C‑603/14. P. sz. ügy

El Corte Inglés SA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés — Közösségi védjegy — A The English Cut szóvédjegy bejelentése — Az »El Corte Inglés« szóelemeket tartalmazó nemzeti és közösségi szó‑ és ábrás védjegyek jogosultjának felszólalása — 207/2009/EK rendelet — 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont — Összetéveszthetőség — 8. cikk, (5) bekezdés — Annak veszélye, hogy az érintett vásárlóközönség jóhírnevű védjeggyel való hasonlóságot állapít meg — A hasonlóság megkívánt mértéke”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (kilencedik tanács), 2015. december 10.

1. Fellebbezés — Jogalapok — A tények és bizonyítékok téves értékelése — Elfogadhatatlanság — A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata — Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

2. Közösségi védjegy — A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése — Viszonylagos kizáró okok — Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás — A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma — Feltételek — Az érintett védjegyek hasonlósága — A hasonlóság megkívánt mértéke

   (207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és (5) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 31. pont)

2.  Minthogy sem a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből, sem pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki az, hogy a hasonlóság fogalma eltérő jelentésű lenne ezekben a bekezdésekben, ebből különösen az következik, hogy amennyiben a Törvényszék az e rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálata során azt állapítja meg, hogy az ütköző megjelölések között nem áll fenn hasonlóság, akkor szükségszerűen a 8. cikk (5) bekezdése sem lesz alkalmazható a jelen ügyben. Fordított esetben, ha a Törvényszék ugyanezen vizsgálat keretében úgy ítéli meg, hogy bizonyos fokú hasonlóság áll fenn az ütköző megjelölések között, akkor ez a megállapítás ugyanúgy érvényes lesz az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és (5) bekezdésének alkalmazására is.

   Mindazonáltal olyan helyzetben, amikor a szóban forgó hasonlóság mértéke nem bizonyul elegendőnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásához, ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazása szükségszerűen kizárt.

   Az e rendelkezés egyik, illetve másik bekezdése ugyanis különböző mértékű hasonlóságot követel meg az ütköző megjelölések között. Míg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának végrehajtása az ütköző megjelölések közötti olyan mértékű hasonlóság megállapításától függ, amely miatt az érintett vásárlóközönség tudatában fennáll a megjelölések összetévesztésének veszélye, az ugyanezen cikk (5) bekezdése alkalmazásának feltételéül nem írták elő az összetéveszthetőség fennállását.

   Mivel a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése csupán azt írja elő, hogy a meglévő hasonlóság alapján az érintett vásárlóközönségnek az ütköző megjelöléseket nem összetévesztenie, hanem egymással rokonítania kell, azaz kapcsolatot kell teremtenie közöttük, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az e rendelkezés által a jóhírnévvel rendelkező védjegyek javára biztosított védelem akkor is alkalmazható, ha az ütköző megjelölések kisebb fokú hasonlóságot mutatnak.

   Ebből következően abban az esetben, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálata az ütköző megjelölések között bizonyos mértékű hasonlóságot tárt fel, annak eldöntéséhez, hogy a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazási feltételei teljesülnek‑e, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy az érintett vásárlóközönség az egyéb releváns tényezők – így például a korábbi védjegy ismertsége vagy jóhírneve – miatt kapcsolatot teremthet‑e megjelölések között.

   Végül, még ha azt is feltételeznénk, hogy a megtámadott ítéletből az a következtetés vonható le, hogy a Törvényszék, miután lefolytatta az ütköző megjelölések közötti esetleges kapcsolat fennállására vonatkozó vizsgálatot, arra a következtetésre jutott, hogy nem teljesülnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételei, mert a 8. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazási feltételeire vonatkozóan lefolytatott vizsgálatból az következik, hogy az érintett fogyasztók nem képesek közvetlen fogalmi kapcsolatot teremteni az ütköző megjelölések között, az ilyen indok akkor is téves jogalkalmazásnak minősül. Az e rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt jogsértések ugyanis nem követelik meg azt, hogy az a kapcsolat, amelyet a fogyasztók az ütköző megjelölések között létrehozhatnak, közvetlen legyen.

   (vö. 39–43. és 50. pont)