1.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 431/9


A Törvényszék (hatodik tanács) T-372/11. sz., Basic AG Lebensmittelhandel kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2014. június 26-án hozott ítélete ellen a Basic AG Lebensmittelhandel által 2014. augusztus 20-án benyújtott fellebbezés

(C-400/14. P. sz. ügy)

(2014/C 431/15)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Basic AG Lebensmittelhandel (képviselők: D. Altenburg, T. Haug ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2014. június 26-i határozatát (T-372/11. sz. ügy) és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé újbóli elbírálásra;

az alperest kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező vitatja a Törvényszéknek a „forgalmazásra irányuló szolgáltatások” fogalmának meghatározásával kapcsolatban adott értelmezését, amely – mint jogkérdés – előzetes kérdést képez a szolgáltatások hasonlóságának értékelését illetően. A fellebbező következésképpen azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen határozta meg a jogalapot az ezt követő értékeléséhez, a szóban forgó védjegyek összetéveszthetőségét illetően.

A fellebbező szeretné kiemelni, hogy az Európai Unió Bíróságának fő feladata egységes értelmezést adni a vonatkozó szolgáltatások fogalmára és hatályára (C-418/01. sz. Praktiker-ítélet, 33. pont; C-414/99–C-416/99. sz. Zino Davidoff és Levi Strauss egyesített ügyekben hozott ítélet, 42. és 43. pont), és az „IP-Translator”-ítélet (C-307/10., 2012. június 19.) alapján, amely szerint „az áruknak és szolgáltatásoknak objektív módon meghatározhatóknak kell lenniük ahhoz, hogy a védjegy betölthesse származást jelölő funkcióját”, arra kéri az EU Bíróságát, hogy „kellően pontosan és világosan” határozza meg a „forgalmazásra irányuló szolgáltatások” fogalmát.

A fellebbező véleménye szerint a „forgalmazásnak”, mint szolgáltatásnak, nagyon szűk hatálya van, és az csak az „áruk szállítását; csomagolását és tárolását” foglalja magában, de a „kis- és nagykereskedelmi” szolgáltatásokat már nem. A fellebbező továbbá kiemeli, hogy a Bíróság a „Praktiker”-ítéletben egyértelművé tette, hogy a „kiskereskedelem” (35. osztály) – a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokkal szemben – célja az áruk fogyasztók részére történő értékesítése, míg e szolgáltatások „főként az eladásra felkínált áruk összeválogatását és különféle olyan szolgáltatások nyújtását jelentik, amelyeknek a célja, hogy a vásárló az említett jogügyletet az adott kereskedővel kösse meg, és ne annak valamelyik versenytársával”.

A „forgalmazásnak” a Nizzai Osztályozás 39. osztályába való általános besorolását nem lehet figyelmen kívül hagyni a fellebbező szerint, hiszen az EU Bírósága a Praktiker-ítéletben kifejezetten kiemelte annak érvelését, a Nizzai Osztályozás szerinti 35. osztályhoz fűzött magyarázó megjegyzésre figyelemmel (C-418/02, 36. pont).

Ennélfogva a Törvényszék határozatát hatályon kívül kell helyezni és az ügyet vissza kell elé utalni újbóli elbírálásra.