C‑386/14. sz. ügy

Groupe Steria SCA

kontra

Ministère des Finances et des Comptes publics

(a cour administrative d’appel de Versailles [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Adójogszabályok — Letelepedés szabadsága — 90/435/EK irányelv — A 4. cikk (2) bekezdése — Határokon átnyúló osztalékfizetés — Társasági adó — Csoportos adóztatás (francia »intégration fiscale«) — Az integrált adózási csoportba tartozó leányvállalatok által fizetett osztalék adómentessége — Illetőségre vonatkozó feltétel — Külföldi illetőségű leányvállalatok által fizetett osztalék — Részesedéssel kapcsolatos nem levonható költségek és terhek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. szeptember 2.

1. Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – A belföldi illetőségű anyavállalatok számára a belföldi illetőségű leányvállalatukkal egyetlen adózási egység képzését lehetővé tevő nemzeti jogszabályok – A külföldi illetőségű leányvállalatok kizárása abban az esetben, ha ezek nyeresége nem tartozik az anyavállalat szerinti tagállam adójogának hatálya alá – Igazolás – Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

2. Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – A kizárólag belföldi illetőségű társaságok részére fenntartott adóintegrációs rendszer keretében a leányvállalatok által fizetett osztalékok esetében teljes adómentességet megállapító nemzeti szabályozás – Olyan külföldi illetőségű leányvállalatok által fizetett osztalékok részleges adómentessége, amelyek nem tartozhatnak ilyen csoporthoz – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

   (EUMSZ 49. cikk, 90/435 tanácsi rendelet)

3. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv – A 4. cikk (2) bekezdése – A tagállamok annak előírására vonatkozó lehetősége, hogy az anyavállalat adóztatható nyereségéből ne lehessen levonni a részesedéssel kapcsolatos fizetési kötelezettségeket és a leányvállalat nyereségfelosztásából származó veszteséget – Korlát – A Szerződés alapvető rendelkezései, köztük az EUMSZ 49. cikk tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség

   (EUMSZ 49. cikk, 90/435 tanácsi rendelet, 4. cikk,(2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 25–27. pont)

2.  Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan, adóintegrációs rendszerre vonatkozó tagállami jogszabályok, amelyek biztosítják az integrációban részt vevő anyavállalat részére a csoportban részt vevő belföldi társaságoktól kapott osztalék nettó összege 5%‑ának megfelelő átalányösszegben rögzített költséghányad beszámításának semlegesítését, míg az ilyen semlegesítést e jogszabályok alapján megtagadják tőle azon osztalékok tekintetében, amelyeket valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalataitól kap, amelyek belföldi illetőségük esetén, objektív kritériumoknak megfelelve – választásuk szerint – az adóintegrációs rendszer tagjai lehetnének.

   Ugyanis azon esettel szemben, ahol az illetőségre vonatkozó feltétel mint az adóintegrációs szabályozás alá tartozás feltétele igazolható tekintettel arra, hogy az ilyen rendszer lehetővé teszi a veszteségek integrált adózási csoporton belüli átadását, a veszteségek integrált adózási csoporton belüli átadásától eltérő adóelőnyök esetében az ilyen eltérő bánásmód nem igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának szükségességével. Ez az eltérő bánásmód ugyanis csak a belföldi illetőséggel rendelkező anyavállalatok által kapott, külföldről származó osztalékra vonatkozik, ily módon egy és ugyanazon tagállam adóztatási joghatósága érintett.

   Továbbá, ha semmiféle közvetlen kapcsolat nem állapítható meg ezen adóelőny és a csoporton belüli ügyletek semlegesítéséből fakadó adóhátrány között, az ilyen előny az érintett tagállami adórendszer koherenciája biztosításának szükségességével sem igazolható. Ugyanis még ha a költséghányad beszámításának semlegesítése abból is ered, hogy az anyavállalatból és annak leányvállalataiból álló csoportot azonos módon kezelik az olyan önálló vállalkozással, amely több telephellyel rendelkezik, ez a semlegesítés nem jár semmiféle adóhátránnyal az integrált adózási csoportba tartozó anyavállalat számára, épp ellenkezőleg, az az említett adóelőnyt biztosítja számára.

   (vö. 27–29., 34–36., 40. pont és a rendelkező rész)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 39. pont)