T‑585/14. sz. ügy
Szlovén Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
„Megsemmisítés iránti kereset — Az Unió saját forrásai — A tagállamok pénzügyi felelőssége — A saját források veszteségének megfelelő összeg Bizottság részére történő kifizetésére vonatkozó kötelezettség — A Bizottság levele — Keresettel meg nem támadható aktus — Elfogadhatatlanság”
Összefoglaló – A Törvényszék végzése (kibővített harmadik tanács), 2015. szeptember 14.
Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A Bizottság levele, amelyben informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat – Kizártság – Kötelező joghatásokat ki nem váltó levél – A kereset elfogadhatatlansága
(EUMSZ 258. cikk és EUMSZ 263. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet; 2007/436 tanácsi határozat)
Az Európai Unió saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás – A tagállamok felelőssége – Terjedelem
(1150/2000 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés, 9. cikk, (1) bekezdés, és 17. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2007/436 tanácsi határozat, 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 8. cikk, (1) bekezdés)
A tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek keretében az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul.
Azonban nem minősül ilyen aktusnak az a bizottsági levél, amelyben a Bizottság informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat. Ugyanis a saját források rendelkezésre bocsátásának területére vonatkozó uniós rendelkezések alkalmazása a tagállamok felelőssége. Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436 határozat és a 2007/436 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet e területen elfogadott egyetlen rendelkezése sem ruházza fel a Bizottságot olyan hatáskörrel, hogy határozatot hozzon ezek értelmezéséről. Továbbá a Bizottság nem sértheti a Bíróság annak elbírálására vonatkozó kizárólagos hatáskörét, hogy valamely tagállam magatartása összeegyeztethető‑e az 1150/2000 rendelettel. Így a Bizottságnak csak az a mindig nyitva álló lehetősége van, hogy véleményt nyilvánítson, amely semmi esetre sem köti a nemzeti hatóságokat.
Mivel továbbá az EUMSZ 258. cikkben meghatározott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszának egyetlen célja, hogy lehetővé tegye a tagállamnak, hogy önkéntesen alkalmazkodjon a Szerződés követelményeihez, vagy adott esetben lehetőséget biztosítson számára, hogy igazolja álláspontját, a Bizottság által ennek során elfogadott aktusok egyike sem kötelező erejű, beleértve azt a levelet is, amelyben ez az intézmény informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat.
(vö. 25., 34., 38., 40., 43., 46., 48. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 29–35. pont)
1. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A Bizottság levele, amelyben informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat – Kizártság – Kötelező joghatásokat ki nem váltó levél – A kereset elfogadhatatlansága
(EUMSZ 258. cikk és EUMSZ 263. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet; 2007/436 tanácsi határozat)
2. Az Európai Unió saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás – A tagállamok felelőssége – Terjedelem
(1150/2000 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés, 9. cikk, (1) bekezdés, és 17. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2007/436 tanácsi határozat, 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 8. cikk, (1) bekezdés)
1. A tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek keretében az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul.
Azonban nem minősül ilyen aktusnak az a bizottsági levél, amelyben a Bizottság informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat. Ugyanis a saját források rendelkezésre bocsátásának területére vonatkozó uniós rendelkezések alkalmazása a tagállamok felelőssége. Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436 határozat és a 2007/436 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet e területen elfogadott egyetlen rendelkezése sem ruházza fel a Bizottságot olyan hatáskörrel, hogy határozatot hozzon ezek értelmezéséről. Továbbá a Bizottság nem sértheti a Bíróság annak elbírálására vonatkozó kizárólagos hatáskörét, hogy valamely tagállam magatartása összeegyeztethető‑e az 1150/2000 rendelettel. Így a Bizottságnak csak az a mindig nyitva álló lehetősége van, hogy véleményt nyilvánítson, amely semmi esetre sem köti a nemzeti hatóságokat.
Mivel továbbá az EUMSZ 258. cikkben meghatározott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszának egyetlen célja, hogy lehetővé tegye a tagállamnak, hogy önkéntesen alkalmazkodjon a Szerződés követelményeihez, vagy adott esetben lehetőséget biztosítson számára, hogy igazolja álláspontját, a Bizottság által ennek során elfogadott aktusok egyike sem kötelező erejű, beleértve azt a levelet is, amelyben ez az intézmény informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat.
(vö. 25., 34., 38., 40., 43., 46., 48. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 29–35. pont)