1

Az euróövezetbeli közjogi jogalanyok adósságaihoz kapcsolódó válság, az úgynevezett „államadósság‑válság” kontextusában a Spanyol Királyság 2012 első negyedévétől kezdve a spanyol autonóm közösségek és a beszállítóik közötti gazdasági kapcsolatok fenntartásának a biztosítására szánt kivételes mechanizmust vezetett be. E mechanizmus adósságcsökkentéseket és fizetési garanciákat foglalt magában.

2

E különleges mechanizmus bevezetésének alkalmával kiderült, hogy a spanyol autonóm közösségek 2011 végén eszközölt bizonyos kiadásait nem vették figyelembe a túlzottdeficit‑eljárás keretében az Európai Bizottsággal közölt adatok között.

3

A Spanyol Királyság jelzi, hogy amint az új adatok a statisztikák előállításával és terjesztésével megbízott spanyol szervezetek tudomására jutottak, vagyis 2012 májusában, azokról hivatalosan tájékoztatták az Európai Unió Statisztikai Hivatalát (Eurostat). E korrekciót figyelembe vették a 2012. októberi túlzottdeficit‑eljárás keretében.

4

Az Eurostat 2012 májusában történő értesítését követően e szervezet 2012. május 24. és 2013. szeptember 26. és 27. között számos látogatást tett Spanyolországban.

5

2013. december 5‑én az Eurostat az Instituto Nacional de Estadísticát (spanyol nemzeti statisztikai intézet) egy jelentéstervezetről tájékoztatta, és egyúttal felkérte arra, hogy nyújtsa be észrevételeit.

6

2013. december 10‑én az Instituto Nacional de Estadística egy sok megjegyzést közölt az Eurostattal, különösen az elfogadott referenciaidőszak meghatározására vonatkozóan.

7

2014. július 11‑én a Bizottság elfogadta a statisztikák spanyolországi manipulálásával kapcsolatos, a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerinti vizsgálatról szóló C(2014) 4856 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

8

2014. szeptember 22‑én a Spanyol Királyság keresetet indított a megtámadott határozattal szemben. Azt kéri, hogy a Törvényszék:

9

2014. november 11‑én a Bizottság a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. Azt kéri, hogy a Törvényszék:

10

2015. január 7‑én a Spanyol Királyság a Törvényszék Hivatalához benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit, és úgy véli, hogy keresete teljes egészében elfogadható.

11

A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése szerint a fél kérelmére – mint a jelen ügyben – a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk (6) bekezdése alapján csak akkor kerül sor az eljárás szóbeli szakaszára, ha a Törvényszék ekként határoz. A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a felek által az eljárás írásbeli szakaszában szolgáltatott iratok és magyarázatok kellő információt nyújtanak számára. A Törvényszék, mivel a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval rendelkezik, ennek megfelelően úgy határoz, hogy nincs helye a szóbeli szakasz megnyitásának.

12

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében természetes vagy jogi személy csak olyan, kötelező joghatást kiváltó jogi aktusok ellen indíthat eljárást, amelyek a felperes érdekeit – a jogi helyzetének jelentős megváltoztatásán keresztül – érinthetik (lásd: 2003. április 30‑i Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság végzés, T‑167/01, EBHT, EU:T:2003:121, 46. pont; 2006. január 31‑i Schneider Electric kontra Bizottság végzés, T‑48/03, EBHT, EU:T:2006:34, 44. pont).

13

Olyan jogi aktusok esetén, amelyek kidolgozása egy belső eljárás több szakaszában történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusoknak, amelyek ezen eljárás végén véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját, nem megtámadhatók azonban a végleges határozat előkészítésére irányuló azon közbenső intézkedések, amelyek jogellenességére a végleges határozattal szemben indított kereset keretében ténylegesen hivatkozni lehet (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EBHT, EU:C:1981:264, 10–12. pont; 1995. június 27‑i Guérin automobiles kontra Bizottság ítélet, T‑186/94, EBHT, EU:T:1995:114, 39. pont; Schneider Electric kontra Bizottság végzés, fenti 12. pont, EU:T:2006:34, 45. pont).

14

Más a helyzet akkor, ha az előkészítő eljárás során hozott jogi aktusok vagy határozatok önmagukban is végpontját jelentenék egy, az intézményt érdemi döntésre feljogosító eljárástól különböző eljárásnak (IBM kontra Bizottság ítélet, fenti 13. pont, EU:C:1981:264, 11. pont; 2004. június 9‑i Camós Grau kontra Bizottság végzés, T‑96/03, EBHT, EU:T:2004:172, 30. pont).

15

Amint a Bizottság helyesen megjegyezte, azon intézkedések, amelyekkel vizsgálat megindításáról határoz, csak előkészítő jogi aktusok, tehát nem váltanak ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a felperes érdekeit – a jogi helyzetének jelentős megváltoztatásán keresztül – az EUMSZ 263. cikk értelmében véve érinthetik. Így ez vonatkozik különösen a Bizottság indokolással ellátott véleményére és azon határozatára, hogy az EUMSZ 258. cikkben előírt, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjeszt a Bíróság elé (1998. szeptember 29‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑191/95, EBHT, EU:C:1998:441, 44–47. pont), valamint valamely eljárásnak az EUMSZ 102. cikk alapján történő megindítására (IBM kontra Bizottság ítélet, fenti 13. pont, EU:C:1981:264, 21. pont), vagy akár az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) eljárás megindítására vonatkozó határozatára (Camós Grau kontra Bizottság végzés, fenti 14. pont, EU:T:2004:172, 33. és 36. pont).

16

Az uniós jogalkotó által a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16‑i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 306., 1. o.) keretében bevezetett rendszer a Bizottság által az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján indított vizsgálatokkal kapcsolatban nem teszi lehetővé attól eltérő következtetés levonását, mint amely a jelen végzés 15. pontjában szerepel. E rendelkezés alapján a Bizottság elvégezhet minden, annak megállapításához szükséges vizsgálatot, hogy a hiányra és az adósságra vonatkozó, az EUMSZ 121. vagy EUMSZ 126. cikk, vagy az EUSZ‑hez és az EUMSZ‑hez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazása szempontjából lényeges adatok valótlan bemutatása áll fenn. A Bizottság vizsgálat indítása mellett dönthet, ha úgy találja, hogy komoly jelek utalnak olyan tények fennállására, amelyek ilyen valótlan bemutatásnak minősülhetnek.

17

Valamely tagállam tehát csak a sérelmet okozó határozattal, vagyis az 1173/2011 rendelet 8. cikke (1) és (5) bekezdésének szövege szerint a Tanács azon határozatával szemben indíthat az EUMSZ 263. cikk keretében keresetet, hogy e tagállammal szemben pénzbírságot vet ki, mindemellett az EUMSZ 261. cikk alapján az említett rendelet 8. cikkének (5) bekezdése e területen korlátlan felülvizsgálati jogkört biztosít az uniós bíróságnak azáltal, hogy előírja, hogy e bíróság a „kiszabott pénzbírságot megsemmisítheti, csökkentheti vagy növelheti”. Az ilyen határozat Tanács általi elfogadását megelőző intézkedések, így először is valamely vizsgálatnak a Bizottság által történő megindítására vonatkozó intézkedések esetleges jogellenességére tehát csak a fent említett kereset alátámasztása érdekében lehet hivatkozni (lásd ebben az értelemben: 1965. április 7‑i Weighardt kontra Euroatom Bizottsága ítélet, 11/64, EBHT, EU:C:1965:38; IBM kontra Bizottság ítélet, fenti 13. pont, EU:C:1981:264, fenti 12. pont; Schneider Electric kontra Bizottság végzés, fenti 12. pont,EU:T:2006:34, 45. pont). A Spanyol Királyság érvelésével ellentétben tehát csak ilyen szakaszban lehet adott esetben megvizsgálni azon jogalap kérdését, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a 2011. december 13‑a, vagyis az 1173/2011 rendelet hatálybalépésének időpontja előtti tényeket megvizsgálja.

18

A Spanyol Királyság által a körülményekkel kapcsolatban előadott azon érvet, miszerint a jelen ügy tárgya a Bizottság azon első határozata, hogy vizsgálatot indít a statisztikáknak valamely tagállam általi manipulálásával kapcsolatban, amely határozat bejelentése – a nemzetközi pénzpiacon jelentős kárt okozva számára – nagy nyilvánosságot kapott, azzal az indokkal kell figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen megállapítások nem befolyásolhatják a megtámadott határozat jogi jellegére vonatkozó elemzést, vagyis hogy az nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett sérelmet okozó jogi aktusnak. Mivel a Spanyol Királyság állítása nincs összefüggésben a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlanság kérdésével, és mivel nem módosíthatja a jelen kereset jellegét, mint hatástalant el kell utasítani.

19

Tehát helyt kell adni a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak, és következésképpen a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

20

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

21

A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

Luxembourg, 2015. június 18.