A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2015. december 10. ( *1 )

„Fellebbezés — Közösségi védjegy — A The English Cut szóvédjegy bejelentése — Az »El Corte Inglés« szóelemeket tartalmazó nemzeti és közösségi szó‑ és ábrás védjegyek jogosultjának felszólalása — 207/2009/EK rendelet — 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont — Összetéveszthetőség — 8. cikk, (5) bekezdés — Annak veszélye, hogy az érintett vásárlóközönség jóhírnevű védjeggyel való hasonlóságot állapít meg — A hasonlóság megkívánt mértéke”

A C‑603/14. P. sz. ügyben,

az El Corte Inglés SA (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviseli: J. Rivas Zurdo abogado)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2014. december 29‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: J. Malenovský, tanácselnökként eljáró bíró (előadó), M. Safjan és K. Jürimaë bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Fellebbezésével az El Corte Inglés SA (a továbbiakban: El Corte Inglés) az Európai Unió Törvényszékének 2014. október 15‑iEl Corte Inglés kontra OHIM – English Cut (The English Cut) ítéletének (T‑515/12, EU:T:2014:882, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának az ezen társaság és a The English Cut SL (a továbbiakban: The English Cut) közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. szeptember 6‑án hozott határozatának (R 1673/2011‑1. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét.

Jogi háttér

2

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]

b)

azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában »korábbi védjegy«:

a)

következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja, figyelembe véve – ha ennek helye van – az igényelt elsőbbségek napját:

i.

közösségi védjegy;

ii.

valamely tagállamban, illetve – Belgium, Hollandia és Luxemburg esetében – a Benelux Szellemitulajdon‑védelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;

[...]

[...]

(5)   A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy közösségi védjegy esetén a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

3

2010. február 9‑én a The English Cut szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt nyújtott be kérelmet az OHIM‑hoz.

4

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással:

„Ruházati cikkek, az öltönyök, nadrágok és kabátok kivételével; cipők, kalapáruk.”

5

A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2010. július 6‑i 2010/122. számában hirdették meg.

6

2010. október 4‑én az El Corte Inglés felszólalást tett az említett védjegynek a jelen ítélet 4. pontjában említett áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.

7

A felszólalást többek között a következő korábbi védjegyekre alapította:

a Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó „cipők” vonatkozásában lajstromozott 166450. számú El Corte Inglés spanyol szóvédjegy;

a különösen a Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek, cipők és kalapáruk”, valamint a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó „reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák” vonatkozásában lajstromozott 5428255. és 5428339. számú közösségi ábrás védjegyek:

Image

8

A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése volt.

9

2011. július 12‑én az OHIM felszólalási osztálya elutasította a felszólalást.

10

2011. augusztus 16‑án az El Corte Inglés fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben. Az OHIM első fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal elutasította ezt a fellebbezést.

11

A fellebbezési tanács először is – minthogy a felszólalást a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapították – az ütköző megjelölések között e rendelkezés értelmében fennálló hasonlóságot illetően azt állapította meg, hogy a megjelölések vizuális, illetve hangzásbeli szempontból egyáltalán nem mutatnak hasonlóságot. Fogalmi szempontból pedig úgy ítélte meg, hogy a „The English Cut” szómegjelölést összességében tekintve a magas szintű angol nyelvtudással nem rendelkező spanyol vásárlóközönség fantázianévként érzékeli. A fellebbezési tanács azonban elismerte, hogy bár az átlagos spanyol fogyasztók alacsony szintű angol nyelvtudással bírnak, az angol „English” szót e fogyasztók többsége fogalmilag hasonlóan érti, mint a spanyol „Inglés” szót.

12

Következésképpen a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések a bennük található egyik szóelemhez kapcsolódó fogalmi hasonlóságot mutatnak, még akkor is, ha összességükben véve nem hasonlóak.

13

A fellebbezési tanács ezután az összetéveszthetőség átfogó értékelése során úgy vélte, hogy az ütköző megjelölések domináns elemének az „El Corte” és a „Cut” szavak tekinthetők, és hogy az érintett vásárlóközönség nem találhat ezek között semmilyen „fogalmi egybeesést”. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy e megjelölések ugyan bizonyos – a vitatott határozat 43. pontjában kimondottan „minimálisnak” minősített – fogalmi hasonlóságot mutatnak, összességükben azonban különbözőek, és ezért a felszólalást a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított részét illetően el kell utasítani.

14

Másodszor, a felszólalásnak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított részét illetően a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az El Corte Inglés – annak ellenére, hogy a korábbi védjegyek a kiskereskedelmi ágazatban jelentős jóhírnévvel rendelkeznek – nem bizonyította kellően, hogy az említett védjegyek jóhírnevét ténylegesen megsértették, illetve tisztességtelenül kihasználták, vagy fennáll ennek veszélye. A fellebbezési tanács következésképpen elutasította az El Corte Inglés által e rendelkezés alapján benyújtott felszólalást.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

15

A Törvényszék Hivatalához 2012. november 22‑én benyújtott keresetével az El Corte Inglés a vitatott határozat hatályon kívül helyezését kérte.

16

Keresetének alátámasztására az El Corte Inglés két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, a másodikat pedig e rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapítja.

17

A Törvényszék a megtámadott ítélettel a keresetet teljes egészében elutasította.

18

Az első jogalapot illetően a Törvényszék legelőször is azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanácsnak az érintett vásárlóközönség meghatározására és az érintett áruk és szolgáltatások összehasonlítására vonatkozó megállapításait, mivel azokat a felek nem vitatják, és nem is szenvednek hibában, jogerősnek kell tekinteni.

19

A Törvényszék ezt követően az ütköző megjelöléseknek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett hasonlóságával kapcsolatban rámutatott egyrészt arra, hogy azok eltérő betűszámú és különböző nyelvű szavakat tartalmaznak, másrészt hogy eltérő a kiejtésük és a szótagszámuk. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg azt, hogy az említett megjelölések sem vizuális, sem hangzásbeli szempontból nem hasonlítanak egymásra. A fogalmi szempontot illetően azonban a Törvényszék arra mutatott rá, hogy az ütköző megjelölések szó szerint ugyanazt jelentik, vagyis az „angol szabást”. Úgy vélte azonban, hogy a spanyol fogyasztók csak a „The English Cut” szómegjelölés spanyolra való fordítását követően tudják azonosnak érzékelni ezt a jelentést, ami kizárja azt, hogy azonnali fogalmi kapcsolatot teremtsenek az ütköző megjelölések között. Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 29. pontjában „csekélynek” minősítette a megjelölések között fennálló fogalmi hasonlóságot.

20

A Törvényszék végül elemzése végén a megtámadott ítélet 33. pontjában kimondta, hogy az ütköző megjelölések között csekély mértékű fogalmi hasonlóság áll fenn, ám vizuális, illetve hangzásbeli szempontból nem hasonlóak. Következésképpen azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a megjelölések összességükben különböznek. Miután a Törvényszék úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásának együttes feltételei közül az egyik nem teljesül, úgy határozott, hogy nem kell lefolytatni az összetéveszthetőség átfogó értékelését. Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant elutasította.

21

A második jogalapot mint megalapozatlant a Törvényszék azzal az indokkal utasította el, hogy bár a korábbi védjegyek igen nagy jóhírnévvel rendelkeznek, az ütköző megjelölések első jogalap keretében elvégzett összehasonlításából az következik, hogy a megjelölések nem hasonlóak, és ezért a jelen ügyben nem teljesül a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásához szükséges, a megjelölések azonosságára, illetve hasonlóságára vonatkozó feltétel.

A felek Bíróság előtti kérelmei

22

Az El Corte Inglés azt kéri, hogy a Bíróság:

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és

az ellenérdekű felet, illetve feleket kötelezze a költségek viselésére

23

Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság:

utasítsa el a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant, és

az El Corte Inglést kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

24

Fellebbezése alátámasztásául az El Corte Inglés három jogalapra hivatkozik: az elsőt a tények Törvényszék általi elferdítésére, a másodikat a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, a harmadikat pedig e rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapítja.

A tények Törvényszék általi elferdítésére alapított első jogalapról

25

Az El Corte Inglés szerint a Törvényszék, mivel a vitatott határozatban azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között fogalmi hasonlóság áll fenn, csak úgy csökkenthette ennek a hasonlóságnak a jelentőségét a megtámadott ítélet 29., 30. és 33. pontjában „enyhének”, illetve „minimálisnak” minősítve, hogy elferdítette a jelen ügyben szereplő tényeket.

26

E tekintetben arra kell rámutatni, hogy az ilyen állítás a vitatott határozat téves értelmezésén alapszik. Ugyanis, míg a fellebbezési tanács e határozat több pontjában is anélkül tesz említést az ütköző megjelölések közötti fogalmi hasonlóságról, hogy azt jellemezné, a határozat 43. pontjában kifejezetten „minimálisnak” minősítette a hasonlóságot. Következésképpen a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 30. pontjában rámutatott arra, hogy a fellebbezési tanács elismerte, hogy az ütköző megjelölések között „minimális” fogalmi hasonlóság áll fenn, és azáltal, hogy az ítélet 29. és 33. pontjában úgy határozott, hogy azt „csekélynek” minősíti, nem ferdítette el a jelen ügyben szereplő tényeket, és ezért nem csökkentette a vitatott határozatban megállapított hasonlóság jelentőségét sem.

27

Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a fogalmi hasonlóság enyhe, csekély vagy minimális jellege az adott ügyben szereplő tények értékelésének körébe tartozik. A Törvényszéket pedig nem köti a fellebbezési tanács ilyen értékelése, mivel az azon indokok részét képezi, amelyek jogszerűségét vitatják az Törvényszék előtt (lásd ebben az értelemben: Les Éditions Albert René kontra OHIM ítélet, C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 47. és 48. pont).

28

E feltételek mellett az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított második jogalapról

29

Az El Corte Inglés azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 26–33. pontjában az ütköző megjelölések között minden vizuális és hangzásbeli hasonlóság fennállását kizárta, és csak enyhe fogalmi hasonlóságot ismert el közöttük, megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket.

30

Az ilyen érvelés azonban a Törvényszék által elvégzett tényállás‑értékelés megtámadására irányul.

31

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Minthogy ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése nem jogkérdés, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia, egyedül a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel ezen tények és bizonyítékok megállapítására és értékelésére vonatkozóan. (lásd ebben az értelemben különösen: Les Éditions Albert René kontra OHIM ítélet, C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 68. pont; Repsol kontra OHIM végzés,C‑466/13 P, EU:C:2014:2331, 54. pont).

32

Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

33

Az El Corte Inglés azt állítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az ütköző megjelölések közötti hasonlóság eltérő mértéke szükséges a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, illetve 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásához. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából, és különösen az Intra‑Presse kontra Golden Balls ítélet 72–78. pontjából (C‑581/13 P és C‑582/13 P, EU:C:2014:2387) az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérően a 8. cikk (5) bekezdése az ütköző megjelölések között csupán enyhe fokú hasonlóságot követel meg. Következésképpen, mivel a jelen ügyben a Törvényszék elismerte, hogy e megjelölések között – igaz, enyhe fokú – fogalmi hasonlóság áll fenn, az El Corte Inglés szerint a Törvényszék tévesen nem vizsgálta meg azt, hogy a fogalmi hasonlóságnak ezen enyhébb foka nem elegendő‑e mégis az egyéb releváns tényezők – így például a korábbi védjegyek ismertsége vagy jóhírneve – miatt ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség kapcsolatot teremtsen az említett megjelölések között.

34

Az OHIM arra hivatkozik, hogy az Intra‑Presse kontra Golden Balls ítéletet (C‑581/13 P és C‑582/13 P, EU:C:2014:2387), amelyet az El Corte Inglés érvei kifejtéséhez alapul vesz, a Calvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet ( C‑254/09 P, EU:C:2010:488) és a Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177) perspektívájából kell megvizsgálni. E két utóbbi ítéletben a Bíróság az OHIM szerint ugyanis azt mondta ki, hogy a Törvényszék annak ellenére, hogy az utóbbi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tényleges védelem alkalmazási feltételeinek vizsgálata során közös szó, illetve ábrás elem jelenlétére mutatott rá, jogosan következtetett arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése – amelynek rendelkezései megegyeznek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglaltakkal – nyilvánvalóan nem alkalmazható.

35

Az OHIM szerint ez a különbség azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a Calvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet (C‑254/09 P, EU:C:2010:488) és a Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177) alapjául szolgáló ügyekben az Intra‑Presse kontra Golden Balls ítélet (C‑581/13 P és C‑582/13 P, EU:C:2014:2387) tényállásával ellentétben a Törvényszék már az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlításának szakaszában figyelembe vett olyan tényezőket, mint például az egyes megjelölések megkülönböztető és domináns elemei, amelyeket más helyzetben csak az összetéveszthetőség átfogó értékelése során vizsgált volna. Az OHIM ebből azt a következtetést vonja le, hogy amennyiben a Törvényszék már az ütköző megjelölések összehasonlításának szakaszában figyelembe veszi a megjelölések megkülönböztető és domináns elemeit – ami az adott esetben nem történt meg –, de aztán e vizsgálat alapján arra a következtetésre jut, hogy az enyhe fokú fogalmi hasonlóság ellenére nem áll fenn összetéveszthetőség, akkor jogosan vonja le ebből azt a következtetést, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása szükségszerűen kizárt.

36

Másodlagosan az OHIM azt adja elő, hogy bár a Törvényszék formálisan nem vizsgálta meg kifejezetten a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása keretében azt, hogy a 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálatakor megállapított enyhe fogalmi hasonlóság elegendő‑e ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség kapcsolatot teremtsen az ütköző megjelölések között, a Törvényszék ez utóbbi vizsgálat keretében kifejtett egyes megállapításai alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése sem alkalmazható, mert a fogyasztók az adott esetben csak a „The English Cut” megjelölés anyanyelvükre való lefordítását követően tudják azonos jelentésűnek érzékelni az ütköző megjelöléseket, és ezért nem teremtenek azonnali fogalmi kapcsolatot közöttük.

A Bíróság álláspontja

37

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezések a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket egyező tartalommal veszik át. Következésképpen a Bíróságnak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és 8. cikkének (5) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát relevánsnak kell tekinteni a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (5) bekezdésének értelmezése szempontjából.

38

A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy annak alkalmazása a következő három feltételhez kötött: tudniillik először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jó hírneve, és harmadszor azon veszély fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. A rendelkezés szövegéből egyébiránt az is következik, hogy az előzőekben idézett három feltételt kumulatív feltételeknek kell tekinteni. Végül arra kell rámutatni, hogy az ütköző védjegyek azonosságára vagy hasonlóságára vonatkozó feltétel e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében is szerepel.

39

Minthogy sem a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből, sem pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki az, hogy a hasonlóság fogalma eltérő jelentésű lenne ezekben a bekezdésekben, ebből különösen az következik, hogy amennyiben a Törvényszék az e rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálata során azt állapítja meg, hogy az ütköző megjelölések között nem áll fenn hasonlóság, akkor szükségszerűen a 8. cikk (5) bekezdése sem lesz alkalmazható a jelen ügyben. Fordított esetben, ha a Törvényszék ugyanezen vizsgálat keretében úgy ítéli meg, hogy bizonyos fokú hasonlóság áll fenn az ütköző megjelölések között, akkor ez a megállapítás ugyanúgy érvényes lesz az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és (5) bekezdésének alkalmazására is.

40

Mindazonáltal olyan helyzetben, amikor a szóban forgó hasonlóság mértéke nem bizonyul elegendőnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásához, ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazása szükségszerűen kizárt.

41

Az e rendelkezés egyik, illetve másik bekezdése ugyanis különböző mértékű hasonlóságot követel meg az ütköző megjelölések között. Míg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának végrehajtása az ütköző megjelölések közötti olyan mértékű hasonlóság megállapításától függ, amely miatt az érintett vásárlóközönség tudatában fennáll a megjelölések összetévesztésének veszélye, az ugyanezen cikk (5) bekezdése alkalmazásának feltételéül nem írták elő az összetéveszthetőség fennállását.

42

Mivel a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése csupán azt írja elő, hogy a meglévő hasonlóság alapján az érintett vásárlóközönségnek az ütköző megjelöléseket nem összetévesztenie, hanem egymással rokonítania kell, azaz kapcsolatot kell teremteniük közöttük, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az e rendelkezés által a jóhírnévvel rendelkező védjegyek javára biztosított védelem akkor is alkalmazható, ha az ütköző megjelölések kisebb fokú hasonlóságot mutatnak (lásd analógia útján: Adidas‑Salomon és Adidas Benelux ítélet, C‑408/01, EU:C:2003:582, 27., 29. és 31. pont; Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 57., 58. és 66. pont).

43

Ebből következően abban az esetben, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálata az ütköző megjelölések között bizonyos mértékű hasonlóságot tárt fel, annak eldöntéséhez, hogy a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazási feltételei teljesülnek‑e, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy az érintett vásárlóközönség az egyéb releváns tényezők – így például a korábbi védjegy ismertsége vagy jóhírneve – miatt kapcsolatot teremthet‑e megjelölések között (lásd ebben az értelemben: Intra‑Presse kontra Golden Balls ítélet, C‑581/13 P és C‑582/13 P, EU:C:2014:2387, 73. pont).

44

A fentiekben ismertetett ezen megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni azt, hogy a jelen ügyben – ahogyan ezt az El Corte Inglés állítja – a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését.

45

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálatakor a megtámadott ítélet 29. pontjában megállapította, hogy az ütköző megjelölések között enyhe fogalmi hasonlóság áll fenn. Az ítélet 33. pontjában azonban úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat a vizuális és hangzásbeli hasonlóság hiányára tekintettel jogosan állapította meg, hogy e megjelölések összességükben különböznek egymástól. Következésképpen a Törvényszék kimondta, hogy mivel a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának kumulatív alkalmazási feltételei közül az egyik nem teljesül, nem kell lefolytatni az összetéveszthetőség átfogó vizsgálatát.

46

Mindazonáltal a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazási feltételeinek értékelését illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 39. pontjában ismertette, hogy az ütköző megjelöléseknek a 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának keretében lefolytatott összehasonlításából az következik, hogy a megjelölések nem hasonlóak, és ezért a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazási feltételei nem teljesülnek.

47

Márpedig a Törvényszék azáltal, hogy ilyen értelemben döntött, tévesen alkalmazta a jogot. Nem hagyhatta volna ugyanis figyelmen kívül a megtámadott ítélet 29. pontjában foglalt azon megállapítását, miszerint az ütköző megjelölések között fogalmi hasonlóság áll fenn.

48

Ilyen feltételek mellett a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a hasonlóság ezen – jóllehet enyhe – mértéke nem elegendő‑e az egyéb releváns tényezők, így például a korábbi védjegy ismertsége vagy jóhírneve miatt ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében kapcsolatot teremtsen az említett megjelölések között.

49

Ezt a következtetést a Bíróságnak az OHIM által hivatkozott Calvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítéletéből (C‑254/09 P, EU:C:2010:488) és Ferrero kontra OHIM ítéletéből (C‑552/09 P, EU:C:2011:177) következő ítélkezési gyakorlata sem kérdőjelezi meg, mivel ezek az ítéletek eltérő helyzetekre vonatkoznak. Konkrétan ezekben az ügyekben ugyan volt olyan szó, illetve ábrás elem, amely az ütköző megjelölésekben közös volt, a Törvényszék a megtámadott ítélettel ellentétben formálisan azt állapította meg, hogy nem áll fenn hasonlóság az ütköző megjelölések között.

50

Végül, még ha azt is feltételeznénk, hogy – ahogyan ezt az OHIM állítja – a megtámadott ítéletből az a következtetés vonható le, hogy a Törvényszék, miután lefolytatta az ütköző megjelölések közötti esetleges kapcsolat fennállására vonatkozó vizsgálatot, arra a következtetésre jutott, hogy az adott ügyben nem teljesülnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételei, mert a 8. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazási feltételeire vonatkozóan általa lefolytatott vizsgálatból az következik, hogy az érintett fogyasztók nem képesek közvetlen fogalmi kapcsolatot teremteni az ütköző megjelölések között, akkor is azt kellene megállapítani, hogy az ilyen indok téves jogalkalmazásnak minősül. Az e rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt jogsértések ugyanis nem követelik meg azt, hogy az a kapcsolat, amelyet a fogyasztók az ütköző megjelölések között létrehozhatnak, közvetlen legyen.

51

E feltételek mellett a fellebbezés harmadik jogalapjának mint megalapozottnak helyt kell adni.

52

Következésképpen hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet arról határozó részét, hogy arra kell következtetni, hogy az ütköző megjelölések nem mutatnak elegendő mértékű hasonlóságot ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazható legyen, és ezért az adott ügyben a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazási feltételei sem teljesülnek. A fellebbezést ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A Törvényszék előtti keresetről

53

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően, ha a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi, az ügyet maga is eldöntheti érdemben, amennyiben a per állása megengedi, illetve azt határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

54

A jelen ügyben azonban nem teljesülnek annak feltételei, hogy a Bíróság az ügyet érdemben maga döntse el. Ahogyan ugyanis a jelen ítélet 48. pontjából is kitűnik, a Törvényszéknek kell ténylegesen megvizsgálnia, hogy az ütköző megjelölések közötti hasonlóság – jóllehet enyhe – mértéke, amelyet a megtámadott ítélet 29. pontjában, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazási feltételeinek vizsgálata során állapított meg, nem elegendő‑e az egyéb releváns tényezők, így például a korábbi védjegy ismertsége vagy jóhírneve miatt ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség e rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében kapcsolatot teremtsen ezen megjelölések között.

55

Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg nem kell határozni.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

 

1)

A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének 2014. október 15‑i El Corte Inglés kontra OHIM – English Cut (The English Cut) ítéletének arról határozó részét, hogy arra kell következtetni, hogy az ütköző megjelölések nem mutatnak elegendő mértékű hasonlóságot ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazható legyen, és ezért az adott ügyben a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazási feltételei sem teljesülnek.

 

2)

A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

 

3)

A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

 

4)

A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.