|
12.9.2016 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 335/18 |
A Bíróság (második tanács) 2016. július 14-i ítélete (a Cour d’appel de Paris [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Granarolo SpA kontra Ambrosi Emmi France SA
(C-196/15. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 44/2001/EK rendelet - Az 5. cikk 1. és 3. pontja - Joghatósággal rendelkező bíróság - A „szerződéses igény” és „jogellenes károkozással kapcsolatos ügy” fogalma - Régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakítása - Kártérítési kereset - Az „ingó dolog értékesítése” és a „szolgáltatás nyújtása” fogalma))
(2016/C 335/24)
Az eljárás nyelve: francia
A kérdést előterjesztő bíróság
Cour d’appel de Paris
Az alapeljárás felei
Felperes: Granarolo SpA
Alperes: Ambrosi Emmi France SA
Rendelkező rész
|
1) |
Úgy kell értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakítása miatti kártérítési kereset nem tartozik az e rendelet értelmében vett, jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek körébe, ha a felek között hallgatólagos szerződéses jogviszony állt fenn, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Az ilyen hallgatólagos szerződéses jogviszony fennállása bizonyításának egybevágó körülmények csoportján kell alapulnia, amely körülmények között többek között szerepelhet a régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok megléte, a felek közötti jóhiszeműség, az ügyletek szabályszerűsége és időbeli alakulásuk mennyiségben és értékben kifejezve, a felszámított árakra és/vagy a nyújtott árengedményekre vonatkozó esetleges megállapodások, valamint a levélváltások. |
|
2) |
Úgy kell értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontját, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatokat „ingó dolog értékesítésére vonatkozó szerződésnek” kell minősíteni, ha a szóban forgó szerződés jellemző kötelezettsége valamely áru szállítása, „szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek” pedig akkor, ha e kötelezettség valamely szolgáltatás nyújtása, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia. |