C‑357/14. P. sz. ügy

Electrabel SA

és

Dunamenti Erőmű Zrt.

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés — Állami támogatások — A magyar hatóságok által egyes villamosenergia‑termelők számára nyújtott támogatások — Valamely közvállalkozás és egyes villamosenergia‑termelők között megkötött villamosenergia‑vásárlási megállapodások — E támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetésüket elrendelő határozat — Azon »fél« fogalma, aki a Bíróság előtt fellebbezéssel élhet — Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása — A támogatás fennállásának mérlegelése szempontjából releváns időpont — Az »állami támogatás« fogalma — Előny — A magánbefektető kritériuma — Az említett támogatások összegének kiszámítására szolgáló módszer”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. október 1.

  1. Fellebbezés — A kérelmei tekintetében első fokon pervesztes fél — Fogalom — Vállalkozás, amely nem terjesztett elő ilyen kérelmet, de ugyanazon vállalatcsoport részét képezte, mint az ezen eljárásban részt vevő valamely vállalkozás — Kizártság — Elfogadhatatlanság — Az igazságszolgáltatáshoz való szabad hozzáférés elvének és a megfelelő ügyintézés elvének megsértése — Hiány

    (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, második bekezdés)

  2. Fellebbezés — Jogalapok — Az indokolás elégtelensége — A Törvényszék hallgatólagos indokolása — Megengedhetőség — Feltételek — A Törvényszék arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a támogatás meglétét a kérdéses intézkedés létező támogatásnak minősítése előtt vizsgálja — Hiány — Az indokolási kötelezettség terjedelme

    (EK 87. cikk, (1) bekezdés, EK 88. cikk, (1) és (3) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 36. és 53. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 81. cikk)

  3. Államok által nyújtott támogatások — A Szerződés rendelkezései — Időbeli hatály — Új tagállamoknak az Európai Unióhoz való csatlakozása — Csatlakozási okmány — Az állami támogatásokról szóló rendelkezéseknek a csatlakozás időpontjától kezdve történő, kizárólag az ezen időpontot követően kialakuló helyzetekre való alkalmazása

    (EK 87. cikk, (1) bekezdés, EK 88. cikk, (1) és (3) bekezdés; 2003. évi csatlakozási okmány, 2. cikk és IV. melléklet, 3. pont; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk)

  4. Államok által nyújtott támogatások — Fogalom — A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés — A jogvita tárgyát képező művelet valamennyi releváns elemére és azok összefüggéseire tekintettel történő mérlegelés — A kérdéses intézkedésre vonatkozó döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények figyelembevétele

    (EK 87. cikk, (1) bekezdés, EK 88. cikk, (1) és (3) bekezdés)

  5. Fellebbezés — Jogalapok — Az ítélet uniós jogot sértő indokolása — Egyéb jogi indokok alapján megalapozott rendelkező rész — Elutasítás

    (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

  6. Államok által nyújtott támogatások — Jogellenes támogatás visszatéríttetése — A jogellenességből eredő kötelezettség — Tárgy — A korábbi helyzet visszaállítása

    (EK 88. cikk, (2) bekezdés)

  7. Államok által nyújtott támogatások — Jogellenes támogatás visszatéríttetése — Az adós meghatározása eszközátruházás esetén — A versenyelőny kedvezményezettje

    (EK 88. cikk, (2) bekezdés)

  8. Államok által nyújtott támogatások — Jogellenes támogatás visszatéríttetése — A visszatéríttetendő összeg számítása — A Bizottság által alkalmazott, nem a nyereségen, hanem a bevételen alapuló számítási módszer, amely alkalmasabb a támogatásból a kedvezményezettnél jelentkező előny semlegesítésére

    (EK 88. cikk, (2) bekezdés)

  1.  A Bíróság alapokmánya 56. cikkének második bekezdése szerint fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek kérelmeit egészben vagy részben elutasították. Az a tény, hogy az első fokon kérelmet elő nem terjesztő vállalkozás olyan vállalatcsoport része, amelynek egyik vállalkozása félként vett részt az elsőfokú eljárásban, nem elegendő ahhoz, hogy az első vállalkozásnak e rendelkezés értelmében vett „fél” jogállást biztosítson.

    Ezen értelmezés nem ellentétes e vállalkozás igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési jogával, sem a megfelelő ügyintézés elvével. Épp ellenkezőleg, azon személyek kategóriájának az alapokmány 56. cikke szerintihez hasonló korlátozása, akik adott ügyben a Bíróság előtt fellebbezéssel élhetnek, pontosan a megfelelő igazságszolgáltatás garantálásának célját szolgálja, különösen azáltal, hogy bizonyos előreláthatóságot biztosít a Törvényszék határozatai ellen benyújtható fellebbezéseket illetően, továbbá megelőzi az uniós jogban biztosított egyéb jogorvoslati lehetőségekre irányadó határidők és elfogadhatósági feltételek megkerülését.

    (vö. 29., 30. pont)

  2.  Az uniós bíróság szabadon építheti fel és fejtheti ki érvelését úgy, ahogyan az előtte hivatkozott jogalapokra való válaszolás érdekében szükségesnek tűnik számára. Ennek megfelelően a Törvényszék érvelésének általa megválasztott felépítése és kifejtése nem vitatható fellebbezés keretében olyan állításokkal, amelyek azt kívánják bizonyítani, hogy a Törvényszéknek a felperes elvárásaihoz kellett volna igazítania az érvelését.

    Az uniós bíróságnak arról, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősül‑e, jogában áll csak annak vizsgálatát követően meggyőződni, hogy ha ez a helyzet, akkor az ezen intézkedésből eredő támogatást létező támogatásnak kell‑e minősíteni.

    Továbbá nem róható fel a Törvényszéknek az indokolás hiánya egyedül azon az alapon, hogy a Törvényszék ezen elemzés lefolytatása céljából az állami támogatás fennállásának feltételezéséből indult ki, miközben a Törvényszék ezt követően, teljes körűen megvizsgálta az állami támogatás fennállásának kérdésére vonatkozó érveket.

    (vö. 36., 38., 41. pont)

  3.  Az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok az új tagállamokban a csatlakozásuk időpontjában váltak kötelezővé. Azt a kérdést, hogyan kell meghatározni azt az időpontot, amely az e tagállam által az uniós csatlakozásának időpontját megelőzően elfogadott és ezen időpontot követően még mindig alkalmazandó állami intézkedésnek az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján történő mérlegelése szempontjából releváns, az új tagállam csatlakozási okmánya alapján kell vizsgálni.

    Azok az államok ugyanis, amelyek ezen időpontot megelőzően az Unió tagjai voltak, védeni kívánták a belső piacot az állami támogatást tartalmazó, a tagjelölt országokban az uniós csatlakozásukat megelőzően bevezetett és a versenyt potenciálisan torzító intézkedésekkel szemben, oly módon, hogy ezekre az intézkedésekre a csatlakozás időpontjától kezdve az új támogatásokkal kapcsolatos szabályokat rendelték alkalmazni, amennyiben az említett intézkedések nem tartoztak az e csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontjában pontosan meghatározott kivételek alá. Valamint az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja v. alpontjának szövegéből, különösen pedig e rendelkezés első mondatából kitűnik, hogy az olyan állami támogatási intézkedés, amely a végrehajtásának időpontjában nem minősült állami támogatásnak, utóbb azzá válhat.

    Minden más következtetés azzal járna, hogy megfosztaná értelmétől a csatlakozási szerződés megszövegezői által követett célt. Az intézkedés elfogadási időpontjának releváns időponttá nyilvánítása ugyanis azt eredményezné, hogy az Unióhoz 2004. május 1‑jén csatlakozott tagállam esetében minden olyan, ezen időpontot megelőzően elfogadott intézkedést kivonna a Bizottság ellenőrzése alól, amely az elfogadásakor nem minősült állami támogatásnak, viszont utóbb ilyen támogatássá vált, és az említett időpontot követően továbbra is az.

    (vö. 58., 60–62., 65. pont)

  4.  Az állami támogatások tárgykörében a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazását illetően, ha a Bizottság azt vizsgálja, hogy valamely állam részvényesi minőségében járt‑e el, ezért pedig a magánbefektető kritériuma alkalmazandó az adott ügy körülményeire, akkor a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely az érintett tagállam által szolgáltatott adatokon kívül figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden egyéb olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a szóban forgó intézkedés az említett tagállam részvényesi vagy közhatalmi minőségéből ered. E tekintetben különösen az intézkedés természete és tárgya, a hátterét képező összefüggések, valamint az elérni kívánt cél és az említett intézkedésre vonatkozó szabályok lehetnek relevánsak.

    Másfelől, amikor a Bizottság azt vizsgálja, hogy teljesülnek‑e a magánbefektető kritériumának alkalmazhatósági és alkalmazási feltételei, az érintett tagállam által szolgáltatott releváns információk vizsgálatát csak akkor tagadhatja meg, ha az előterjesztett bizonyítékok a kérdéses beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalát követően keletkeztek. A magánbefektető kritériumának alkalmazása szempontjából ugyanis csak a beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények relevánsak. Ez különösen így van akkor, ha – mint a jelen esetben – a Bizottság olyan beruházás vonatkozásában vizsgálja az állami támogatás fennállását, amelyet nem jelentettek be neki, és amelyet az érintett tagállam a bizottsági vizsgálat lefolytatása idején már végrehajtott.

    Következésképpen a támogatási intézkedés elfogadásának időpontját megelőző időszakban bekövetkezett eseményekre vonatkozó és ebben az időpontban rendelkezésre álló információk relevánsnak bizonyulhatnak, amennyiben megvilágíthatják azt a kérdést, hogy ez az intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősül‑e.

    (vö. 102., 103., 105. pont)

  5.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 108., 118. pont)

  6.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 110., 111. pont)

  7.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 112., 113. pont)

  8.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 145., 147., 148., 150. pont)