FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. április 21. ( 1 )
C‑15/15. sz. ügy
New Valmar BVBA
kontra
Global Pharmacies Partner Health Srl
(a rechtbank van koophandel te Gent [genti kereskedelmi bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal — Áruk szabad mozgása — EUMSZ 35. cikk — A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tilalma — A Belga Királyság holland nyelvű régiójában letelepedett társaság — Semmisség terhe mellett a számlák holland nyelven való megszövegezését előíró szabályozás — Határokon átnyúló szerződés — Korlátozás — Igazolás — Arányosság”
I – Bevezetés
1. |
A rechtbank van koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság, Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a feltett kérdés szövegezése alapján a munkavállalók szabad mozgásáról szóló EUMSZ 45. cikk értelmezésére vonatkozik. |
2. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanakkor kitűnik, hogy az alapeljárás, és ebből következően e kérelem tárgya valójában az áruk szabad mozgásának, és konkrétabban az EUMSZ 35. cikkben szereplő, a tagállamok közötti, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tilalmának értelmezésére vonatkozik. |
3. |
E kérelmet ugyanis egy, a Belga Királyság holland nyelvű régiójában letelepedett társaság és egy Olaszországban letelepedett társaság között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi, amely a belga társasággal forgalmazási szerződést kötött, nem fizetett ki több számlát. A szóban forgó számlákat olasz nyelven szövegezték meg, holott a kérdést előterjesztő bíróság szerint a számlákra vonatkozó belga szabályozás szerint azokat kizárólag holland nyelven lehetett volna megszövegezni, a bíróság által hivatalból megállapítandó semmisség terhe mellett. |
4. |
A Las‑ítélet ( 2 ) fényében, amelyben a Bíróság kimondta, hogy ugyanezen szabályozás munkaszerződésre vonatkozó egyenértékű rendelkezései összeegyeztethetetlenek az uniós joggal, a kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban fogalmaz meg kérdést, hogy e szabályozás visszatartó hatást kelthet‑e a flamand régióban letelepedett belga társaságok által folytatott, határokon átnyúló kereskedelemre, és ebből következően a mozgási szabadságok tiltott korlátozását jelenti‑e. Amennyiben ez így van, akkor azt a kérdést veti fel, hogy ezen esetleges korlátozó intézkedéseket igazolja‑e egy vagy több közérdekű cél, és igenlő válasz esetén az intézkedések arányosak‑e a kitűzött célokhoz képest. |
II – Nemzeti jogi háttér
5. |
A belga alkotmány ( 3 ) 4. cikke kimondja, hogy „Belgium négy nyelvi régiót foglal magában: a holland nyelvű régiót, a francia nyelvű régiót, Brüsszel főváros kétnyelvű régióját és a német nyelvű régiót”. |
6. |
Az Alkotmány 129. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerint „[a] francia közösség és a flamand közösség parlamentjei a szövetségi jogalkotó részvétele nélkül rendeletben szabályozzák a nyelvhasználatot: [...] a munkáltatók és az alkalmazottaik közötti szociális kapcsolatok, valamint a vállalkozásoknak a törvény és a rendeletek által előírt aktusai és dokumentumai tekintetében”. Az említett közösségek a belga állam szövetségi egységei. |
7. |
A közigazgatás területén való nyelvhasználatról szóló, 1966. július 18‑i törvények (wetten op het gebruik van de talen in bestuurszaken) ( 4 ) 52. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] törvény és a rendeletek által szabályozott okiratokhoz és iratokhoz […] az ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi magánvállalatok azon régió nyelvét használják, amelyben székhelyük található, illetve amelyben különböző állandó telephelyeik találhatók”. |
8. |
A belga alkotmány 129. cikke (1) bekezdésének 3. pontja alapján 1973‑ban a Parlement van de Vlaamse Gemeenschap (Flamand Közösség Parlamentje) a nyelvhasználatról szóló rendeletet (vlaamse taaldecreet) ( 5 ) fogadott el. |
9. |
Az említett rendelet 1. cikkének az alapeljárás tényállása idején hatályos változata szerint ezen aktus „alkalmazandó a holland nyelvű régióban állandó telephellyel rendelkező természetes és jogi személyekre”, és „[a] munkáltatók és munkavállalók közötti szociális kapcsolatok során, valamint a vállalkozások törvényben előírt aktusaira és dokumentumaira vonatkozó nyelvhasználatot szabályozza”. |
10. |
E rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] munkáltatók és a munkavállalók közötti szociális kapcsolatok során, valamint a vállalkozások törvény által előírt aktusai és dokumentumai tekintetében alkalmazandó nyelv a holland”. Az 5. cikkének első bekezdése szerint továbbá „[a] munkáltatónak holland nyelven kell elkészítenie a munkáltatók valamennyi, törvényben előírt aktusát és dokumentumát”. |
11. |
Ugyanezen rendelet 10. cikkének első bekezdése szankcióként azt írja elő, hogy „[a] jelen rendelet rendelkezéseivel ellentétes dokumentumok vagy aktusok semmisek. A semmisséget a bíróság hivatalból állapítja meg”. E cikk második és harmadik bekezdése azt mondja ki, hogy „[a]z ítéletben hivatalból el kell rendelni a szóban forgó dokumentumok pótlását”, valamint, hogy „[a] semmisség orvoslásának hatálya csak a pótlás időpontjától áll be: írott dokumentumok esetén attól a naptól kezdve, hogy a helyettesítő dokumentumokat benyújtották a munkaügyi bíróság hivatalához”. |
12. |
A Las‑ítéletet ( 6 ) követően az említett rendelet egyes rendelkezéseit módosították, de 2014. május 2‑i, vagyis az alapügy tényállását követő hatállyal, ( 7 ) és kizárólag a munkáltatók és a munkavállalók közötti szociális kapcsolatok területén, amelyek nem képezik tárgyát a jelen jogvitának. |
III – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
13. |
2010. november 12‑én a Belga Királyság holland nyelvű régiójában székhellyel rendelkező New Valmar BVBA és a Global Pharmacies Partner Health Srl (a továbbiakban: GPPH), egy Olaszországban letelepedett társaság, 2014. december 31‑ig hatályos forgalmazási szerződést kötöttek egymással, amely az utóbbit Olaszország területére a New Valmar BVBA kizárólagos forgalmazóként jelölte ki. |
14. |
E forgalmazási szerződés 18. cikke értelmében e szerződésre az olasz jog volt irányadó, és a genti (Belgium) bíróságok rendelkeztek joghatósággal a felek közötti esetleges viták eldöntésére. |
15. |
2011. december 29‑i ajánlott levelével a New Valmar a lejárat előtt, 2012. június 1‑jei hatállyal felmondta a szerződést. |
16. |
2012. március 30‑án a New Valmar pert indított a rechtbank van koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság) előtt annak érdekében, hogy az kötelezze a GPPH‑t arra, hogy több ki nem fizetett számla alapján fizessen számára körülbelül 234192 eurót. |
17. |
A GPPH viszontkeresettel élt, amelyben azt kérte, hogy a New Valmart kötelezzék kártérítésként 1467448 euró megfizetésére a közöttük létrejött forgalmazási szerződés jogellenes felmondása miatt. |
18. |
Az elsődleges kereseti kérelemmel szemben a GPPH a szóban forgó számlák semmisségére hivatkozott, azzal az indokkal, hogy bár azok az egységes szerkezetbe foglalt törvények és a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet értelmében „a törvény és a rendeletek által szabályozott okiratok és iratok”, azonban e számlák sértik az említett rendeletben szereplő közrendi szabályokat. |
19. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból továbbá kitűnik, hogy a New Valmar személyére, valamint a hozzáadottérték‑adóra (héa) vonatkozó adatok és a bankadatok kivételével a számlán szereplő valamennyi rendszerint ismétlődő információt és általános szerződési feltételt a hollandtól eltérő, vagyis olasz nyelven szövegezték meg, noha a New Valmar a Belga Királyság holland nyelvű régiójában letelepedett társaság volt. |
20. |
2014. január 14‑én, tehát az eljárás tartama alatt a New Valmar megküldte a GPPH részére a szóban forgó számlák holland fordítását. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az ilyen fordítás nem minősül a flamand nyelvi szabályozás által előírt „pótlásnak”, valamint hogy e számlák a belga jog alapján semmisek, és azok is maradnak. |
21. |
A New Valmar nem vitatja, hogy a szóban forgó számlák nem felelnek meg az említett szabályozásnak. Előadja ugyanakkor többek között azt, hogy e szabályozás ellentétes az uniós joggal, különösen az áruk szabad mozgásáról szóló EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésével, valamint az EUMSZ 34. és 35. cikkel. |
22. |
Ebben az összefüggésben a Bírósághoz 2015. január 16‑án érkezett, 2014. december 18‑i határozatával a rechtbank van koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra: „Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 45. cikket, hogy azzal ellentétes valamely tagállam egyik szövetségi egységének – a jelen ügyben Belgium szövetségi állam Flamand Közösségének (Vlaamse Gemeenschap in de federale Staat België) – olyan szabályozása, amely [az egységes szerkezetbe foglalt törvényeknek] [a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet] 10. cikkével összefüggésben értelmezett 52. cikke értelmében minden olyan vállalkozást, amelynek állandó telephelye az adott egység területén található, arra kötelez a határokon átnyúló jellegű számlák vonatkozásában és a bíróságok által hivatalból megállapítandó semmisség terhe mellett, hogy e számlákat kizárólag a szövetségi egység hivatalos nyelvén szövegezzék meg?” |
23. |
A Bírósághoz írásbeli észrevételeket nyújtott be a New Valmar, a belga és a litván kormány, valamint az Európai Bizottság. A 2016. január 26‑án tartott tárgyaláson a New Valmar, a belga kormány és a Bizottság képviseltette magát. |
IV – Elemzés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tartalmáról
24. |
A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem érdemi taglalását megelőzően több szempontból meg kell vizsgálni a feltett kérdés megalapozottságát, figyelemmel a Bíróság elé terjesztett észrevételekben megfogalmazott kétségekre. |
1. Az alapügyre alkalmazandó jogról
25. |
Mivel az alapügy határokon átnyúló jellegű, mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a belga jog kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezéseit valóban alkalmazni kell‑e az alapügyben szóban forgó helyzetben, ahogy azt az említett bíróság feltételezi. A Bizottság tudatosan hivatkozik a normakollízió problémakörére, még ha a Bíróságnak közvetlenül nem is tettek fel ezzel kapcsolatos kérdést, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az e jogvita felei által kötött forgalmazási szerződés kifejezetten előírja, hogy az említett szerződésre az olasz jog, nem pedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező belga jog az irányadó. |
26. |
Márpedig a szerződések területén a felek alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó döntését a bíróságnak főszabály szerint tiszteletben kell tartania az 593/2008/EK rendelet ( 8 ) 3. cikkének megfelelően. Ugyanakkor a jogválasztás szabadsága alapvető elvének ( 9 ) vannak korlátai, többek között az ugyanezen rendelet 9. cikkében előírt szigorú feltételek mellett alkalmazandó nemzetközi imperatív rendelkezések esetleges alkalmazása miatt, azzal, hogy az ilyen eltérés alkalmazására csak „kivételes körülmények között” kerülhet sor. ( 10 ) |
27. |
A jelen ügyben lehetséges, hogy a flamand nyelvi szabályozás a szerződő felek azon döntése ellenére alkalmazandó az alapeljárásban, hogy az olasz jogot választották ki, ennélfogva nem tűnik úgy egyértelműen, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tisztán hipotetikus jellegű, ( 11 ) mivel a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az általa alkalmazni kívánt flamand nyelvi szabályozás a „Róma I”‑rendelet ( 12 ) 9. cikke értelmében az eljárás helye szerinti jog imperatív rendelkezése, amit e bíróságnak kell in concreto megállapítania. |
28. |
E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az említett 9. cikk (1) bekezdése úgy határozza meg az imperatív rendelkezések fogalmát, hogy azok „olyan rendelkezések, amelyek betartását valamely ország a közérdek – mint például politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése – szempontjából döntő fontosságúnak ítéli”. Mivel e meghatározás önmagában nem elegendő valamennyi imperatív jellegű nemzeti szabály közül azon nemzeti szabályok azonosításához, amelyek ténylegesen e fogalom alá tartoznak, a tagállami bíróságok kötelesek megjelölni, hogy a hivatkozott jogszabály releváns rendelkezéseinek alkalmazása miért kötelező egy másik ország jogának kárára az adott ügyben. ( 13 ) Az ilyen minősítés érdekében e bíróságoknak számos objektív szempontot kell figyelembe venniük, ahogy azt a Bíróság kimondta egy olyan jogi aktus kapcsán, amely a „Róma I”‑rendelet alapja. ( 14 ) |
2. Az érintett nyelvi szabályozás tartalmáról
29. |
Ha elfogadottnak tekintjük, hogy a flamand nyelvi szabályozást alkalmazni kell az alapeljárásban, akkor ezt követően az ügyben alkalmazandó rendelkezések tartalmát azokra a különbségekre figyelemmel kell megvizsgálni, amelyek a nemzeti jogi háttér előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő ismertetése és a belga kormány írásbeli és szóbeli észrevételei között érzékelhetők. |
30. |
E kormány ugyanis azt állítja, ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság által láthatóan elfogadottakkal, hogy a flamand nyelvi szabályozás nem tartalmazott arra irányuló jogi kötelezettséget, hogy a számlán szerepeltessék a számla feltételeit, illetve az adásvételi feltételeket, sem pedig hogy ezeket holland nyelven tüntessék fel. Előadja, hogy a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet 2. cikke alapján kizárólag a héaszabályozás ( 15 ) által előírt adatokat kell mindenképpen hollandul feltüntetni. ( 16 ) Márpedig e kormány szerint az ügyfél számára ezeknek a többségükben szám formájában megjelenő adatoknak a megértése igen egyszerű, illetve szükség esetén e kötelező elemek fordítása könnyen elérhető az Európai Unió valamennyi nyelvén, mivel megfelelnek azoknak az adatoknak, amelyeket harmonizált módon felsorol a 2006/112/EK irányelv ( 17 ) 226. cikke. |
31. |
Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amennyiben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmát az előzetes döntéshozatali eljárás valamelyik fele vitatja, a Bíróság vizsgálatát főszabály szerint csak azokra a tényekre korlátozhatja, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett, különösen a vonatkozó nemzeti szabályozás utóbbi bíróság által bizonyítottnak tekintett alkalmazási szabályait illetően, mivel a nemzeti rendelkezések értelmezése kizárólag a tagállami bíróságokra tartozik. ( 18 ) Következésképpen, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet – a belga kormánynak a kérdést előterjesztő bíróság nemzeti jogra vonatkozó értelmezését érintő bírálatai ellenére – a nemzeti jog ez utóbbi bíróság általi értelmezése fényében kell vizsgálni. ( 19 ) |
32. |
Azonban a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során adott esetben pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak egy belső jogi szabályozás értelmezésére, illetve e szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét érintő saját értékelésére vonatkozóan. ( 20 ) A jelen esetben álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak kell pontosabban megvizsgálnia, hogy az érintett nyelvi szabályozás mennyiben írja elő valóban azt, hogy a flamand régió területén letelepedett társaság által kiállított számlákon szereplő valamennyi adatot kizárólag holland nyelven szövegezzenek meg. |
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés átfogalmazásáról
a) Az átfogalmazás szükségességéről
33. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása szerint a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 45. cikk értelmezésével kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak, amely rendelkezés a munkavállalók Unión belüli szabad mozgását írja elő. Ugyanakkor álláspontom szerint egyértelmű, hogy itt lényeges tévedésről van szó, ami talán ahhoz kapcsolódik, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban sűrűn hivatkozott ítélkezési gyakorlatban szereplő precedens, a Las‑ítélet ( 21 ) erre a cikkre vonatkozott. |
34. |
Mindenesetre bizonyos, hogy az alapügy nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, mivel az egy belga társaság és egy olasz társaság kereskedelmi jellegű kapcsolatait érinti, és az iratok egyik eleme alapján sem lehet e jogvitát a munkavállalók szabad mozgásához kötni. |
35. |
Az ily módon megállapított hivatkozási hiba azonban nem járhat az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságával, ahogy arra elsődlegesen a belga kormány hivatkozik. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében az utóbbi átfogalmazhatja a feltett kérdéseket, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. ( 22 ) |
36. |
E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges. ( 23 ) Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy az alapeljárás felperese, a New Valmar, elsődlegesen a hivatkozott nemzeti szabályozás EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésével, illetve az EUMSZ 34. és 35. cikkel való összeegyeztethetetlenségére hivatkozott, másodlagosan pedig arra hívta fel a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy éppen az elsődleges jognak ezen, az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései tárgyában terjesszen előzetes döntéshozatal céljából kérdést a Bíróság elé. |
37. |
Az észrevételeket tevő valamennyi érintetthez, vagyis a New Valmarhoz, – másodlagosan – a belga kormányhoz, a litván kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan tehát úgy vélem, hogy a feltett kérdést oly módon kell átfogalmazni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában az EUM‑Szerződés áruk szabad mozgásáról szóló rendelkezéseire, konkrétabban e szerződés 35. cikkére vonatkozzon, az alábbiakban kifejtett indokok miatt. |
b) Az uniós jog értelmezendő rendelkezéseiről
i) Az EUM‑Szerződés releváns rendelkezéseinek azonosításáról
38. |
Bár a New Valmar egyszerre hivatkozik az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésére, illetve az EUMSZ 34. és 35. cikkre, mindazonáltal álláspontom szerint csak az utolsó rendelkezés felel meg közvetlenül a jogvita tárgyának, így a jelen ügy keretében csak azt kell értelmezni. |
39. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy ez az olasz nyelven, nem pedig holland nyelven megszövegezett számlák kifizetésére vonatkozó jogvita a Belgiumban letelepedett szállító részéről az Olaszországban letelepedett forgalmazó részére történő termékértékesítéssel függ össze. A Bíróság elé terjesztett kérdés tehát lényegében arra vonatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott belső szabályozásból következő nyelvi előírások alkalmasak‑e a Belgiumból származó áruk Közösségen belüli ilyen exportjának korlátozására. |
40. |
Márpedig az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdése pusztán általános jelleggel rögzíti az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke belső piacon történő szabad mozgásának elvét. Az EUMSZ 34. cikk a tagállamok közötti, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekre, nem pedig a kivitelre vonatkozó ilyen intézkedésekre vonatkozik, amely utóbbiakat az EUMSZ 35. cikk tilt. Ennélfogva álláspontom szerint a Bizottság javaslatának megfelelően az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozást kifejezetten az utóbbi cikk alapján kell megvizsgálni. |
ii) A 2006/112 irányelv rendelkezéseinek esetleges hatása
41. |
Csak a belga kormány ítéli meg úgy, hogy az érintett nemzeti intézkedések uniós jognak való megfelelését kizárólag a héa kapcsán alkalmazandó másodlagos jogi szabályok, és különösen a 2006/112 irányelv alapján kell megítélni, mivel a számlák tartalmát illetően fennálló teljes harmonizáció folytán az elsődleges jog szabályai nem minősülhetnek referencianormának. ( 24 ) |
42. |
Előadja, hogy ezen irányelv 248a. cikke ( 25 ) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy belső szabályozásukban előírják, hogy a határokon átnyúló vonatkozásban kibocsátott számlákat a címzett nyelvétől eltérő nyelven szövegezzék meg. E kormány szerint a 2006/112 irányelv rendelkezései még azt is magukban foglalják, hogy a számlákat általános szabály szerint a számlát kibocsátó vállalkozás letelepedése szerinti tagállam nyelvén kell kiállítani, mivel ellenkező esetben kiüresedne az említett 248a. cikkben rögzített azon lehetőség, hogy az áruk, a szolgáltatások vagy a számla címzettje szerinti tagállam hivatalos nyelvére való lefordítást igényeljenek. ( 26 ) |
43. |
Ugyanakkor a tárgyalás során észrevételeket előterjesztő egyéb érdekeltekhez, vagyis a New Valmarhoz és a Bizottsághoz hasonlóan nem értek egyet a belga kormány elemzésével, mégpedig a következő okok miatt. |
44. |
Mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy a héa területén egymást követően ( 27 ) elfogadott irányelvek által fokozatosan elvégzett harmonizáció e szakaszban nem teljes, hanem csak részleges, ahogy arra a Bíróság ismételten rámutatott. ( 28 ) |
45. |
Ami konkrétabban a számlák 2006/112 irányelvben a héa megállapítása céljából előírt tartalmát illeti, az igaz, hogy az e címet viselő, a számlázásról szóló 3. fejezetben szereplő 4. szakasz olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek e területen harmonizációt végeznek, felsorolva többek között egy sor kötelezően feltüntetendő adatot, valamint kizárva annak lehetőségét, hogy a tagállamok a számlák aláírását követeljék meg. ( 29 ) Mindazonáltal e harmonizáció kizárólag a számlák tartalmára vonatkozik, nem pedig azokra a gyakorlati szabályokra, amelyek alapján azokat meg kell szövegezni. ( 30 ) Konkrétan, az említett 4. szakasz rendelkezései egyáltalán nem határozzák meg kötelező módon, hogy ezzel összefüggésben milyen nyelvet kell használni. Egyébként a 2006/112 irányelvben nincs más olyan rendelkezés, amely a számlázás kapcsán harmonizált nyelvi követelményeket határozna meg. |
46. |
E tekintetben hangsúlyozom, hogy a 2006/112 irányelv 248a. cikkének tartalma jóval korlátozottabb, mint amelyet a belga kormány tulajdonítani kíván neki. A szövegezéséből ugyanis kitűnik, hogy e rendelkezés semmiképpen sem irányul arra, hogy lehetővé tegye valamennyi tagállam számára, hogy általános jelleggel előírják egy konkrét nyelv, különösen nem feltétlenül a számla kiállítása szerinti tagállam nyelvének használatát a számlák szövegezése során, ahogy azt a belga kormány állítja. |
47. |
Az említett 248. cikk csak annak lehetőségét, nem pedig kötelezettségét rögzíti a rendeltetési tagállam számára, hogy a hivatalos nyelvére való egyszerű fordítást írjon elő, nem pedig azt, hogy a számla e nyelven való kiállítását követelje meg, ( 31 ) és kizárólag abban az esetben, ha azt a másik tagállamban elektronikusan tárolt számla „ellenőrzése céljából” szükségesnek ítéli, nem pedig szisztematikus jelleggel. ( 32 ) E cikk ezen túlmenően kifejezetten kizárja, hogy a rendeltetési tagállam ennek érdekében a számlák lefordítására irányuló általános kötelezettséget írjon elő, ( 33 ) tudva azt, hogy a számlák kötelező lefordítása „további nem elhanyagolható terheket ró a vállalkozásokra”, ahogy arra az említett cikk 2006/112 irányelvbe való beiktatását eredményező előkészítő munkák során rámutattak. ( 34 ) |
48. |
Figyelemmel e rendelkezésnek a 2006/112 irányelv általános tartalmára tekintettel fennálló eltérő jellegére, alkalmazását megszorítóan kell felfogni, mivel az elvnek a határokon átnyúló számla kiállítását megalapozó gazdasági viszony résztvevői szabad nyelvválasztásának kell lennie, ahogy azt a Bizottság a tárgyalás során hangsúlyozta. ( 35 ) |
49. |
Következésképpen, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező területen, vagyis a határokon átnyúló számlák szövegezése során tiszteletben tartandó nyelvi szabályozást illetően a másodlagos uniós jog rendelkezései által végzett kimerítő jellegű harmonizáció hiányában álláspontom szerint oly módon kell átfogalmazni a feltett kérdést, hogy az az EUMSZ 35. cikk értelmezésére vonatkozzon. ( 36 ) |
B – Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás EUMSZ 35. cikkel való összeegyeztethetőségéről
50. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés átfogalmazott formájában lényegében arra kéri fel a Bíróságot, hogy vizsgálja meg mindenekelőtt azt, hogy a hivatkozotthoz hasonló nemzeti intézkedések a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásával járnak‑e, így ezen intézkedések az EUMSZ 35. cikk értelmében vett, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülnek‑e, igenlő válasz esetén pedig azt, hogy az ilyen intézkedések ennek ellenére az uniós joggal összeegyeztethetőnek tekinthetők‑e, mivel azokat közérdekű cél igazolja, és e célhoz viszonyítva arányos jellegűek. |
51. |
A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy a Bíróság által a Las‑ítéletben ( 37 ) elfogadott álláspont, amely szerint ugyanezen nyelvi szabályozás szociális kapcsolatokra vonatkozó rendelkezései nem voltak összeegyeztethetők a munkavállalók szabad mozgásával, ( 38 ) átültethető‑e a jelen ügy összefüggésébe, így az említett szabályozást ez alkalommal az áruk szabad mozgására figyelemmel kell megvizsgálni. |
1. Az EUMSZ 35. cikk értelmében vett, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések fennállásáról
i) A Las‑ítéletből levonandó következtetések
52. |
Az említett Las‑ítélet ( 39 ) alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan a jelen ügy lényegében arra vonatkozik, hogy az uniós joggal esetlegesen összeegyeztethetetlen egy olyan, valamely tagállamban alkalmazandó szabályozás, amely azt írja elő, hogy amennyiben az e tagállam szövetségi egységében, a jelen esetben a Belga Királyság flamand régiójában székhellyel rendelkező vállalkozások kiállítanak bizonyos dokumentumokat, akkor a bíróság által hivatalból megállapítandó semmisség terhe mellett mindenképpen ezen egység hivatalos nyelvét, vagyis a holland nyelvet kell használniuk akkor is, ha e dokumentumokat határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok keretében szerkesztik, és az érintett felek jobban meg tudnák egymást érteni egy másik nyelvet használva. |
53. |
A Las‑ítéletben, annak kimondása érdekében, hogy az ilyen szabályozás visszatartó hatást kelt a más tagállamból származó, a holland nyelvet nem beszélő munkavállalók és munkáltatók tekintetében, és – következésképpen – az EUMSZ 45. cikkel ellentétes korlátozásnak minősül, a Bíróság többek között megállapította, hogy egy ilyen intézkedés, még ha állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül is alkalmazandó, alkalmas arra, hogy kevésbé vonzóvá tegye a munkavállalók szabad mozgásának gyakorlását, mivel a flamand régióban letelepedett munkáltatók által kötött határokon átnyúló munkaszerződések vonatkozásában csak a holland nyelv volt hiteles. ( 40 ) |
54. |
Ez az okfejtés nem ültethető át automatikusan a jelen ügyre, mivel a Bíróság által az EUMSZ 45. cikk vonatkozásában végzett megfelelési vizsgálat nem teljesen azonos a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseket tiltó EUMSZ 35. cikkre figyelemmel elvégzendő elemzéssel, így ezen intézkedéseket a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóktól némiképpen eltérő ítélkezési gyakorlatbeli szempontok alapján kell minősíteni. |
55. |
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az EUMSZ 35. cikk alapján tiltott intézkedések azok az intézkedések, „amelyeknek az a célja vagy hatása, hogy sajátosan korlátozzák a kiviteli forgalmat, és ennek következtében a tagállam belső kereskedelme és exportkereskedelme között eltérő bánásmódot hoznak létre oly módon, hogy a hazai termelésnek vagy az érintett állam belső piacának különleges előnyt biztosítanak a többi tagállam kereskedelmének vagy termelésének rovására”. ( 41 ) |
56. |
A Bíróság azonban egy, a jelen ügyéhez hasonló összefüggésben enyhítette ezt a megközelítést, hozzátéve, hogy „még ha [a nemzeti szabályozás] az ország területén tevékenykedő valamennyi gazdasági szereplőre is vonatkozik”, az a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősíthető, amennyiben megállapítást nyer, hogy e szabályozás „valójában fokozottabban érinti az exportáló tagállam piacáról történő termékkivitelt, mint az érintett tagállam nemzeti piacán történő termékértékesítést”. ( 42 ) |
57. |
Ezek azok a szempontok, amelyeket a jelen ügyben érvényesíteni kell annak értékelése érdekében, hogy a szóban forgó nyelvi szabályozás az EUMSZ 35. cikk által tiltott korlátozó intézkedésnek minősülhet‑e. |
ii) A jelen ügyben a korlátozó intézkedések minősítéséről
58. |
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság rögzíti azokat a különféle körülményeket, amelyek alapján úgy lehet tekinteni, hogy a flamand nyelvi szabályozás a Szerződés által előírt mozgási szabadságok gyakorlása korlátozásának tekinthető. A belga kormánnyal ellentétben a New Valmar és a Bizottság egy sor e kritikai megközelítés ( 43 ) mellett szóló érvre hivatkozik, amelyeket az alábbi indokok miatt magam is elfogadásra javaslok a Bíróságnak. |
59. |
Az alapügyben szóban forgó szabályozás vitathatatlanul, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az érintett felek állampolgárságának, illetve az áruk eredetének és rendeltetési helyének figyelembevétele nélkül, mivel minden olyan vállalkozásra vonatkozik, amelynek székhelye a Belga Királyság holland nyelvű régiójában található. A közvetlen megkülönböztetés tilalma azonban önmagában nem jelent elégséges körülményt, figyelemmel a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatára, amely elismeri, hogy az EUMSZ 35. cikk érvényesítésének feltételei néha e megállapítás ellenére is fennállhatnak. ( 44 ) Márpedig úgy vélem, hogy az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő feltételeknek megfelelően az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nyelvi szabályozás sokkal inkább az érintett tagállam exportját érinti, mint a nemzeti piacán forgalmazott árukat. |
60. |
Álláspontom szerint ugyanis itt a gyakorlati problémák sokkal erőteljesebben jelentkeznek a határokon átnyúló kereskedelem összefüggésében, mint a belső kereskedelem kapcsán, annak eredményeként, hogy a számlákat kötelező holland nyelven megszövegezni. Az, hogy nem engedélyezik másik hiteles, vagyis kötelező erejű változat használatát, amelyet az érintett felek által szabadon választott nyelven szövegeznek meg, elsődlegesen azzal a hátránnyal jár, hogy megakadályozza az utóbbiakat abban, hogy olyan nyelv mellett döntsenek, amelyet egyaránt ismernek, így többek között egy, a nemzetközi kereskedelemben gyakrabban használt nyelv mellett. |
61. |
Az ilyen számla címzettjét illetően a kérdést előterjesztő bíróság joggal jegyzi meg, hogy annak problémái lesznek a gyors megértéssel, kivéve, ha beszél hollandul, ami nyilvánvalóan egyértelműen kevésbé valószínű, ha egy másik tagállamban telepedett le, ( 45 ) mint ha Belgiumban található, ahol a holland egyike a hivatalos nyelveknek. ( 46 ) |
62. |
E tekintetben a Belga Királyság megjegyzi, hogy a holland nyelven megszövegezett számlát nem értő vásárlónak megvan a lehetősége egyrészt arra, hogy már eleve fordítást kérjen, másrészt pedig arra, hogy kétség esetén vitassa ezt a számlát. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az a teher, amelyet mindkét említett eljárás jelent az átlagos vásárló számára, alkalmas arra, hogy visszatartsa azt attól, hogy szerződést kössön egy a flamand régióban letelepedett vállalkozással, amennyiben a szerződés aláírását megelőzően sikerül tudomást szereznie e nehézségről, vagy legalábbis attól, hogy ismét üzleteljen e vállalkozással, ha az említett körülményről csak az ügylet lezárulását követően értesül. |
63. |
Ami az előírt nyelven megszövegezett számla feladóját illeti, a Bizottság helyesen kiemeli, hogy az ő esetében ebben az összefüggésben fokozott a fizetési késedelem kockázata, mivel külföldi szerződéses partnere a valós vagy állítólagos megértési problémára hivatkozhat, ahogy azt egyébként láthatóan a belga kormány is elismeri. Éppen ez történt a jelen ügyben, mivel a vitatott számlák potenciális adósának minősülő olasz társaság a flamand nyelvi szabályozásra hivatkozik, számomra paradoxnak tűnő módon, ( 47 ) ami azonban alkalmas arra, hogy a New Valmar által indított eljárásban számára kedvező eredményre vezessen. |
64. |
A belga kormány előadja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen hivatkozott a számlák hollandról más, a címzettjük által értett nyelvre történő fordításához kapcsolódó elvesztegetett időre, illetve költségekre, mivel ez szinte elkerülhetetlen a nemzetközi kereskedelemben, és e teher a flamand vállalkozásokat akkor is érintené, ha lehetőségük lenne arra, hogy számláikat az általuk választott idegen nyelven állítsák ki. Ugyanakkor ez nem áll azokra az exportőrökre, akik olyan belső erőforrásokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül, vagyis fordítási költségek nélkül használjanak egy olyan nyelvet, amelyet adott esetben ismernek. ( 48 ) A holland nyelv használatának előírásával az érintett szabályozás ilyen módon olyan fordítási terheket eredményez a határokon átnyúló értékesítést végezni kívánó vállalkozások számára, amelyek egyébként nem lennének szükségesek. |
65. |
Még ha a belga kormány állításának megfelelően be is igazolódna, hogy az érintett szabályozásból eredő követelmények nem írnak elő teljes egynyelvűséget, hanem azok csak a héával kapcsolatos kötelező adatokra korlátozódnak, mindenesetre álláspontom szerint már az esetlegesen előírt kétnyelvűség is túlzottan jelentős korlátozást jelentene, különösen a nemzetközi kereskedelem összefüggésében. Ugyanis a számlák adott esetben két nyelven, vagyis – az e kormány által szolgáltatott információk szerint – az egyes kötelező adatok tekintetében hollandul, és a felek által a többi adat tekintetében a választott másik nyelven való megszövegezésére irányuló kötelezettség a gyakorlatban nehezen követhető magatartást jelent az exportáló belga vállalkozások számára, különösen, ha e tevékenységet jelentős léptékben folytatják, ami tehát sokszorosára növeli a különböző külföldi partnereknek szóló számlák számát. |
66. |
Ebből az következik, hogy az említett szabályozás visszatartó hatást gyakorol a Közösségen belüli kereskedelemre, nem csupán a flamand régióban székhellyel rendelkező, áruikat más tagállamok exportálni kívánó vállalkozások vonatkozásában, ahogy arra a New Valmar hivatkozik, hanem azon külföldi társaságok esetében is, amelyek ezen vállalkozásokkal kívánnak ügyletet kötni, de amelyeket visszatarthat a számlák holland nyelven való kötelező megszövegezése folytán a termékértékesítést érintően előállt bizonytalanság. Hozzáteszem, hogy e nemzeti intézkedésekből jelentős jogbizonytalanság következik mindkét félre nézve az ott előírt radikális szankciókra figyelemmel is, ( 49 ) és e bizonytalanság álláspontom szerint különösen akkor érzékelhető, ha a felek – mint az alapügyben – úgy döntöttek, hogy szerződésükre egy másik tagállam jogszabályait kell alkalmazni. |
67. |
Ezen elemzés kifogásolása érdekében a belga kormány előadja továbbá, hogy bár ugyanarról a nyelvi szabályozásról van szó, a jelen ügyet meg kell különböztetni a Las‑ítélet ( 50 ) alapjául szolgáló ügytől, mivel az itt szereplő alapügy nincs közvetlen kapcsolatban a felek által aláírt szerződés megkötésével, ugyanis annak tárgyát a számlák jelentik, valamint az említett szabályozás nem érintette az azon nyelv megválasztására irányuló szabadságukat, amelyen a szerződésüket szövegezik. |
68. |
Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság helyesen jegyzi meg, hogy a vitatott számlák egy korábbi szerződésből származó tartozások megerősítését jelentik, ( 51 ) valamint hogy egy ilyen szabályozás meggátolhatja a szerződő feleket abban, hogy a szerződésük végrehajtása során kötött fizetési megállapodásokkal összefüggésben könnyen és megfelelően megértsék egymást. Ily módon a jelen ügyben szoros kapcsolat áll fenn e számlák, és az alapjukat képező szerződés között. Ezenfelül a számlák önmagukban is alkalmasak arra, hogy az e szerződésből következők mellett jogi kötelezettségeket keletkeztessenek. ( 52 ) Egyébként nem ritka, hogy a kereskedelmi kapcsolatok számla kiállításával öltenek formát anélkül, hogy azt bármilyen írásbeli szerződés megelőzné. Az utóbbi két esetben a szóban forgó szabályozás vitathatatlanul azt a nyelvet határozza meg, amelyen az elfogadó nyilatkozatok váltása megtörténik. Végül hangsúlyozom, hogy annak ellenére, hogy e szabályozásnak nem célja, hogy szabályozza maguknak a szerződéseknek a szövegezését, valójában lehet olyan hatása, ahogy azt megállapítottam, ( 53 ) hogy fékezi a kereskedelmi kapcsolatok más tagállamban letelepedett személyekkel történő megvalósulását vagy megismétlését. |
69. |
Figyelemmel ezen elemek összességére, úgy vélem, hogy az ilyen nemzeti intézkedések közvetlen hatást gyakorolnak a Közösségen belüli ügyletekre. Ennélfogva a jelen ügy álláspontom szerint nem a Bíróság által kialakított azon ítélkezési gyakorlat körébe tartozik, amely jellemzően elutasítja, hogy az uniós joggal ellentétesnek nyilvánítson egy nemzeti szabályozást, amennyiben „[annak] az áruk szabad mozgását esetlegesen érintő korlátozó hatásai túlságosan bizonytalanok és közvetettek ahhoz, hogy [az] az áruk tagállamok közötti szabad mozgása akadályozásának minősüljön”. ( 54 ) E tekintetben rámutatok egyrészt arra, hogy a jelen ügyben figyelembe vett korlátozás nem egy jövőbeli és hipotetikus eseménytől, hanem az áruk szabad mozgásához való jog puszta gyakorlásától függ, másrészt pedig arra, hogy nem releváns kérdés, hogy az említett intézkedés a gyakorlatban milyen mértékű lehet, mivel e szabadság minden, akár csekély jelentőségű korlátozása tilos. ( 55 ) |
70. |
Ennélfogva úgy ítélem meg, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nyelvi szabályozás, amely egy meghatározott hivatalos nyelv használatát írja elő a számlák szövegezéséhez minden, az érintett szövetségi állami szövetségi egységében letelepedett vállalkozás számára, az EUMSZ 35. cikk értelmében vett kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés. Ennélfogva még azt kell megállapítani, hogy egy ilyen szabályozás ennek ellenére igazolható‑e az uniós jogra figyelemmel. ( 56 ) |
2. Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló korlátozó intézkedések esetleges igazolásáról
71. |
A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződés által előírt valamelyik szabadság gyakorlását korlátozó intézkedés, amely azonban közérdekű célt követ, az uniós joggal azzal a kettős feltétellel nyilvánítható összeegyeztethetőnek, hogy alkalmas e cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket. ( 57 ) |
a) A hivatkozott közérdekű célokról
72. |
Egy annak ellenére az áruk szabad mozgása akadályának tekintett nemzeti intézkedést, hogy az az állampolgárságon vagy a termékek eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, mindazonáltal az uniós joggal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani, vagy azért, mert azt az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdekű okok igazolják, és megfelel az ott szereplő követelményeknek, ( 58 ) vagy azért, mert megfelel a közérdek Bíróság ítélkezési gyakorlatában elfogadott feltétlenül érvényesítendő követelményeinek, alkalmas a kitűzött cél elérésére, és azzal arányos. ( 59 ) |
73. |
A kivételek első kategóriáját illetően, noha a Bizottság azt javasolja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz tartalmazza az EUMSZ 36. cikket, az e rendelkezésben felsorolt igazoló okok egyikére sem hivatkoztak kifejezetten, és az végeredményben, álláspontom szerint, lényeges hatással nincs a jelen ügyre. |
74. |
A kivételek második kategóriája kapcsán csak a Bizottság veti fel annak lehetőségét, hogy az itt hivatkozottakhoz hasonló korlátozó intézkedések legitimációjának alapját a fogyasztóvédelem jelentse. ( 60 ) Ugyanakkor maga is – helyesen – úgy ítéli meg, hogy e közérdekű cél a jelen ügyben nem alkalmazható olyan indokként, amely alkalmas az áruk szabad mozgása korlátozásának igazolására, mivel az alapeljárásban két, szakmai tevékenysége keretében eljáró szerződő fél áll szemben egymással, és nem áll fenn semmilyen, a fogyasztókra gyakorolt közvetlen hatás. |
75. |
Ennélfogva az elsődlegesen felmerülő probléma annak eldöntése, hogy a Bíróság által a flamand nyelvi szabályozásnak a szociális kapcsolatokra akkor alkalmazandó rendelkezései kapcsán a Las‑ítéletben ( 61 ) elfogadott igazolások kiterjeszthetők‑e a jelen ügyre, és ha igen, milyen mértékben. Ebben az ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a belga kormány által hivatkozott három cél – vagyis a Belga Királyság hivatalos nyelvei közül az egyik használatának előmozdítása és ösztönzése, a munkavállalók szociális védelmének biztosítása, valamint az ezzel kapcsolatos közigazgatási ellenőrzések megkönnyítése – a közérdeken alapuló kényszerítő indokok közé tartozik, amelyek alkalmasak a Szerződés által elismert alapvető szabadságok gyakorlását érintő korlátozás igazolására. |
76. |
E három indok közül az elsőre a belga kormány a jelen ügyben is hivatkozik, úgy érvelve, hogy az érintett szabályozás annak a követelménynek felel meg, amely szerint meg kell védeni a flamand régió hivatalos nyelvének használatát. Megerősítem, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely tagállam egy vagy több hivatalos nyelve használatának előmozdítása és ösztönzése olyan objektív cél, amely elvben alkalmas az uniós jog által előírt kötelezettségek korlátozásának igazolására. ( 62 ) Ez különösen érvényes a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések EUMSZ 35. cikkben szereplő tilalmára. Figyelemmel a számlákhoz hasonló hivatalos dokumentumok által nemcsak a kereskedelmi szférában, hanem az állami szférában is betöltött sajátos funkciókra, ( 63 ) az alapügyben szereplőhöz hasonló intézkedés álláspontom szerint potenciálisan alkalmas lehet egy ilyen nyelv használatának az említett különböző területeken történő megőrzésére, ahogy azt a litván kormány hangsúlyozza. ( 64 ) |
77. |
Másodszor, a belga kormány szerint az, hogy megkövetelik a holland nyelv használatát az e törvényben előírt dokumentumok kiállításánál, garantálja a héa területén illetékes hatóságok által végzett ellenőrzések gyorsaságát és hatékonyságát. A New Valmar cáfolja ezt az érvelést, ellentétben a litván kormánnyal. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ismételten elismerte, hogy a közigazgatási vagy adóügyi ellenőrzések megkönnyítése, és így megerősítése alapját képezheti az alapvető szabadságok Szerződés által előírt korlátozásainak. ( 65 ) Márpedig a jelen ügyben szereplőhöz hasonló nyelvi szabályozás összességében alkalmas arra, hogy segítséget nyújtson a vállalkozás dokumentumainak ellenőrzésével megbízott hatóságok számára, ( 66 ) és ezáltal arra, hogy garantálja a belső jog és az uniós jog rendelkezéseinek tiszteletben tartását, különösen a közvetett adózás területén. ( 67 ) |
78. |
Álláspontom szerint a belga kormány megalapozottan hivatkozik e két, közérdeken alapuló kényszerítő indokra az áruk szabad mozgásának véleményem szerint bebizonyosodott korlátozásának potenciális igazolása érdekében, ugyanakkor még azt is meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás arányos‑e az említett célokhoz képest, figyelemmel különösen az általa előírt szankciókra. Márpedig úgy vélem, hogy ez az arányossági feltétel a jelen ügyben nem teljesült. |
b) Az alkalmazott eszközök aránytalanságáról
i) A Las‑ítéletből levonandó következtetések
79. |
A kérdést előterjesztő bíróság felveti, hogy át lehet‑e ültetni a jelen ügyre a Las‑ítéletben ( 68 ) a jelen ügyben szereplő nyelvi szabályozás szociális kapcsolatokra vonatkozó rendelkezéseit illetően az arányosság hiánya eredményeként adott nemleges választ, figyelemmel arra, hogy többek között az e szabályozás megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszer, vagyis a bíróság által hivatalból megállapítandó semmisség, ( 69 ) hasonló a vitatott számlák esetében. |
80. |
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Las‑ítéletben ( 70 ) elfogadott, az arányosság ellenőrzésére vonatkozó szempontokat megfelelően alkalmazni kell a jelen ügyben is. E tárgyban szeretnék néhány észrevételt tenni, figyelemmel az említett ítélet alapjául szolgáló ügy és a jelen ügy között feltárt különbségekre. |
81. |
A Bíróság által megfogalmazott első kifogás ugyanis arra vonatkozott, hogy a felek közötti szabad és egyértelmű egyetértés kialakítása megköveteli, hogy a felek az e tagállam hivatalos nyelvétől eltérő nyelven szövegezhessék meg szerződésüket, amennyiben nem beszélik e nyelvet. Fel lehet vetni, hogy ez az értékelési tényező kevésbé meghatározó‑e az alapügy tekintetében, amely nem magára a szerződés megkötésére vonatkozik, ( 71 ) hanem a törvény által előírt, és így a kereskedelmi kapcsolatok keretébe illeszkedésük ellenére nem kizárólag megegyezés tárgyát képező okiratok, vagyis a számlák kiállítására. Emlékeztetek ugyanakkor arra, hogy függetlenül attól az eredeti szerződéstől, amelynek teljesítését biztosítják, a számlák saját joghatásokat válthatnak ki a feleket érintően, illetve maguk is alátámaszthatják a szerződéses kapcsolatot megalapozó akarategyezést. ( 72 ) |
82. |
A második ilyen kifogás azon alapult, hogy a szóban forgó szabályozás nem tette lehetővé, hogy a határokon átnyúló munkaszerződések hiteles változatát az érintett felek mindegyike által beszélt nyelven is megszövegezzék. E kifogás jelen ügyben fennálló meghatározó jellegét szintén fenntartással kell kezelni, mivel a belga kormány az előzetes döntéshozatalra utaló határozattal ellentétben azt állítja, hogy a holland nyelv kötelező használata ebben az esetben kizárólag a héával kapcsolatos jogszabályi adatokra korlátozódik, és nem terjed ki a számlák valamennyi további elemére, köztük a szerződéses elemekre. ( 73 ) Vitathatatlanul a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy ez a belga jogra tekintettel bebizonyosodik‑e, ( 74 ) de annak érdekében, hogy kitérjünk arra az esetre is, ha ez valóban igaznak bizonyul, álláspontom szerint olyan választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre, amely figyelembe veszi az így fennálló bizonytalanságot a jelen ügyben előírt nyelvi korlátozások terjedelmét illetően. |
83. |
E megfontolások ellenére a New Valmarhoz, a litván kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan azon az állásponton vagyok, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nyelvi szabályozás nem felel meg az uniós jogból következő kötelezettségeknek, mivel túllép a fent hivatkozott közérdekű célok eléréséhez szigorúan szükséges intézkedéseken ( 75 ) az érintett nyelv számára fenntartott hely, illetve az e szabályozás megsértése esetén alkalmazott szankció szempontjából. |
ii) Egy meghatározott hivatalos nyelv használatáról
84. |
Úgy vélem, hogy a hivatkozott közérdekű célokat, vagyis a hivatalos nyelv előmozdítását és az ellenőrzések megkönnyítését olyan intézkedésekkel is biztosítani lehetne, amelyek kevésbé sértik az áruk mozgását, mint annak előírása, hogy a vállalkozás számlákhoz hasonló dokumentumaiban az Unió tagállamai minden más hivatalos nyelvét kizárva egy előre meghatározott nyelvet kell használni. |
85. |
Kiemelem, hogy még ha feltételezzük is, hogy e kötelezettség a belga kormány állításának megfelelően a héával kapcsolatos jogszabályi adatokra korlátozódik, álláspontom a fent kifejtett, ( 76 ) illetve az alábbiakban ismertetett gyakorlati indokok miatt nem változik. |
86. |
Mindenekelőtt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a számlák kibocsátására irányuló kötelezettség célja ( 77 ) nemcsak a közérdek védelme, amely igazolja többek között az illetékes nemzeti hatóságok részéről a közigazgatási vagy adóügyi ellenőrzések végzését, hanem a magánérdekek védelme is, többek között a vevő magánérdekéé, akit egyértelműen tájékoztatni kell a termékértékesítés tartalmáról; két olyan érdekről van szó, amelyeket megfelelően mérlegelni kell a méltányos egyensúly kialakítása érdekében. Ekképpen, amennyiben egy jogszabály azt írja elő, hogy a számlát egy előre meghatározott nyelven kell megszövegezni, álláspontom szerint rendkívül fontos, hogy az e nyelvet nem ismerő címzettnek lehetősége legyen arra, hogy másik nyelven hiteles változatot kaphasson, annak érdekében, hogy könnyebben meg tudja érteni a számlán szereplő adatokat, ( 78 ) és így meg tudjon bizonyosodni arról, hogy az eladó eleget tett‑e szerződéses kötelezettségeinek. |
87. |
Ehhez kapcsolódnak a nemzetközi kereskedelem körébe tartozó megfontolások, amelyek vonatkozásában esetleg szükséges lehet a jogi, jelen esetben nyelvi korlátok enyhítése, annak érdekében, hogy ne fékezzék túlzottan a határokon átnyúló kereskedelmet. Ahogy a litván kormány és a Bizottság előadja, e különleges összefüggésben olyan sajátos nehézségek állnak fenn, mint az éppen a New Valmar által ismertetett problémák ( 79 ) és a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos kérdések, ( 80 ) amelyeket az ilyen jellegű, különösen az Unión belül zajló kereskedelem előnyben részesítése érdekében a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni. ( 81 ) E megfontolások főként a számlákon szereplő, a szerződési szabadság körébe tartozó adatok, mint például az általános értékesítési feltételek vonatkozásában érvényesek, de álláspontom szerint az is hasznos, sőt elengedhetetlen lenne, ha a kötelezően feltüntetendő adatok, így a belga kormány által hivatkozott, héával kapcsolatos jogszabályi adatok is érthetőek lennének a határokon átnyúló gazdasági kapcsolat valamennyi fele számára. |
88. |
Az alapügyben szereplőhöz hasonló nyelvi szabályok véleményem szerint meghaladják a holland nyelv használatának előmozdításához, illetve az illetékes hatóságok részére a hasznos adatok ellenőrzésének lehetővé tételéhez szigorúan szükséges mértéket. Álláspontom szerint a gyakorlatban elegendő lenne azt előírni, hogy amennyiben az érintett felek a számlákat másik nyelven kívánják megszövegezni, akkor csak a jogszabályi adatokat kell hollandra fordítani, illetve adott esetben utólag kell elvégezni a fordítást, amennyiben az ellenőrzés során nem mutatnak be közvetlenül ilyen változatot. |
89. |
E tekintetben mindenekelőtt arra emlékeztetek, hogy a héa területén a 2006/112 irányelv fent hivatkozott rendelkezései csak a rendeltetési tagállam számára teszik lehetővé egyes idegen nyelven szövegezett számlák fordításának előírását, amennyiben ez az ellenőrzés céljából szükséges. ( 82 ) |
90. |
Ezenkívül szintén a belga területen alkalmazandó egyéb rendelkezéseken alapuló alternatív megoldások alátámasztják e véleményemet. Egyrészt a Belga Királyság francia közössége által elfogadott, a jelen ügyben szereplőkkel egyenértékű, de azokkal nem azonos rendelkezésekről van szó, amelyekből az következik, hogy a számlákhoz hasonló, a francia nyelvű régióban székhellyel rendelkező személyek által kiállított dokumentumokat főszabály szerint franciául kell megszövegezni,„nem sértve a felek által választott nyelv kiegészítő jellegű használatát” ( 83 ). Az említett régió nyelvétől eltérő, az érintett felek által választott, így feltételezhetően valamennyi fél által a franciánál jobban ismert nyelv kiegészítő használatának ilyen lehetősége kevésbé korlátozó intézkedést jelent, mint az, amelyik révén a kereskedelmi kapcsolatokban egy meghatározott nyelv kizárólagos használatát írják elő. ( 84 ) |
91. |
Másrészt a flamand közösség 2014‑ben maga is módosította a fent hivatkozott, nyelvhasználatról szóló rendeletet, ( 85 ) oly módon, hogy a munkaviszonyokra vonatkozó rendelkezések kevésbé korlátozóak, mint amilyenek a Las‑ítélet ( 86 ) alapjául szolgáló ügy idején voltak. E rendelet 5. cikkének (1) bekezdése ugyanis még mindig azt írja elő, hogy a flamand régióban a holland nyelv használata a főszabály, de a (2) bekezdés immár lehetővé teszi „az egyedi munkaszerződések” esetében, hogy „jogilag kötelező változatot [állítsanak ki az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamelyik tagállamának olyan hivatalos] nyelvén, amelyet valamennyi érdekelt fél ért”, bizonyos, az e területekkel fennálló kapcsolati feltételek teljesülése esetén. ( 87 ) |
92. |
Az e megoldásokhoz hasonló nyelvi intézkedések – mindkettő kevésbé sérti az áruk szabad mozgását, mint az alapeljárásban szereplő szabályozás, továbbá alkalmas a belga kormány által hivatkozott közérdekű célok garantálására – álláspontom szerint alkalmazhatók a jelen ügy összefüggésében is. |
iii) A kiszabott szankcióról és annak gyakorlati következményeiről
93. |
Az kérdéses nyelvi szabályozás arányosságának hiányára vonatkozó kifogással szemben a belga kormány arra hivatkozik, hogy a jogsértés esetén alkalmazott szankció, vagyis a bíróság által hivatalból megállapítandó semmisség kisebb hatást gyakorol a jelen ügyben, mint amelyet a Las‑ítélet ( 88 ) alapjául szolgáló ügyben fejtett ki. Előadja, hogy ellentétben az utóbbi ügy tényállásával, ahol a nem holland nyelven szerkesztett munkaszerződést kellett érvénytelenné nyilvánítani, a jelen ügy csak a vitatott számlák érvényességét érintheti, nem pedig az érdekelt feleket összekötő forgalmazási szerződését. Márpedig, mivel a számlák csak megerősítik a felek közötti szerződésből következő tartozásokat, érvénytelenségük megállapítása nem akadályozza meg e tartozások behajtását, ezenfelül pedig megvan a lehetőség a szabálytalan dokumentumok új számlákkal való pótlására. |
94. |
A New Valmar ezzel szemben előadja, hogy bár a semmisség hatását enyhíti az eladó részére biztosított azon lehetőség, hogy a jogvita során helyettesítő számlákat állítson ki, ezen enyhítés jótékony hatásai azonban csak elméleti jellegűek. E társaság szerint az, hogy az adósnak új számlákat kell küldenie, nem pedig az eredeti számlák holland nyelvű változatait, több hátrányos következménnyel is jár. Egyrészt adózási szinten a Közösségen belüli termékértékesítés esetében előírt héamentesség nem érvényesül a helyettesítő számlák esetén, mivel e mentesség csak abban az időpontban alkalmazható, amikor az áruk elhagyják a nemzeti területet, más módon pedig nem. Másrészt polgári jogi síkon az eladó részére az esedékes számlák után fizetendő késedelmi kamat számítása csak a helyettesítés időpontjától kezdődik, míg az eredeti számlákat a törvényben előírt határidőn belül nem vitató adósnak még mindig megmarad a lehetősége arra, hogy kifogással éljen a helyettesítő számlákkal szemben. ( 89 ) |
95. |
Álláspontom szerint az alapügyben szóban forgó szabályozás által előírt szankciók nem elengedhetetlenek a belga kormány által hivatkozott közérdekű célok eléréséhez, mivel az, hogy a nem holland nyelven szövegezett számlákat érvénytelenné nyilvánítják, közvetlenül nem járul hozzá sem e nyelv előmozdításához, sem maguknak a közigazgatási vagy adóügyi ellenőrzéseknek a megkönnyítéséhez. Ezenkívül e drasztikus jellegű szankciók véleményem szerint egyértelműen túlzottak. |
96. |
Ahogy azt a litván kormány és a Bizottság hangsúlyozta, a semmisség, amely az ilyen számlák joghatásainak ab initio megszűnésével jár, jelentős jogbizonytalanságot idézhet elő az érintett gazdasági viszony mindkét felét illetően, ami hátrányos a határokon átnyúló kereskedelemre nézve, noha azt az uniós jog alapján ösztönözni kell. |
97. |
E megállapítás álláspontom szerint elsődlegesen az eladó vonatkozásában igazolt. A Bíróság rendelkezésére álló bizonyítékokra figyelemmel nem lehet a priori kizárni, hogy a holland nyelvű helyettesítő számla kiállítására irányuló kötelezettség miatt nemcsak a héa kapcsán szembesül nehézségekkel, hanem az új számla kibocsátásával kapcsolatban elévülési problémákkal is szembesül, ahogy azt a New Valmar állítja. ( 90 ) Ezenkívül az előírt nyelvtől eltérő nyelven szövegezett számlákat kiállító vállalkozással szemben tisztán opportunista indokokból lehet vitatni a tartozással kapcsolatos jogait rögzítő ilyen dokumentumok érvényességét, amint az az alapeljárásban is történt. ( 91 ) Egyébként úgy vélem, hogy e szankciókkal kapcsolatos szabályozás a szabálytalan számlák címzettjét is sújthatja, még ha kisebb mértékben is, mivel az érvénytelenné nyilvánított számlák egészben vagy részben elveszíthetik bizonyító erejüket. ( 92 ) |
98. |
Bár a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy ezek a potenciális negatív következmények az alapügyben alkalmazandó jogra tekintettel megvalósultak‑e a jelen ügyben, álláspontom mindenesetre ettől függetlenül az, hogy az érintett nyelvi szabályozásban választott eszközök összességében túlzottak. A követett célok elérése érdekében ugyanis véleményem szerint az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedéseket is lehet alkalmazni. |
99. |
A fenti körülmények összességére figyelemmel úgy vélem, hogy az EUMSZ 35. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozása, amely arra kötelezi az ezen egység területén állandó telephellyel rendelkező valamennyi vállalkozást, hogy a határokon átnyúló jellegű számlákat legalább egyes kötelezően feltüntetendő adatok vonatkozásában, vagy akár egészében ( 93 ) kizárólag e szövetségi egység hivatalos nyelvén szövegezzék meg, e szerződések semmisségének a bíróság által hivatalból történő megállapítása terhe mellett. |
V – Végkövetkeztetések
100. |
A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság a rechtbank van koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja: Az EUMSZ 35. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozása, amely arra kötelezi az ezen egység területén állandó telephellyel rendelkező valamennyi vállalkozást, hogy a határokon átnyúló jellegű számlákat legalább egyes kötelezően feltüntetendő adatok vonatkozásában, vagy akár egészében kizárólag e szövetségi egység hivatalos nyelvén szövegezzék meg, e szerződések semmisségének a bíróság által hivatalból történő megállapítása terhe mellett. |
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239). Ebben az ítéletben a Bíróság azt mondta ki, hogy „[a]z EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozása, amely arra kötelezi az ezen egység területén állandó telephellyel rendelkező valamennyi munkáltatót, hogy a határokon átnyúló jellegű munkaszerződéseket kizárólag e szövetségi egység hivatalos nyelvén szövegezzék meg, e szerződések semmisségének a bíróság által hivatalból történő megállapítása terhe mellett”.
( 3 ) Az egységes szerkezetbe foglalt 1994. február 17‑i alkotmány (Gecoördineerde Grondwet, Belgisch Staatsblad, 1994. február 17., 4054. o.).
( 4 ) Az 1966. július 18‑i királyi rendelet (koninklijk besluit) által egységes szerkezetbe foglalt törvények (Belgisch Staatsblad, 1966. augusztus 2., 7799. o.; a továbbiakban: az egységes szerkezetbe foglalt törvények).
( 5 ) A munkáltatók és a munkavállalók közötti szociális kapcsolatok során, valamint a vállalkozásoknak a törvény és a rendeletek által előírt aktusai és dokumentumai tekintetében alkalmazandó nyelvek szabályozásáról szóló, 1973. július 19‑i rendelet (Decreet tot regeling van het gebruik van de talen voor de sociale betrekkingen tussen de werkgevers en de werknemers, alsmede van de voor de wet en de verordeningen voorgeschreven akten en bescheiden van de ondernemingen, Belgisch Staatsblad, 1973. szeptember 6., 10089. o.; a továbbiakban: a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet).
( 6 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 7 ) Lásd a fent említett 1973. július 19‑i rendelet 1., 2., 4., 5., 12. és 16. cikkét módosító 2014. március 14‑i rendeletet (decreet tot wijziging van artikel 1, 2, 4, 5, 12 en 16 van het decreet van 19 juli 1973 tot regeling van het gebruik van de talen voor de sociale betrekkingen tussen de werkgevers en de werknemers, alsmede van de door de wet en de verordeningen voorgeschreven akten en bescheiden van de ondernemingen, Belgisch Staatsblad, 2014. április 22., 34371. o.), amely 2014. május 2‑án lépett hatályba. E tárgyban lásd továbbá a jelen indítvány 91. pontját.
( 8 ) A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról („Róma I”) szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 177., 6. o.; a továbbiakban: „Róma I”‑rendelet), amelyet a 28. cikke értelmében az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, 2009. december 17‑ét követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
( 9 ) Többek között a „Róma I”‑rendelet (11) preambulumbekezdésében felidézett alapelv.
( 10 ) Lásd a „Róma I”‑rendelet (37) preambulumbekezdését.
( 11 ) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően (lásd többek között: 2016. február 18‑iFinanmadrid EFC ítélet, C‑49/14, EU:C:2016:98, 28. és azt követő pontok).
( 12 ) E 9. cikk (2) és (3) bekezdése megkülönbözteti az eljáró bíróság tagállama és a szerződés teljesítése szerinti jog imperatív rendelkezéseinek potenciális hatását.
( 13 ) E tekintetben lásd többek között: Nuyts, A., „Les lois de police et dispositions impératives dans le Règlement Rome I”, Revue de droit commercial belge, 2009., 6. sz., 553. és azt követő oldalak, 10. pont.
( 14 ) Lásd: 2013. október 17‑iUnamar‑ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 47. és 50. pont), amelyben a Bíróság a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény (HL 1980. L 266., 1. o.) kapcsán kimondta, hogy „a nemzeti bíróságnak azon nemzeti jogszabály »imperatív szabály« jellegének értékelése keretében, amellyel helyettesíteni szándékozik a szerződő felek által kifejezetten választott jogot, nemcsak e jogszabály pontos tartalmát kell figyelembe vennie, hanem általános rendszerét, valamint azon körülmények összességét is, amelyek között e jogszabályt elfogadták, hogy arra a következtetésre lehessen jutni, miszerint e szabály imperatív jellegű, mivel nyilvánvaló, hogy ezt a nemzeti jogalkotó az érintett tagállam által alapvetőnek minősített érdek védelmében fogadta el”. Lásd még Wahl főtanácsnok Unamar‑ügyre vonatkozó indítványát (C‑184/12, EU:C:2013:301, 30. és azt követő pontok).
( 15 ) Ennek kapcsán a belga kormány hivatkozik a hozzáadottérték‑adó megfizetésének biztosítására irányuló, 1992. december 29‑i 1. sz. királyi rendelet (koninklijk besluit nr. 1 met betrekking tot de regeling voor de voldoening van de belasting over de toegevoegde waarde, Belgisch Staatsblad, 1992. december 31., 27976. o.) 5. cikkében felsorolt kötelező adatok listájára, amely cikket legutóbb egy 2012. december 19‑i királyi rendelet (Belgisch Staatsblad, 2012. december 31., 88559. o.) módosította.
( 16 ) Bár a kizárólag a számlák kötelező adataira korlátozódó jelleg viszonylag egyértelműnek tűnik az egységes szerkezetbe foglalt törvényekre figyelemmel, ezzel szemben ellentmondás áll fenn a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet alkalmazási körét illetően (lásd többek között: Gosselin, F., „Le régime linguistique de la facture”, in La facture et autres documents équivalents, szerkesztő: Ballon, G.‑L., és Dirix, E., Kluwer, Waterloo, 2011., 171. és azt követő oldalak, valamint 203. és azt követő pontok).
( 17 ) A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. július 13‑i 2010/45/EU tanácsi irányelv (HL 2010. L 189., 1. o.) által módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.).
( 18 ) Lásd többek között: 2003. március 6‑iKaba‑ítélet (C‑466/00, EU:C:2003:127, 41. pont); 2006. június 1‑jeiInnoventif‑ítélet (C‑453/04, EU:C:2006:361, 29. pont); 2010. július 8‑iSjöberg és Gerdin ítélet (C‑447/08 és C‑448/08, EU:C:2010:415, 54. pont).
( 19 ) 2009. október 29‑iPontin‑ítélet (C‑63/08, EU:C:2009:666, 38. pont).
( 20 ) Lásd többek között: 2008. június 26‑iBurda‑ítélet (C‑284/06, EU:C:2008:365, 39. pont); 2009. október 29‑iPontin‑ítélet (C‑63/08, EU:C:2009:666, 49. pont); 2011. július 28‑iSamba Diouf ítélet (C‑69/10, EU:C:2011:524, 59. és azt követő pontok).
( 21 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 22 ) Lásd többek között: 2015. november 26‑iAira Pascual és társai ítélet (C‑509/14, EU:C:2015:781, 22. pont); 2015. december 17‑iViamar‑ítélet (C‑402/14, EU:C:2015:830, 29. pont).
( 23 ) Lásd többek között: 2015. október 1‑jeiDoc Generici ítélet (C‑452/14, EU:C:2015:644, 33. és azt követő pontjai, valamit az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 24 ) E tekintetben a belga kormány a 2003. december 11‑iDeutscher Apothekerverband ítéletre (C‑322/01, EU:C:2003:664, 64. pont) hivatkozik, amely szerint „a közösségi szinten kimerítő harmonizálás tárgyát képező területen tett bármely nemzeti intézkedést a harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni”. A Bíróság ehhez ugyanakkor hozzáteszi, hogy „[a másodlagos jog ezen ügyben érintett rendelkezése] által a tagállamokra ruházott jogot a Szerződés tiszteletben tartásával kell gyakorolni, amint azt e rendelkezés kifejezetten előírja”, valamint, hogy e rendelkezés „nem zárja ki az alapügyben vitatott nemzeti tilalomnak az EK 28. és az EK 30. cikkel való összeegyeztethetősége vizsgálatának szükségességét” (lásd 65. pont).
( 25 ) A 2010/45 rendeletből következő 248a. cikk a következőképpen szól: „[a] tagállamok ellenőrzés céljából előírhatják, hogy a területükön teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számlákat, valamint a területükön letelepedett adóalanyok által befogadott számlákat bizonyos adóalanyok tekintetében vagy bizonyos esetekben fordítsák le a tagállam hivatalos nyelvére/nyelveire. A tagállamok mindazonáltal nem írhatják elő általános követelményként a számlák lefordítását.”
( 26 ) A tárgyaláson a belga kormány előadta, hogy annak, hogy a jelen ügyben ilyen módon az Olasz Köztársaság bizonyos feltételek mellett igényelhette volna a holland nyelven kiállított számla fordítását, álláspontja szerint csak akkor van értelme, ha elfogadjuk azt az e kormány által képviselt álláspontot, amely szerint elő lehet írni azt, hogy a kereskedő a számlát a címzett nyelvétől eltérő nyelven állítsa ki.
( 27 ) A 2006/112 irányelv (6) preambulumbekezdése szerint „szakaszonként szükséges eljárni, ugyanis a forgalmi adók összehangolása a tagállamokban az adórendszer változtatásaihoz vezet, és költségvetési, gazdasági és szociális területen is érzékelhető következményekkel jár”.
( 28 ) Lásd többek között: 2015. február 26‑iVDP Dental Laboratory és társai ítélet (C‑144/13, C‑154/13 és C‑160/13, EU:C:2015:116, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 29 ) Lásd a 2006/112 irányelv 226. és 229. cikkét.
( 30 ) Szóbeli észrevételeiben a Bizottság kiemelte, hogy a héa közösségi szabályozását csak ott harmonizálták, ahol ez egyértelműen szükségesnek tűnt, annak érdekében, hogy biztosítsák az adóteher semlegességét minden, a héa hatálya alá tartozó gazdasági tevékenység tekintetében.
( 31 ) Ebben az értelemben a 2006/112 irányelv által átdolgozott, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL 1977. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) kapcsán a Bíróság a 2009. június 18‑iStadeco‑ítéletben (C‑566/07, EU:C:2009:380, 33. pont) kimondta, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell valamennyi releváns körülmény figyelembevételével megvizsgálnia, hogy melyik tagállamban kell a szóban forgó számlán feltüntetett héát megfizetni, tekintettel többek között „a számla kiállításának nyelvére”, amely tehát a Bíróság álláspontja szerint a közösségi jog alapján nincs előre meghatározva.
( 32 ) E pontos célra emlékeztet a 2006/112 irányelv (46) preambulumbekezdése.
( 33 ) Az említett 248a. cikk első mondatában az szerepel, hogy az ilyen fordítás előírása csak egyes számlákat érinthet („bizonyos adóalanyok tekintetében vagy bizonyos esetekben”). Ezenkívül e cikk utolsó mondata kiemeli az általános jelleg tilalmát.
( 34 ) Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2010/45 irányelv elfogadását eredményező bizottsági javaslatra (COM(2009) 21 végleges) vonatkozó véleményének (HL 2009. C 306, 76. o.) 3.6 pontját; a javaslat a héával kapcsolatos számlázás területén alkalmazandó különböző szabályok eredményeként a vállalkozásokra nehezedő terheket kívánta csökkenteni – korlátozva a tagállamok mozgásterét, különösen a határokon átnyúló elektronikus számlázás esetén –, de egy olyan 248a. cikket tartalmazott, amelynek szövegezése kevésbé volt pontos, mint ezen irányelv végső változatában (lásd az említett javaslat 3., 10. és 23. oldalát). A hatodik irányelv 22. cikke (3) bekezdése b) pontjának vége, az előbbi 28h. cikkéből következő változatában lényegileg ehhez az utolsó változathoz közel eső rendelkezést tartalmazott.
( 35 ) Egyébként a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló nyelvi szabályozás nem felel meg a 2006/112 irányelv 273. cikke alkalmazási feltételeinek, mivel e szabályozásnak egyrészt nem az a célja, hogy biztosítsa a héa pontos behajtását és az adócsalás elkerülését, másrészt pedig az az irányelv 3. fejezetében, és különösen 226. cikkében meghatározott kötelezettségeket meghaladó további követelményeket ír elő.
( 36 ) Amennyiben a Bíróság nem követné ezt az ajánlást, emlékeztetek arra, hogy egy általános értelmezési alapelv szerint a másodlagos uniós jog minden, a 2006/112 irányelvhez hasonló jogi aktusát mindenféleképpen az elsődleges jog egészének, és különösen az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni (lásd többek között: 2016. február 15‑iN‑ítélet, C‑601/15 PPU, EU:C:2016:84, 48. pont, valamint a jelen indítvány 24. pontjának vége).
( 37 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 38 ) A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a Bíróság által ezen ítéletben elfogadott értelmezés eredményeként módosították a nyelvhasználatról szóló flamand rendeletet a munkaviszonyokat illetően (lásd a jelen indítvány 13. pontját).
( 39 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 40 ) Ugyanott (19–22. pont).
( 41 ) Kiemelés tőlem. Lásd többek között az EK 29. cikk (jelenleg EUMSZ 35. cikk) kapcsán: 2005. november 8‑iJersey Produce Marketing Organisation ítélet (C‑293/02, EU:C:2005:664, 73. pont); 2008. december 16‑iGysbrechts és Santurel Inter ítélet (C‑205/07, EU:C:2008:730, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 42 ) 2008. december 16‑iGysbrechts és Santurel Inter ítélet (C‑205/07, EU:C:2008:730, 43. pont), kiemelés tőlem. Lásd még Trestnjak főtanácsnok ugyanezen Gysbrechts és Santurel Inter ügyre vonatkozó indítványát (C‑205/07, EU:C:2008:427, 57–65. pont). Ebben az ügyben a belga jog egy, a távollevők közötti adásvételre vonatkozó rendelkezése megtiltotta a szállítók számára, hogy előzetes fizetést kérjenek az elállásra nyitva álló határidő lejártát megelőzően, olyan hatékony eszköztől fosztva meg őket, amellyel védekezhetnének a nemfizetés kockázatával szemben. A Bíróság kiemelte, hogy „az említetthez hasonló tilalom következményei általában jelentősebbek a közvetlenül a fogyasztóknak teljesített – különösen az internet útján létrejött – határokon átnyúló eladások esetén, többek között azon akadályok miatt, amelyekbe a fizetést elmulasztó fogyasztókkal szembeni, másik tagállambeli igényérvényesítés ütközik, főleg ha viszonylag csekély ellenértékű eladásokról van szó” (lásd az említett ítélet 42. pontját).
( 43 ) A litván kormány elsődlegesen az „EUM‑Szerződés belső piaci szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek” való meg nem felelés esetleges igazolása szempontjából foglal állást.
( 44 ) Lásd a jelen indítvány 42. lábjegyzetét.
( 45 ) Kivéve a Holland Királyságot.
( 46 ) Amennyiben ugyanis a kereskedelmi kapcsolat egy olyan tagállam területére korlátozódik, ahol több hivatalos nyelv használatos, mint Belgium esetében, akkor vitathatatlanul lehetséges, hogy a címzett nem érti meg az előírt nyelvet, ebben az esetben a hollandot, de ennek valószínűsége ebben a helyzetben egyértelműen kisebb, mint amikor az ügylet a tagállamok közötti kereskedelem szintjén zajlik.
( 47 ) Lásd a jelen indítvány 91. lábjegyzetét.
( 48 ) Úgy tűnik, a New Valmar ebben a helyzetben volt, mivel e belga társaság a forgalmazójának küldött számlákat közvetlenül olasz nyelven szövegezte meg.
( 49 ) Lásd a jelen indítvány 96. és azt követő pontjait.
( 50 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 51 ) Ahogy egyébként azt a belga kormány is elismeri.
( 52 ) Többek között az is lehetséges, hogy az érintett felek által aláírt szerződésben eredetileg rögzített ár felfelé vagy lefelé módosítása e számlák közvetítésével történik, amelyek kifizetése a keretszerződés ilyen módosításának elfogadását jelenti. A számla benyújtása egyéb elemeket is meghatároz, így különösen a fizetés módjait, illetve határidejét.
( 53 ) Lásd a jelen indítvány 60. és azt követő pontjait.
( 54 ) Kiemelés tőlem. Az EUMSZ 34. cikk értelmében vett behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek való minősítés elutasításával kapcsolatban lásd többek között: 1993. október 13‑iCMC Motorradcenter ítélet (C‑93/92, EU:C:1993:838, 12. pont); 2011. április 7‑iFrancesco Guarnieri & Cie ítélet (C‑291/09, EU:C:2011:217, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd továbbá a személyek szabad mozgását és a letelepedés szabadságát illetően Trstenjak főtanácsnok Gysbrechts és Santurel Inter ügyre vonatkozó indítványának (C‑205/07, EU:C:2008:427) 56. pontját.
( 55 ) Lásd: 2008. április 1‑jeiGouvernement de la Communauté française és gouvernement wallon ítélet (C‑212/06, EU:C:2008:178, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 56 ) A teljesség kedvéért rámutatok, hogy felvethető az a kérdés, hogy egy ilyen szabályozás nem jár‑e közvetett hátrányos megkülönböztetéssel a hollandul nem beszélő gazdasági szereplőkkel szemben. E kérdésre ugyanakkor nem térnék ki, ugyanis ha a Bíróság ilyen minősítést fogadna el, az mindenféleképpen csak csekély hatással lenne a jelen ügyre, mivel a szóban forgó rendelkezések egy tagállam egyik hivatalos nyelvének védelmével igazolhatók – amit az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke megenged –, azzal, hogy meg kell vizsgálni azok e célhoz viszonyított arányosságát (lásd továbbá: Jääskinen főtanácsnok Las‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑202/11, EU:C:2012:456, 39. pont]; 2013. április 16‑iLas‑ítélet [C‑202/11, EU:C:2013:239, 26. pont]).
( 57 ) Lásd többek között: 2015. október 1‑jeiTrijber és Harmsen ítélet (C‑340/14 és C‑341/14, EU:C:2015:641, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 58 ) Vagyis, hogy az áruk szabad mozgásának korlátozásait „a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme” indokolja, azzal a feltétellel, hogy azok „nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei”.
( 59 ) Lásd többek között: 2011. március 3‑iKakavetsos‑Fragkopoulos ítélet (C‑161/09, EU:C:2011:110, 51. pont); 2013. április 16‑iLas‑ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239, 23. pont); 2015. november 12‑iVisnapuu‑ítélet (C‑198/14, EU:C:2015:751, 110. pont).
( 60 ) E tekintetben a Bizottság az 1999. június 3‑iColim‑ítéletre (C‑33/97, EU:C:1999:274, 39–44. pont) hivatkozik, amelyben elismerést nyer, hogy az áruk szabad mozgásának a nyelvi követelményekből eredő korlátozásait igazolhatja a fogyasztók védelmére irányuló cél.
( 61 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 62 ) Lásd: 1989. november 28‑iGroener‑ítélet (C‑379/87, EU:C:1989:599, 19. pont); 2011. május 12‑iRunevič‑Vardyn és Wardyn ítélet (C‑391/09, EU:C:2011:291, 85. és 86. pont); 2013. április 16‑iLas‑ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239, 25–27. pont).
( 63 ) Ahogy arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a számlák elsősorban szerződéses célt szolgálnak, amennyiben igazolják az egyik szerződő felet valamely szerződés teljesítése alapján a másik szerződő féllel szemben megillető követeléseket, ugyanakkor hatósági és adóügyi eszközt is képeznek mind az eladó, mind a vevő országának hatóságaival való érintkezésben. A számlák többes funkciójáról, valamint az azok kiállítására irányuló kötelezettség különböző forrásairól a belga jogban lásd: Ballon, G.‑L., „Généralités”, in La facture et autres documents équivalents, i. m. 9. és azt követő pontok, valamint 38. és azt követő pontok.
( 64 ) A litván kormány előadja, hogy mivel a számlák olyan hivatalos dokumentumok, amelyek mind közjogi, mind pedig magánjogi jogviszonyokban különböző célokra használhatók fel, szükségesnek tűnik megkövetelni azt, hogy azokat a hivatalos nyelven állítsák ki, annak elkerülése érdekében, hogy e nyelv ne veszítse el egyik jelentős alkalmazási területét, vagyis az államvezetés és –igazgatás területét, valamint hogy használata ne csökkenjen amiatt, hogy a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban egyre elterjedtebb az idegen nyelvek használata.
( 65 ) Lásd többek között az áruk szabad mozgását illetően: 1979. február 20‑iRewe‑Zentral ítélet (120/78, EU:C:1979:42, 8. pont); a munkavállalók szabad mozgását illetően: 2007. július 18‑iBizottság kontra Németország ítélet (C‑490/04, EU:C:2007:430, 70. pont); 2013. április 16‑iLas‑ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239, 28. pont); a letelepedés szabadságát illetően: 1997. május 15‑iFutura Participations és Singer ítélet (C‑250/95, EU:C:1997:239, 31. pont); 1999. július 8‑iBaxter és társai ítélet (C‑254/97, EU:C:1999:368, 18. pont); a szolgáltatások szabad nyújtása kapcsán: 1999. október 28‑iVestergaard‑ítélet (C‑55/98, EU:C:1999:533, 23. pont); 2010. október 7‑idos Santos Palhota és társai ítélet (C‑515/08, EU:C:2010:589, 48. pont); a tőke szabad mozgása kapcsán: 2010. október 28‑iÉtablissements Rimbaud ítélet (C‑72/09, EU:C:2010:645, 33. pont).
( 66 ) Lehetőséget biztosít ugyanis az érintett régió közigazgatásának személyzete számára, hogy megismerjék a régió területén annak hivatalos nyelvén, nem pedig egy általuk nem ismert nyelven megszövegezett számlákat, ami lehetővé teszi számukra, hogy közvetlen, azonnali és biztos módon végezhessenek ellenőrzést Lásd még: Jääskinen főtanácsnok Las‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑202/11, EU:C:2012:456, 50. pont).
( 67 ) Emlékeztetek arra, hogy a héa területén a 2006/112 irányelv 248a. cikke lehetővé teszi bizonyos számlák fordításának ellenőrzési célokból történő előírását, azzal, hogy e területen a számla hármas funkciót tölt be: tartalmazza az alkalmazandó héaszabályozásra vonatkozó információkat, lehetővé teszi az adóhatóságok számára, hogy elvégezzék az ellenőrzéseket, valamint adott esetben lehetővé teszi a fogyasztók számára levonási joguk igazolását (Terra, B., és Kajus, J., A Guide to the European VAT Directives, 1. kötet, IBDF, Amszterdam, 2014., 1401. o.).
( 68 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 69 ) A jelen indítvány 11. pontjában hivatkozott feltételek és korlátok mellett.
( 70 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239, 29. és azt követő pontok).
( 71 ) Nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nem akadályozza meg a feleket abban, hogy az árukra vonatkozó szerződéseiket a hollandtól eltérő nyelven szövegezzék meg, ellentétben azzal, amit az említett Las‑ítélet időpontjában e szabályozás a munkaszerződések vonatkozásában előírt.
( 72 ) Lásd a jelen indítvány 68. pontját.
( 73 ) Mint az általános értékesítési feltételek vagy a fizetési módokra vonatkozó adatok.
( 74 ) Lásd még a jelen indítvány 32. pontját.
( 75 ) Lásd a jelen indítvány 76. és 77. pontját.
( 76 ) Lásd a jelen indítvány 65. pontját.
( 77 ) A számlák különböző funkcióit illetően lásd a jelen indítvány 63., 64. és 67. lábjegyzetét.
( 78 ) Lásd analógia útján az EK‑Szerződés 30. cikke, valamint az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1978. december 18‑i 79/112/EGK tanácsi rendelet (HL 1979. L 33., 1. o.) tárgyában többek között: 2000. szeptember 12‑iGeffroy‑ítélet (C‑366/98, EU:C:2000:430, 25. és azt követő pontok), valamint a kérdéssel kapcsolatban Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok ugyanezen Geffroy‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑366/98, EU:C:1999:585, 19. és azt követő pontok) hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 79 ) A New Valmar előadja, hogy bár valamennyi számláját holland nyelven kell megszövegeznie, azokhoz szükségképpen csatolni kell egy olyan nyelvű fordítást, amelyen a szerződést rögzítették, annak elkerülése érdekében, hogy külföldi ügyfelei ne hivatkozzanak tévedésre vagy megtévesztésre, amikor nem értik a számlákon szereplő adatokat, ami túlzott kötelezettséget jelent egy hozzá hasonló, kis árucikkeket (cumisüvegeket, cumikat, játékszereket stb.) ezres nagyságrendben értékesítő vállalkozás számára. Hivatkozik továbbá több más gyakorlati problémára is, mint például arra, hogy az eladó és a vevő között nem lehet olyan elektronikus megrendelési és számlázási rendszereket használni, amelyek csak egy nyelven működnek.
( 80 ) E tekintetben a New Valmar különféle jogtudományi forrásokra hivatkozva kiemeli, hogy egy korábbi kereskedelmi gyakorlat azt követelte meg, hogy a számlát a címzett nyelvén, vagy az érintett gazdasági ágazatban szokásos nyelven állítsák ki.
( 81 ) Lásd analógia útján, a nemzeti bíróság azon lehetőségét illetően, hogy figyelembe vegye a nemzetközi kereskedelmi gyakorlat változásait a joghatósággal rendelkező bíróság azonosítása érdekében, az áruk adásvételére vonatkozó szerződés teljesítési helyének megállapításával összefüggésben: 2011. június 9‑iElectrosteel Europe ítélet (C‑87/10, EU:C:2011:375, 20. és azt követő pontok), illetve a joghatósági kikötés érvényességének értékelése kapcsán: 1999. március 16‑iCastelletti‑ítélet (C‑159/97, EU:C:1999:142, 18. és azt követő pontok), valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 25. cikke (1) bekezdésének c) pontja.
( 82 ) Lásd a jelen indítvány 46. és azt követő pontjait.
( 83 ) Lásd a munkavállalók és személyzetük közötti szociális kapcsolatokban, valamint a jogszabályok által előírt, a vállalkozás okirataiban és dokumentumaiban a nyelvhasználat szabadságának és a francia nyelv használatának védelméről szóló, 1982. június 30‑i rendelet (decreet inzake de bescherming van de vrijheid van het taalgebruik van de Franse taal in de sociale betrekkingen tussen de werkgevers en hun personeel, alsook van akten en dokumenten van ondernemingen opgelegd door de wet en de reglementen, Belgisch Staatsblad, 1982. augusztus 27., 9863. o.) 2. cikkének első bekezdését.
( 84 ) Lásd ebben az értelemben: 2015. október 1‑jeiTrijber és Harmsen ítélet (C‑340/14 és C‑341/14, EU:C:2015:641, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 85 ) Lásd a jelen indítvány 12. pontját, valamint 38. lábjegyzetét.
( 86 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 87 ) Az említett (2) bekezdés szerint az érintett munkavállalónak az Unió vagy az EGT egy másik tagállamában kell lakóhellyel rendelkeznie, vagy pedig, ha belga területen rendelkezik lakóhellyel, akkor a munkavállalók szabad mozgását, illetve a letelepedés szabadságát kellett gyakorolnia.
( 88 ) 2013. április 16‑i ítélet (C‑202/11, EU:C:2013:239).
( 89 ) A tárgyalás során a belga kormány ezen állítások mindegyikét vitatta. Előadta többek között egyrészt azt, hogy mind az eredeti számla, mind az ugyanarra a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó helyettesítő számla alapján lehetőség van a héa alóli mentesülésre Belgiumban, másrészt pedig, hogy a felek teljesen szabadon állapíthatják meg a fizetés esedékességének időpontját, függetlenül attól az időponttól, amikor a számlát kiállították vagy helyettesítették. A Bizottság megalapozottan mutatott rá arra, hogy jogbizonytalanság marad fenn, mivel a belga adóhatóság 2013. január 23‑i, e kormány által hivatkozott körlevele jogilag nem kötelező, és a bíróságok továbbra is kötelesek hivatalból megállapítani a szabálytalan számla semmisségét. Egyébként megjegyzem, hogy a gyakorlatban teljes mértékben lehetséges, hogy a felek nem állapítottak meg a számlához kapcsolódó időponton kívül egyéb esedékességi időpontot a tartozás vonatkozásában.
( 90 ) Hangsúlyozom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem jelöli meg egyértelműen, hogy milyen módon kell végrehajtani a nyelvhasználatról szóló flamand rendelet 10. cikkében előírt szankciókat (lásd a jelen indítvány 11. pontját), többek között azon kérdést illetően, hogy egy szabálytalan számla esetleges helyettesítése fenntartja‑e visszamenőleges hatállyal az eredeti dokumentum érvényességét, vagy nem, és ha igen, milyen mértékben. E tárgyban lásd még: Gosselin, F., i. m. 188. és azt követő pontok.
( 91 ) Paradox, hogy a New Valmar olasz forgalmazója a nyelvhasználatról szóló flamand rendeletre hivatkozhat annak érdekében, hogy elérje a neki olasz nyelven megküldött számlák érvénytelenné nyilvánítását, amelyeket nyilvánvalóan megért.
( 92 ) A belga kormány maga is megjegyzi, hogy a számla bizonyos körülmények között bizonyító funkciót tölt be, mivel egy kereskedő esetében a befogadott számla a szerződés bizonyítéka, emellett könyvelési dokumentum, továbbá a legelterjedtebb igazolás.
( 93 ) Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság elé terjesztett adatok alapján úgy tűnik, hogy a jelen ügyben szereplő szabályozás alapján az ilyen számlát legalább részben, vagyis a jogszabály által a héa vonatkozásában előírt adatok tekintetében holland nyelven kell megszövegezni, továbbá, hogy kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel a belga kormány által e belső szabályozásból következő előírások tartalmával kapcsolatban megfogalmazott kétségek orvoslására (lásd a jelen indítvány 29. és azt követő pontjait).