—

az IOS Finance EFC SA képviseletében J. Tornos Mas abogado,

—

a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében G. Wilms, D. Loma‑Osorio Lerena, E. Sanfrutos Cano, A. C. Becker és M. Šimerdová, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o., helyesbítések: HL 2012. L 233., 3. o., HL 2015. L 218., 82. o.) értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet az IOS Finance EFC SA (a továbbiakban: IOS Finance) és a Servicio Murciano de Salud (Murcia régió autonóm közösségének egészségügyi szolgálata, Spanyolország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az említett egészségügyi szolgálat megtagadta a tőkeösszegen felüli azon késedelmi kamatok és behajtási költségek IOS Finance számára való megfizetését, amelyeket ez utóbbi az esedékességkor ki nem egyenlített számlák alapján követel.

3

A 2011/7 irányelv (1), (12), (16) és (28) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

[…]

4

Ezen irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés […]”

5

Az említett irányelv „A vállalkozások és a hatóságok közötti ügyletek” címet viselő 4. cikkének (1) bekezdése e következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós egy hatóság, a (3), (4) vagy (6) bekezdésben meghatározott időtartam lejártakor a hitelező külön fizetési felszólítás nélkül legyen jogosult a törvényes késedelmi kamatra, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

6

Ugyanezen irányelvnek „A behajtási költségek megtérítése” című 6. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 EUR összegű átalány megfizetését követelni.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé.

(3)   A hitelező az (1) bekezdésben említett átalányösszegen felül jogosult megfelelő kártérítésre az adós késedelmes fizetése következtében felmerült és az átalányösszeget meghaladó összes fennmaradó behajtási költsége miatt. E költségek közé tartozhatnak többek között az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása miatt felmerülő költségek.”

7

A 2011/7 irányelv „Tisztességtelen szerződéses feltételek és gyakorlatok” című 7. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)   A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a szerződéses vagy a gyakorlatban alkalmazott, a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó feltétel ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelező számára súlyosan hátrányos [helyesen: A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó szerződéses feltétel vagy gyakorlat ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelezővel szemben nyilvánvalóan tisztességtelen].

Annak megállapításakor, hogy valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat az első albekezdés értelmében súlyosan hátrányos‑e a hitelező számára [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelen‑e a hitelezővel szemben], minden körülményt figyelembe kell venni, ideértve:

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a késedelmi kamatot kizáró valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat súlyosan hátrányosnak [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelennek] minősül.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a behajtási költségek 6. cikk szerinti megtérítését kizáró valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat súlyosan hátrányosnak minősül [helyesen: valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat nyilvánvalóan tisztességtelen jellegét vélelmezni kell].

[…]”

8

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a spanyol jogalkotó a 2012‑es évtől létrehozta a korlátozott időtartamra szóló, a „szállítók kifizetését célzó különös finanszírozási eljárást” azon fizetési hátralékok kezelése érdekében, amelyeket az autonóm közösségek és a helyi önkormányzatok a gazdasági válság miatt halmoztak fel a szállítóikkal szemben (a továbbiakban: különös finanszírozási eljárás). Az ezen eljárás működésére irányadó szabályok lényege értelmében az eljáráshoz csatlakozó szállítók a tőketartozás azonnali megfizetése ellenében lemondanak a fizetési határidők érintett hatóságok általi elmulasztása miatt járó járulékos összegekről, beleértve többek között a késedelmi kamatokat és a behajtási költségek megtérítését is.

9

E tekintetben konkrétabban a 2013. június 8‑i Real Decreto‑ley 8/2013 de medidas urgentes contra la morosidad de las administraciones públicas y de apoyo a entidades locales con problemas financieros (a közigazgatási szervek késedelmes fizetése elleni és a pénzügyi problémákkal küzdő helyi önkormányzatok támogatására irányuló sürgős intézkedésekről szóló, 8/2013. sz. királyi törvényrendelet) (a BOE 2013. június 29‑i 155. száma, 48782. o.) „Az elmulasztott fizetési kötelezettség teljesítésének joghatásai” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A szállító javára történő kifizetés az autonóm közösség vagy helyi önkormányzat által a tőke, a kamatok, a bírósági költségek és bármely egyéb járulékos költség tekintetében a szállítóval szemben felhalmozott tartozás megszűnését eredményezi.”

10

A 8/2013. sz. királyi törvényrendeletet megelőzően a 2013. február 22‑i Real Decreto‑ley 4/2013 de medidas de apoyo al emprendedor y de estímulo del crecimiento y de la creación de empleo (a vállalkozásokat támogató, növekedésösztönző és munkahelyteremtő intézkedésekről szóló 4/2013. sz. királyi törvényrendelet) (a BOE 2013. február 23‑i 47. száma, 15219. o.) átültette a 2011/7 irányelvet a spanyol jogba.

11

2008 és 2013 között több társaság árukat szállított és szolgáltatásokat nyújtott a Murcia régió autonóm közösség egészségügyi szolgálata alá tartozó egészségügyi intézmények részére, azonban az említett közösség nem egyenlítette ki az árat.

12

Ezek a társaságok ekkor egyes szóban forgó követeléseket az IOS Finance‑ra engedményezték, amely 2013 szeptemberében követelte az említett egészségügyi intézménytől a követelések tőkeösszegét, a késedelmi kamatokat, valamint a behajtási költségek megtérítését.

13

Mivel az említett szolgálat nem fizette meg ezeket az összegeket, az IOS Finance csatlakozott a különös finanszírozási eljáráshoz, amely alapján kizárólag a tőkeköveteléseinek megfizetését kérhette.

14

2014 májusában az IOS Finance keresettel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben kérte, hogy e bíróság kötelezze ugyanezen egészségügyi szolgálatot a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése címén követelt összegek IOS Finance számára való megfizetésére.

15

Keresetének alátámasztása érdekében az IOS Finance először is arra hivatkozik, hogy nem lehet lemondani a közigazgatással szemben fennálló követelésekről. Másodszor azt állítja, hogy a 8/2013. sz. királyi törvényrendelet összeegyeztethetetlen az uniós joggal, és harmadszor, hogy a 2011/7 irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik abban a részében, amelyben úgy rendelkezik, hogy a késedelmi kamatot, illetve a behajtási költségek megtérítését kizáró szerződéses feltételek vagy gyakorlatok nyilvánvalóan tisztességtelennek minősülnek.

16

Murcia régió autonóm közösségének egészségügyi szolgálata a kereset elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy egyrészt a különös finanszírozási eljáráshoz való csatlakozás önkéntes, másrészt az említett kamatokról és megtérítésről való lemondásra nem a tartozás keletkezését megelőzően, hanem csak annak létrejöttét és a kifizetés elmulasztását követően került sor.

17

A kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy a különös finanszírozási eljáráshoz való csatlakozás nem kötelező, valamint hogy azok a hitelezők, akik a tőkeösszeg megfizetésén felül a késedelmi kamatokhoz és a behajtási költségek megtérítéséhez is hozzá kívánnak jutni, továbbra is élhetnek a bíróság előtti jogorvoslat lehetőségével. A bíróságban ugyanakkor kérdés merül fel a tekintetben, hogy az uniós jog, és konkrétabban a 2011/7 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdése tiltja‑e a tőketartozás behajtásának a késedelmi kamatokról és a behajtási költségek megtérítéséről való lemondáshoz kötését.

18

E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no 6 de Murcia (murciai 6. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„A [2011/7 irányelv] 4. cikkének (1) bekezdésére, 6. cikkére, valamint 7. cikkének (2) és (3) bekezdésére figyelemmel:

19

Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság szerint az alapeljárásban szóban forgó helyzet nem a 2011/7 irányelv, hanem a 2000/35 irányelv hatálya alá tartozik, és így ellentétben azzal, ami az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a feltett kérdéseket ez utóbbi irányelvre tekintettel kell megválaszolni.

20

Ugyanakkor a Bizottság által e tekintetben megfogalmazott értékelés a 2011/7 irányelvet a spanyol jogrendbe átültető 4/2013. sz. királyi törvényrendeletben foglalt nemzeti jogi rendelkezéseknek a Bizottság által adott értelmezéséből fakad.

21

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában foglaljon állást, vagy hogy eldöntse, a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helytálló‑e. Ugyanis kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a belső jog értelmezésére (2016. október 27‑iAudace és társai ítélet, C‑114/15, EU:C:2016:813, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Következésképpen amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a spanyol jog e bíróság által adott értelmezéséből arra következtet, hogy az alapeljárás tényállására a 2011/7 irányelv alkalmazandó, akkor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az e bíróság által megfogalmazottak szerinti formájukban kell válaszolni.

23

Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/7 irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről.

24

E kérdések megválaszolása érdekében rá kell mutatni arra, hogy a 2011/7 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen irányelv célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés, mivel e késedelem ezen irányelv (12) preambulumbekezdése értelmében olyan szerződésszegés, amelyet többek között az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek.

25

E célkitűzés megvalósítása érdekében a 2011/7 irányelv ugyanakkor nem hangolja össze a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekre vonatkozó összes szabályt (lásd a 2000/35 irányelvvel való analógia útján: 2016. december 15‑iNemec‑ítélet, C‑256/15, EU:C:2016:954, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A 2011/7 irányelv ugyanis a 2000/35 irányelvhez hasonlóan csupán egyes, köztük a késedelmi kamatokra vonatkozó szabályokat rögzít e tárgykörre vonatkozóan.

27

E tekintetben a 2011/7 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének és 6. cikkének megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós egy hatóság, a hitelező jogosult legyen a késedelmi kamatra, valamint a nála felmerült behajtási költségek megtérítésére, amennyiben teljesítette a kötelezettségeit és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve ha az adós nem felel a késedelemért.

28

E célból az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kétségtelenül előírja, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a különösen a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó szerződéses feltétel vagy gyakorlat ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelezővel szemben nyilvánvalóan tisztességtelen. Ezenfelül e 7. cikk előírja, hogy az e kamatokat vagy a behajtási költségek megtérítését kizáró minden szerződéses rendelkezést vagy gyakorlatot az említett cikk (2) bekezdése, illetve ugyanezen cikk (3) bekezdése értelmében nyilvánvalóan tisztességtelennek kell tekintetni, illetve vélelmezni.

29

Ugyanakkor e rendelkezésekből kitűnik, hogy azok annak biztosítására korlátozódnak, hogy a többek között a 2011/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkében foglalt körülmények mellett a hitelező jogosult legyen a késedelmi kamatokra és a behajtási költségek megtérítésére. Amint ezen irányelv (28) preambulumbekezdéséből kitűnik, e jog szerződéses úton való kizárásának tilalma arra irányul, hogy megakadályozza a szerződéskötési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára, aki a szerződéskötéskor e szabadságról nem mondhat le.

30

Másként fogalmazva, a 2011/7 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének célja annak elkerülése, hogy a szerződés megkötésekor, vagyis a hitelező szerződéskötési szabadságának gyakorlásakor – amikor fennáll annak lehetséges kockázata, hogy az adós a hitelező hátrányára visszaéljen e szabadsággal – a hitelező lemondjon a késedelmi kamatokról vagy a behajtási költségek megtérítéséről.

31

Ezzel szemben az alapügyhöz hasonló olyan esetben, amikor teljesülnek a 2011/7 irányelvben előírt feltételek, és a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése esedékessé válik, a hitelező számára – éppen a szerződéskötési szabadságára figyelemmel – továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy lemondjon az említett kamatok és a megtérítés címén járó összegekről, többek között a tőkeösszeg azonnali megfizetése ellenében.

32

Mindezt egyébiránt ezen irányelv (16) preambulumbekezdése is megerősíti annak pontosításával, hogy ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel.

33

Következésképpen, amint arra lényegében a főtanácsnok az indítványának 62. pontjában rámutat, a 2011/7 irányelvből nem tűnik ki, hogy azzal ellentétes az, ha a hitelező szabadon lemond a késedelmi kamatok vagy a behajtási költségek megtérítésének követeléséhez való jogról.

34

Mindezzel együtt az ilyen lemondás ahhoz a feltételhez kötött, hogy arra valóban szabad elhatározás alapján került sor, és így az nem képez a hitelező szerződéskötési szabadságával való visszaélést az adós részéről.

35

Az alapeljárásban szereplő esetben annak értékelése érdekében, hogy a lemondásra szabad elhatározás alapján került‑e sor, meg kell győződni arról, hogy valóban hatékony jogorvoslati lehetőségek állhattak volna a hitelező rendelkezésére ahhoz, hogy ilyen irányú szándéka esetén fellépjen a követelése egészének megfizetése, köztük a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése érdekében, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

36

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/7 irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről, feltéve hogy ez a lemondás szabad elhatározáson alapul, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

37

A fentiekre figyelemmel nem szükséges megválaszolni a harmadik kérdést, mivel azt csak arra az esetre tették fel, amennyiben az első két kérdésre a Bíróság igenlő választ adna.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről, feltéve hogy ez a lemondás szabad elhatározáson alapul, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.