C‑308/14. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága

„Tagállami kötelezettségszegés — Szociális biztonsági rendszerek koordinációja — 883/2004/EK rendelet — 4. cikk — A szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés terén érvényesülő egyenlő bánásmód — Tartózkodási jog — 2004/38/EK irányelv — Olyan nemzeti jogszabályok, amelyek megtagadják bizonyos családi ellátások nyújtását, illetve az eltartott gyermek után járó adójóváírást azon más tagállambeli állampolgároktól, akiket nem illet meg a jogszerű tartózkodáshoz való jog”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. június 14.

1. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Uniós szabályozás – Tárgyi hatály – Szociális biztonsági ellátások – Fogalom – Családi támogatások, amelyek célja különösen az egy vagy több gyermeket eltartó személy által viselendő költségek részleges ellentételezése, és amelyek kérelem alapján mindenkinek járnak – Gyermek után járó adójóváírás, amely minden, egy vagy több gyermeket eltartó személynek jár, az érintett család egyedi helyzetével kapcsolatos tényezők függvényében – Bennfoglaltság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, z) pont, és 3. cikk, (1) bekezdés, j) pont)

2. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Alkalmazandó jog – Több nemzeti jogszabály egyidejű alkalmazása – Kizártság – Kollíziós szabályok rendszere – Zárt jelleg

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 11. cikk, (3) bekezdés, e) pont)

3. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – A 883/2004 rendelet 4. cikke értelmében vett egyenlő bánásmód – Nemzeti szabályozás, amely a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférést jogszerű tartózkodásra irányuló követelménynek veti alá – Közvetett hátrányos megkülönböztetés – Megengedhetetlenség – Igazolás – Feltételek

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, és 14. cikk, (2) bekezdés)

4. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A kötelezettségszegés bizonyítása – A Bizottságra háruló teher – A kötelezettségszegést valószínűsítő bizonyítékok előterjesztése

   (EUMSZ 258. cikk)

1.  A családoknak automatikusan, a személyes szükségletek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül olyan objektív szempontok alapján nyújtott támogatásokat, mint többek között a család mérete, jövedelme és vagyona, amelyek továbbá a családok kiadásainak fedezésére irányulnak, szociális biztonsági ellátásnak kell tekinteni.

   Következésképpen, azon családi támogatásokat, amelyek célja különösen az egy vagy több gyermeket eltartó személy által viselendő költségek részleges ellentételezése, és amely kérelem alapján mindenkinek jár, valamint a gyermek után járó adójóváírást, amely minden, egy vagy több gyermeket eltartó személynek jár, amelynek összege a család jövedelmétől, az eltartott gyermekek számától, valamint az érintett család egyedi helyzetével kapcsolatos tényezőktől függően változik, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 1. cikkének z) pontjával együttesen értelmezett 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti „szociális biztonsági ellátásoknak” kell minősíteni.

   (vö. 58–61. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 63–66., 68. pont)

3.  A fogadó tagállam, amely a szociális ellátások nyújtásához megköveteli, hogy valamely más tagállam állampolgára jogszerűen tartózkodjon a területén, közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

   Ahhoz hogy az ilyen közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolt legyen, alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

   E tekintetben a fogadó tagállam költségvetése védelmének szükségessége főszabály szerint igazolja a tartózkodás jogszerűségére vonatkozó, különösen a más tagállamokból származó és gazdaságilag inaktív személyeknek nyújtott szociális ellátás megállapításakor történő ellenőrzés lehetőségét, mivel az ilyen ellátás nyújtása az adott tagállam által nyújtható támogatások általános szintjére is hatással lehet.

   A tartózkodási jogra vonatkozó feltétel arányosságát illetően a nemzeti hatóságok részéről annak a szóban forgó szociális ellátások nyújtása keretében történő vizsgálatát, hogy a kérelmező nem tartózkodik‑e jogszerűtlenül a területükön, az uniós polgárok tartózkodásának a jogszerűségére irányuló ellenőrzés egyik, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 14. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelő módjának kell minősíteni, ezért azt nem lehet rendszeresen lefolytatni.

   Következésképpen, amennyiben a nemzeti hatóságok csak kétség esetén folytatják le a szükséges vizsgálatokat annak megállapítása céljából, hogy a kérelmező teljesíti‑e, vagy sem, a 2004/38 irányelv – különösen annak 7. cikke – által előírt feltételeket, és ebből következően ezen irányelv értelmében jogszerűen tartózkodik‑e e tagállam területén, a fent hivatkozott nemzeti szabályozás nem minősül a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 4. cikke által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek.

   (vö. 76., 79–82., 84., 86. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 85. pont)