C‑479/14. sz. ügy

Sabine Hünnebeck

kontra

Finanzamt Krefeld

(a Finanzgericht Düsseldorf [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — A tőke szabad mozgása — EUMSZ 63. cikk és EUMSZ 65. cikk — Ajándékozási illeték — Belföldön fekvő ingatlan ajándékozása — A külföldi illetőségű személyekhez viszonyítva a belföldi illetőségű személyek tekintetében magasabb illetékmentességet előíró nemzeti szabályozás — Az Unió valamely tagállamában lakóhellyel rendelkező valamennyi személy számára magasabb illetékmentességet lehetővé tévő választható rendszer fennállása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. június 8.

  1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések

    (EUMSZ 267. cikk)

  2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése – A vonatkozó nemzeti szabályozás alkalmazása – A felek által előadott feltevések – Figyelembevétel hiánya

    (EUMSZ 267. cikk)

  3. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Ajándékozási illeték – Valamely tagállam területén fekvő ingatlan ajándékozása esetén irányadó illetékalap tekintetében alkalmazott illetékmentesség – A vagyonszerző kifejezett kérelme hiányában korlátozott illetékmentesség a más tagállamban lakó ajándékozó és megajándékozott között létrejött ajándékozások esetében, amely mentesség összege alacsonyabb annál, mint amelyet abban az esetben alkalmaznak, ha az említett személyek közül legalább az egyik belföldön lakik – A külföldi illetőségű személyek közötti ajándékozás kedvezményezettjének azon lehetősége, hogy kérelmére a legalább egy belföldi illetőségű személyt érintő ajándékozás esetére előírt magasabb összegű illetékmentességben részesüljön – A fizetendő illeték kiszámítása céljából az e megajándékozott által az ajándékozást megelőző és követő tíz évben ugyanazon személytől ajándékozás címén kapott valamennyi juttatás összesítése – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

    (EUMSZ 63. cikk és EUMSZ 65. cikk)

  1.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 30. pont)

  2.  Az előzetes döntéshozatal keretében kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel az elé terjesztett jogvita tényállásának megállapítására és megítélésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására. Ugyanis a Bíróság a vizsgálatát főszabály szerint csak azokra a tényekre korlátozhatja, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett. A vonatkozó nemzeti szabályozás alkalmazásával kapcsolatban tehát a Bíróság az említett bíróság által megállapított helyzetet veszi alapul, és nem köthetik őt az alapeljárásban részt vevő fél által előadott feltevések.

    (vö. 36. pont)

  3.  Az EUMSZ 63. cikket és az EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a külföldi illetőségű személyek közötti ajándékozások esetében előírja, hogy a vagyonszerző kifejezett kérelme hiányában alacsonyabb illetékmentesség alkalmazásával kell kiszámítani az illetéket. E cikkekkel továbbá ellentétes mindenesetre az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ilyen vagyonszerző kérelmére magasabb illetékmentesség alkalmazásával kell kiszámítani az illetéket az olyan ajándékozások esetében, amikor legalább az egyik fél belföldi illetőségű, és a külföldi illetőségű vagyonszerző által e választási lehetőség gyakorlása azzal jár, hogy az érintett ajándékozás címén fizetendő illeték kiszámításához az e megajándékozott által az ezen ajándékozást megelőző tíz éven belül és az azt követő tíz éven belül ugyanazon személytől kapott valamennyi ajándékozást összesíteni kell.

    Ugyanis az olyan ajándékozásoktól eltérően, amikor legalább az egyik fél belföldi illetőségű, az olyan illeték kiszámításakor, amikor kizárólag a korábbi ajándékozásokat veszik figyelembe, lehetővé téve így az adóalany számára, hogy előre lássa a fizetendő illeték összegét, a külföldi illetőségű személyek közötti ajándékozások esetében a vagyonjuttatások összesítése során azon juttatásokat is figyelembe kell venni, amelyek az érintett ajándékozást követő tíz évben történnek, és így a vagyonszerzők nem tudják, hogy hogyan alakul később a fizetendő ajándékozási illeték.

    A kiszámíthatóság e hiánya alkalmas arra, hogy eltántorítsa a külföldi illetőségűeket attól, hogy az érintett tagállamban ingatlanokat szerezzenek vagy tartsanak fenn, amennyiben e vagyontárgyak más külföldi illetőségű személyekre történő későbbi átruházása az utóbbiakat hosszabb ideig tartja bizonytalan helyzetben az e tagállam által esetlegesen kért jövőbeni illetékfizetés vonatkozásában.

    E feltételek között, a nemzeti bíróság által elvégzendő, a külföldi illetőségű vagyonszerzők kérelmére alkalmazott magasabb illetékmentesség vonatkozásában figyelembe vett időszak hosszára vonatkozó, a tagállami jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatokra is tekintettel, az ajándékozások összesítésekor a magasabb illetékmentesség alkalmazásához figyelembe veendő időszakot illetően a külföldi illetőségű személyek közötti ajándékozásoknak az azon ajándékozásokéhoz viszonyított kedvezőtlenebb adójogi bánásmódja, amikor legalább az egyik fél belföldi illetőségű, a tőke szabad mozgása EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése által főszabály szerint tiltott korlátozásának minősül.

    Amennyiben valamely nemzeti szabályozás az érintett tagállamban fekvő ingatlant az ajándékozási illeték kivetése szempontjából ugyanúgy kezeli egyrészt az ezen ingatlant külföldi illetőségű személytől megszerző, külföldi illetőségű megajándékozottakat, másrészt pedig az ezen ingatlant belföldi illetőségű ajándékozótól megszerző, külföldi vagy belföldi illetőségű megajándékozottakat, valamint az ugyanezen ingatlant külföldi illetőségű ajándékozótól megszerző belföldi illetőségű megajándékozottakat, ugyanezen adóztatás keretében az ezen ingatlan illetékalapjára irányadó illetékmentesség alkalmazása tekintetében az uniós jogból eredő követelmények sérelme nélkül nem kezelheti e megajándékozottakat eltérő módon. A nemzeti jogalkotó ugyanis azzal, hogy a megajándékozottnak biztosítható illetékmentesség alkalmazásához figyelembe vett időszak kivételével egyenlő bánásmódban részesítette a személyek e két csoportja részére történő ajándékozásokat, elismerte azt, hogy e csoportok helyzete között az ajándékozási illeték módozatai és megfizetésének feltételei tekintetében nincs olyan objektív különbség, amely igazolhatná az eltérő bánásmódot.

    Ebből következik, hogy – mivel az illetékmentesség alkalmazásához figyelembe vett időszak nem függ az illetékalap összegétől, hanem azt a megajándékozott adóalanyiságából eredően biztosítják – a külföldi illetőségű ajándékozótól ajándékot kapó külföldi illetőségű megajándékozottra irányadó illetékalap sajátosságai nem jelentenek olyan körülményt, amely ezen időszak tekintetében objektíven eltérővé tenné ezen megajándékozott helyzetét a belföldi illetőségű ajándékozótól ajándékot kapó külföldi illetőségű megajándékozott helyzetétől vagy a külföldi illetőségű ajándékozótól ajándékot kapó belföldi illetőségű megajándékozott helyzetétől.

    Végül, ami a közérdeken alapuló nyomós okra alapított esetleges igazolást illeti, a 20 éves időszakon belül történt ajándékozások összesítése, amennyiben a vagyonszerző magasabb illetékmentességben kíván részesülni, nem tekinthető alkalmas eszköznek ahhoz, hogy elérjék a nemzeti adórendszer koherenciájának megőrzésére irányuló célt, sem pedig ahhoz, hogy megfeleljenek azon követelménynek, amely szerint biztosítani kell az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását.

    (vö. 46–48., 56., 59., 63., 65., 68. pont és a rendelkező rész)