1

2013. augusztus 10‑én az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában vagyon és személyek biztosításával kapcsolatos, négy tételre tagolódó szerződésre vonatkozó, az OIB.DR.2/PO/2013/062/591. referenciaszámú ajánlati felhívást tett közzé. Az 1. tétel épületek és tartalmaik 2014. március 1‑jétől esedékes biztosítási fedezetére vonatkozott, a szerződést pedig a saját nevében eljáró Bizottság és a következő ajánlatkérők nevében kötötték: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Unió Régiók Bizottsága, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége, a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal, a Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség, valamint az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (a továbbiakban: ajánlati felhívás).

2

Az ajánlati felhívás az akkoriban hatályos és 2014. február 28‑án lejáró szerződés helyébe kívánt lépni, amelyet olyan konzorciummal kötöttek, amelynek a felperes Vanbreda Risk & Benefits a biztosítási ügynöke volt.

3

2013. szeptember 7‑én az ajánlatok benyújtásának határidejét 2013. október 25‑ig meghosszabbító és az ajánlatok nyilvános felbontásának időpontját 2013. október 31‑re halasztó helyesbítő hirdetményt tettek közzé a Hivatalos Lap Kiegészítésében (JO S 174). Az ajánlatok felbontásakor az ajánlatokat felbontó bizottság az 1. tétel tekintetében az egyrészről a biztosítási ügynök Marsh SA, másrészről pedig a felperes által benyújtott két ajánlat kézhezvételét rögzítette.

4

2014. január 30‑án a Bizottság tájékoztatta egyfelől a Marshot, hogy ajánlatát az 1. tétel odaítélése céljából elfogadták, másfelől pedig a felperest, hogy ajánlatát nem fogadták el az 1. tétel tekintetében, mivel nem a legalacsonyabb árat kínálta (a továbbiakban: megtámadott határozat).

5

A Törvényszék Hivatalához 2014. március 28‑án benyújtott külön keresetleveleivel a felperes egyrészről az EUMSZ 263. cikk szerinti, a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet, valamint az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk szerinti, arra irányuló kártérítési keresetet nyújtott be, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot egymillió eurónak a felperes részére történő megfizetésére, másrészről pedig benyújtotta a jelen kérelmet, amelyben lényegében arra kérte az ideiglenes intézkedésről határozó bírót, hogy:

[omissis]

6

2014. április 3‑án a Törvényszék elnöke a Vanbreda Risk & Benefits kontra Bizottság végzésében (T‑199/14. R. sz. ügy, a továbbiakban: 2014. április 3‑i végzés) – az eljárási szabályzat 105. cikkének 2. §‑a értelmében – elrendelte a megtámadott határozat, valamint a Bizottság, a Marsh és az érintett biztosító(k) között e tekintetben megkötött, szolgáltatásokra irányuló szerződés végrehajtásának az ideiglenes intézkedés iránti jelen eljárást lezáró végzés meghozataláig történő felfüggesztését.

7

2014. április 8‑án a Bizottság egyrészről átadta az OIB.DR.2/PO/2013/062/591/C0/L1. számú, szolgáltatásokra irányuló szerződést, másrészről pedig kérelmet nyújtott be az iránt, hogy a Törvényszék elnöke visszaható hatállyal és mindenféle feltételtől mentesen vonja vissza a 2014. április 3‑i végzés rendelkező részének 1. pontját. A Bizottság által az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tudomására hozott, a korábbi biztosítási szerződés megszűnésével, valamint az azzal összefüggő következményekkel kapcsolatos újabb információra tekintettel, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró 2014. április 10‑én a Bizottság kérelmének helyt adó végzést fogadott el.

[omissis]

9

2014. április 25‑én a Bizottság benyújtotta az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeit, amelyekben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke:

[omissis]

12

A feleket a 2014. október 7‑i levélben hívták meg arra a tárgyalásra, amelyre 2014. október 21‑én került sor.

16

Figyelembe kell venni az ideiglenes intézkedés iránti eljárásoknak a közbeszerzési eljárásokban betöltött különleges szerepét (2014. február 4‑i Serco Belgium és társai kontra Bizottság végzés, T‑644/13 R, EBHT, EU:T:2014:57, 18. és azt követő pontok). Éppen ezért tekintettel kell lenni az európai uniós jogalkotó által létrehozott, a tagállami ajánlatkérők közbeszerzési eljárásaira alkalmazandó jogszabályi keretre is. Így különösen, amint azt a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek a – közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL L 94., 65. o.) 91. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – (40) preambulumbekezdése megállapítja, a közbeszerzés alapvető szabályai a 2004/24 irányelven alapulnak.

17

Továbbá, amint azt egyrészről az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.) első három preambulumbekezdése, másrészről pedig a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2007. december 11‑i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 335., 31. o.) (3) preambulumbekezdése kimondja, az ilyen jogszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a jogalkotó szükségesnek tartotta olyan eljárási követelmények felállítását, amelyek lehetővé teszik a gyors jogorvoslatot még akkor, amikor a jogsértések valóban orvosolhatók.

18

Ezenkívül, amint az a 89/665 irányelv második, harmadik és ötödik preambulumbekezdéséből, valamint 2. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a közbeszerzések sajátos összefüggésében az ideiglenes intézkedések nem csupán az odaítélési eljárás felfüggesztésének eszközeként szolgálnak, hanem egyaránt az olyan nyilvánvaló jogsértés orvoslásának eszközeként is, amely egyébként az alapeljárás keretébe tartozna.

19

Az e megfontolások által az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatáskörének gyakorlására kifejtett hatás figyelembevételét egyrészről az indokolja, hogy – a nemzeti szinthez hasonlóan – az eljárási szabályzat III. címe szerinti ideiglenes intézkedések célja a közbeszerzési eljárások keretében a hatékony bírói jogvédelemnek az uniós intézményekre és testületekre vonatkozó, lényegében a 2004/24 irányelven alapuló közbeszerzési jogszabályok alkalmazása keretében való biztosítása (lásd a fenti 16. pontot, valamint a 2007/66 irányelv (4) preambulumbekezdését), másrészről pedig az, hogy – a 2013. szeptember 19‑i Bizottság kontra Strack ítéletben (felülvizsgálat) (C‑579/12 RX‑II, EBHT, EU:C:2013:570, 40. pont) alkalmazott általános értelmezési elvnek megfelelően – ezekből az irányelvekből kiviláglik az uniós közbeszerzési jog egyik alapvető elvének, az ajánlattevők hatékony jogi védelmének a fennállása, amelynek különös jelentősége kitűnik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑i Fastweb‑ítélet, C‑19/13, EBHT, EU:C:2014:2194, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke garantál.

20

Ennélfogva nem vitatott, hogy a Törvényszék mint hatástalant utasítja el a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló valamely irányelv egyik rendelkezésének valamely uniós intézmény általi megsértésére alapított jogalapot, amely irányelvnek – fogalommeghatározása alapján – a tagállamok a címzettjei (lásd ebben az értelemben: 2010. március 19‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑50/05, EBHT, EU:T:2010:101, 104. pont; 2010. május 11‑i PC‑Ware Information Technologies kontra Bizottság ítélet, T‑121/08, EBHT, EU:T:2010:183, 50. pont; 2013. május 6‑i Kieffer Omnitec kontra Bizottság ítélet, T‑288/11, EU:T:2013:228, 22–24. pont), az uniós bíróságot azonban semmi nem akadályozza meg abban, hogy figyelembe vegye az uniós jog ezen uniós jogi aktusban szereplő általános elveinek kifejeződését. Márpedig a jelen ügyben a közbeszerzés területén elfogadott irányelvek csupán tükrözik e tekintetben a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elsődleges jelentőségű voltát ezen a területen.

[omissis]

22

A fumus boni iuris fennállásával kapcsolatos feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban olyan jelentős jogi vita áll fenn, amelynek megoldása elsőre nem nyilvánvaló, ennélfogva a kereset első ránézésre nem nélkülözi a komoly alapot (lásd ebben az értelemben: 1989. június 13‑i Publishers Association kontra Bizottság végzés, 56/89 R, EBHT, EU:C:1989:238, 31. pont; 2003. május 8‑i Bizottság kontra Artegodan és társai végzés, C‑39/03 P‑R, EBHT, EU:C:2003:269, 40. pont). Mivel ugyanis az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a meghozandó végleges határozat hatékony érvényesülésének biztosítása annak érdekében, hogy ne keletkezzen joghézag az uniós bíróságok által biztosított jogi védelemben, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az ügy érdemére vonatkozó jogvita keretében felhozott jogalapok megalapozottságának első ránézésre való értékelésére kell szorítkoznia annak megállapítása érdekében, hogy elegendően nagy valószínűsége van‑e annak, hogy a fellebbezésnek az ügy érdemében határozó bíróság helyt ad (2013. december 19‑i Bizottság kontra Németország végzés, C‑426/13 P(R), EBHT, EU:C:2013:848, 41. pont; 2014. április 8‑i Bizottság kontra ANKO végzés, C‑78/14 P‑R, EBHT, EU:C:2014:239, 15. pont).

23

Igaz ugyan, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében az ideiglenes intézkedésekről határozó bíró főszabály szerint nem köteles olyan részletes vizsgálatot lefolytatni, mint az alapeljárás keretében, e megállapítás nem értelmezhető úgy, hogy a részletes vizsgálat teljes mértékben tilos (a fenti 15. pontban hivatkozott Vischim kontra Bizottság végzés, EU:C:2007:209, 50. pont).

24

A jelen ügyben a felperes egyetlen jogalapot hoz fel, amelyet arra alapít hogy a Marsh ajánlata a három részre tagolódó dokumentációnak nem felel meg, és amely alapján – véleménye szerint – első ránézésre megállapítható a megtámadott határozat jogellenessége.

75

A fentiekből kitűnik, hogy valamely biztosítási ügynök közbeszerzési eljárásban önálló ajánlattevőként való részvételének megengedése – a dokumentációban kifejezetten előírt összes többi esettel ellentétben – lehetővé teszi ajánlatának azon biztosítótársaságok gazdasági és pénzügyi alkalmasságának figyelmen kívül hagyásával történő elbírálását, amelyek végső soron biztosítani fogják a biztosítékkal fedezett kockázatot, anélkül hogy ez a különbségtétel objektíve igazoltnak tűnne a rendszer jellege tekintetében, ily módon ennek jogszerűsége – prima facie – kétségesnek tűnik.

[omissis]

81

E prima facie vizsgálatból következik, hogy a biztosítótársaságok által megbízott valamely biztosítási ügynök közbeszerzési eljárásban önálló ajánlattevőként való részvételének megengedése egyfelől – első ránézésre – illuzórikussá teszi a valamely ajánlat érdemeinek a dokumentációban meghatározott feltételekhez képest az értékelő bizottság által végzett vizsgálatát, másfelől pedig lehetővé teszi az említett biztosítási ügynöknek, hogy adott esetben versenyelőnyhöz jusson a többi ajánlattevővel szemben.

[omissis]

83

Márpedig a fentiekre tekintettel prima facie úgy tűnik, hogy a jelen ügyben a kiválasztási szempontok alkalmazása és az ajánlattételre vonatkozó intézkedések, valamint azok Bizottság általi értelmezése nem tették lehetővé a tényleges verseny biztosítását.

[omissis]

86

Következésképpen meg kell állapítani, hogy – a prima facie vizsgálat tükrében – kellően komoly tényezők állnak fenn azon kifogás megalapozottságának megállapításához, amely szerint a Marsh közbeszerzési eljárásban önálló ajánlattevőként való részvételének megengedése jogsértő volt.

96

Következésképpen a jelen ügyben az ajánlatkérő és a Marsh közötti kommunikáció első vizsgálata során kiderül, hogy az eredeti ajánlatot önálló ajánlattevő ajánlataként nyújtották be, amelynek nem kell közös kötelezettségvállalásnak megfelelnie, de amely később kapcsolt ajánlattá alakult át. Márpedig ahhoz, hogy az ilyen típusú ajánlat megfeleljen a dokumentációnak, annak tartalmaznia kell a megállapodást/meghatalmazást. Mivel a Marsh ajánlatához nem csatolták ezt a dokumentumot, úgy tűnik, hogy – ezen ajánlat érvényesként való elfogadásával – a Bizottság megsértette saját szabályait. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor a közbeszerzési eljárás keretében az ajánlatkérő meghatározza az ajánlattevőt kötelező feltételeket, korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül nem térhet el a bármely ajánlattevő vonatkozásában ekként meghatározott feltételektől (2013. március 20‑i Nexans France kontra Entreprise commune Fusion for Energy ítélet, T‑415/10, EBHT, EU:T:2013:141, 80. pont).

[omissis]

102

A fentiekre tekintettel úgy tűnik tehát, hogy a jelen ügyben a Bizottság által elfogadott megbízási rendszer a kapcsolt ajánlatokra alkalmazandó szabályok megkerülését eredményezte.

103

Következésképpen meg kell állapítani, hogy – prima facie – olyan jellegű tényezők állnak fenn, amelyek alapján ebben a szakaszban megállapítható azon kifogás megalapozottsága, amely szerint a Bizottság a Marsh ajánlatát ténylegesen kapcsolt ajánlatként kezelte, holott – mivel ez az ajánlat nem tartalmazta e célból a megállapodást/meghatalmazást – azt szabálytalannak kellett volna nyilvánítani.

104

Ennélfogva a fentiekben lefolytatott elemzésből kitűnik, hogy az egyetlen jogalap első részét illetően a felperes különösen komoly fumus boni iurist bizonyított.

105

Egyetlen jogalapjának második részében a felperes mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének megsértését képezi, ha valamely ajánlattevőnek engedélyezik, hogy ajánlatát az ajánlatok felbontását követően módosítsa. Ezután rámutat, hogy a Marshot megbízó biztosítók személyét az ajánlatok felbontását követően módosították. Márpedig az ajánlatkérők ugyan rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy kapcsolatba lépjenek az ajánlattevővel, amennyiben az ajánlatok felbontását követően szükségessé válik egyes ajánlatok tisztázása, vagy nyilvánvaló elírást kell kijavítani valamely ajánlatban, a jelen ügyben elvégzett módosítás túlmegy ezen a kereten, és az ajánlat lényeges módosítását képezi. Mivel ugyanis a szerződő felet a dokumentációban meghatározott kiválasztási szempontoknak megfelelően kell kijelölni, az ehhez hasonló módosításnak szükségessé kellett volna tennie az e szempontok alapján történő újbóli vizsgálatot. Következésképpen a Bizottság – e változtatás engedélyezésével – megsértette az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmódnak a költségvetési rendelet 112. cikkének (1) bekezdésével és a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkével összefüggésben értelmezett elvét.

[omissis]

109

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy elsősorban az ideiglenes intézkedésről határozó bíró elemzéséből kitűnt, hogy a kockázatfedezet részarányának a Marshot megbízó biztosítók általi módosítását az ajánlat lényeges eleme módosításának lehetett volna minősíteni, mivel e változtatás eredményeként az egyik ajánlattevő versenyelőnyhöz jutott (lásd a fenti 78–80. pontot).

110

Másodsorban, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem vizsgálatából a biztosítótársaságok közös kötelezettségvállalását illetően a Marsh ajánlata jellegének átalakulása is kitűnt. A Bizottságnak a 2014. április 25‑i észrevételeiben szereplő állításától eltérően ugyanis az, hogy az aláírt szerződés az aláíró felek között szolidaritásra vonatkozó klauzulát tartalmaz, valamint hogy ezt a klauzulát az ajánlati felhívás dokumentációjának közzétételekor előírták, nem jelenti azt, hogy a Marsh ajánlatának szükségszerűen figyelembe kellett vennie az e klauzulában rejlő költségeket és kockázatokat (lásd a fenti 95. és 96. pontot).

111

Márpedig e tekintetben, és amint arra a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmében rámutat, hangsúlyozni kell a szolidaritással kapcsolatos feltételnek az ezen ajánlati felhívással összefüggésben –a szóban forgó szerződés léptékére és az e szerződés által az ajánlat árára gyakorolt hatására tekintettel – fennálló jelentőségét. Az érintett tőkeösszegre és a nagymértékű kár bekövetkezésének lehetőségére tekintettel elengedhetetlen, hogy a biztosítókat kötelezze a szolidaritási klauzula annak elkerülése érdekében, hogy minden egyes biztosító csupán a szerződés általa végrehajtott része tekintetében fedezze a pénzügyi következményeket, valamint hogy valamelyik biztosító nemteljesítése esetén a kár rá háruló része tekintetében ne fizessenek kártérítést. Egy biztosítótársaság esetében azonban ez a követelmény azt jelenti, hogy – a szolgáltatásokra irányuló szerződéssel fedezett valamennyi kockázattal kapcsolatos kötelezettségvállalás maximális összegének erejéig – meg kell határoznia kapacitását, azaz a tőkéjét. Mivel ez a kötelezettségvállalás az egyes biztosítók saját pénzügyi kapacitásának túllépéséhez vezethet, nekik kell beszerezniük ezt a többletkapacitást a bankgaranciához vagy a viszontbiztosításhoz hasonló mechanizmusok alkalmazása révén, ekként további pénzügyi kockázatot képezve és többletköltségeket keletkeztetve. Következésképpen a valamennyi résztvevő közötti szolidaritást kínáló szerződés tekintetében javasolt díj a priori magasabb lesz az ilyen szolidaritást nem kínáló szerződés tekintetében javasoltnál.

[omissis]

113

Ennélfogva, mivel az eredeti ajánlat nem vette szükségszerűen figyelembe a szolidaritási követelményt, és mivel az ajánlat önálló ajánlattevő általi benyújtására vonatkozóan az ajánlati felhívásban alkalmazott kifejezések pontatlansága lehetővé tette az eredeti ajánlatnak a valamely kapcsolat ajánlattal megvalósítani kívánt eredmény elérésének céljából történő kiigazítását, prima facie meg kell állapítani az ajánlat alapvető elemének módosítását.

[omissis]

120

Következésképpen ebben a szakaszban meg kell állapítani, hogy a költségvetési rendelet 112. cikkének (1) bekezdésére és a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkére figyelemmel a Marsh eredeti ajánlatában – az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód közbeszerzésekre vonatkozó uniós jog területén alkalmazandó elvének megsértésével – szabálytalan módosításokat végeztek.

121

Ennélfogva a fentiekben lefolytatott elemzésből kitűnik, hogy az egyetlen jogalap második részét illetően a felperes különösen komoly fumus boni iurist bizonyított.

[omissis]

138

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, a sürgősséget az annak elkerülése érdekében történő ideiglenes döntéshozatal szükségességéhez viszonyítva kell megítélni, hogy személyesen az ideiglenes intézkedést kérő fél súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedjen (2001. december 14‑i Bizottság kontra Euroalliages és társai végzés, C‑404/01 P(R), EBHT, EU:C:2001:710, 61. és 62. pont). E tekintetben az ideiglenes intézkedés elfogadása iránti kérelmet előterjesztő félnek kell bizonyítania, hogy a kereset érdemi részére vonatkozó eljárás befejezésének megvárása esetén súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenvedne. Az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának bizonyításához a kár bekövetkezését nem kell teljes bizonyossággal megállapítani, hanem azt kell bizonyítani, hogy az megfelelő valószínűséggel előrelátható (lásd: 2014. június 12‑i Bizottság kontra Tanács végzés, C‑21/14 P‑R, EBHT, EU:C:2014:1749, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

[omissis]

157

Ebből következik, hogy – az ítélkezési gyakorlat alapján – a jelen ügyben nem teljesül a sürgősséggel kapcsolatos feltétel. Még általánosabban: rá kell mutatni, hogy úgy tűnik, hogy a helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének bizonyítására vonatkozó, a sikertelen ajánlattevő helyzetére alkalmazott követelmény – az egész rendszerrel kapcsolatos, a fentiekben kiemelt okokból kifolyólag – csak rendkívül nehezen teljesülhetne.

158

Márpedig ez az eredmény nem egyeztethető össze a közbeszerzés területén biztosítandó hatékony ideiglenes védelemből eredő követelményekkel (lásd a fenti 16–20. pontot). Egyebekben hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos szabályok megsértése nemcsak a sikertelen ajánlattevőkkel szemben válthat ki káros következményeket, hanem az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét is sértheti. Ez a jogvita tehát a sajátosságához igazított, és az elutasított ajánlattevő számára azt lehetővé tévő új megközelítés elfogadását követeli meg, hogy a sürgősséget bármilyen körülmények között a helyrehozhatatlan kár bekövetkezése közvetlen kockázatának bizonyításától eltérő módon igazolja.

159

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem alkalmazhatja mechanikusan és mereven a kár helyrehozhatatlan jellegével kapcsolatos feltételt – de a hivatkozott kár súlyos jellegével kapcsolatos feltételt sem –, hanem figyelembe kell vennie az egyes ügyekre jellemző körülményeket (lásd ebben az értelemben: 2009. április 28‑i United Phosphorus kontra Bizottság végzés, T‑95/09 R, EU:T:2009:124, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160

Másodsorban, az ideiglenes intézkedésről határozó bírót semmi nem akadályozza az elsődleges jogi rendelkezéseket képező EUMSZ 278. cikk és az EUMSZ 279. cikk közvetlen alkalmazásában, amelyek feljogosítják a végrehajtás felfüggesztésére, ha „a körülmények alapján azt szükségesnek tartja”, valamint a „szükséges” ideiglenes intézkedések elrendelésére (lásd ebben az értelemben: 2014. február 24‑i HTTS és Bateni kontra Tanács végzés, T‑45/14 R, EU:T:2014:85, 51. pont; 2014. július 25‑i Deza kontra ECHA végzés, T‑189/14 R, EU:T:2014:686, 105. pont).

161

Harmadsorban, a Bíróság elnöke nem zárta ki annak lehetőségét, hogy kizárólag a megtámadott jogi aktus nyilvánvaló jogellenessége alapján rendelje el a végrehajtás felfüggesztését, illetve hozzon ideiglenes intézkedéseket, például akkor, ha a megtámadott jogi aktus jogszerűségének még a látszata is hiányzik (lásd ebben az értelemben: 1981. július 7‑i IBM kontra Bizottság végzés, 60/81 R és 190/81 R, EBHT, EU:C:1981:165, 7. és 8. pont; 1987. március 26‑i Hoechst kontra Bizottság végzés, 46/87 R, EBHT, EU:C:1987:167, 31. és 32. pont). Ezzel összefüggésben a fenti 148. pontban hivatkozott Communicaid Group kontra Bizottság végzésben már szerepel (lásd ebben az értelemben: EU:T:2013:121, 45. pont) annak megállapíthatósága, hogy a közbeszerzési szerződésekkel összefüggő ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokban a sürgősséget megalapozza annak a szükségessége, hogy a lehető leggyorsabban lehessen orvosolni azt, ami első látásra kellően nyilvánvaló és súlyos jogsértésnek, következésképpen különösen komoly fumus boni iurisnak tűnik.

162

A közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogvitákban tehát meg kell állapítani, hogy amennyiben a sikertelen ajánlattevő bizonyítani tudja a különösen komoly fumus boni iurist, nem lehet tőle megkövetelni – anélkül hogy ne sérülne túlzottan és nem igazolt módon az Alapjogi Charta 47. cikke alapján részére biztosított hatékony bírói jogvédelem – annak bizonyítását, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének elutasítása esetén fennállna annak kockázata, hogy helyrehozhatatlan kár éri. Az ehhez hasonló fumus boni iuris akkor áll fenn, ha olyan kellően nyilvánvaló és súlyos jogsértés fennállására utal, amely hatásainak előidézését és elhúzódását a lehető legkorábban meg kell akadályozni, kivéve ha az végső soron a fennálló érdekek mérlegelésével ellentétes. E kivételes körülmények között – figyelemmel arra, hogy az ilyen jellegű jogsértést hatástalanítani kell – önmagában a megtámadott határozat végrehajtása felfüggesztésének elmaradásából eredő esetleges kár súlyosságának bizonyítása elegendő ahhoz, hogy teljesüljön a sürgősséggel kapcsolatos feltétel.

163

A jelen ügyben a fumus boni iurisszal kapcsolatos feltétel vizsgálatából kitűnik (lásd a fenti 22–136. pontot), hogy – prima facie – a szerződések odaítélésére irányuló eljárás elemeivel összefüggő súlyos jogsértésekre került sor, ami a nyertes ajánlat szabálytalanságát vonja maga után. Ebből következik, hogy a jelen ügyben a Bizottság magatartását és az általa elfogadott határozatokat az eljárásnak ebben a szakaszában az uniós jog kellően nyilvánvaló és súlyos megsértésének kell tekinteni, mivel anélkül kell elkerülni, hogy ezek a jövőben kiváltsák hatásukat, hogy a felperestől meg kellene követelni, hogy bizonyítsa a megtámadott határozat felfüggesztésének elmaradása esetén az általa esetlegesen elszenvedett kár helyrehozhatatlan jellegét.

164

Következésképpen – a feltárt jogsértések jellegére tekintettel – meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben teljesül a sürgősséggel kapcsolatos feltétel.

[omissis]

197

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy tekintettel egyrészről arra, hogy mekkora nyomatékkal teljesülnek a fumus boni iurisszal és a sürgősséggel kapcsolatos feltételek, továbbá különös tekintettel az uniós jog feltételezett megsértésének – első ránézésre – kellően nyilvánvaló és súlyos jellegére, másrészről pedig tekintettel a jelen ügy sajátosságaira, továbbá különösen a közbeszerzésekkel összefüggésben az ajánlattevők számára biztosítandó jogi védelemre, az érdekek mérlegelésének eredménye a felperesnek kedvez.

198

A fentiekből következik, hogy teljesül az érdekek mérlegelésével kapcsolatos feltétel, amelynek a közbeszerzésekre vonatkozó jogviták esetén fennálló jelentősége különös hangsúlyt kapott (lásd a fenti 147., 158. és 165. pontot).

[omissis]

200

Az érintett közbeszerzés jellemzőire és – többek között – a fenti 184. pontban kifejtett indokokra tekintettel azonban a jelen végzés csak az azzal szembeni fellebbezésre nyitva álló határidő lejártakor léphet hatályba.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott: