—

a Bankia SA képviseletében H. Monzón Pérez abogada,

—

a spanyol kormány képviseletében M. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Flynn és É. Gippini Fournier, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket a J. M. Iglesias Gutiérrez, illetve E. Rion Bea által a Bankia SA‑val (a továbbiakban: Bankia), különböző szakszervezeti egységekkel és a Fondo de Garantía Salariallal (Bérgarancia‑alap) szemben indított két jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) „A bejelentett támogatásra vonatkozó eljárás” címet viselő II. fejezete alatt található 7. cikkének (1)–(5) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„(1)   A 8. cikk sérelme nélkül a hivatalos vizsgálati eljárást az e cikk (2)–(5) bekezdése szerinti határozattal zárják le.

(2)   Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy az érintett tagállam által végrehajtott módosítást követően a bejelentett intézkedés nem minősül támogatásnak, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy adott esetben az érintett tagállam által végrehajtott módosítást követően a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kételyek megszűntek, a Bizottság az intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja (a továbbiakban: megengedő határozat). A határozat rendelkezik arról, hogy a[z EUMSZ‑ben] szereplő melyik kivétel kerül alkalmazásra.

(4)   A Bizottság olyan feltételeket határozhat meg megengedő határozatában, amelyek teljesítése esetén egy támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül, és olyan kötelezettségeket állapíthat meg, amelyek biztosítják a határozat betartásának ellenőrzését (a továbbiakban: feltételt megállapító határozat).

(5)   Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, úgy határoz, hogy a támogatást nem lehet bevezetni (a továbbiakban: elutasító határozat).”

4

Az említett rendelet 25. cikke pontosítja:

„A II., III., IV., V. és VII. fejezet szerint hozott határozatok címzettje az érintett tagállam. [...]”

5

A 2008 folyamán kirobbanó pénzügyi válság körülményei között a spanyol hatóságok 2012. november 9‑én megküldtek a Bizottságnak egy, a Banco Financiero y de Ahorro SA‑ra és leányvállalatára, a Bankia társaságra (a továbbiakban együtt: BFA csoport) vonatkozó szerkezetátalakítási tervet.

6

2012. november 28‑án a Bizottság elfogadta a spanyol hatóságok által a BFA csoport szerkezetátalakítása és újratőkésítése céljából nyújtott támogatásról szóló C(2012) 8764 final határozatot (a továbbiakban: a BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozat). E határozat 217. és 218. pontjában a Bizottság megállapította, hogy a bejelentett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősülnek, de azokat – tekintettel a Spanyol Királyság kötelezettségvállalásaira – az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőknek kell tekinteni.

7

A bejelentett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése keretében a Bizottság a Spanyol Királyság bizonyos kötelezettségvállalásaira utal. A BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozat 215. pontjában többek között az alábbiakat jegyzi meg:

„Az átfogó strukturális intézkedéseken túl Spanyolország 2017 decemberéig, a szerkezetátalakítási időszak [...] végéig, további magatartási korlátozások tiszteletben tartását is vállalta, nevezetesen annak biztosítását, hogy a BFA csoport:

[...]”

8

A Spanyol Királyság által ajánlott kötelezettségvállalásokat az említett határozat mellékletét képező dokumentáció tartalmazza. Ezek sorában, e dokumentáció 84. és 85. pontjában szerepelnek magatartási jellegű intézkedések és vállalatirányítási szabályok címén az ugyanezen határozat 215. pontjában foglalt kötelezettségvállalások.

9

A munkavállalók jogállásáról szóló törvény módosított szövegének elfogadásáról szóló, 1995. március 24‑i 1/1995 királyi törvényerejű rendelettel elfogadott, a munkavállalók jogállásáról szóló törvénynek (Real Decreto Legislativo 1/1995 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores, BOE 75. sz., 1995. március 29., 9654. o.) a munkaerőpiac reformja érdekében tett sürgősségi intézkedések bevezetéséről szóló, 2012. július 6‑i 3/2012. sz. törvénnyel (a BOE 2012. július 7‑i 162. száma, 49113. o.) módosított változata (a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) 51. cikkének (1) bekezdése akként határozza meg a csoportos létszámcsökkentés fogalmát, hogy az „a munkaszerződés gazdasági, műszaki, szervezeti vagy termelési okból történő megszüntetése” olyan esetben, amikor a munkaviszony megszüntetése 90 napos időszakon belül az érintett vállalkozásnál foglalkoztatott munkavállalók számának függvényében bizonyos számú munkavállaló szerződését érinti. E rendelkezés pontosítja, hogy gazdasági „oknak minősül, ha a vállalkozás eredményei nehéz gazdasági helyzetet mutatnak, olyan esetekben például, mint fennálló vagy a jövőben várható veszteségek vagy a rendes bevétel vagy az értékesítések szintjének folyamatos csökkenése”.

10

Az említett törvény 52. cikke akként rendelkezik, hogy a munkaviszony megszűnésére „[a jelen szabályzat] 51. cikkének (1) bekezdése szerinti okok valamelyikéből következő” objektív okok miatt kerülhet sor, amennyiben e megszűnés az ugyanezen rendelkezésben előírtnál kevesebb munkavállalót érint”.

11

A munkaviszony objektív okok miatt történő megszűnésének formái és joghatásai tekintetében a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A munkaviszonynak az előző pontban foglaltak szerinti megszüntetéséről szóló megállapodás elfogadásakor az alábbi követelményekre kell figyelemmel lenni:

[...]”

12

Az említett szabályzat 56. cikke (1) bekezdésének szövege az alábbi:

„Amennyiben megállapításra kerül a felmondás jogellenessége, a munkáltató az ítélet kézbesítésétől számított 5 napon belül választhat, hogy a munkavállalót visszahelyezi munkakörébe vagy szolgálati évenként harminchárom napi juttatásnak megfelelő összegű kártérítést fizet neki, amelyet az egy évnél rövidebb időszakok esetén a hónapok számának megfelelően arányosan kell meghatározni, és amely legfeljebb huszonnégy havi bérnek megfelelő összegig terjedhet. Amennyiben a munkavállaló a kártérítés mellett dönt, az a munkaviszony megszűnését eredményezi, amely megszűnés időpontjának a munkavégzés tényleges befejezésének időpontját kell tekinteni”.

13

A 3/2012 törvény ötödik átmeneti rendelkezése így rendelkezik:

[...]”

14

J. M. Iglesias Gutiérrez és E. Rion Bea a Bankia alkalmazásában állt 1991. április 1‑je, illetve 2008. június 2. óta.

15

A Bankia a szerkezetátalakítási terv végrehajtása során, tevékenységeinek visszaszorítása keretében 2013. február 8‑án megállapodást kötött a vállalat munkavállalóinak 97,86%‑át képviselő szakszervezetekkel. E megállapodásnak legfeljebb 4500 álláshely 2015. december 31‑ig, az ugyanezen megállapodásban meghatározott pénzügyi feltételek mellett történő megszüntetése volt a tárgya. Az említett megállapodásban többek között az állt, hogy felmondás esetén átlagosan szolgálati évenként 30 napi bérnek megfelelő végkielégítés fizetendő.

16

E. Rion Beát és J. M. Iglesias Gutiérrezt 2013. október 25‑én, illetve 2013. november 21‑én értesítették arról, hogy munkaviszonyuk az előbbi esetében 2013. november 12‑én, az utóbbi esetében 2013. december 10‑én megszűnik, és a 2013. február 8‑i megállapodásban meghatározottak szerint számított összegű végkielégítésben fognak részesülni.

17

J. M. Iglesias Gutiérrez és E. Rion Bea is keresetet indított a Juzgado de lo Social n 2 de Terrassa előtt, amely elbocsátásuk jogellenességének megállapítására, valamint arra irányult, hogy az ilyen esetben alkalmazható legmagasabb összegű kártérítést, azaz szolgálati évenként 33 nap és 45 nap közötti bérnek megfelelő összeget fizessenek a számukra.

18

A Juzgado de lo Social n 2 de Terrassa (terrassai 2. sz. munkaügyi bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az alábbi, a C‑352/14. és C‑353/14. sz. ügyekben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A Bankia munkavállalója által a [BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozat] hatálya alá tartozó megállapodás alapján történt csoportos létszámcsökkentéshez való csatlakozásával szemben benyújtott kereset keretében:

19

A Bíróság elnöke 2004. szeptember 9‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette C‑352/14. és C‑353/14. sz. ügyeket.

20

A kérdést előterjesztő bíróság ekként megfogalmazott kérdéseivel arra kéri a Bíróságot, hogy foglaljon állást egyes nemzeti jogi rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének tárgyában.

21

E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködési rendszer a tagállami bíróságok és a Bíróság feladatainak egyértelmű szétválasztásán alapul. A fenti cikk alapján kezdeményezett eljárás keretében a nemzeti jogszabályok értelmezése a nemzeti bíróságok feladata, nem pedig a Bíróságé, és ez utóbbi nem dönthet a belső jogszabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ezzel szemben a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti bíróságot az uniós jog értelmezésére vonatkozó minden olyan szempontról tájékoztassa, amely lehetővé teheti számára a belső jogi normák uniós joggal való összeegyeztethetőségének értékelését (lásd különösen: Debiasi‑végzés, C‑560/11, EU:C:2012:802, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdések szó szerinti jelentése értelmében a Bíróságnak a belső jogi rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének tárgyában kell állást foglalnia, semmi akadálya annak, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon azzal, hogy tájékoztatja az uniós jog értelmezésére vonatkozó olyan szempontokról, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára, hogy saját maga döntsön a belső jognak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről (lásd különösen: Debiasi‑végzés, C‑560/11, EU:C:2012:802, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Az előterjesztett kérdéseket akként kell tehát értelmezni, hogy azok lényegében arra irányulnak, hogy a BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozattal, valamint az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, amelyeken e határozat alapul, ellentétes‑e egy olyan nemzeti szabályozásnak az e határozat hatálya alá tartozó csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó jogvita keretében történő alkalmazása, amely a munkavállalót a felmondás jogellenességének megállapítása esetén megillető kártérítés összegét a törvény szerinti legalacsonyabb összegnél magasabb összegben határozza meg.

24

E kérdéseket együttesen kell megvizsgálni.

25

Az állami támogatások ellenőrzése rendszerének végrehajtása az uniós jogban a támogatási tervek előzetes ellenőrzésén nyugszik, amely arra irányul, hogy kizárólag a belső piaccal összeegyeztethető terveket valósítsák meg.

26

Ezen ellenőrzési rendszer végrehajtásának feladata egyrészről a Bizottságra, másrészről pedig a nemzeti bíróságokra hárul, amelyek egymást kiegészítő, de egymástól elkülönülő szereppel bírnak. Míg ugyanis a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése az uniós bíróságok ellenőrzése alatt eljáró Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, addig a nemzeti bíróságok a végleges bizottsági határozat meghozataláig a jogalanyok jogainak megóvását biztosítják az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettség megsértése esetében (lásd ebben az értelemben: Deutsche Lufthansa ítélet C‑284/12, EU:C:2013:755, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Amikor a Bizottság vizsgálata befejeztével a 659/1999 7. cikkének (3) bekezdése szerinti engedélyező határozatot hoz, nyilvánvalóvá válik, hogy a jelen ítélet 25. pontjában említett célkitűzés védelme megvalósult, és az érintett támogatás kifizethető (lásd ebben az értelemben: CELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C‑199/06, EU:C:2008:79, 49. pont).

28

Ugyanakkor a végrehajtás ezen engedélyezése csak akkor érvényes, ha a Bizottság által az említett intézkedés összeegyeztethetőségének értékelése során figyelembe vett valamennyi tényezőre tekintettel vannak. Közelebbről, amennyiben a bejelentett intézkedés – az érintett tagállam javaslatára – általa jóváhagyott kötelezettségvállalásokat tartalmaz, úgy kell tekinteni, hogy e kötelezettségvállalások az engedélyezett intézkedésnek is szerves részét képezik. Ez a helyzet az alapügyekben, amelyekben a Spanyol Királyság által ajánlott kötelezettségvállalásokat a Bizottság tekintetbe vette értékelése során, és azokat az engedélyező határozat mellékletét képező dokumentáció fel is tünteti.

29

Az érintett tagállamnak – amely a 659/1999 rendelet 25. cikke értelmében a határozat címzettje – kell meggyőződnie arról, hogy teljesíteni fogja tudni az engedélyben foglalt kötelezettségvállalásokat. E címen feladata különösen megbizonyosodni afelől, hogy e kötelezettségvállalások megfelelnek nemzeti jogszabályainak, és adott esetben értékelni, hogy szükséges‑e az azok módosítását célzó folyamat – alkotmányos eljárásaival összhangban történő – elindítása.

30

Az alapügyekben a BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozat mellékletét képező dokumentáció 84. és 85. pontjában feltüntetett kötelezettségvállalások sorában említést nyer, hogy a Spanyol Királyság megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a BFA csoport „tiszteletben tartsa a díjazásokra és végkielégítésekre vonatkozó hatályos szabályozást”, és gondoskodik arról, hogy e csoport szerkezetátalakítási folyamata „szigorú legyen”, vagyis „a felmondás miatt fizetendő összeg a lehető legjobban közelítse a törvény szerinti legalacsonyabb összeget”, megengedve ugyanakkor „egy bizonyos rugalmasságot”.

31

E kötelezettségvállalásoknak már maga a megfogalmazása is jelzi egyrészt, hogy azokat a hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban kell végrehajtani, másrészt hogy végrehajtásuk bizonyos rugalmasságnak enged teret.

32

Az alkalmazandó jogszabályokra történő hivatkozások azt mutatják, hogy az elbocsátott munkavállalóknak fizetendő összegek, a spanyol munkajognak megfelelően, különböző kritériumok szerint számíthatók ki annak függvényében, hogy a felmondás – minden egyes ügy sajátos jogi és ténybeli elemeire tekintettel – rendes felmondásnak minősülhet, vagy azt jogellenesnek kell tekinteni.

33

A kifejezetten elismert rugalmasság egyébiránt azt jelenti, hogy noha a BFA csoport által a szerkezetátalakítási tervének keretében munkavállalóinak fizetendő összegeknek közelíteniük kell a munkajog területén alkalmazandó nemzeti szabályokban előírt legkisebb mértéket, e mértéknek nem kell szigorúan megfelelniük.

34

A fenti megfontolások összességének fényében az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a BFA csoport szerkezetátalakításáról szóló határozattal, valamint az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, amelyeken e határozat alapul, nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozásnak az e határozat hatálya alá tartozó csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó jogvita keretében történő alkalmazása, amely a munkavállalót a felmondás jogellenességének megállapítása esetén megillető kártérítés összegét a törvény szerinti legalacsonyabb összegnél magasabb összegben határozza meg.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A spanyol hatóságok által a BFA csoport szerkezetátalakítása és újratőkésítése céljából nyújtott támogatásról szóló, 2012. november 28‑i C(2012) 8764 final bizottsági határozattal, valamint az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, amelyeken e határozat alapul, nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozásnak az e határozat hatálya alá tartozó csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó jogvita keretében történő alkalmazása, amely a munkavállalót a felmondás jogellenességének megállapítása esetén megillető kártérítés összegét a törvény szerinti legalacsonyabb összegnél magasabb összegben határozza meg.