C‑317/14. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 45. cikk — 492/2011/EU rendelet — A munkavállalók szabad mozgása — Munkavállalás — Helyi közszolgáltatás — Nyelvismeret — Bizonyítási mód”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. február 5.

1. Személyek szabad mozgása — Munkavállalók — Munkavállalás — Helyi közszolgáltatás — Nyelvtudás megkövetelése — Azt megkövetelő nemzeti szabályozás, hogy a nyelvtudást kizárólag az adott tagállambeli egyetlen hivatalos szervezet által ugyanezen tagállam területén rendezett vizsga teljesítését követően e szervezet által kiállított bizonyítvány által bizonyítsák — E szabályozás aránytalan jellege — Kötelezettségszegés

   (EUMSZ 45. cikk; 492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

2. Tagállamok — Kötelezettségek — Kötelezettségszegés — A belső jogrendre alapított igazolás — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 258. cikk)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata — Figyelembe veendő helyzet — Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

   (EUMSZ 258. cikk)

1.  Nem teljesítette az EUMSZ 45. cikkből és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011 rendeletből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely bizonyos nyelvű régióbeli helyi szervek álláshelyeire pályázó olyan személyektől, akik szükséges okleveléből vagy bizonyítványából nem következik, hogy tanulmányaikat az érintett nyelven folytatták, megköveteli, hogy nyelvismeretüket egyetlen típusú, kizárólag az e tagállambeli egyetlen hivatalos szervezet által ugyanezen tagállam területén rendezett vizsga teljesítését követően e szervezet által kiállított bizonyítvány által bizonyítsák.

   Egy ilyen követelmény ugyanis a munkavállalók szabad mozgása fényében aránytalan az említett pályázók nyelvismeretének értékelésére irányuló célhoz képest. Egyrészt ez a követelmény teljesen kizárja a valamely más tagállamban szerzett diploma birtokosa azon szintű ismereteinek tekintetbevételét, amelyek megszerzése, tekintettel azon tanulmányok jellegére és időtartamára, amelynek befejezését a diploma tanúsítja, vélelmezhető. Másrészt ez a nemzeti szabályozás arra kényszeríti azon érdekelteket, akik más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, vagyis ezen államok állampolgárainak nagy részét, hogy a nemzeti területre utazzanak kizárólag abból a célból, hogy az állásajánlatuk benyújtásához előírt bizonyítvány kiállításához szükséges vizsga keretében adjanak számot nyelvismeretükről. Az e kötelezettséggel járó terhek megnehezíthetik a szóban forgó álláshelyekhez való hozzáférést.

   (vö. 28., 29., 31., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34. pont)