C‑241/14. sz. ügy.

Roman Bukovansky

kontra

Finanzamt Lörrach

(a Finanzgericht Baden‑Württemberg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Adózás — Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás — E megállapodás és a kettős adóztatás elkerülésére kötött kétoldalú egyezmények közötti kapcsolat — Egyenlő bánásmód — Állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés — Az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára — Határ menti ingázó munkavállalók — Jövedelemadó — Adóztatási joghatóság megosztása — Kapcsoló elv — Állampolgárság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. november 19.

Nemzetközi megállapodások — A személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás — Egyenlő bánásmód — A kettős adóztatás elkerüléséről szóló, Svájc és valamely tagállam között létrejött kétoldalú egyezmény, amely e tagállamnak joghatóságot biztosít arra, hogy megadóztassa egy olyan, e tagállambeli adóalany nem önálló tevékenységből származó jövedelmét, aki svájci állampolgársággal nem rendelkezik, de a lakóhelyét e tagállamból Svájcba helyezte át, miközben fenntartotta munkahelyét e tagállamban — A hasonló helyzetben lévő svájci állampolgár nem önálló tevékenységből származó jövedelmének megadóztatására irányuló joghatóságot Svájc számára biztosító egyezmény — Megengedhetőség

(A személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás, 2. cikk, és I. melléklet, 9. cikk)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 2. cikkében, valamint e megállapodás I. mellékletének 9. cikkében hivatkozott hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlő bánásmódnak az elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a Svájci Államszövetség és valamely tagállam között létrejött, kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmény, amely alapján valamely svájci állampolgársággal nem rendelkező, e tagállambeli adóalany nem önálló tevékenységből származó jövedelmének megadóztatására irányuló joghatóság, jóllehet e személy lakóhelyét az említett tagállamból Svájcba helyezte át, miközben fenntartotta munkahelyét az érintett tagállamban, az e jövedelmek forrása szerinti államot, azaz az említett tagállamot illeti meg, míg a hasonló helyzetben lévő svájci állampolgár nem önálló tevékenységből származó jövedelmének megadóztatására irányuló joghatóság a lakóhely szerinti új államot, a jelen esetben a Svájci Államszövetséget illeti meg.

Noha a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 21. cikkének (1) bekezdése értelmében e megállapodás rendelkezései nem érintik a kettős adóztatás elkerülésére kötött kétoldalú egyezmények rendelkezéseit, az említett megállapodás I. mellékletének „Egyenlő bánásmód” címet viselő 9. cikke a (2) bekezdésében különös szabályt fogalmaz meg, amelynek célja, hogy a munkavállaló és annak családtagjai ugyanazon adókedvezményekben és szociális juttatásokban részesüljenek, mint amelyek a hazai munkavállalókat és családtagjaikat megilletik. Ebben az összefüggésben a Bíróság már kimondta, hogy az adókedvezmények vonatkozásában az a munkavállaló is hivatkozhat az ezen utóbbi rendelkezésben előírt egyenlő bánásmód elvére, aki az egyik Szerződő Fél állampolgára, és a származási államára tekintettel gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát.

A Bíróság az annak megválaszolására irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában eljárva, hogy az uniós tagállamok között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények összeegyeztethetők‑e az egyenlő bánásmód elvével, és általánosságban az elsődleges uniós jog által biztosított alapvető szabadságokkal, kimondta, hogy a tagállamok az ilyen egyezmények keretében, az adóztatási joghatóság megosztása érdekében szabadon rögzíthetik a kapcsoló elveket, azonban az ily módon megosztott adóztatási joghatóság gyakorlása körében kötelesek tiszteletben tartani ezen elvet és ezen szabadságokat.

Következésképpen, ha az ilyen egyezményben az állampolgárság kritériuma olyan rendelkezésben jelenik meg, amelynek célja az adóztatási joghatóság megosztása, az állampolgárság alapján történő ezen különbségtétel nem tekinthető úgy, mint amely tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

Ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni kell a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás és a Svájci Államközösség, valamint a tagállamok között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények közötti viszonyra.

Ugyanis, amint az e megállapodás preambulumából, 1. cikkének d) pontjából és 16. cikkének (2) bekezdéséből következik, ez utóbbi megállapodás célja a személyek szabad mozgásának a Szerződő Felek felségterületén való, az uniós polgárok és Svájc állampolgárai érdekében történő megvalósítása az Unióban alkalmazandó előírások alapján, amelynek fogalmait a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően kell értelmezni.

Kétségtelen, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 21. cikke előírja, hogy e megállapodás rendelkezései nem érintik az uniós tagállamok és a Svájci Államközösség között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket. Mindazonáltal e cikknek nem lehet olyan terjedelme, amely ütközik az azon megállapodás alapjául szolgáló elvekkel, amelynek maga is részét alkotja. Az említett cikk tehát nem értelmezhető úgy, hogy az uniós tagállamok és a Svájci Államközösség sérthetik a személyek szabad mozgásának megvalósulását azzal, hogy a köztük létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezményekben felosztott adóztatási joghatóság gyakorlása során megfosztják az említett megállapodás I. melléklete 9. cikkének (2) bekezdését annak hatékony érvényesülésétől.

(vö. 34., 36–41., 48. pont és a rendelkező rész)