20.10.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 372/19

2014. augusztus 4-én benyújtott kereset – Szlovénia kontra Bizottság

(T-585/14. sz. ügy)

2014/C 372/24

Az eljárás nyelve: szlovén

Felek

Felperes: Szlovén Köztársaság (képviselő: L. Bembič državni pravobranilec)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Európai Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának 2014. június 2-i BUDG/B/03MV D (2014) 1782918 sz. levelében foglalt határozatát, amely, egyfelől, megállapítja a felperes pénzügyi felelősségét az Unió saját forrásainak okozott veszteség tekintetében, mivel egy bizonyos cukormennyiség került importálásra az importvám kontingenseken kívül, és nem kerültek meghatározásra az e behozatalra vonatkozó források, és, másfelől, felszólítja a felperest, hogy bocsásson az Unió költségvetésének rendelkezésére az elveszített saját forrásoknak megfelelő összeget, amely források, a jelen esetben, amelyben az importengedély teljes egészében felhasználásra került, 1 2 75 111,00 EUR-nak felelnek meg;

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete/keresetük alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

Az első, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap

—	A szóban forgó levélben a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a saját forrásokat ért veszteség az importőr által az importengedély kiadása iránti kérelemben elkövetett, és a szlovén hatóságok által nem szabályosan kijavított hibából ered.

—

Ugyanakkor az importőr határidőn belül kiegészítette és kijavította kérelmét, a hibát pedig valójában az AMIS kvóták alkalmazására irányuló importengedélyek iránti kérelmeknek a Bizottság részére történő megküldése keretében az adatok regisztrálásának szakaszában követte el a Szlovén Köztársaság mezőgazdasági piaci és fejlesztési ügynöksége, kizárólag az AMIS kvóták rendszerének hiányossága okán.

A második, a Bizottság döntéshozatali eljárására vonatkozó szabályok megsértésére alapított jogalap

—	A szóban forgó levelet a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatója írta alá, jóllehet a felperesnek az Unió saját forrásait ért veszteség okán fennálló felelősségére vonatkozó kérdések – amelyekről az említett levél szól – a Bizottság mint testületi szerv hatáskörébe tartoznak,

A harmadik, az elégtelen indokolásra és a téves jogi alapra alapított jogalap

—

A Bizottság olyannyira elégtelen módon indokolta a szóban forgó, a felperes pénzügyi felelősségére vonatkozó határozatot tartalmazó levelet, hogy nem volt lehetséges annak értékelése, hogy e levél jogszerű-e és összeegyeztethető-e az anyagi joggal, amiből az EUMSZ 296. cikkének és a Bizottság belső szabályzatának megsértése következik.

—	Ezenfelül, a Bizottság nem közölte a határozatát alátámasztó megfelelő jogszabályi alapokat, amely határozat értelmében a jelen ügyben a forrásokat ért veszteség következett be, és ezért kizárólag a felperes felelős.

A negyedik, a védelemhez való jog és a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalap

—	A Bizottság nem tájékoztatta a felperest a szóban forgó levél megfogalmazását megelőzően azon ténybeli és jogi elemekről, amelyeken határozata alapul, ami a védelemhez való jog és a meghallgatáshoz való jog megsértésének minősül.

Az ötödik, a Bizottság hiányos ellenőrzésére alapított jogalap

—	A felperes által az importengedély kiadása iránti kérelem kezelése során elkövetett hiba az AMIS kvóták rendszerének informatikai és elektronikus rendszere hiányosságai következménye – amelyet a Bizottság hozott létre és működtet –, következésképpen a felperes nem felelős az elkövetett hibáért.

A hatodik, az arányosság, a jogbiztonság, valamint a jogalap nélküli gazdagodás tilalma elvének megsértésére alapított jogalap

—

A felperes szerint azon tényre figyelemmel, hogy nem következett be veszteség a saját források tekintetében, az adatoknak a Bizottság hiányos informatikai rendszerébe történő regisztrációja során elkövetett hiba vonatkozásában a pénzügyi felelősségnek a felperesre történő hárítása az Unió javára történő jogalap nélküli gazdagodásnak minősül.

—	Sérült a jogbiztonság elve is, mivel nem került előírásra a hibák kijavításának eljárása olyan helyzetek tekintetében, amelyekben jogalap nélküli gazdagodás következhet be.

—

A felperes szerint ezenfelül az olyan szabályozás, amelynek keretében nem lehetséges az importengedély kiadására irányuló eljárás során elkövetett adminisztratív hibák kijavítása, jóllehet a piaci érdekeltek egyike számára sem keletkezik kár az adminisztratív hibából – és, következésképpen, szükségszerűen fennáll a tagállam pénzügyi felelőssége – ellentétes az arányosság elvével is.

—	Végül, a Bizottság, mivel nem zárta le ésszerű határidőn belül a pénzügyi felelősség megállapítására irányuló eljárást, megsértette a bizalomvédelem elvét is.