C‑229/14. sz. ügy

Ender Balkaya

kontra

Kiesel Abbruch‑ und Recycling Technik GmbH

(az Arbeitsgericht Verden [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 98/59/EK irányelv — 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont — Csoportos létszámcsökkentés — A »munkavállaló« fogalma — Tőketársaság igazgatósági tagja — Olyan személy, aki a szakmai képzéssel és a szakmai átképzéssel kapcsolatos intézkedés keretében dolgozik, valamint állami képzési támogatást kap úgy, hogy a munkáltató részéről nem részesül díjazásban”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. július 9.

1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv – Hatály – A „munkavállaló” fogalma – Önálló és egységes értelmezés

   (98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv – Hatály – Az alkalmazott munkavállalók küszöbértékeinek kiszámítása – Nemzeti szabályozás, amely az említett számítás során nem veszi figyelembe a tőketársaság igazgatóságának tagját – Megengedhetetlenség

   (98/59 tanácsi irányelv, (2) preambulumbekezdés és 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

3. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv – Hatály – A „munkavállaló” fogalma – Vállalkozásnál gyakorlati tevékenységet végző gyakornok – Bennfoglaltság

   (98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33., 34., 36., 37. pont)

2.  A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely a munkavállalói létszám ezen rendelkezés szerinti kiszámításakor nem veszi figyelembe a tőketársaság igazgatóságának olyan tagját, aki tevékenységét e társaság valamely másik szervének utasítása alapján és felügyelete alatt végzi, e tevékenységéért díjazásban részesül, és maga nem rendelkezik részesedéssel az említett társaságban.

   E tekintetben a tőketársaságot irányító szervben meglévő tagi minőség önmagában nem zárhatja ki, hogy e személy alárendeltségi viszonyban legyen e társasággal szemben. Vizsgálni kell ugyanis azokat a feltételeket, amelyek mellett e tagot alkalmazták, azoknak a feladatoknak a jellegét, amelyekkel őt megbízták, azt a közeget, amelyben e feladatokat ellátja, továbbá vizsgálni kell az érintett személy hatáskörének terjedelmét, azt, hogy a társaságon belül őt mennyiben ellenőrizték, valamint azokat a körülményeket, amelyek között visszahívható. Noha a tőketársaság ilyen igazgatósági tagja a feladatai ellátása során mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely meghaladja nevezetesen a nemzeti jog értelmében vett munkavállaló mérlegelési mozgásterét, akinek a munkáltató részletesen előírhatja azokat a feladatokat, amelyeket el kell végeznie, és azt, ahogyan ezeket végre kell hajtania, ettől még e társasággal szemben alárendeltségi viszonyban áll.

   Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti a 98/59 irányelv célja, amely – amint az kitűnik a (2) preambulumbekezdéséből – többek között a munkavállalók védelmének biztosítására törekszik csoportos létszámcsökkentések esetén. E célkitűzésnek megfelelően az említett irányelv hatályát megjelölő fogalmak – beleértve az ugyanezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „munkavállaló” fogalmát – nem határozhatók meg szigorúan.

   Végezetül, az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely a munkavállalói létszámnak a 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kiszámításakor nem veszi figyelembe a tőketársaság igazgatósági tagjait, nemcsak az ezen irányelv által e tagoknak biztosított védelmet érintheti, hanem főleg megfoszthatja a rendszerint több mint 20 munkavállalóval rendelkező bizonyos vállalkozások által alkalmazott valamennyi munkavállalót az ezen irányelvből származó jogaiktól is, következésképpen pedig sérti ugyanezen irányelv hatékony érvényesülését.

   (vö. 38., 41., 44., 47., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett munkavállalónak kell tekinteni az olyan személyt, aki a munkáltató általi díjazás nélkül, de a foglalkoztatás elősegítéséért felelős állami hatóságok elismerésével és pénzbeli támogatásával, ismeretszerzés vagy ismeretbővítés, illetve szakképzés céljából, szakmai gyakorlat formájában ténylegesen dolgozik.

   Egyrészt ugyanis az uniós jogban a munkavállaló fogalma kiterjed a felkészítő gyakorlatokat teljesítő vagy a valamely szakmához szükséges tanulmányi időszakokat eltöltő személyre, amelyek tekinthetők úgy, mint amelyek a szóban forgó szakmának magához a gyakorlásához kapcsolódó gyakorlati felkészülésnek minősülnek, amennyiben az említett időszakokat valós és tényleges munkavállalói tevékenységgel kapcsolatos feltételek mellett, valamint a munkáltató javára és irányítása alatt töltik el.

   Másrészt a munkaviszonynak – amelynek keretében a szakképzést vagy a szakmai gyakorlatot végzik – a nemzeti jogban fennálló jogi háttere, valamint az érintett díjazását érintő források eredete – különösen a díjazás állami úton történő finanszírozása – semmiféle következménnyel nem járhat valamely személy munkavállalóként történő elismerésére vagy el nem ismerésére.

   (vö. 50–52. pont és a rendelkező rész 2. pontja)