T‑579/14. sz. ügy

Birkenstock Sales GmbH

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

„Európai uniós védjegy – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegy – Egymást keresztező hullámvonalak mintáját ábrázoló ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Felületminta – A felületmintának az áruk csomagolásán való alkalmazása”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2016. november 9.

1. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Ismétlődő elemek sorozatából álló ábrás védjegy – Az ilyen védjegy felületmintaként való alkalmazása a termékeken vagy azok csomagolásán – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2. Közösségi védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Egymást keresztező hullámvonalak ismétlődő mintáját ábrázoló ábrás védjegy

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Új védjegy lajstromozása – Feltétlen kizáró okok – Bizonyítási teher

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 76. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól. E szempontok alkalmazása keretében azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az átlagfogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló védjegy, és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független megjelölésből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, és így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét. Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében csak az olyan, magának az árunak a külső megjelenéséből álló térbeli védjegy alkalmas a megkülönböztetésre, amely jelentős mértékben eltér az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ennélfogva be tudja tölteni alapvető, eredeti rendeltetését.

   Ezen, az áruk külső megjelenésével összetéveszthető védjegyek kapcsán kidolgozott kritériumok olyan esetben is alkalmazandók, amikor a megjelölés valamely áru felületén alkalmazott mintából áll.

   E tekintetben az olyan megjelölés, amely szabályosan ismétlődő elemek sorozatából áll, különösen alkalmas arra, hogy felületmintaként alkalmazzák. Elvileg tehát fennáll e megjelölés belső jellemzőiből fakadó valószínűsége annak, hogy azt felületmintaként fogják alkalmazni, függetlenül attól, hogy a védjegybejelentő azt ábrás védjegyként, térbeli védjegyként, felületmintaként vagy másként jelölte meg. Figyelemmel az érintett árukra, e körülményekre tekintettel az ilyen megjelölés kizárólag akkor nem tekinthető felületmintának, ha az érintett áruk jellegére való tekintettel a felületmintaként való használat kevéssé valószínű. Egyéb esetekben azt lehet megállapítani, hogy a megjelölés, amely elemeinek szabályos ismétlődése folytán egy felületminta tipikus jellegzetességeit mutatja, valóban felületmintát képez. Olyan objektív szempontról van szó, amely független az érintett vállalkozás üzleti szándékaitól.

   Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat által rögzített szempontok irányadók az olyan áruk csomagolásán alkalmazott felületmintákra, amelyeket általában csomagolva értékesítenek, és amelyeket általában csak közvetlenül a fogyasztást megelőzően vesznek ki a csomagolásukból.

   Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazása nem indokolt például egy egyszerű, szállításhoz használt csomagoláson alkalmazott felületminta esetében. Egy egyszerű, szállításhoz használt csomagoláson alkalmazott felületminta ugyanis nem tekinthető egyenértékűnek valamely áru külső megjelenésével.

   (vö. 23., 24., 26., 54., 55., 57., 66., 67. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 129–133., 145., 152., 153. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 136. pont)