23.3.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 96/21

2014. december 24-én benyújtott kereset – Deutsche Telekom kontra Bizottság

(T-827/14. sz. ügy)

(2015/C 096/27)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Deutsche Telekom AG (Bonn, Németország) (képviselők: K. Apel és D. Schroeder ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	a felperest érintő részében egészben vagy részben semmisítse meg a 2014. december 16-i C(2014) 10119 végleges bizottsági határozattal helyesbített, az AT.39523 – Slovak Telekom ügyben 2014. október 15-én hozott C(2014) 7465 végleges bizottsági határozatot,

—	másodlagosan törölje vagy csökkentse a felperessel szemben kiszabott bírságokat,

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Első jogalap: a tényállás megállapítása során elkövetett nyilvánvaló hiba és téves jogalkalmazás, valamint a felperes meghallgatáshoz való jogának megsértése a visszaélésszerű magatartás megállapításakor

—	A felperes előadja, hogy a Bizottság nem megfelelően állapította meg a szállítás megtagadását, mivel nem vizsgálta meg a feljebb lévő releváns inputot.

—	A felperes továbbá úgy érvel, hogy a Bizottság nem hallgatta meg a felperest a tényállással és azon módszerekkel kapcsolatban, amelyek alapján megállapította az érintett vállalkozást jellemző árpréshatást.

—	Ezenkívül előadja, hogy a Bizottság az árpréshatással kapcsolatban hibás módszert alkalmazott, valamint hibásan számította ki a hosszú távú átlagos határköltségeket.

Második jogalap: a tényállás megállapítása során elkövetett nyilvánvaló hiba és a jogsértés időtartamának megállapításakor elkövetett téves jogalkalmazás

—	A felperes e tekintetben előadja, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy a jogsértés már a referenciaajánlat közzétételekor megkezdődött, és mindenesetre a 2005-ös évet nem számíthatta volna bele a jogsértés időszakába.

Harmadik jogalap: a tényállás megállapítása során elkövetett nyilvánvaló hiba és a jogsértés felperesnek való betudásakor elkövetett téves jogalkalmazás, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes az érintett vállalkozásra ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt

—	A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nem tudhatta volna be a felperesnek az érintett vállalkozás versenyellenes magatartását, mivel a felperes és e vállalkozás nem alkotott gazdasági egységet.

—	Különösen a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt az érintett vállalkozásra. Továbbá a felperes nem tudott az érintett vállalkozás állítólagos visszaélésszerű magatartásáról.

—	A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság akkor, amikor megpróbálta bizonyítani a meghatározó befolyás tényleges gyakorlását, a tényállás értelmezésekor megsértette különösen az ártatlanság vélelmének elvét.

—	Végül többek között arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a meghatározó befolyás állítólagos gyakorlása jelentős volt.

Negyedik jogalap: a felperessel szemben saját külön bírság kiszabása révén elkövetett téves jogalkalmazás

—

A Bizottság szerint az érintett vállalkozás és a felperes egy és ugyanazon vállalkozás részét képezte, éspedig a jogsértés egész időtartama alatt, sőt még a bírság megállapításának időpontjában is, de már a felperes által elkövetett és a Bizottság által 2003-ban szankcionált azon jogsértés időpontjában is, amely felvetette a visszaesés kérdését. A Bizottság ezért a felperessel szemben nem szabhatott volna ki saját külön bírságot, mivel a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve csak a vállalkozásra mint olyanra vonatkozik, a hozzá tartozó jogi személyekre nem.

Ötödik jogalap: a tényállás megállapítása során elkövetett nyilvánvaló hiba és a bírság összegének megállapításakor elkövetett téves jogalkalmazás

—	E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak az alapösszeg kiszámításakor nem az érintett vállalkozás által 2010-ben az érintett termékekkel elért forgalmat kellett volna figyelembe vennie, hanem a 2005-től 2010-ig tartó évek átlagos éves forgalmát kellett volna alapul vennie.

—	Továbbá a Bizottság a jogsértés időtartamának figyelembevételekor semmi esetre sem vehette volna számításba a 2005-ös évet.