűk köre ismerje, másrészt a nyilvánosságra hozataluk alkalmas legyen arra, hogy súlyos kárt okozzon az információt nyújtónak vagy harmadik személyeknek, végül harmadrészt azok az érdekek, amelyek az információ nyilvánosságra hozatala révén sérülhetnek, objektíve védelemre méltók legyenek. ( 20 ) A Bíróságnak mindezidáig nem nyílt alkalma dönteni ezekről a feltételekről. ( 21 )

46.

A Bizottságon belül a meghallgatási tisztviselő szerepe, amely létrehozása óta komoly fejlődésen ment keresztül, a versenyjogi eljárásokban az eljárási jogok tiszteletben tartásának ellenőrzése. Ezt a feladatot a Versenypolitikai Főigazgatóság szervezeti egységeitől független személyre kellett bízni. ( 22 )

47.

A meghallgatási tisztviselő hatáskörét a 2011/695 határozat határozza meg.

48.

E határozat 7. és 8. cikke bizonyos, a bizalmas kezelés iránti kérelmekkel kapcsolatos hatásköröket ruház a meghallgatási tisztviselőre. A meghallgatási tisztviselő határoz az ilyen, egyrészt az aktába való betekintéssel, másrészt az információk Bizottság általi nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kérelmekről.

49.

Ebben a második esetben a 2011/695 határozat 8. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság előzetesen értesíteni köteles az érdekeltet, és amennyiben olyan információról van szó, amely üzleti titkot vagy más bizalmas információt képezhet, ez utóbbi személy a meghallgatási tisztviselő előtt tiltakozhat az információk nyilvánosságra hozatala ellen. Amennyiben a meghallgatási tisztviselő úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó információ nyilvánosságra hozható, akár azért, mert nem minősül üzleti titoknak vagy egyéb bizalmas információnak, akár azért, mert nyomós érdek indokolja a nyilvánosságra hozatalát, indokolással ellátott határozatot hoz, amelyben rögzíti a nyilvánosságra hozatal határidejét, amely egy hétnél nem lehet rövidebb.

50.

A 2011/695 határozat 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezeket a rendelkezéseket értelemszerűen a Bizottság határozatainak közzétételére is alkalmazni kell.

51.

A jelen ügyben a fellebbező azt állítja, hogy a 2011/695 határozat 8. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a meghallgatási tisztviselő hatáskörébe tartozik valamennyi közzététel elleni kifogás elbírálása, ideértve az általános jogelveken alapuló kifogásokat is.

52.

Megjegyzem, hogy amennyiben a fellebbező ezen állítása úgy értendő, hogy a meghallgatási tisztviselő hatásköre kiterjed az információ bizalmas jellegén alapulókon túl más kifogásokra is, ezt nem támasztja alá sem a 2011/695 határozat 8. cikkének szövege, sem annak rendszere.

53.

A 2011/695 határozat 8. cikke (1) és a (2) bekezdésének szövege világosan meghatározza, hogy e rendelkezések abban az esetben alkalmazhatók, amikor a nyilvánosság elé szánt információk „bármely vállalkozás vagy személy üzleti titkának vagy egyéb bizalmas információjának minősülhetnek”.

54.

A rendelkezések rendszerével kapcsolatban megjegyzem, hogy ezek a rendelkezések a meghallgatási tisztviselő nagyobb léptékű feladatkörébe illeszkednek, amelynek célja a felek és más érdekeltek eljárási jogainak védelme a versenyjogi eljárásokban. A meghallgatási tisztviselő függetlensége révén megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy adott esetben az egymással szemben álló érdekek mérlegelésével döntsön az érdekelt és a Bizottság szervezeti egységei között egy információ bizalmas jellegének kérdésében fennálló nézetkülönbség esetén.

55.

Márpedig véleményem szerint ezek a megfontolások kizárólag a bizalmas kezelés iránti kérelmek elbírálására érvényesek.

56.

Ugyanis, még ha más, például a szerzői jog vagy a képmáshoz fűződő jog sérelmén alapuló kifogások is elképzelhetőek egy határozat közzétételével szemben, ezek akkor sem kapcsolódhatnak a versenyjogi eljáráshoz, így vizsgálatuk nem tartozik a meghallgatási tisztviselő feladatkörébe.

57.

Ugyanez a helyzet a jelen ügyben, a fellebbező által a bizalmas kezelés iránti kérelmétől függetlenül, az általános jogelvek alapján felhozott kifogások esetében.

58.

Amint az a megtámadott ítélet 26. pontjából kiderül, az első fokon benyújtott keresetlevelének első jogalapja keretében a fellebbező azt kifogásolta, hogy a meghallgatási tisztviselő nem válaszolt három különálló érvre, először is az 1/2003 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott célhoz kötöttségi elv megsértésére (ez az érv a fellebbezésben már nem szerepel), másodszor a fellebbező jogos bizalmának megsértésére, mivel bízott abban, hogy a vitatott információkat nem fogják közzétenni, harmadszor pedig az egyenlő bánásmód elvének abból eredő megsértésére, hogy e közzététel hatásaként a fellebbező a PHP‑határozat egyéb címzettjeihez képest kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne.

59.

Emellett a fellebbező által a fellebbezésében előadott érvelésből kiderül, hogy ezeket a kifogásokat az engedékenységi nyilatkozatokból származó információk bizalmas kezelése iránti kérelemtől függetlenül terjesztette elő.

60.

Márpedig, mivel a bizalmas kezelés iránti kérelemtől független kifogásokról van szó, a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában véleményem szerint helyesen állapította meg, hogy a meghallgatási tisztviselő nem rendelkezik hatáskörrel ezen kifogások megválaszolására.

61.

Pontosítani kívánom, hogy a fellebbező által a meghallgatási tisztviselő előtt felhozott azon érv, mely a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvén alapul, két eltérő módon is értelmezhető.

62.

Egyfelől úgy érthető, hogy az engedékenységi nyilatkozatban található információk bizalmas jellegének megállapítására törekszik, tekintettel a kérelmező azon jogos elvárására, hogy a polgári perekben ne kerüljön a szintén jogsértő, nem együttműködő felekhez képest kedvezőtlenebb helyzetbe. Így a fellebbező a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvére csak közvetve, a vitatott információk bizalmas jellegén alapuló érvének alátámasztására hivatkozott. Márpedig kétségtelen, hogy a meghallgatási tisztviselő a vitatott határozatában megvizsgálta és elutasította ezt az érvet.

63.

Másfelől a fellebbező ugyanezen érvét úgy is lehet érteni, hogy az a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elve megsértésének megállapítására irányul, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a vitatott információk bizalmasnak tekintendők‑e. Egy ilyen különálló érv a közigazgatási aktusok visszavonásához vagy a Bizottság korábbi gyakorlatának megváltoztatásához kapcsolódó követelmények megsértésén alapulhat. ( 23 ) Márpedig véleményem szerint ezek az érvek, tekintve, hogy nem hivatkoznak valamely információ bizalmas jellegére, nem tartoznak a meghallgatási tisztviselő hatáskörébe.

64.

Egyébiránt nem meggyőző a fellebbező azon érve, mely szerint a meghallgatási tisztviselő által gyakorolt hatáskör korlátozásának elfogadása sérti a fellebbező bírói jogvédelemhez való jogát.

65.

Emlékeztetek arra, hogy a meghallgatási tisztviselő közbenjárásával lefolytatott eljárás felfüggeszti az információ nyilvánosságra hozatalát, és így az AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítéletnek ( 24 ) megfelelően lehetővé teszi, hogy az érdekelt megsemmisítés iránti keresetet és ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtson be a Törvényszékhez.

66.

A nyilvánosságra hozatalt megelőző ilyen előzetes bírói felülvizsgálat követelményét indokolja ugyanakkor az a tény, hogy a bizalmas információk nyilvánosságra hozatala súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az érdekelt számára. Azonban ezt az indokolást csak akkor lehet alkalmazni, ha az érdekelt az információ bizalmas jellegére hivatkozik, és nem terjeszthető ki más, a közzététellel szemben felhozott kifogásra.

67.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a Törvényszék helyesen döntött úgy a megtámadott ítélet 44. pontjában, hogy a meghallgatási tisztviselőnek a 2011/695 határozat 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott hatásköre nem terjed ki a fellebbező által a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvére alapozott kifogásokra.

68.

Végül megjegyzem, hogy azon indokok közül, amelyek a Törvényszéket e következtetésre vezették, az egyik kétértelmű.

69.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 42. és 43. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód fellebbező által hivatkozott elvei nem tartoznak a meghallgatási tisztviselő hatáskörébe, mivel, ellentétben a személyes adatok kezelésével kapcsolatos szabályokkal vagy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokkal, ezen elvek nem minősülnek az információk „nyilvánosságra hozatalával szemben sajátos védelmet biztosító szabályoknak”, és „konkrét célj[uk] nem az információk vagy dokumentumok bizalmasságának védelmezése”.

70.

A Törvényszék nem pontosította, hogy mit is ért a nyilvánosságra hozatallal szemben sajátos védelmet biztosító szabályok kifejezés alatt. ( 25 ) Ha a megtámadott ítélet ezen indokolását úgy kell értelmezni, hogy a bizalomvédelem elve semmilyen esetben sem alapozhatja meg egy információ bizalmas jellegének megállapítását, ez az indok véleményem szerint téves jogalkalmazás eredménye.

71.

Valóban, amint azt a Bizottság megjegyzi, a bizalmas kezelés iránti kérelmet az érdekeltnek megfelelően alá kell támasztania, azonban, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából ( 26 ) kiderül, egy ilyen kérelmet arra az érvre lehet alapozni, hogy a szóban forgó információkat azzal a jogos elvárással adták át, hogy a Bizottság tiszteletben tartja majd ezek bizalmas jellegét. Véleményem szerint egy magánszemély jogos bizalmának tiszteletben tartásához kapcsolódó követelmények főszabály szerint külön szabály meglététől függetlenül is indokolhatják a bizalmas kezelést.

72.

Ugyanakkor, még ha a megtámadott ítélet 42. és 43. pontját így kell is értelmezni, egy ilyen tévedés nem eredményezheti a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel rendelkező része más jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul. ( 27 ) Ezen indokokkal ugyanis a Törvényszék csak azt állapította meg, hogy a meghallgatási tisztviselő helyesen állapította meg a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvére alapított „különálló” érvek megválaszolására való hatáskörének hiányát (a megtámadott ítélet 26. és 44. pontja).

73.

Márpedig ez a megállapítás jogilag megalapozott. Mivel ugyanis a fellebbező a bizalmas kezelés iránti kérelmétől függetlenül hivatkozott ezekre az érvekre, megítélésük nem tartozik a meghallgatási tisztviselő hatáskörébe. Következésképpen úgy vélem, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 44. pontjában tett megállapítást mindenképpen helyben kell hagyni.

74.

Ezért javaslom az első jogalap első részének elutasítását.

75.

Az első jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította az indokolási kötelezettség megsértésére alapozott kifogását.

76.

Szerinte a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság szervezeti egységei által a 2011. november 28‑i és 2012. március 15‑i levelekben megküldött állásfoglalások a vitatott határozat indokolásának részét képezik (a megtámadott ítélet 60. és 132. pontja).

77.

Megjegyzem, hogy önmagában nem kifogásolható a Törvényszék által a megtámadott ítélet 60. és 132. pontjában tett megállapítás, mely szerint a vitatott határozat indokolását a fellebbezővel folytatott előzetes levelezésre tekintettel kell vizsgálni.

78.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a határozat indokolásának megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire figyelemmel is meg kell vizsgálni, ha e körülmények az érintett előtt ismertek, és ez lehetővé teszi számára a vele szemben meghozott intézkedés jelentőségének megértését. ( 28 )

79.

Emellett, amennyiben egy uniós intézmény határozata egyértelműen és egyszerűen megerősíti a korábban, akár egy másik szervezeti egység által közölt állásfoglalást, ezen állásfoglalás tartalmát e határozat indokolása szempontjából releváns körülménynek lehet tekinteni. ( 29 ) Ez a megközelítés érvényes abban az esetben is, ha a kérelemmel két független közigazgatási hatóság is foglalkozott. ( 30 )

80.

Véleményem szerint nem összeegyeztethetetlen e megfontolás jelen ügyben való alkalmazása azzal a ténnyel, hogy a meghallgatási tisztviselő a Bizottságon belül függetlenséget élvez. ( 31 )

81.

Amikor a Bizottságon belül két szervezeti egység ugyanarra az álláspontra jut egy dokumentum nyilvánosságra hozatala és bizalmas jellegének terjedelmére vonatkozóan, mindkét indokolás része a jogerős határozat jogszerűségének vizsgálata szempontjából releváns körülményeknek.

82.

Ennélfogva a jelen ügyben a Törvényszék a vitatott határozat indokolásának vizsgálata során figyelembe vehette a Versenypolitikai Főigazgatóság szervei által a fellebbezővel folytatott előzetes levelezésben kifejtett állásfoglalást.

83.

E tekintetben megjegyzem, hogy – amint az a megtámadott ítélet 65. pontjából kiderül – a vitatott határozat megjelöli a fellebbező által megfogalmazott bizalmas kezelés iránti kérelem elutasításának indokait. A meghallgatási tisztviselő ugyanis, miközben emlékeztetett hatáskörének korlátaira, választ adott a fellebbező azon kifogásaira, amelyek az engedékenységi nyilatkozatában található információk bizalmas jellegére épültek, és megállapította, hogy az ilyen információk nem minősíthetők bizalmas jellegűnek vagy a szolgálati titok körébe tartozónak csupán azért, mert a Bizottsággal való együttműködés keretében kerültek átadásra (a vitatott határozat 12., 14. és 18–21. pontja).

84.

A meghallgatási tisztviselő, miután teljes egészében elutasította a fellebbező bizalmas kezelés iránti kérelmét, helybenhagyta a Bizottság 2011. november 28‑i és 2012. március 15‑i leveleiben szereplő, a megtámadott ítélet 47. és 48. pontjában ismertetett állásfoglalását. Ez az állásfoglalás tehát releváns a vitatott határozat indokainak értékelése szempontjából.

85.

Emellett, mivel olyan állásfoglalásról van szó, amelyet a fellebbező a meghallgatási tisztviselő megkeresése előtt megismert, a fellebbező nem állíthatja jogszerűen, hogy ezen állásfoglalás figyelembevételével a Törvényszék megsértette a meghallgatáshoz való jogát, tekintve, hogy nem vitathatta az e levelekben előadott érveket.

86.

Ezen észrevételek összességére tekintettel javaslom a második rész és ennek következtében az egész első jogalap teljes elutasítását.

87.

Ezzel a jogalappal, amely a megtámadott ítélet 76–127. pontjára vonatkozik, a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék, amikor elutasította azon érvét, amely szerint az engedékenységi nyilatkozatában szereplő információkat bizalmasnak kell minősíteni, megsértette az EUMSZ 339. cikket, az 1/2003 rendelet 30. cikkét, valamint a fellebbező magánéletének védelméhez való jogát.

88.

A megtámadott ítélet 76–127. pontjában a Törvényszék megvizsgálta és elutasította az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik, lényegében három részből álló jogalapját, amelynek részei a következőkön alapulnak: az első a fellebbező üzleti titkainak megsértésén, a második az engedékenységi politika keretében közölt információk bizalmasságának megsértésén, a harmadik pedig a magánélet védelméhez való jog megsértésén (a megtámadott ítélet 76. pontja).

89.

Az első részre vonatkozóan a Törvényszék megállapította, hogy még ha feltételezhető is, hogy egyes érintett kereskedelmi információk üzleti titoknak minősülhetnek, akkor is mindenképpen régieknek tekintendők, mivel 5 éve vagy még régebben keletkeztek, és a fellebbező nem tudja bizonyítani, hogy koruk ellenére ezek az információk még mindig lényegi elemét képezik saját piaci helyzetének (a megtámadott ítélet 84–86. pontja).

90.

A második részt illetően a Törvényszék megvizsgálta, hogy – amint azt a fellebbező állítja – az információkat a szolgálati titok címén védelemben kell‑e részesíteni azon az alapon, hogy azokat egy vállalkozás önként közölte a Bizottsággal annak érdekében, hogy az engedékenységi politika előnyeiben részesüljön (a megtámadott ítélet 88. pontja).

91.

A Törvényszék elutasította azt az elméletet, mely szerint a jelen ügyben a nyilvánosságra hozatallal szembeni védelemnek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében meghatározott terjedelme az irányadó. Ha e rendelet 4. cikkének figyelembevételével meg kellene tiltani a Bizottságnak a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivétellel védett bármilyen információ közzétételét, ennek az lenne a hatása, hogy még a határozatának lényeges tartalmára vonatkozó közzététel lehetőségétől is megfosztaná a Bizottságot, mivel egy ilyen kivétel a Bíróság által a Bizottság kontra EnBW ( 32 ) ítéletben felállított vélelemnek megfelelően a vizsgálat iratanyagának összes elemét védi (a megtámadott ítélet 91. és 92. pontja)

92.

A versenyjog megsértésére vonatkozó információknak az említett jogsértést szankcionáló bizottsági határozat közzététele útján történő nyilvánosságra hozatala főszabály szerint nem keverhető össze a harmadik személyeknek a Bizottság vizsgálati iratanyagában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférésével. Az ilyen információk közzététele nem járna azzal az eredménnyel, hogy harmadik személyeknek kiadnák az engedékenység iránti kérelmeket (a megtámadott ítélet 93. pontja).

93.

A Törvényszék ezt követően a „szolgálati titok” fogalmával kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatában ( 33 ) megállapított három feltételt vizsgálta meg.

94.

A Törvényszék megítélése szerint az első két feltétel teljesült, mivel a szóban forgó információkat csak a személyek szűk köre ismerheti meg, és azok nyilvánosságra hozatala alkalmas lehet arra, hogy súlyos kárt okozzon a fellebbezőnek. A Törvényszék megállapította, hogy a vitatott információk lényegében a jogsértés alkotóelemeinek leírásából állnak. A PHP‑határozat közzétenni tervezett bizonyos szövegrészei valóban érzékelhetően részletesebben megvilágítják a fellebbező jogsértő magatartását, ami így lehetővé teheti a károsult harmadik személyeknek, hogy könnyebben bizonyítsák a fellebbező polgári jogi felelősségének feltételeit és terjedelmét (a megtámadott ítélet 96–105. pontja).

95.

Ezzel szemben a harmadik feltétellel kapcsolatban a Törvényszék úgy határozott, hogy a fellebbező azon érdekei, amelyek a nyilvánosságra hozatal révén sérülhetnek, objektíve nem méltóak védelemre, és emiatt a vitatott információk nem tartoznak a szolgálati titok körébe. A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó feltétel az átláthatósághoz fűződő közérdek és a nyilvánosságra hozatallal szembenálló jogos érdekek mérlegelését igényli. Márpedig a jogsértésre vonatkozó információk közzétételének megakadályozása céljából a fellebbező jogosan nem hivatkozhat sem a jóhírneve védelméhez fűződő érdekre, sem azon érdekére, hogy megvédje magát egy kártérítés fizetésére kötelező határozattal szemben, sem pedig az engedékenységi politika hatékonyságához fűződő közérdekre (a megtámadott ítélet 106–122. pontja).

96.

Végül a harmadik részről a Törvényszék úgy határozott, hogy jóllehet egy, az uniós kartelljog megsértésére vonatkozó vizsgálat lefolytatása során gyűjtött információkat főszabály szerint egy magánszemély magántevékenységébe tartozóknak kell tekinteni, ez utóbbi nem hivatkozhat ezen információk védelméhez való jogára a jóhírnevén esett olyan sérelem kifogásolása érdekében, amely a saját magatartásából előrelátható módon következik (a megtámadott ítélet 124–126. pontja).

97.

A fellebbező által az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapjának alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem megsértésére vonatkozó érvekre válaszolva a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezen érvek keverednek a negyedik jogalap alátámasztása érdekében kifejtett érveléssel, ezért ez utóbbi keretében kell megvizsgálni ezeket (a megtámadott ítélet 77. pontja). A Törvényszék ezeket az érveket a megtámadott ítélet 134–158. pontjában vizsgálta meg.

98.

A jelen jogalap négy részre osztható.

99.

Az első részben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott információk elvesztették bizalmas jellegüket pusztán azért, mert öt évnél régebben keletkeztek (a megtámadott ítélet 84–86. pontja).

100.

A második részben a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy az engedékenységi nyilatkozatokból származó információkat bizalmasnak kell minősíteni.

101.

A fellebbező szerint a Törvényszék tévedett, amikor megtagadta azt, hogy a jelen ügyben ugyanazokat a feltételeket alkalmazza, mint amelyeket az 1049/2001 rendelet 4. cikke a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan előír (a megtámadott ítélet 92. és 93. pontja). Mesterséges az a különbségtétel, amelyet a Törvényszék alkalmazott a dokumentumokhoz való hozzáférés és az ezekben található információk közzététele között.

102.

A fellebbező rámutat arra, hogy az engedékenységi nyilatkozatokat kizárólag a Bizottság eljárásának érdekében tette, bízva abban, hogy a Bizottság betartja majd a 2002. évi engedékenységi közlemény 32. pontjában, és a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény) ( 34 ) 40. pontjában adott ígéreteit.

103.

A fellebbező szerint a megtámadott ítélet 93., 117., 138., 140–150., 155. és 161. pontjában szereplő indokok tehát tévesek, mivel azon a megállapításon alapulnak, hogy az engedékenységi nyilatkozatok tartalmának a PHP‑határozat nyilvános változatának közzététele útján történő nyilvánosságra hozatala nem azonos maguknak az engedékenységi nyilatkozatoknak a részleges nyilvánosságra hozatalával. A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság szabadon közzé tehet bármilyen, az engedékenységi nyilatkozatból származó információt, akár közvetlen vagy közvetett idézet formájában is.

104.

Másodlagosan, a harmadik részben a fellebbező azt állítja, hogy a vitatott információkat a Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítéletben ( 35 ) meghatározott kritériumok alapján mindenképpen bizalmasnak kell tekinteni. Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 107–111. pontjában megállapítottakkal ellentétben, a fellebbező érdekei objektíve védelemre méltóak.

105.

A negyedik részben a fellebbező a megtámadott ítélet 121–126. pontját kifogásolja, amely pontok a magánélet védelméhez való jogának állítólagos megsértésére vonatkoznak. A fellebbező állítása szerint a Törvényszék megállapításával ellentétben az engedékenységi nyilatkozatai tartalmának nyilvánosságra hozatalát nem lehet a kartellben való részvételének előre látható következményeként értékelni.

106.

A Bizottság lényegében a megtámadott ítélet vonatkozó indokolására hivatkozva vitatja ezeket az érveket.

107.

A jelen jogalap keretében a fellebbező legfőbb érve az engedékenységi nyilatkozatokból származó információk állítólagosan bizalmas jellegére és e nyilatkozatoknak a bizottsági határozatok közzététele során történő nyilvánosságra hozatalával szembeni védelmére vonatkozik.

108.

Megjegyzem, hogy a vállalkozás által az engedékenységben való részesülés érdekében tett nyilatkozatok különböznek a bizottsági vizsgálat során összegyűjtött összes többi dokumentumtól, mivel a jogsértő cselekmények olyan részletes leírását tartalmazzák, amelyet az elkövetésében közvetlenül részt vevő önkéntesen szolgáltatott. ( 36 ) Így tehát, eltérően a Bizottság iratanyagának többi elemétől, olyan, önként közölt értékelési dokumentumról van szó, amely kifejezetten az engedékenységi politika keretében jön létre, és amelyben a szerzője elismeri a jogsértést, és ezáltal lemond az önvádra kötelezés tilalmához való jogáról.

109.

E dokumentum jellege a nyilvánosságra hozatalával szembeni fenntartásokat indokol.

110.

A 2002. és a 2006. évi engedékenységi közleménynek megfelelően az engedékenységi nyilatkozatoknak, valamint az engedékenységi politikával összefüggő egyéb dokumentumoknak a nyilvánosságra hozatala főszabály szerint még a bizottsági határozat elfogadása után is kizárt, tekintettel az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében említett, a kereskedelmi érdekek védelmére, valamint a helyszíni vizsgálatok és vizsgálati tevékenységek céljainak védelmére vonatkozó kivételekre. ( 37 ) Ezekre a nyilatkozatokra nem terjedhet ki az iratoknak a polgári eljárások keretében történő ismertetése. Ezzel szemben az engedékenységi nyilatkozatok védelme az iratbetekintés keretében nem zárja ki e nyilatkozatoknak a védekezéshez való jogával élő többi fél számára történő hozzáférhetővé tételét. ( 38 ) Az európai versenyhálózatra vonatkozó dokumentumok korlátozásokat írnak elő a nyilatkozatok versenyhatóságok közötti átadására vonatkozóan. ( 39 )

111.

A Bizottság gyakorlata, amint az e dokumentumokból kiderül, különbséget tesz az engedékenységi nyilatkozatok és az engedékenységet kérelmező által benyújtott, korábban meglévő iratok között. Az engedékenységi nyilatkozatok főszabály szerint abszolút védelmet élveznek a nyilvánosságra hozatallal és a nemzeti bíróságok részére történő átadással szemben.

112.

A Bizottság e gyakorlatot védte állandó jelleggel a Bíróság előtt, ( 40 ) és amicus curiae minőségben a nemzeti bíróságok előtt is. ( 41 )

113.

A Pfleiderer‑ítéletben ( 42 ) a Bíróság elfogadta az engedékenységi politikával kapcsolatos dokumentumok polgári perekben való nyilvánosságra hozatalának lehetőségét. A nemzeti bíróságoknak az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem vizsgálatakor minden esetben külön mérlegelniük kell azokat az érdekeket, amelyek az információk közlését indokolják, és az engedékenységet kérelmező által önként szolgáltatott információk védelmét. Ennek megfelelően biztosítani kell a kartell által megkárosított harmadik személyek kártérítési keresetek megindításához való joga ( 43 ) és a közigazgatási hatóságok által megindított, felelősségre vonás iránti eljárások hatékonyságának védelme közötti egyensúlyt. A Bíróság ugyanakkor nem rendelkezett az engedékenységi nyilatkozatok sajátos jellegéről. ( 44 )

114.

A Bizottság kontra EnBW ítéletben ( 45 ) a Bíróság általános vélelmet állított fel, mely szerint az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás iratanyagában szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – sérti az ezen eljárásokban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, valamint az ilyen eljárásokkal kapcsolatos vizsgálati tevékenység céljainak védelmét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdése értelmében.

115.

Meg kell vizsgálni, hogy az engedékenységi nyilatkozatok számára biztosított védelem indokol‑e bizonyos, az e nyilatkozatokból származó információknak a jogsértést megállapító bizottsági határozatok indokolásában történő felhasználására vonatkozó korlátozásokat.

116.

E tekintetben megjegyzem, hogy a hozzáférhetővé tétellel szembeni védelem az érzékeny információkra vonatkozik, függetlenül az információ hordozójától. Ebből következik, hogy mivel az engedékenységi nyilatkozatok védelemben részesülnek, ez a védelem – főszabály szerint – kiterjed más dokumentumokba történő átvételükre is.

117.

Úgy tűnik, ezt a megállapítást a Bizottság is elfogadta. A 2011 novemberében, egy egyesült királysági bíróság előtt amicus curiae minőségben történő beavatkozásakor ( 46 ) a Bizottság azt állapította meg, hogy az engedékenységi nyilatkozat hozzáférhetővé tételéhez kapcsolódó fenntartásokat a saját határozatai bizalmas változatainak polgári jogvitában való hozzáférhetővé tétele esetén is alkalmazni kell, mivel az ilyen határozat engedékenységi nyilatkozatokból idéz.

118.

Az, hogy az engedékenységi nyilatkozatokban szereplő információkat védeni kell, még más dokumentumokba történő átvételük során is, azt is jelenti, hogy a Bizottságnak mértékletesen kell felhasználnia ezeket határozatainak nyilvános változatában.

119.

Ugyanakkor megjegyzem, hogy az engedékenységi nyilatkozatok védelmét a kartellek felderítésének egyik legfontosabb eszközeként szolgáló engedékenységi politika vonzerejének biztosításához fűződő közérdek indokolja. ( 47 ) Márpedig a fellebbező erre a közérdekre nem hivatkozhat a Bizottsággal szemben.

120.

Felmerül a kérdés, hogy a szóban forgó védelem az engedékenységet kérelmező sajátos érdekét is védi‑e. ( 48 )

121.

Véleményem szerint egy ilyen érdek fennállása az engedékenységi politika működéséből vezethető le.

122.

Amikor ugyanis egy hatóság engedékenységi politikát vezet be, olyan jogi keretet hoz létre, amely arra ösztönzi a vállalkozást, hogy önként jelentse a jogsértésben való részvételét, és így lemondjon az önvádra kötelezés tilalmához való jogáról. Ezáltal a kérelmező és a Bizottság között olyan bizalmi viszony jön létre, amely hasonlít az ez utóbbi és a versenyjogi eljárásokban szereplő informátor, illetve panaszos között fennálló bizalmi viszonyhoz. ( 49 ) Annak a vállalkozásnak, amely úgy dönt, hogy lemond az önvádra kötelezés tilalmához való jogáról, döntését az ügyre vonatkozó valamennyi információ birtokában kell meghoznia. Így elvárhatja, hogy a Bizottság az ilyen sajátos körülmények között közölt információk felhasználásakor figyelembe vegye e vállalkozás érdekeit.

123.

Ugyanakkor, még ha el is fogadjuk, hogy mindebből levezethető a bizalmas kezelésbe vetett jogos bizalom, e bizalom kizárólag az együttműködés keretében megszerzett információknak az eredetük nyomon követésére alkalmas módon történő hozzáférhetővé tételére vonatkozhat, nem pedig maguknak az információknak a védelmére.

124.

E megfontolásnak az az alapja, hogy a szóban forgó információk védelme nem az önmagában érzékeny tartalmukból, hanem a tartalmuk és a Bizottsággal történő közlésük körülményeinek összességéből ered. ( 50 )

125.

Ennélfogva, véleményem szerint, noha a Bizottságnak mértékletesen kell felhasználnia ezeket az információkat határozatainak közzététele során, a nyilvánosságra hozatalnak az engedékenységet kérelmező jogos érdekein alapuló korlátozásai csak azokra az információkra vonatkoznak, amelyek lehetővé teszik az engedékenységi nyilatkozattal való kapcsolatuk azonosítását. Kizárólag ezen információk hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné az olvasó számára az engedékenységi nyilatkozat szövegrészei tartalmának pontos rekonstruálását, ami ezen nyilatkozatok részleges hozzáférhetővé tételének felelne meg.

126.

Úgy vélem, hogy ezzel ellentétben a Bizottságnak mérlegelési jogkörrel kell rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy hogyan használja fel az engedékenységi nyilatkozatokból származó egyéb elemeket határozatainak nyilvános változataiban.

127.

Egyfelől a Bizottságnak tág mozgástérrel kell rendelkeznie, amikor a határozatában és annak nyilvános változatában leírja a kartell működését. Számos vizsgálatban az engedékenységi nyilatkozatok jelentik a bizonyítékok legfőbb forrását, legalábbis a jogsértés egyes szakaszai tekintetében, amennyiben azokat más független bizonyítékok megerősítik. Amennyiben a határozatból valamennyi, e nyilatkozatokból származó információt ki kellene hagyni, e határozat a jogsértésre vonatkozó információs forrásként használhatatlanná válhatna. Márpedig azt szem előtt kell tartani, hogy – tekintettel arra, hogy a Bizottság iratanyagát a Bizottság kontra EnBW ítéletben ( 51 ) felállított általános vélelem védi – a bizottsági határozat nem bizalmas változata a kartell által állítólagosan megkárosított harmadik személyek számára fontos információs forrás. ( 52 ) Így ez a harmadik személyek polgári eljárás kezdeményezésére irányuló jogának indokolatlan korlátozásához vezethetne.

128.

Másfelől, amikor az engedékenységet kérelmező úgy határoz, hogy jelenti a kartellt, tisztában kell lennie azzal, hogy az általa az együttműködés keretében átadott információk fontos információs források lesznek, és azokat a Bizottság széles körben felhasználja majd a tényállás megállapítása és – többek között határozata nem bizalmas változatában történő – leírása során. Így el kell fogadnia, hogy a Bizottság hivatkozni fog a részére átadott információkra – a közvetlenül a nyilatkozataiból vett idézetek és a forrásként történő azonosításukra alkalmas egyéb információk kivételével – a határozatában, ideértve a közzétett változatot is.

129.

Megjegyzem, hogy a kérelmező, amikor úgy dönt, hogy együttműködik a Bizottsággal, tisztában lehet azzal, hogy együttműködésének bizalmas jellegét nem illeti meg korlátlan védelem. Az engedékenységet kérelmező személyét a bizottsági határozat elfogadásának időpontjától megismeri a nyilvánosság. Ráadásul, még ha elvárható lenne is, hogy a Bizottság ésszerű intézkedéseket tegyen az együttműködés keretében kapott bizonyítékok forrásának eltitkolására, elkerülhetetlen, hogy a határozat olvasója, aki tisztában van az engedékenységet kérelmező vagy kérelmezők személyazonosságával, találgatásokba bocsátkozzon arról, hogy melyik információ származik az együttműködésükből.

130.

A fellebbező az első részben a megtámadott ítélet 84–86. pontjában az ötéves vélelem alkalmazását kifogásolja, amely a kereskedelmi információk elavulásán alapul.

131.

A Bizottság gyakorlata ( 53 ) és a Törvényszéknek az engedékenységi kérelmekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata ( 54 ) szerint azokat a kereskedelmi információkat, amelyek öt éve vagy még régebben keletkeztek, főszabály szerint nem bizalmas információkként kell kezelni, hacsak az érintett vállalkozás kivételesen nem bizonyítja, hogy ezek az információk még mindig lényegi elemét képezik saját piaci helyzetének.

132.

Ez a gyakorlat azon az általános megfontoláson alapul, hogy a kereskedelemi információk az idő múlásával elveszítik érzékeny jellegüket. Ez a megfontolás véleményem szerint igazolja a tapasztalati alapon megállapított határozott időtartamhoz kapcsolódó, az érintett vállalkozás által ellenbizonyítással megdönthető vélelem alkalmazását.

133.

Megjegyzem, hogy ez a vélelem nem zárja ki, hogy az egyes kereskedelmi információk ezen ötéves időszakon túl is megőrizzék bizalmas jellegüket. Így e vélelmet összhangban kell alkalmazni azon megfontolással, mely szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés alóli kivételeket egy harmincéves időszakban, szükség esetén azon túl is lehet alkalmazni. ( 55 )

134.

Hangsúlyozom, hogy mindezek a megfontolások az érzékeny kereskedelemi információkra vonatkoznak, azokra az információkra, amelyek más okból bizalmas jellegűek, nem alkalmazhatók.

135.

A jelen esetben a fellebbező a megtámadott ítélet 84–86. pontját azon indokkal kifogásolja, hogy az engedékenységi nyilatkozatokból származó információk kizárólag az idő múlásából adódóan nem veszítik el bizalmas jellegüket. Véleménye szerint az ilyen információk védelme nem korlátozható mereven meghatározott hosszúságú időtartamra.

136.

Véleményem szerint ez a kifogás a megtámadott ítélet téves olvasatának eredménye.

137.

A megtámadott ítélet 84–86. pontjában a Törvényszék elutasította a fellebbező azon érvét, hogy a tervezett közzététel az üzleti kapcsolataira és árpolitikájára vonatkozó, bizalmas kereskedelmi információkat is tartalmaz (az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapjának első része).

138.

Ezen érv elutasítása nem érinti a fellebbező azon a tényen alapuló külön érvének a Törvényszék általi vizsgálatát, hogy a vitatott információkat – azon az alapon, hogy engedékenységi nyilatkozatból származnak – védelemben kell részesíteni a nyilvánosságra hozatallal szemben (a harmadik jogalap második része, a megtámadott ítélet 88–122. pontja).

139.

Ennek megfelelően a fellebbező, amikor azt állítja, hogy az ötéves vélelem nem alkalmazható az engedékenységi nyilatkozatban szereplő információkra, figyelmen kívül hagyja azt, hogy a megtámadott ítélet 84–86. pontja ezt a vélelmet kizárólag az érzékeny kereskedelmi információkra vonatkozó érvével kapcsolatban alkalmazza.

140.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a jogalap első része nem megalapozott.

141.

A fellebbező állítása szerint az engedékenységi nyilatkozatában foglalt vitatott információk a szolgálati titok védelme alá tartoznak, ezért az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 339. cikkre és az 1/2003 rendelet 30. cikkére tekintettel a Bizottság ezeket nem foglalhatja határozatának nyilvános változatába, kivéve, ha ehhez nyomós közérdek fűződik, amit a jelen ügyben nem bizonyítottak.

142.

Ez az érv azon az előfeltételezésen alapul, hogy egy adott engedékenységi nyilatkozatból származó információknak a bizottsági határozat nyilvános változatában való felhasználása egyenértékű magának a nyilatkozatnak a részleges hozzáférhetővé tételével.

143.

Márpedig, figyelemmel a fenti észrevételeimre, ( 56 ) ez az előfeltevés pontatlan.

144.

Amennyiben ugyanis a Bizottságnak figyelembe kell vennie az engedékenységi nyilatkozat bizalmas jellegét a nyilatkozatban szereplő információknak a határozata nyilvános változatában történő felhasználása során, az ezzel kapcsolatos korlátozások azokra az információkra vonatkoznak, amelyek lehetővé teszik eredetük kiderítését, azaz elsődlegesen a közvetlenül a nyilatkozatból vett idézetekre és a forrásra való utalásokra.

145.

Így, még ha el is fogadnánk, hogy a fellebbezőnek sajátos érdeke fűződik engedékenységi nyilatkozatainak bizalmas jellegéhez – amit a Bizottság a jelen ügyben vitat –, ez az érdek mindenképpen megakadályozná a határozatban szereplő, az engedékenységi nyilatkozatot közvetlenül idéző vagy a forrásra utaló szövegrészek közzétételét.

146.

Márpedig az ilyen információk hozzáférhetővé tétele a jelen ügynek nem tárgya.

147.

A Bizottság ugyanis rámutatott arra, hogy a közzétenni szándékozott kibővített nem bizalmas változatban valamennyi olyan információt törölt, amelyből kiderülhet, hogy az engedékenységi együttműködés keretében a Bizottság részére átadott nyilatkozatból vagy dokumentumból származik, és a főszövegben, valamint a lábjegyzetekben kitakart mindent, ami összekapcsolhatná az információkat és azt a tényt, hogy azok az engedékenységet kérelmezőtől származnak.

148.

Ennek megfelelően a megtámadott ítélet 139. pontjából következően minden olyan információt kitakartak, amely lehetővé teheti azon információk forrásának közvetlen vagy közvetett azonosítását, amelyeket a fellebbező az engedékenységi nyilatkozatában közölt.

149.

Amennyiben a fellebbező a fellebbezésben azt állítja, hogy a nem kitakart szövegrészek még mindig tartalmaznak az engedékenységi nyilatkozatából származó szó szerinti idézeteket, ezt az érvet annak fényében kell megvizsgálni, hogy a fellebbezés mit ért „szó szerinti idézet” alatt.

150.

A fellebbező ugyanis azt állítja, hogy ez a fogalom nemcsak a „szóról szóra történő és ekként megjelölt idézetekre” érvényes, hanem az olyan „szó szerint megismételt szövegrészletekre is, i. amelyeket nem jelölnek meg idézetként, vagy ii. amelyek közvetett párbeszédben, a vállalkozás által tett nyilatkozat szövegeként jelennek meg”, és azzal érvel, hogy ezzel kapcsolatban nem elég, ha a Bizottság az iratanyagában szereplő dokumentumban kitakarja az idézett vállalkozás nevét vagy a konkrét hivatkozást. A fellebbező arra hivatkozik, hogy mivel a PHP‑határozat (85) preambulumbekezdésében őt a Bizottság legfőbb információs forrásának nevezik, a harmadik személyek eleve a határozatban szereplő legtöbb idézet forrásának tekintik majd.

151.

Márpedig, amint arra korábban már rámutattam, ( 57 ) még ha elvárható is lenne, hogy a Bizottság ésszerű intézkedéseket tegyen az együttműködés keretében kapott bizonyítékok forrásának eltitkolására, elkerülhetetlen, hogy a határozat olvasója, aki tisztában van az engedékenységet kérelmező vagy kérelmezők személyazonosságával, találgatásokba bocsátkozzon arról, hogy melyik információ származik az együttműködésükből. Ez a megfontolás nem elég az érintett szövegrészek közzétételére vonatkozó jogos fenntartás elismeréséhez. Ennélfogva a nyilatkozatokon és más, a forrás azonosítására alkalmas információkat közvetlenül idéző részeken kívül, amelyekre nem vonatkozik a fellebbező által felhozott érv, a fellebbező nem kifogásolhatja érvényesen az engedékenységi nyilatkozatában szereplő, a jogsértésre vonatkozó információknak a Bizottság határozatában való közzétételét.

152.

Nem győzött meg a fellebbező azon elmélete sem, mely szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kritériumokat.

153.

Valóban, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság versenyjogi eljárásokkal kapcsolatos ügyiratában szereplő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatban a Bizottság jogosan hivatkozhatott arra az általános vélelemre, hogy egy ilyen hozzáférhetővé tétel ellentétes az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében foglalt érdekekkel. ( 58 )

154.

Ez a Bizottság érdekében felállított vélelem, amely lehetővé teszi számára, hogy eltekintsen az ügyiratához tartozó dokumentumok egyedi vizsgálatától, ugyanakkor véleményem szerint nem korlátozhatja magát a Bizottságot. Amikor ugyanis ez utóbbi a határozatának nyilvános változatában összefoglalást készít a jogsértés tényállásáról, nem indulhat ki abból a vélelemből, hogy a teljes iratanyaga bizalmas. Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. pontjában rámutatott, az ilyen értelmezésnek nemcsak az lenne a hatása, hogy a lényegétől fosztaná meg az 1/2003 rendelet 30. cikkét, hanem azzal a gyakorlati hatással is járna, hogy a bizalmas kezelést illetően az ilyen kezelés kérelmezőjére háruló bizonyítási terhet megfordítaná.

155.

A fellebbező tehát nem hivatkozhat eredményesen a Törvényszék azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az információkat a szolgálati titok körébe tartozóknak kell tekinteni, mivel bizalmas jellegük az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szabályozott, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételből ered. ( 59 )

156.

Végül véleményem szerint a fellebbező helytelenül állítja, hogy a Törvényszék által alkalmazott megoldás lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy szabadon közzétegyen minden, az engedékenységi nyilatkozatból származó információt.

157.

Megjegyzem, hogy amint az a vitatott határozatból kiderül, a Bizottság elfogadott néhányat a fellebbező kérelmei közül, nevezetesen azokat, amelyek az információ forrására való hivatkozások kitakarására vonatkoztak. Ezek a kérelmek tehát többé nem részei a Törvényszék előtti jogvita tárgyának.

158.

Ezzel összefüggésben a Törvényszék arra hivatkozva, hogy a Bizottság törölt minden olyan információt, amely lehetővé teheti azon információk forrásának közvetlen vagy közvetett azonosítását, amelyekhez az engedékenységi politika keretében közölték vele, a megtámadott ítélet 136–139. pontjában különválasztotta az engedékenységi nyilatkozatokból származó információk közzétételét és maguknak a nyilatkozatoknak a hozzáférhetővé tételét. ( 60 ) Emellett a megtámadott ítélet 141. pontja szerint a Bizottság határozatának bizalmas változatát megillető védelmet többek között az indokolja, hogy utalásokat tartalmaz az engedékenységi politika keretében közölt információk forrására, továbbá hogy így az ilyen bizalmas változatból kitűnhetnek az e vállalkozások által tett, saját magukra nézve terhelő nyilatkozatok. Ebből arra lehet következtetni, hogy ugyanezt a korlátozást kell alkalmazni a Bizottság határozatának nem bizalmas változatára is, amelyből el kell távolítani valamennyi, az információk forrására vonatkozó utalást.

159.

Ennélfogva a fellebbező álláspontjával ellentétben a megtámadott ítélet ezen indokolásából nem következik, hogy a Bizottságnak az együttműködés keretében kapott információk közzétételével kapcsolatos mérlegelési mozgástere korlátlan lenne.

160.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék jogosan utasította el a fellebbező azon érvét, amelyet az általa az engedékenységi politika keretében közölt információk bizalmas jellegére alapozott.

161.

A fellebbező a fenti részekhez képest másodlagosan azt állítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 106–111. pontjában tett megállapítással ellentétben teljesül a jelen ügyben a Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítéleten ( 61 ) alapuló ítélkezési gyakorlat szerint a szolgálati titokká minősítés harmadik feltétele, amely az objektíve védelemre méltó érdekek fennállására vonatkozik.

162.

A fellebbező vitatja azon érve elutasítását, hogy a tervezett közzététel indokolatlan beavatkozást jelentene a folyamatban lévő vagy jövőben indítandó polgári jogi keresetekbe. Ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette ezt az érvét, amikor megállapította, hogy ezzel a fellebbező lényegében azzal szemben próbálja védelmezni magát, hogy valamely nemzeti bíróság adott esetben kártérítés fizetésére kötelezze őt, és ez nem minősül védelemre méltó érdeknek (a megtámadott ítélet 109. és 110. pontja). A fellebbező szerint nem az a célja, hogy elkerülje a kártérítés megfizetését, hanem annak elkerülése, hogy az ilyen kártérítési eljárásokban diszkriminatív módon kezeljék, mivel a nyilatkozatából származó információk hozzáférhetővé tétele a kartell többi résztvevőjéhez képest kedvezőtlenebb helyzetbe hozná őt.

163.

Megjegyzem, hogy amint az többek között a megtámadott ítélet 103. és 104. pontjából következik, a Bizottság által tervezett teljesebb körű közzététel egyebek közt a PHP‑határozatnak a kartell működésére vonatkozó indokolását tartalmazta, és így alkalmas volt arra, hogy a károsult harmadik személyek számára megkönnyítse a fellebbező, illetve a jogsértésben részt vevő többi vállalkozás polgári jogi felelősségének bizonyítását. Olyan információkról van tehát szó, amelyek megkönnyítik a kartell valamennyi részvevőjét terhelő felelősség megállapítását.

164.

Ezzel kapcsolatban, feltételezve, hogy a fellebbező jogosan hivatkozhat a közölt információk, valamint a személye mint az információ forrása közötti kapcsolat megállapításának elkerüléséhez fűződő érdekére, ezen érdek védelmét a közvetlen idézetek és más, a forrás azonosítására alkalmas információk kitakarása biztosította.

165.

Ha a fellebbező ennek ellenére a jogsértés végrehajtásában játszott és a szóban forgó információkból kiderülő szerepe jelentőségének eltitkolásához fűződő érdekére hivatkozik annak érdekében, hogy erre az elemre a kártérítési keresetek vagy megtérítési igények keretében ne lehessen hivatkozni, ennélfogva – tekintettel a versenyellenes magatartással okozott kár megtérítéséhez való jogra – nem lehet szó védelemre méltó érdekről, amint erre a Bizottság a megtámadott ítélet 107. és 110. pontjára, valamint a Bíróság e pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlatára hivatkozva rámutat.

166.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a harmadik rész nem megalapozott.

167.

A negyedik részben a fellebbező a magánélet védelméhez való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított jogának megsértésére hivatkozva a megtámadott ítélet 124–126. pontját kifogásolja.

168.

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 124. pontjában rámutatott, a vállalkozások által a Bizottság részére benyújtott információkat a magántevékenységükbe tartozóknak kell tekinteni, ekként pedig ezek tekintetében tiszteletben kell tartani a magánélet védelmét.

169.

A Törvényszék ezt követően megjegyezte, hogy jóllehet e védelmet az uniós kartelljog megsértése tárgyában folytatott vizsgálat keretében begyűjtött információkkal kapcsolatban is tiszteletben kell tartani, az érintett személy erre nem hivatkozhat a jóhírnevén esett olyan sérelem kifogásolása érdekében, amely a saját jogsértő magatartásából előrelátható módon következik (a megtámadott ítélet 125. pontja). A magánélet védelme nem képezheti tehát akadályát az olyan információk hozzáférhetővé tételének, amelyek valamely vállalkozásnak a versenyjog Bizottság által megállapított megsértésében való részvételére vonatkoznak (a megtámadott ítélet 126. pontja).

170.

A fellebbező állítása szerint ezt a megfontolást a jelen ügyben nem lehet alkalmazni, mivel a vitatott információk hozzáférhetővé tétele nem volt előrelátható következménye a jogsértésben való részvételének.

171.

Megjegyzem, hogy a fellebbező nem vitatja a Törvényszék azon megállapítását, hogy jogosan nem hivatkozhat a jóhírnevének a jogsértő tevékenységére vonatkozó információk közzétételének eredményeként megvalósuló sérelmére, mivel e sérelem a saját magatartásából és előrelátható módon következett be. Ez a megállapítás egyébiránt az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatán alapul, amellyel párhuzamot vont a Törvényszék. ( 62 )

172.

Márpedig a jóhírnévhez való jog állítólagos sérelmén túl, amelyet a Törvényszék megvizsgált és elvetett, a fellebbező nem jelölte meg, hogy a vitatott információk hozzáférhetővé tétele milyen következményekkel járna a magánélet védelméhez való jogát illetően.

173.

Úgy vélem tehát, hogy a negyedik részt és ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

174.

A harmadik jogalappal a fellebbező arra hivatkozik, hogy szerinte a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének értékelése során.

175.

A fellebbező lényegében azon érvének elutasítását vitatja, mely szerint a PHP‑határozat újbóli közzététele sérti a jogos bizalmát, mivel ez a közzététel egyenértékű lenne többek között egyrészt a 2007‑es első közzététel során elfogadott kedvező határozat visszavonásával, másrészt a Bizottság korábbi gyakorlatának módosításával.

176.

A megtámadott ítélet 159–163. pontjában a Törvényszék megvizsgálta és megalapozottság hiányában elutasította a fellebbező által a negyedik jogalap keretében hivatkozott érvet, amely szerint jogos elvárásai a PHP‑határozat 2007‑ben közzétett első nem bizalmas változatán alapulnak.

177.

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak lehetőségében áll, hogy önként közzétegye a PHP‑határozatnak a szükséges minimumnál teljesebb változatát, és abba belefoglaljon olyan információkat is, amelyek közzététele nem kötelező, amennyiben az ilyen információk nyilvánosságra hozatala nem összeegyeztethetetlen a szolgálati titok védelmével. Ebben az összefüggésben önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság 2007‑ben közzétette a PHP‑határozat első nem bizalmas változatát, és azt nem minősítette ideiglenesnek, nem nyújthatott semmilyen konkrét ígéretet a fellebbezőnek arra vonatkozóan, hogy a Bizottság később nem fogja közzétenni e határozat új, részletesebb nem bizalmas változatát. Egy ilyen későbbi közzététel során többek között figyelembe lehet venni azt a tényt is, hogy az idő múlásával az érzékeny kereskedelmi információk elavultak.

178.

A fellebbező kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 136–165. pontja elutasítja a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésén alapuló érvét.

179.

A fellebbező szerint először is a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a valamely magánszemélynek kedvező jogszerű közigazgatási aktusokat főszabály szerint nem lehet hatályon kívül helyezni vagy visszavonni. ( 63 ) A fellebbező ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy a Bizottság a PHP‑határozat első nem bizalmas változatának 2007‑ben való közzétételével elfogadta a fellebbező által kért kitakarásokat, és a közzététel iránti eljárást a fellebbezőnek kedvező határozat meghozatalával lezárta, amely határozatnak a vitatott határozatban tervezett visszavonása ellentétes az ítélkezési gyakorlatban felállított feltételekkel.

180.

Másodszor, a fellebbező szerint a Törvényszék tévesen utasította el azt az érvét, amely a Bizottság korábbi gyakorlatának megváltoztatásán alapult. A fellebbező szerint, még ha elfogadható is, hogy a Bizottság szabadon módosíthatja a 2006. évi engedékenységi közleményen alapuló gyakorlatát, és – a jövőbeli esetekben – csökkentheti az engedékenységi nyilatkozatok védelmi szintjét, ezzel szemben a fellebbező kárára akkor sem rendelkezhet egy olyan tényállásról, amelyről a 2007‑es közzététel során már határozott.

181.

A Bizottság ezen érveket lényegében a megtámadott ítélet vonatkozó indokolására hivatkozva vitatja.

182.

A fellebbezőnek a jelen jogalap tekintetében kifejtett érvelése lényegében két részből áll, amelyek közül az első a közigazgatási aktusok visszavonására vonatkozó feltételek megsértésén, a második pedig a Bizottság gyakorlatának állítólagos módosítása következtében a jogos bizalmát ért sérelmen alapul.

183.

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az egyedi közigazgatási aktusok visszaható hatályú visszavonására általában rendkívül szigorú feltételek vonatkoznak. A Bíróság elismerte az uniós intézmények azon jogát, hogy visszavonják a jogellenes aktusokat, azzal a feltétellel, hogy e visszavonásra ésszerű határidőn belül, a kedvezményezett jogos bizalmának tiszteletben tartása mellett kerül sor. ( 64 ) Ebből arra lehet következtetni, hogy főszabály szerint kizárt egy jogszerű, jogot keletkeztető egyedi közigazgatási aktus visszavonása. ( 65 )

184.

Az ezzel összefüggésben az érintett részére biztosított garanciákat csak akkor ismerik el, ha a szóban forgó jogi aktus az érintett számára jogot keletkeztet, mivel kihatással van a jogi helyzetére. ( 66 )

185.

A jelen ügyben a fellebbező azt állítja, hogy a PHP‑határozat első, nem bizalmas változatának 2007‑es közzétételével a Bizottság elfogadta a fellebbező által kért kitakarásokat, és ezt a határozatát nem vonhatja vissza.

186.

Ezen érv megválaszolásához meg kell vizsgálni, hogy a 2007‑es közzététel keretében a Bizottság határozott‑e a PHP‑határozat akkoriban közzétett változatában nem szereplő információk bizalmas jellegéről.

187.

Megjegyzem, hogy amint az a megtámadott ítélet 163. pontjából kiderül, a Bizottság nem hozott olyan külön határozatot, amelyet úgy lehetne tekinteni, hogy a Bizottság abban kötelezettséget vállalt a fellebbezővel szemben arra vonatkozóan, hogy a jövőben nem hozza nyilvánosságra a 2007‑ben kitakart információk valamelyikét.

188.

Így a fellebbező érve azt a kérdést veti fel, hogy a Bizottság hallgatólagosan határozott‑e a 2007‑ben közzé nem tett információk bizalmas jelegéről pusztán azzal, hogy az ekkor közzétett nem bizalmas változatból kihagyta ezeket.

189.

Véleményem szerint egy ilyen hallgatólagos határozat meglétét nem lehet a 2007‑es közzététel körülményeiből levezetni. Ugyanis, amint azt a megtámadott ítélet 161. pontja megállapítja, a Bizottság széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a közzétételre kerülő információk körének az 1/2003 rendelet 30. cikkének (2) bekezdése alapján történő meghatározása során. Ebből a rendelkezésből semmiképpen sem lehet arra következtetni, hogy a Bizottságnak az első közzététel alkalmával végleges állásfoglalást kellene e kérdésben kialakítania.

190.

Ezzel szemben több olyan okot lehet találni, amely indokolja egy határozat teljesebb körű változatának későbbi közzétételét.

191.

A Bizottságnak ugyanis annak érdekében, hogy a nyilvánosság megismerhesse a határozata indokait, szem előtt kell tartania az átláthatóság elvét, és haladéktalanul létre kell hoznia határozatának ideiglenes, nem bizalmas változatát, amely azokat az információkat tartalmazza, amelyeket nem érintenek az azonnal el nem bírálható bizalmas kezelés iránti kérelmek. ( 67 ). Így az átláthatóság követelménye, figyelembe véve az 1049/2001 rendeletben meghatározott szigorú határidőket, indokolhatja ugyanazon határozat egymást követő többszöri közzétételét.

192.

Emellett, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 162. pontjában rámutatott, a későbbi közzététel indoka lehet, hogy néhány bizalmas információ az idő elteltével elveszítheti érzékeny jellegét.

193.

E körülmények között, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 106. és 161. pontjában helyesen megállapította, önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság a PHP‑határozatnak az általa 2007‑ben közzétett nem bizalmas változatát nem minősítette „ideiglenesnek”, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság véglegesen állást foglalt a közzététel terjedelmét illetően, és hallgatólagosan kötelezettséget vállalt arra, hogy e határozat részletesebb, nem bizalmas változatát nem teszi közzé a jövőben.

194.

Ennek megfelelően javaslom az első rész elutasítását.

195.

A fellebbező érveléséből kiderül, hogy a fellebbező a vitatott információk bizalmas vagy nem bizalmas jellegétől függetlenül a Bizottság gyakorlatának módosítása következtében a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésére hivatkozik.

196.

Emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára. ( 68 )

197.

Megjegyzem, hogy a Bizottság által a 2002. és a 2006. évi engedékenységi közleményben vállalt kötelezettségek kizárólag az engedékenységi nyilatkozatok és más, az engedékenységi politika keretében részére átadott dokumentumok nyilvánosságra hozatalára vonatkoznak (a megtámadott ítélet 137. és 138. pontja).

198.

Így, véleményem szerint, még ha el is fogadjuk, hogy az engedékenységi nyilatkozatok bizalmas jellegének tiszteletben tartására irányuló jogos elvárások ezeken a közleményeken alapulnak, ezek az elvárások semmiképpen sem terjedhetnek ki arra, hogy az e nyilatkozatokban szereplő, a jogsértésre vonatkozó információk kimaradjanak a Bizottság határozatának nyilvános változatából.

199.

Úgy gondolom tehát, hogy nem fogadható el a fellebbező azon érve, amelyet a bizalomvédelem elvének a Bizottság gyakorlatának módosítása következtében való állítólagos megsértésére alapozott.

200.

Megjegyzem, hogy egyértelműen kívánatos, hogy az engedékenységi politika egyértelmű és a kérelmezők által előrelátható feltételek mellett működjön. ( 69 ) Megjegyzem azt is, hogy az érintett időszakban a Bizottság nem határozott meg pontos útmutatásokat határozatai nyilvános változatának összeállítására vonatkozóan, ezzel kapcsolatban az engedékenységi politika keretében összegyűjtött információk felhasználásának kérdésével foglalkozva. Ugyanakkor kizárólag e körülmény alapján nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette a fellebbező részére adott konkrét ígéreteit.

201.

Következésképpen javaslom a harmadik jogalap és így a fellebbezés teljes egészében való elutasítását.

202.

Elemzésem végén megfogalmaznék még néhány általános észrevételt a bizonyítékok feltárásának a 2014/104 irányelv által létrehozott rendszerére vonatkozóan. Ez az irányelv ugyan a jogvita tényállásánál későbbi, ugyanakkor, véleményem szerint, a Bizottságnak figyelembe kellene vennie, amikor a jelen fellebbezés eredményeként intézkedik a közzététel iránt.

203.

A 2014/104 irányelv véget vet az engedékenységi nyilatkozatok védelmének terjedelmére vonatkozó vitának. Teljes védelemben részesíti ezeket a nyilatkozatokat a kártérítési keresetekkel összefüggésben történő hozzáférhetővé tétellel szemben, megkülönböztetve egymástól különösen ezeket a nyilatkozatokat és az előzetesen létező információkat, amelyek nyilvánosságra hozhatók. Így ez a megoldás jogalkotás útján biztosítja az egymással szemben álló érdekek közötti méltányos egyensúlyt. ( 70 )

204.

Véleményem szerint az engedékenységi nyilatkozatok abszolút védelme nem ír elő ugyanilyen szintű védelmet a bizottsági határozatok közzététele során az e nyilatkozatokban szereplő jogsértésekre vonatkozó ténybeli információk javára. A kártérítési keresetek egyik alapvető eleme a nyilvánosságnak a jogsértő cselekményekre vonatkozó információkhoz való hozzáférése, mivel ez teszi lehetővé a károsult harmadik személyek számára, hogy tájékozódjanak a kartell működéséről, és könnyíti meg a kartell valamennyi résztvevője felelősségének fennállására és mértékére vonatkozó tények megállapítását.

205.

Amennyiben a 2014/104 irányelvben az engedékenységi nyilatkozatok számára nyújtott abszolút védelmet az e nyilatkozatokban szereplő jogsértő cselekményekre vonatkozó információkra is ki kellene terjeszteni, az ezen irányelv által létrehozott törékeny egyensúly veszélybe kerülhet. Az engedékenységi dokumentumok ilyen széles körű védelmére ilyen értelmű kifejezett rendelkezés hiányában nem lehet következtetni a 2014/104 irányelvből. Épp ellenkezőleg, ez az irányelv a (26) preambulumbekezdésében külön kitér arra, hogy a bizonyítékok feltárására vonatkozó korlátozások nem akadályozhatják a versenyhatóságokat abban, hogy határozataikat az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jognak megfelelően közzétegyék.

206.

Így véleményem szerint az engedékenységi nyilatkozatokban szereplő információkat fel lehet használni a bizottsági határozatok nyilvános változataiban azzal a feltétellel, hogy azokból el kell távolítani valamennyi, az információk forrásának azonosítását lehetővé tevő hivatkozást. ( 71 )

207.

Ugyanis, még ha elfogadható is lenne, hogy az engedékenységet kérelmező jogosan bízhat engedékenységi nyilatkozatának bizalmas kezelésében, tekintettel arra, hogy az engedékenységi politikában való részvételével lemondott az önvádra kötelezés tilalmához való jogáról, ez az elvárása kizárólag magának a nyilatkozatnak, az abból vett szó szerinti idézeteknek, valamint más olyan információknak a védelmére vonatkozhat, amelyek közvetlenül lehetővé teszik e nyilatkozat forrásként történő azonosítását. Ez az elvárás ezzel szemben nem terjed ki a jogsértésre vonatkozó ténybeli információk nyilvánosságra hozatalára.

208.

Végezetül megjegyzem, hogy a versenyjognak a hatóságok általi alkalmazása és a polgári kártérítési keresetek által betöltött szerep közötti feszültség számos téren megmutatkozik. Az engedékenységet kérelmezők érdekeit más, a károsult harmadik személyek érdekeit kevésbé sértő eszközök is védik, többek között egyetemleges felelősségük korlátozása. ( 72 )

209.

A fentiek összességére tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és az Evonik Degussa GmbH‑t kötelezze a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.