14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/38


2014. május 2-án benyújtott kereset – Röchling Oertl Kunststofftechnik kontra Bizottság

(T-286/14. sz. ügy)

2014/C 223/41

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Röchling Oertl Kunststofftechnik GmbH (Brensbach, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).