30.6.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 202/10

2014. április 10-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Magyarország

(C-179/14. sz. ügy)

2014/C 202/12

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: Tokár A. és E. Montaguti, meghatalmazottak)

Alperes: Magyarország

Kereseti kérelmek

A Bizottság arra kéri a Bíróságot, hogy

állapítsa meg, hogy Magyarország az 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet által szabályozott (és a 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított) SZÉP-kártya-rendszer bevezetésével és fenntartásával megsértette az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelvét (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (1), amennyiben:

—

a SZÉP-kártya-rendelet 13. § -a, az 1993. évi XCVI. törvény 2. § -a (2) bekezdésének d) pontjával és az 1997. évi CXXXII. törvény 2. § -ának b) pontjával, valamint a 2006. évi IV. törvény 1. § -ával, 2. § -ának (l) és (2) bekezdésével, 55. § -ának (1) és (3) bekezdésével és 64. § -ának (1) bekezdésével együtt értelmezve kizárja, hogy társaságok fióktelepei SZÉP-kártyát bocsássanak ki, és ezáltal megsérti a 2006/123/EK irányelv 14. cikkének (3) bekezdését, és 15. cikke (2) bekezdésének b) pontját,

—

a SZÉP-kártya-rendelet 13. § -a, a 2006. évi IV. törvény 1. § -ával, 2. § -ának (l) és (2) bekezdésével, 55. § -ának (1) és (3) bekezdésével, és 64. § -ának (1) bekezdésével, az 1993. évi XCVI. törvény 2. § -a (2) bekezdésének d) pontjával és az 1997. évi CXXXII. törvény 2. § -ának b) pontjával együtt értelmezve, a SZÉP-kártya-rendelet 13. § -ának a), b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesítése szempontjából nem ismeri el azon vállalatcsoportok tevékenységét, amelyek anyavállalata nem a magyar jog szerint létrejött társaság és a csoporthoz tartozó vállalatok nem a magyar jog szerinti társaság formájában működnek, és ezáltal megsérti a 2006/123/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, és 15. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 15. cikkének (3) bekezdését,

—

a SZÉP-kártya-rendelet 13. § -a, a 2006. évi IV. törvény 1. § -ával, 2. § -ának (l) és (2) bekezdésével, 55. § -ának (1) és (3) bekezdésével, és 64. § -ának (1) bekezdésével, az 1993. évi XCVI. törvény 2. § -a (2) bekezdésének d) pontjával és az 1997. évi CXXXII. törvény 2. § -ának b) pontjával együtt értelmezve a bankok illetve pénzintézetek számára tartja fenn a SZÉP-kártya kibocsátásának lehetőségét, mivel a rendelet 13. § -ába foglalt feltételeket kizárólag ezek az intézmények képesek teljesíteni, és ezáltal megsérti a 2006/123/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, és 15. cikke (2) bekezdésének d) pontját, valamint 15. cikkének (3) bekezdését,

—	a SZÉP-kártya-rendelet 13. § -a – amennyiben a SZÉP-kártya kibocsátása érdekében magyarországi telephely meglétét írja elő – ellentétes a 2006/123/EK irányelv 16. cikkével;

2.	az 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet által megszervezett SZÉP-kártya-rendszer másodlagosan ellentétes az EUM-Szerződés 49. és 56. cikkével, amennyiben az 1. pontba foglalt rendelkezésekre nem terjednek ki az ugyanabban a pontban említett 2006/123/EK irányelv előírásai;

a 2011. évi CLVI. törvénnyel és a 2012. évi CIII. törvénnyel szabályozott Erzsébet-utalvány-rendszer, amely monopóliumot hoz létre közszervezetek számára a hidegétkeztetési utalványok kibocsátása területén, és amelynek hatálybalépésére megfelelő átmeneti időszak és intézkedés nélkül került sor, ellentétes az EUM-Szerződés 49. és 56. cikkével, amennyiben a 2011. évi CLVI. törvény 1., 5. és 477. § -a, valamint a 2012. évi CIII. törvény 2. § -ának (1) és (2) bekezdése, valamint 6. és 7. § -a aránytalan korlátozásokat ír elő;

4.	kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Magyarország 2011-ben módosította a munkáltatók által a munkavállalók számára nyújtott béren kívüli juttatásnak minősülő, és így kedvező adóügyi és társadalombiztosítási elbírálás alá eső hideg és meleg étkezési, szabadidős és üdülési utalványok kibocsátására vonatkozó szabályozást, amely 2012. január 1-jén megfelelő átmeneti időszak nélkül lépett hatályba. A módosítások előtt a nemzeti jogszabályok nem állapítottak meg egyedi, speciális feltételeket az ilyen étkezési utalványok kibocsátására, illetve formájára vonatkozóan. Ezt követően azonban egy közszektorbeli intézmény, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány került monopolhelyzetbe a papír alapú és elektronikus hideg, valamint, papíralapú meleg étkezési utalványok kibocsátását illetően. A szabályozás továbbá rendkívül szigorú feltételekhez köti a már kizárólag csak elektronikus formában kiadható meleg étkezetési, szabadidős és üdülési utalványok kibocsátását. A vitatott intézkedések több, már évek óta az érintett piacon jelen lévő szereplő kiszorításához vezettek, valamint korlátozzák az újabb szereplők piacra lépését és ellehetetlenítették a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Továbbá a SZÉP-kártya ténylegesen csak három nagyobb, a magyar jog szerint bejegyzett bankcsoport számára tartja fenn a piacot, az Erzsébet-utalványokat pedig kizárólag egy állami monopólium keretében lehet kibocsátani. A monopolhelyzetbe juttatott közalapítvány bevételeinek szociális célú kiadásokra szánt felhasználása nem indokolja kellően a bevezetett korlátozásokat. A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága azonban az EUM-Szerződés és a 2006/123/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseivel összhangban csak akkor korlátozható, amennyiben az megkülönböztetés nélkül és közérdekből történik, valamint megfelel a szükségesség és arányosság követelményeinek is.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról, HL L 376., 36. o.