C‑191/14., C‑192/14., C‑295/14., C‑389/14. és C‑391/14–C‑393/14. sz. egyesített ügyek
Borealis Polyolefine GmbH és társai
kontra
Bundesminister für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft és társai
(a Landesverwaltungsgericht Niederösterreich [Ausztria], a Raad van State [Hollandia] és a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
„Előzetes döntéshozatal — Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a kereskedelmi rendszere az Európai Unióban — 2003/87/EK irányelv — A 10a. cikk (5) bekezdése — A kibocsátási egységek kiosztásának módszere — Kibocsátási egységek ingyenes kiosztása — Az egységes, ágazatközi korrekciós tényező kiszámításának módja — 2011/278/EU határozat — A 15. cikk (3) bekezdése — 2013/448/EU határozat — 4. cikk — II. melléklet — Érvényesség”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. április 28.
Bírósági eljárás – A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem – Kérelem a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre vonatkozó észrevételek benyújtása iránt – Az újbóli megnyitás feltételei
(A Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Az EUMSZ 263. cikk alapján meg nem támadott határozat érvényességére vonatkozó kérdés – Olyan társaság által benyújtott alapkereset, amely esetében nem nyilvánvaló, hogy megsemmisítés iránti eljárást indíthat – Elfogadhatóság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés és EUMSZ 267. cikk, b) pont; 2011/278 bizottsági határozat, 10. cikk, (9) bekezdés és 15. cikk, (4) bekezdés és 2013/448 bizottsági határozat, 4. cikk és II. melléklet)
Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti rendszer – Kiosztási módszer – Az ilyen kiosztandó kibocsátási egységek éves maximális mennyisége alapján történő kiszámítás – E mennyiség meghatározása során a villamosenergia‑termelők kibocsátásainak figyelembevétele – Megengedhetetlenség
(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, (3) és (5) bekezdés; 2011/278 bizottsági határozat, 15. cikk, (3) bekezdés)
Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – Az adott szabályozás kontextusa és célja mint kiindulási alap
Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti rendszer – Kiosztási módszer – Az ilyen kiosztandó kibocsátási egységek éves maximális mennyisége alapján történő kiszámítás – E mennyiség meghatározása során a már 2013 előtt a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó létesítmények kibocsátásainak figyelembevétele – Megengedhetetlenség
(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, b) pont, és I. melléklet; 2013/448 bizottsági határozat, 4. cikk és II. melléklet)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Valamely bizottsági határozatnak az üvegházhatást okozó gázok ingyenesen kiosztható kibocsátási egységei mennyiségének meghatározása érdekében a tagállamok által alkalmazott korrekciós tényezőre vonatkozó rendelkezései érvénytelenségének megállapítása – Joghatások – Időbeli korlátozás
(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés és EUMSZ 267. cikk; 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 2013/448 bizottsági határozat, 4. cikk és II. melléklet)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Uniós jogi aktus érvénytelenségének megállapítása – Joghatások – Az EUMSZ 266. cikk analógia útján történő alkalmazása – Az Uniós intézmények kötelezettségei – Azon kötelezettség, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a megállapított jogellenesség megszüntetése érdekében
(EUMSZ 266. és EUMSZ 267. cikk)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Uniós jogi aktus érvénytelenségének megállapítása – Joghatások – Időbeli korlátozás – Kivétel olyan gazdasági szereplő esetében, aki keresetet indított vagy az alkalmazandó nemzeti jog szerint egyenértékű panasszal élt
(EUMSZ 267. cikk)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 40. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 46., 49., 50., 58. pont)
A villamosenergia‑termelők kibocsátásainak az éves maximális kibocsátásiegység‑mennyiség meghatározása tekintetében való figyelmen kívül hagyása az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdéséből következik, amely e tekintetben nem biztosít mérlegelési jogkört a Bizottságnak. Ugyanis az ezen irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítményekre való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az azokra a létesítményekre vonatkozik, amelyek nem minősülnek villamosenergia‑termelőknek, a szén‑dioxid elkülönítését szolgáló létesítményeknek, a szén‑dioxid szállítására szolgáló csővezetékeknek, vagy szén‑dioxid tárolóhelyeknek.
Ezenfelül a villamosenergia‑termelők kibocsátásainak és az üvegházhatású gázokat kibocsátó létesítmények kibocsátásainak ilyen aszimmetrikus kezelése megfelel a 2003/87 irányelv fő céljának, amely a környezet védelme az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által.
(vö. 65., 78., 79. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 90. pont)
A Bizottságnak az üvegházhatást okozó gázok ingyenesen kiosztott kibocsátási egységei kiszámításának alapjául szolgáló éves maximális kibocsátásiegység‑mennyiség meghatározásakor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 10a. cikke (5) bekezdése első albekezdésének b) pontja értelmében csak a közösségi rendszerbe 2013‑tól tartozó létesítmények kibocsátásait kellett figyelembe vennie. Így ezzel a rendelkezéssel ellentétes az említett irányelv I. mellékletében 2013 óta szereplő tevékenységekből származó kibocsátások figyelembevétele, mivel e kibocsátások olyan létesítményektől származnak, amelyek már ezen időpont előtt a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének a hatálya alá tartoztak.
Következésképpen, mivel a Bizottság az éves maximális ingyenesen kiosztható kibocsátásiegység‑mennyiség meghatározásához – legalábbis részben – figyelembe vett olyan kibocsátásokat, amelyek a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerében már 2013 előtt részt vevő létesítményektől származnak, e mennyiség nem felel meg a 2003/87 irányelv 10a. cikke (5) bekezdése első albekezdésének b) pontjából származó követelményeknek, mivel túlságosan magas. Hasonlóképpen, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek az említett irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló 2013/448 határozat 4. cikkében és II. mellékletében meghatározott egységes ágazatközi korrekciós tényező szintén ellentétes e rendelkezéssel. Következésképpen a 2013/448 határozat 4. cikke és II. melléklete érvénytelen.
(vö. 94., 95., 98., 99. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
A Bíróság abban az esetben, ha ezt a jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolások indokolják, az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján – amely analógia útján alkalmazandó az EUMSZ 267. cikk szerinti azon előzetes döntéshozatali eljárásokban is, amelyek az Unió jogi aktusai érvényességének vizsgálatára irányulnak – mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy minden egyedi esetben megjelölje az érintett jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87 irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló 2013/448 határozat 4. cikkét és II. mellékletét érintő érvénytelenség megállapításának az időbeli hatályát korlátozni kell annak érdekében, hogy a Bizottságnak lehetősége nyíljon a szükséges intézkedések elfogadására, és hogy az elfogadott intézkedések ne legyenek vitathatóak. A 2013/448 határozat 4. cikkében és II. mellékletében meghatározott egységes ágazatközi korrekciós tényező megsemmisítése veszélyeztetheti az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek valamennyi korábbi ingyenes végleges kiosztását, amelyre a tagállamokban egy érvényesnek tekintett szabályozás alapján került sor. Így az említett rendelkezések érvénytelenségének a megállapítása súlyos következményekkel járhat jelentős számú jóhiszeműen létrehozott jogviszony tekintetében. A jogbiztonságon alapuló ezen kényszerítő erejű megfontolások igazolhatják e megállapítás időbeli hatályának a korlátozását. Ezenkívül az érvénytelenség megállapításából származó ideiglenes joghézag veszélyeztetheti a kibocsátási egységek 2003/87 irányelv által bevezetett kereskedelmi rendszerének a végrehajtását, és következésképpen ezen irányelv céljainak a végrehajtását.
(vö. 103., 105., 106., 111. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 107. pont)
Abban az esetben, ha a Bíróság él azzal a lehetőséggel, hogy a valamely uniós jogi aktus érvénytelensége előzetes döntéshozatali eljárás keretében való megállapításának a hatályát a múltra visszamenően korlátozhatja, a Bíróságnak kell meghatároznia azt, hogy az alapügyben részt vevő azon fél tekintetében, aki a nemzeti bíróság előtt megindította a keresetet az uniós jogi aktust végrehajtó nemzeti intézkedésekkel szemben, előírható‑e kivétel az időbeli hatály ezen korlátozása alól, vagy ellenkezőleg, az uniós jogi aktus érvénytelenségének kizárólag a jövőre nézve hatályos megállapítása még e fél tekintetében is megfelelő jogorvoslatnak tekinthető.
(vö. 108. pont)