–

a belga kormány képviseletében C. Pochet, J.‑C. Halleux és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; a továbbiakban: rendelet) 11. cikke (7) és (8) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az RG és SF között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az SF által Lengyelországban visszatartott, TE nevű gyermekükre vonatkozó szülői felelősség.

3

A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. október 25‑i Hágai Egyezmény (kihirdette: az 1984. évi 14. trv.; a továbbiakban: 1980. évi Hágai Egyezmény) 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A gyermek elvitele vagy elrejtése [helyesen: visszatartása] jogellenes, ha az:

Az a) pontban említett felügyeleti jogosultság keletkezhet különösen jogszabály, bírói vagy államigazgatási határozat, vagy az azon Állam joga szerint joghatással bíró egyezség [helyesen: hatályban lévő megállapodás] alapján.”

4

Az említett egyezmény 12. cikkének szövege a következő:

„Ha a gyermek jogellenes elvitelének vagy elrejtésének [helyesen: visszatartásának] a 3. cikk szerinti esetében a gyermek jogellenes elvitelétől vagy elrejtésétől [helyesen: visszatartásától] az eljárásnak azon Szerződő Állam igazságügyi vagy államigazgatási szervei előtti megindításáig, ahol a gyermek van, egy évnél kevesebb idő telt el, az érintett hatóság haladéktalanul elrendeli a gyermek visszavitelét.

[...]”

5

Az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke a következőket írja elő:

„Az előző cikkben foglalt rendelkezések ellenére a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy:

[...]”

6

Az 1980. évi Hágai Egyezmény 1983. december 1‑jén lépett hatályba. Az Európai Unió valamennyi tagállama részese az egyezménynek.

7

A rendelet (12), (17), (18) és (33) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

[...]

8

A rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

9

A rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában:

[...]

10

A rendelet „Általános joghatóság” című 8. cikke a következőket írja elő:

11

A rendeletnek „A gyermek visszavitele” című 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

[…]

[…]

12

A rendeletnek az „Áttétel az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz” című 15. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Kivételes esetben, és ha ez a gyermek alapvető érdekének megfelel, valamely tagállamnak az érdemi ügyet illetően joghatósággal rendelkező bíróságai, amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy másik tagállam [helyesen: egy másik tagállam bírósága], amelyhez a gyermeket szoros [helyesen: különös] kötelék fűzi, alkalmasabb az ügy vagy annak egy meghatározott része tárgyalásához:

13

A családjogi bíróság létrehozásáról szóló 2013. július 30‑i törvénnyel (Loi portant création d’un tribunal de la famille) módosított, bíróságokról szóló és eljárásjogi törvénykönyv (Code judiciaire; a továbbiakban: bíróságokról szóló és eljárásjogi törvénykönyv) 1322i. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. § A belga központi hatóságnak az 1322a. § (3) bekezdésében említett tanácsi rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján továbbított, a gyermek visszavitelét megtagadó, külföldön hozott határozatot, valamint a kísérő dokumentumokat ajánlott levélben meg kell küldeni az elsőfokon eljáró azon bíróság hivatalvezetőjének, amely azon cour d’appel [fellebbviteli bíróság] székhelyén található, amelynek illetékességi területén a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitele vagy visszatartása előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.

2. § A dokumentumok átvételét követően és legkésőbb három munkanapon belül a hivatalvezető hivatalos bírósági levélben közli a felekkel és az ügyészséggel az 1. §‑ban említett tanácsi rendelet 11. cikkének (7) bekezdésében foglalt információkat. A hivatalos bírósági levél a következőket tartalmazza:

3. § Amennyiben legalább a felek egyike kérelmet nyújt be, a hivatalvezető a feleket haladéktalanul megidézi az első érdemi tárgyalásra.

4. § A tribunal de la famille‑hoz fordulás az azon bíróságok előtt indult eljárások felfüggesztését eredményezi, amelyek a szülői felelősség kérdésében vagy egy kapcsolódó jogvitában járnak el.

5. § Amennyiben a felek a 2. § 2. pontjában meghatározott határidőn belül nem nyújtanak be észrevételeket a bírósághoz, a tribunal de la famille ezt végzésben megállapítja, és a végzést a hivatalvezető közli a felekkel, a központi hatósággal, valamint az ügyészséggel.

6. § A gyermek feletti felügyelet kérdésében az 1. §‑ban említett tanácsi rendelet 11. cikke (8) bekezdésének alapján hozott határozat – bármely fél kérésére – vonatkozhat a láthatási jogra is abban az esetben, ha az a gyermek Belgiumba történő visszavitelét rendeli el.

7. § A hivatalvezető a felekkel, az ügyészséggel és a belga központi hatósággal hivatalos bírósági levélben közli a 6. §‑ban említett határozatot.

8. § Kizárólag a belga központi hatóság jogosult arra, hogy a határozatot és az azt kísérő dokumentumokat továbbítsa azon állam illetékes hatóságai részére, amelyben a visszavitelt megtagadó határozatot meghozták.

9. § Az 1. §‑ban említett tanácsi rendelet 11. cikke (7) és (8) bekezdésének alkalmazásában a gyermek meghallgatására az említett rendelet 42. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28‑i 1206/2001/EK tanácsi rendelet alapján kerül sor.”

14

A TE nevű gyermek 2011. december 21‑én, Lengyelországban született az SF nevű lengyel állampolgár, valamint az RG, Belgiumban lakóhellyel rendelkező brit állampolgár viszonyából.

15

Az anya [SF] és a gyermek Brüsszelben (Belgium) telepedett le 2012 júliusa és augusztusa folyamán, amikor a gyermek 7 hónapos volt. A letelepedésüktől kezdődően a gyermek az anyjával lakott, de rendszeresen találkozott az apjával.

16

Az apa és az anya 2013 augusztusában és szeptemberében helyi közvetítői eljárásban vettek részt annak érdekében, hogy megállapodjanak a gyermek elhelyezésének megosztásáról, de megállapodás nem jött létre.

17

2013. október 16‑án az anya bejelentette az apának, hogy Lengyelországba megy a gyermekkel nyaralni.

18

Az apa 2013. október 18‑án benyújtott kérelmével az apa a tribunal de la jeunesse de Bruxelles‑hez (fiatalkorúak ügyeiben eljáró brüsszeli bíróság) fordult annak érdekében, hogy az határozzon többek között a szülői felügyelet gyakorlásának a módjáról és a gyermek elhelyezéséről.

19

Az apa a 2013. október 23‑i idézéssel ezenfelül az ideiglenes intézkedésről határozó bírónál kérelmezte, hogy a gyermeket ideiglenesen és sürgősséggel másodlagosan az ő lakóhelyén helyezze el.

20

Amikor az apa megértette, hogy az anyának nem áll szándékában az, hogy a közös gyermekükkel Belgiumba visszatérjen, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró, valamint a tribunal de la jeunesse de Bruxelles előtt módosította a kérelmeit, és többek között kérelmezte a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlását, a gyermeknek elsődlegesen az ő lakóhelyén történő elhelyezését, valamint annak megtiltását, hogy az anya Belgium területét elhagyhassa a gyermekkel. Az anya a maga részéről vitatta a belga bíróságok joghatóságát, és kérelmezte a rendelet 15. cikkének alkalmazását, valamint azt, hogy az ügyet utalják a lengyel bíróságok elé, amelyek különleges kapcsolatban állnak a gyermek helyzetével, mivel a gyermek Lengyelországban tartózkodik, és időközben ott íratták be az óvodába.

21

Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró 2013. december 19‑i végzésében megállapította a saját joghatóságát, és ideiglenesen, valamint sürgősséggel helyt adott az apa kérelmeinek.

22

A tribunal de la jeunesse de Bruxelles 2014. március 26‑i ítéletében – annak megerősítését követően, hogy joghatósággal rendelkezik – úgy határozott, hogy a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, a gyermeket elsődlegesen az anyánál helyezte el, a másodlagos elhelyezési jogot pedig ideiglenesen az apának ítélte minden második hétvégére, és az apára rótta annak a kötelezettségét, hogy Lengyelországba utazzon.

23

Az apa, mivel úgy vélte, hogy ez az ítélet a közös gyermeknek a Lengyelországba történő jogellenes elvitelét érvényesnek tekintette, és e jogellenes elvitelre vonatkozóan pozitív jogkövetkezményt ismert el, az említett ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) előtt, elsődlegesen a gyermek feletti kizárólagos felügyeleti jogot, valamint a gyermeknek elsődlegesen a nála történő elhelyezését kérve.

24

A belga bíróságok előtt folyamatban lévő, érdemi eljárással egyidejűleg az apa 2013. november 20‑án a belga központi hatóságnál kérelmet nyújtott be a gyermeknek az 1980. évi Hágai Egyezményben előírt visszaviteli eljárás keretében Belgiumba történő haladéktalan visszavitele iránt.

25

A płoński (Lengyelország) kerületi bíróság 2014. február 13‑án megállapította, hogy a gyermeket az anyja jogellenesen vitte el, és a gyermek szokásos tartózkodási helye az elvitelét megelőzően Belgiumban volt. E bíróság azonban úgy döntött, hogy az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja alapján a gyermek visszavitelét megtagadó határozatot hoz.

26

A belga központi hatóság, amely megkapta a lengyel központi hatóságtól az említett, visszavitelt megtagadó határozat másolatát, valamint a vonatkozó okiratokat, 2014. április 10‑én ezt az iratanyagot benyújtotta a tribunal de première instance francophone de Bruxelles [brüsszeli frankofón elsőfokú bíróság ] hivatalához, amely felhívta a feleket arra, hogy nyújtsák be a kérelmeiket. Az apa kérelmeinek az e bírósághoz való, 2014. július 9‑i benyújtása megvalósította a bíróságokról szóló és eljárásjogi törvénykönyvnek a családjogi és fiatalkorúak ügyében eljáró bíróság létrehozásáról szóló 2013. július 30‑i törvény hatálybalépését megelőzően alkalmazandó változatának az 1322i. cikke értelmében hatáskörrel rendelkező tribunal de première instance francophone de Bruxelles elnökéhez fordulást a gyermek feletti felügyelet kérdésének a rendelet 11. cikkének (6) és (7) bekezdése alapján történő vizsgálata iránt. A bíróságokról szóló és eljárásjogi törvénykönyv 1322i. cikke értelmében az említett bírósághoz fordulás az azon bíróságok előtt megindított eljárások felfüggesztését eredményezi, amelyek a szülői felelősség kérdésében vagy ehhez kapcsolódó jogvitában járnak el. Az ügyet az említett törvény hatálybalépését követően áttették a tribunal de la famille de Bruxelles‑hez.

27

A cour d’appel de Bruxelles az anya távollétében, 2014. július 30‑án hozott közbenső ítéletében helybenhagyta a tribunal de la jeunesse de Bruxelles ítéletét abban a tekintetben, hogy megállapította a belga bíróság joghatóságát a szülői felelősség kérdésében való érdemi határozathozatalra vonatkozóan. Az említett cour d’appel azonban, miután megállapította, hogy a felek a tribunal de première instance francophone de Bruxelles elnökéhez időközben a rendelet 11. cikkének (6) és (7) bekezdésére alapított kérelmet nyújtottak be, az érdemi határozathozatalt felfüggesztette, és a belga központi hatóságot arra kérte, hogy az előtte lévő eljárási iratanyaghoz csatolja hozzá az ezen hatóság által a bíróságokról szóló és eljárásjogi törvénykönyv 1322i. cikke alapján a tribunal de première instance francophone de Bruxelles hivatalához benyújtott teljes iratanyagot. Végül a cour d’appel de Bruxelles a rendelet 11. cikkének (6) és (7) bekezdésében említett eljárásnak a tribunal de première instance francophone de Bruxelles előtt történő befejezéséig ideiglenesen határozott, és elrendelte, hogy az anya közölje az apával az új tartózkodási helyének a címét, ahol a gyermekkel tartózkodik, és megállapította az apát a gyermek vonatkozásában megillető láthatási jog gyakorlásának módjait.

28

Mivel az anya nem közölte azt a címet, ahol a gyermekkel tartózkodik, az apa nem tudta gyakorolni a számára a bíróság által megítélt láthatási jogot.

29

Az apa által Belgiumban megindított eljárásokkal egyidejűleg az anya Lengyelországban különböző bírósági eljárásokat indított a szülői felelősségre vonatkozóan. A lengyel bíróságok, annak megállapítását követően, hogy elsőként a belga bíróság előtt indult eljárás, és e bíróság megállapította a saját joghatóságát, az ügyre vonatkozóan a saját joghatóságuk hiányát állapították meg.

30

A tribunal de la famille de Bruxelles a 2014. október 8‑án kihirdetetett jogerős ítéletével az ügyet a cour d’appel de Bruxelles elé utalta amiatt, hogy az apa a belga bíróságokhoz a gyermeknek a rendelet 11. cikkének (7) bekezdése szerinti jogellenes elvitelét megelőzően fordult, és az érdemi jogvita az említett cour d’appel előtt függőben van.

31

A cour d’appel de Bruxelles álláspontja szerint a belga jog értelmében nem tekinthető úgy, hogy a tribunal de la famille de Bruxelles által 2014. október 8‑án kihirdetett, és az ügyet átutaló ítélettel a rendelet 11. cikkének (6)–(8) bekezdése értelmében hozzá fordultak. Az említett cour d’appel álláspontja szerint ugyanis ebben az eljárásban csak abban az esetben fordulhatnának hozzá, ha valamely fél ezen ítélettel szemben fellebbezne.

32

E bíróságban az a kérdés merült fel, hogy azokra a gyorsaságra és hatékonyságra vonatkozó követelményekre tekintettel, amelyeknek a rendelet 11. cikkének (6)–(8) bekezdésében meghatározott eljárásnak meg kell felelnie, e cikk (7) bekezdésével ellentétes‑e az, ha valamely tagállam joga egy szakosított bíróságnak biztosítja az ezen eljárás lefolytatására vonatkozó kizárólagos hatáskört, és egyidejűleg előírja azt, hogy a szülői felelősségre vonatkozóan megindított valamennyi bírósági eljárás felfüggesztésre kerül attól az időponttól kezdve, hogy e bírósághoz fordultak.

33

A cour d’appel de Bruxelles tehát úgy véli, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést kell a Bíróság elé terjesztenie a rendelet 11. cikke (7) és (8) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan annak érdekében, hogy meg lehessen határozni az uniós jog értelmében hatáskörrel rendelkező belga bíróságot, és különösen annak eldöntése céljából, hogy a szülői felelősségre vonatkozó érdemi eljárást elbíráló ezen cour d’appelnek kell‑e határoznia a rendelet 11. cikkének (6)–(8) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.

34

E körülmények között a cour d’appel de Bruxelles úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Lehet‑e úgy értelmezni a rendelet 11. cikkének (7) és (8) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam

35

A cour d’appel de Bruxelles az alapügy különlegesen sürgős jellegére tekintettel azt kérte, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utalást az eljárási szabályzatának 107. cikke alapján sürgősségi eljárásban bírálja el. Az alapügy ugyanis a gyermeket érintő szülői felelősség és szülői felügyelet gyakorlására vonatkozik olyan kontextusban, amelyben fennáll az apa és a fia kapcsolata visszavonhatatlan megromlásának a kockázata, mivel az utóbbit jelenleg megfosztják az apjával való kapcsolattartástól.

36

E tekintetben meg kell állapítani először is azt, hogy az előzetes döntéshozatalra utalás egy olyan rendelet értelmezésére vonatkozik, amely különösen az EK 61. cikk c) pontja, jelenleg EUMSZ 67. cikk alapján került elfogadásra, amely cikk az EUM‑Szerződés harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség címet viselő V. címe alatt található, következésképpen az említett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eljárási szabályzat 107. cikkében meghatározott sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazási körébe tartozik.

37

Másodszor az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy SF megtagadja, hogy megfeleljen a cour d’appel de Bruxelles által 2014. július 30‑án hozott ítéletnek, amellyel e bíróság egyrészt elrendelte azt, hogy SF az említett ítélet közlésétől számított 8 napon belül ismertesse RG‑vel az új tartózkodási helyének a címét, ahol a gyermekkel tartózkodik, és másrészt megállapította, hogy RG‑t TE tekintetében láthatási jog illeti meg, amelyet a felek eltérő megállapodásának hiányában minden harmadik hétvégén gyakorol.

38

E tekintetben meg kell állapítani azt, hogy a jelen ügy egy hároméves gyermeket érint, akit az apjától több mint egy éve elválasztottak. Következésképpen a jelenlegi helyzet további fennállása – amely helyzetet ráadásul az apa tartózkodási helyét a gyermekétől elválasztó jelentős távolság is jellemez – súlyosan károsíthatja a gyermeknek az apjával való jövőbeli kapcsolatát.

39

E körülmények között a Bíróság negyedik tanácsa az eljárási szabályzat 108. cikke alapján az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmének.

40

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a rendelet 11. cikkének (7) és (8) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam a gyermek visszavitelét vagy felügyeletét érintő kérdéseknek az e rendelkezésekben előírt eljárás keretében történő vizsgálatára vonatkozó hatáskört egy szakosított bíróságnak biztosítja még abban az esetben is, ha egyébkéntvalamely bíróság előtt már érdemi eljárás indult a gyermekre vonatkozó szülői felelősséget érintően.

41

Emlékeztetni kell arra, hogy a rendeletnek nem célja a különböző tagállamok anyagi jogi és eljárási szabályainak egységesítése. E nemzeti szabályok alkalmazása azonban nem járhat e rendelet hatékony érvényesülésének sérelmével (lásd ebben az értelemben: Rinau‑ítélet, C‑195/08 PPU, EU:C:2008:406, 82. pont).

42

Ebben az összefüggésben azt is hangsúlyozni kell, hogy a rendelet (33) preambulumbekezdéséből következik, hogy az elismeri az alapvető jogokat, betartja a Charta elveit, és különösen arra törekszik, hogy biztosítsa a gyermek alapvető jogainak és ezek között különösen a két szülővel való személyes és közvetlen kapcsolat rendszeres ápolására vonatkozó jognak a tiszteletben tartását, ahogyan azt a Charta 24. cikke előírja (lásd ebben az értelemben: McB‑ítélet, C‑400/10 PPU, EU:C:2010:582, 60. pont).

43

A rendelet 11. cikkének (6) bekezdése szerint, amennyiben a gyermek jogellenes elvitelét követően a bíróság határozott a visszavitel iránti kérelem elutasításáról az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke alapján, a bíróságnak a nemzeti jog által meghatározottak szerint haladéktalanul el kell juttatnia a visszavitel elutasításáról szóló bírósági határozatot és a vonatkozó okiratokat azon tagállam joghatósággal rendelkező bíróságához vagy központi hatóságához, amelyben a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitele, illetve visszatartása előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett. Meg kell állapítani, hogy a nemzeti jogra való kifejezett hivatkozás többek között azt jelzi, hogy a gyermeknek a közvetlenül a jogellenes elvitel előtti szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamnak kell meghatároznia a rendelet céljainak tiszteletben tartása mellett azt, hogy a jogellenes elvitel helye szerinti tagállamban hozott, visszavitelt megtagadó határozatot követően melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel a gyermek visszavitele kérdésének az elbírálására.

44

Ami a rendelet 11. cikkének (7) bekezdését illeti, e rendelkezés előírja, hogy amennyiben a visszavitelt megtagadó határozatot hoztak – kivéve, ha már azon tagállam bíróságaihoz fordultak, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett – az ezen bírósági határozatra vonatkozó információkat átvevő bíróságnak vagy központi hatóságnak tájékoztatnia kell ezekről a feleket, és fel kell kérnie őket arra, hogy nyújtsanak be a bírósághoz egy beadványt az iránt, hogy a bíróság megvizsgálhassa a gyermekre vonatkozó felügyeleti jog kérdését. Márpedig sem a rendelet említett rendelkezése, sem pedig 11. cikkének (6) bekezdése nem azonosítja azt a nemzeti bíróságot, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a visszavitelt megtagadó határozatot követően a gyermek feletti felügyelet kérdését vizsgálja. Ugyanez igaz e cikk (8) bekezdésére is.

45

E tekintetben, bár a rendelet 11. cikkének (7) bekezdése értelmében – azt az esetet kivéve, ha már azon tagállam bíróságaihoz fordultak, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitele, illetve visszatartása előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett – e bíróságnak vagy központi hatóságnak közölnie kell a felekkel különösen az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke szerint meghozott, visszavitelt megtagadó határozatnak a másolatát annak érdekében, hogy adott esetben lehetővé váljon a gyermek feletti felügyelet kérdésének a vizsgálata, az a kérdés, hogy ilyen bírósághoz fordulás megtörténte esetén az említett vizsgálatra a tagállam által joghatósággal rendelkezőnek nyilvánított bíróság elveszíti‑e a hatáskörét ugyanezen tagállam más bíróságai javára, a nemzeti jog körébe tartozik.

46

Amint azt ugyanis a főtanácsnok az állásfoglalásának 60. pontjában megállapította, a rendelet 11. cikkének (7) bekezdése nem a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározására irányuló normát képez, hanem olyan technikai jellegű normát, amelynek a fő célja az, hogy meghatározza a visszavitelt megtagadó határozatra vonatkozó információkról szóló tájékoztatás módjait.

47

Ezenfelül felidézhető, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a rendelet 11. cikkének (7) bekezdéséből nem vonható le az a következtetés, hogy a gyermek feletti felügyeleti jogra vonatkozó határozat adott esetben a gyermek visszavitelét elrendelő határozat elfogadásának előzetes feltételét képezi. Ez utóbbi közbenső határozat ugyanis szintén a közigazgatási és bírósági eljárások végső céljának elérését szolgálja, azaz a gyermek helyzetének szabályszerűvé tételét (lásd ebben az értelemben: Povse‑ítélet, C‑211/10 PPU, EU:C:2010:400, 53. o.).

48

Bár a belga kormány azzal érvel, hogy a nemzeti eljárásjog szerint az a szakosított bíróság, amely előtt a gyermek visszavitelének kérdésére vonatkozóan a rendelet 11. cikkének (6)–(8) bekezdése alapján eljárás indult, bármelyik fél kérelmére a szülői felelősségre vonatkozó érdemi jogvitában eljáró cour d’appel elé utalhatja az ügyet annak érdekében, hogy ezen utóbbi bíróság határozzon ezen, visszavitelt érintő kérdésről, valamint a gyermek feletti felügyelet kérdéséről, ez a problémakör a nemzeti jog értelmezésének körébe tartozik, és arra nem terjed ki a Bíróság hatásköre. E problémakör vonatkozásában tehát a belga bíróságoknak kell határozniuk.

49

A fentiekből következően a gyermek visszavitele és felügyelete kérdésének a rendelet 11. cikkének (6)–(8) bekezdésében előírt eljárás keretében történő vizsgálatára hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság meghatározása a tagállamok választásának tárgyát képezi, még abban az esetben is, ha a gyermek visszavitelét megtagadó határozat közlésének időpontjában az ezen gyermekre vonatkozó szülői felelősség kérdésében már folyamatban van egy érdemi eljárás valamelyik bíróság előtt.

50

E választás azonban, amint az a jelen ítélet 41. pontjából kitűnik, nem sértheti a rendelet hatékony érvényesülését.

51

Márpedig az, ha valamely tagállam a gyermek visszavitele és felügyelete kérdéseinek a rendelet 11. cikkének (7) és (8) bekezdésében előírt eljárás keretében történő vizsgálatára vonatkozó hatáskört egy szakosított bíróságnak biztosítja még abban az esetben is, ha a gyermekre vonatkozó szülői felelősség kérdésében már folyamatban van egy érdemi eljárás valamelyik bíróság előtt, önmagában nem sérti a rendelet hatékony érvényesülését.

52

Gondoskodni kell azonban arról, hogy az olyan esetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a hatáskör ilyen módon történő biztosítása összhangban álljon a gyermeknek a Charta 24. cikkében előírt alapvető jogaival és különösen az ezen eljárások gyorsaságára vonatkozó céllal.

53

A gyorsaságot mint célt érintően emlékeztetni kell arra, hogy a releváns belső jogi szabályok alkalmazása során a nemzeti bíróságnak azokat az uniós jogra és különösen a rendeletre figyelemmel kell értelmeznie.

54

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a rendelet 11. cikkének (7) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az, ha valamely tagállam a gyermek visszavitelét vagy felügyeletét érintő kérdéseknek az e rendelkezésekben előírt eljárás keretében történő vizsgálatára vonatkozó hatáskört egy szakosított bíróságnak biztosítja még abban az esetben is, ha egyébként valamely bíróság előtt már érdemi eljárás indult a gyermekre vonatkozó szülői felelősséget érintően.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (7) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az, ha valamely tagállam a gyermek visszavitelét vagy felügyeletét érintő kérdéseknek az e rendelkezésekben előírt eljárás keretében történő vizsgálatára vonatkozó hatáskört egy szakosított bíróságnak biztosítja még abban az esetben is, ha egyébként valamely bíróság előtt már érdemi eljárás indult a gyermekre vonatkozó szülői felelősséget érintően.