C‑187/14. sz. ügy
Skatteministeriet
kontra
DSV Road A/S
(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közösségi Vámkódex — 2913/92/EGK rendelet — 203. és 204. cikk — 2454/93/EGK rendelet — 859. cikk — Külső árutovábbítási eljárás — A vámtartozás keletkezése — A vámfelügyelet alóli elvonás fennállásának kérdése — Kötelezettség nemteljesítése — Az áruk késedelmes bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál — Áruk, amelyek átvételét a címzett megtagadta, és amelyeket a vámhivatalnál történő bemutatás nélkül küldtek vissza — Új nyilatkozat útján újból külső árutovábbítási eljárás alá vont áruk — 2006/112/EK irányelv — A 168. cikk e) pontja — A behozatali héa fuvarozó általi levonása”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. június 25.
Vámunió — Behozatalivám‑tartozás keletkezése behozatalivám‑köteles áruk vámfelügyelet alóli elvonása következtében — Terjedelem — Áruk, amelyek átvételét a címzett megtagadta, és amelyeket a vámhivatalnál történő bemutatás nélkül küldtek vissza — Új nyilatkozat útján újból külső árutovábbítási eljárás alá vont ugyanazon áruk — Vámtartozás keletkezésének hiánya — Az említett áruk azonossága, amely az árutovábbítási eljárásban nem nyert bizonyítást — Az említett tartozás keletkezése
(Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 92. cikk, (2) bekezdés, 96. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 203. cikk)
Vámunió — Vámtartozás keletkezése a külső árutovábbítási eljárással kapcsolatos valamely kötelezettség nemteljesítése miatt — Terjedelem — Olyan, első külső árutovábbítási eljárás alá vont áruk, amelyeket a második külső árutovábbítási eljárásban a rendeltetési hely vámhivatalánál késedelmesen mutattak be — Vámtartozás keletkezése — Kivételek — A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés
(Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 204. cikk; a 214/2007 rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 356. cikk, (3) bekezdés, és 859. cikk, második francia bekezdés, és 2. pont, a) és c) alpont)
Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — Az előzetesen felszámított adó levonása — Az adólevonási jog keletkezése és hatálya — Nemzeti szabályozás, amely az említett adó levonásához való jogot megtagadja azon fuvarozóval szemben, aki az érintett áruknak se nem importőre, se nem tulajdonosa, hanem az ezen adó alá tartozó szállítmányozói tevékenysége keretében pusztán az áruk szállítását és vámkezelését biztosította — Megengedhetőség
(2006/112 tanácsi irányelv, 168. cikk, e) pont)
Az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 203. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikk alapján önmagában azon tény miatt, hogy a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árukat egy sikertelen szállítási kísérletet követően úgy szállítják vissza a kiindulási szabad kikötőbe, hogy azokat sem a rendeltetési hely vámhivatalánál, sem a szabad kikötő vámhivatalánál nem mutatják be, nem keletkezik vámtartozás, ha bizonyítják, hogy ezeket az árukat ezt követően egy szabályszerűen lezárt második közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében újból a rendeltetési helyükre szállították. E cikk alapján vámtartozás keletkezik azonban abban az esetben, ha az első és a második közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk azonosságát nem lehet bizonyítani.
Ugyanis abban az esetben, ha az első és második árutovábbítási eljárások keretében szállított áruk azonosságát bizonyítják, ezeket az árukat a második szállításuk keretében ténylegesen bemutatták a rendeltetési hely vámhivatalánál. Az a tény, hogy az említett árukat az első szállításuk keretében elmulasztották bemutatni a rendeltetési hely vámhivatalánál és a visszaküldésüket követően a kiindulási szabad kikötő vámhivatalánál, továbbá az, hogy az említett árukat második árutovábbítási eljárás alá vonták, valamint késedelmesen mutatták be a rendeltetési hely vámhivatalánál, nem olyan körülmények, amelyek önmagukban elegendők ahhoz, hogy megalapozzák a vámfelügyelet alóli elvonást.
Az árutovábbítási eljárás keretében a vámfelügyeletet a jellegénél fogva távolról gyakorolják. A vámfelügyelet olyan árukra vonatkozik, amelyek nem egy meghatározott helyen találhatók, hanem amelyeket egyik helyről a másikra szállítanak anélkül, hogy a hatóságok képesek volnának arra, hogy azok pontos helyzetét a szállítás minden időpontjában ellenőrizzék. Ezt a távolról gyakorolt felügyeletet nem akadályozza önmagában az a tény, hogy az érintett árukat elmulasztják bemutatni a rendeltetési hely vagy a szabad kikötő vámhivatalánál, amennyiben az árutovábbítási eljáráshoz kapcsolódó összes többi feltételt betartják. Ilyen helyzetben ugyanis az érintett árukat e mulasztások ellenére mindig engedélyezett árutovábbítási eljárás alapján szállítják a megfelelő árutovábbítási okmányok kíséretében, ezért a vámhatóságoknak mindig módjukban áll ezekhez az árukhoz hozzáférni és azokat ellenőrizni.
Ellenben abban az esetben, ha az első és a második árutovábbítási eljárásokban szállított áruk azonosságát nem lehet bizonyítani, a Vámkódex 203. cikkének (1) bekezdése alapján teljesülnek a vámtartozás keletkezésének feltételei. Ebben az esetben ugyanis nincs bizonyítva, hogy az árukat bemutatták a rendeltetési hely vámhivatalánál, amint azt a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja. Márpedig ebben az esetben a hatáskörrel rendelkező vámhatóság akadályozva van abban, hogy a Vámkódex 92. cikkének (2) bekezdése alapján megállapítsa, hogy az árutovábbítási eljárás szabályszerűen fejeződött‑e be.
(vö. 26–29., 32., pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 204. cikkét – a 214/2007/EK rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93 rendelet 859. cikkével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az első közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árukat késedelmesen, és csak a második közösségi külső árutovábbítási eljárásban mutatták be a rendeltetési hely vámhivatalánál, nemteljesítésnek minősül, amely miatt vámtartozás keletkezik, kivéve ha teljesülnek az e rendelet 356. cikkének (3) bekezdése vagy 859. cikkének második francia bekezdése és 2. pontjának c) alpontja szerinti feltételek, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
E tekintetben a végrehajtási rendelet 356. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az árut a rendeltetési vámhivatalnál az indító vámhivatal által meghatározott határidő lejárta után mutatják be, és a határidő betartásának elmulasztása a rendeltetési vámhivatal számára kielégítő módon megindokolt körülményeknek tudható be, és nem róható fel a fuvarozónak vagy a főkötelezettnek, akkor az előírt határidő betartottnak tekintendő.
Ami azt a kérdést illeti, hogy teljesült‑e a Vámkódex 204. cikke szerinti negatív feltétel, amely kizárja, hogy e cikk alapján vámtartozás keletkezzen, ha e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására, a végrehajtási rendelet 859. cikke tartalmazza azon helyzetek kimerítő felsorolását, amelyekben ez a feltétel teljesülhet.
Először is, ami a végrehajtási rendelet 859. cikkének harmadik francia bekezdését és 2. pontjának a) alpontját illeti, ezek a rendelkezések előírják, hogy az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges minden alakiság utólagosan elvégzésre kerüljön és az árukat ténylegesen sértetlen állapotban mutassák be a rendeltetési vámhivatalnak. Az említett feltételek abban az esetben teljesülnek, ha az első és a második árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk azonossága bizonyításra került, és ha ezt a második árutovábbítási eljárást szabályszerűen lezárták. Másodszor, e végrehajtási rendelet 859. cikke 2. pontjának c) alpontja előírja, hogy ha az e rendelet 356. cikkének megfelelően meghatározott határidőt nem tartották be, és az említett cikk (3) bekezdése nem alkalmazható, az árut ennek ellenére ésszerű időn belül be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnál. Harmadszor, ugyanezen rendelet 859. cikkének második francia bekezdését illetően – amely megállapítja azt a feltételt, amely szerint a szóban forgó mulasztások az érintett részéről nem utalhatnak súlyos gondatlanságra – a súlyos gondatlanság fogalmának értékelése során figyelembe kell venni többek között azon rendelkezések összetettségét, amelyek nemteljesítése miatt a vámtartozás keletkezett, valamint a szóban forgó gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát.
(vö. 39., 40., 42., 44–47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 168. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárja az azon fuvarozó által fizetendő behozatali hozzáadottérték‑adó levonását, amely nem az érintett áruk importőre vagy tulajdonosa, hanem amely a hozzáadottértékadó‑köteles szállítmányozói tevékenysége keretében pusztán az áruk szállítását és vámkezelését biztosítja.
Mivel ugyanis a szállított áruk értéke nem része a fuvarozó által kiszámlázott árat alkotó költségeknek, amely fuvarozó tevékenysége ezen áru díjazás ellenében történő szállítására korlátozódik, nem teljesülnek a 2006/112 irányelv 168. cikke e) pontjának alkalmazási feltételei.
(vö. 50., 51. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
C‑187/14. sz. ügy
Skatteministeriet
kontra
DSV Road A/S
(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közösségi Vámkódex — 2913/92/EGK rendelet — 203. és 204. cikk — 2454/93/EGK rendelet — 859. cikk — Külső árutovábbítási eljárás — A vámtartozás keletkezése — A vámfelügyelet alóli elvonás fennállásának kérdése — Kötelezettség nemteljesítése — Az áruk késedelmes bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál — Áruk, amelyek átvételét a címzett megtagadta, és amelyeket a vámhivatalnál történő bemutatás nélkül küldtek vissza — Új nyilatkozat útján újból külső árutovábbítási eljárás alá vont áruk — 2006/112/EK irányelv — A 168. cikk e) pontja — A behozatali héa fuvarozó általi levonása”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. június 25.
Vámunió – Behozatalivám‑tartozás keletkezése behozatalivám‑köteles áruk vámfelügyelet alóli elvonása következtében – Terjedelem – Áruk, amelyek átvételét a címzett megtagadta, és amelyeket a vámhivatalnál történő bemutatás nélkül küldtek vissza – Új nyilatkozat útján újból külső árutovábbítási eljárás alá vont ugyanazon áruk – Vámtartozás keletkezésének hiánya – Az említett áruk azonossága, amely az árutovábbítási eljárásban nem nyert bizonyítást – Az említett tartozás keletkezése
(Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 92. cikk, (2) bekezdés, 96. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 203. cikk)
Vámunió – Vámtartozás keletkezése a külső árutovábbítási eljárással kapcsolatos valamely kötelezettség nemteljesítése miatt – Terjedelem – Olyan, első külső árutovábbítási eljárás alá vont áruk, amelyeket a második külső árutovábbítási eljárásban a rendeltetési hely vámhivatalánál késedelmesen mutattak be – Vámtartozás keletkezése – Kivételek – A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés
(Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 204. cikk; a 214/2007 rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 356. cikk, (3) bekezdés, és 859. cikk, második francia bekezdés, és 2. pont, a) és c) alpont)
Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása – Az adólevonási jog keletkezése és hatálya – Nemzeti szabályozás, amely az említett adó levonásához való jogot megtagadja azon fuvarozóval szemben, aki az érintett áruknak se nem importőre, se nem tulajdonosa, hanem az ezen adó alá tartozó szállítmányozói tevékenysége keretében pusztán az áruk szállítását és vámkezelését biztosította – Megengedhetőség
(2006/112 tanácsi irányelv, 168. cikk, e) pont)
Az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 203. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikk alapján önmagában azon tény miatt, hogy a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árukat egy sikertelen szállítási kísérletet követően úgy szállítják vissza a kiindulási szabad kikötőbe, hogy azokat sem a rendeltetési hely vámhivatalánál, sem a szabad kikötő vámhivatalánál nem mutatják be, nem keletkezik vámtartozás, ha bizonyítják, hogy ezeket az árukat ezt követően egy szabályszerűen lezárt második közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében újból a rendeltetési helyükre szállították. E cikk alapján vámtartozás keletkezik azonban abban az esetben, ha az első és a második közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk azonosságát nem lehet bizonyítani.
Ugyanis abban az esetben, ha az első és második árutovábbítási eljárások keretében szállított áruk azonosságát bizonyítják, ezeket az árukat a második szállításuk keretében ténylegesen bemutatták a rendeltetési hely vámhivatalánál. Az a tény, hogy az említett árukat az első szállításuk keretében elmulasztották bemutatni a rendeltetési hely vámhivatalánál és a visszaküldésüket követően a kiindulási szabad kikötő vámhivatalánál, továbbá az, hogy az említett árukat második árutovábbítási eljárás alá vonták, valamint késedelmesen mutatták be a rendeltetési hely vámhivatalánál, nem olyan körülmények, amelyek önmagukban elegendők ahhoz, hogy megalapozzák a vámfelügyelet alóli elvonást.
Az árutovábbítási eljárás keretében a vámfelügyeletet a jellegénél fogva távolról gyakorolják. A vámfelügyelet olyan árukra vonatkozik, amelyek nem egy meghatározott helyen találhatók, hanem amelyeket egyik helyről a másikra szállítanak anélkül, hogy a hatóságok képesek volnának arra, hogy azok pontos helyzetét a szállítás minden időpontjában ellenőrizzék. Ezt a távolról gyakorolt felügyeletet nem akadályozza önmagában az a tény, hogy az érintett árukat elmulasztják bemutatni a rendeltetési hely vagy a szabad kikötő vámhivatalánál, amennyiben az árutovábbítási eljáráshoz kapcsolódó összes többi feltételt betartják. Ilyen helyzetben ugyanis az érintett árukat e mulasztások ellenére mindig engedélyezett árutovábbítási eljárás alapján szállítják a megfelelő árutovábbítási okmányok kíséretében, ezért a vámhatóságoknak mindig módjukban áll ezekhez az árukhoz hozzáférni és azokat ellenőrizni.
Ellenben abban az esetben, ha az első és a második árutovábbítási eljárásokban szállított áruk azonosságát nem lehet bizonyítani, a Vámkódex 203. cikkének (1) bekezdése alapján teljesülnek a vámtartozás keletkezésének feltételei. Ebben az esetben ugyanis nincs bizonyítva, hogy az árukat bemutatták a rendeltetési hely vámhivatalánál, amint azt a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja. Márpedig ebben az esetben a hatáskörrel rendelkező vámhatóság akadályozva van abban, hogy a Vámkódex 92. cikkének (2) bekezdése alapján megállapítsa, hogy az árutovábbítási eljárás szabályszerűen fejeződött‑e be.
(vö. 26–29., 32., pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 204. cikkét – a 214/2007/EK rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93 rendelet 859. cikkével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az első közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árukat késedelmesen, és csak a második közösségi külső árutovábbítási eljárásban mutatták be a rendeltetési hely vámhivatalánál, nemteljesítésnek minősül, amely miatt vámtartozás keletkezik, kivéve ha teljesülnek az e rendelet 356. cikkének (3) bekezdése vagy 859. cikkének második francia bekezdése és 2. pontjának c) alpontja szerinti feltételek, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
E tekintetben a végrehajtási rendelet 356. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az árut a rendeltetési vámhivatalnál az indító vámhivatal által meghatározott határidő lejárta után mutatják be, és a határidő betartásának elmulasztása a rendeltetési vámhivatal számára kielégítő módon megindokolt körülményeknek tudható be, és nem róható fel a fuvarozónak vagy a főkötelezettnek, akkor az előírt határidő betartottnak tekintendő.
Ami azt a kérdést illeti, hogy teljesült‑e a Vámkódex 204. cikke szerinti negatív feltétel, amely kizárja, hogy e cikk alapján vámtartozás keletkezzen, ha e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására, a végrehajtási rendelet 859. cikke tartalmazza azon helyzetek kimerítő felsorolását, amelyekben ez a feltétel teljesülhet.
Először is, ami a végrehajtási rendelet 859. cikkének harmadik francia bekezdését és 2. pontjának a) alpontját illeti, ezek a rendelkezések előírják, hogy az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges minden alakiság utólagosan elvégzésre kerüljön és az árukat ténylegesen sértetlen állapotban mutassák be a rendeltetési vámhivatalnak. Az említett feltételek abban az esetben teljesülnek, ha az első és a második árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk azonossága bizonyításra került, és ha ezt a második árutovábbítási eljárást szabályszerűen lezárták. Másodszor, e végrehajtási rendelet 859. cikke 2. pontjának c) alpontja előírja, hogy ha az e rendelet 356. cikkének megfelelően meghatározott határidőt nem tartották be, és az említett cikk (3) bekezdése nem alkalmazható, az árut ennek ellenére ésszerű időn belül be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnál. Harmadszor, ugyanezen rendelet 859. cikkének második francia bekezdését illetően – amely megállapítja azt a feltételt, amely szerint a szóban forgó mulasztások az érintett részéről nem utalhatnak súlyos gondatlanságra – a súlyos gondatlanság fogalmának értékelése során figyelembe kell venni többek között azon rendelkezések összetettségét, amelyek nemteljesítése miatt a vámtartozás keletkezett, valamint a szóban forgó gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát.
(vö. 39., 40., 42., 44–47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 168. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárja az azon fuvarozó által fizetendő behozatali hozzáadottérték‑adó levonását, amely nem az érintett áruk importőre vagy tulajdonosa, hanem amely a hozzáadottértékadó‑köteles szállítmányozói tevékenysége keretében pusztán az áruk szállítását és vámkezelését biztosítja.
Mivel ugyanis a szállított áruk értéke nem része a fuvarozó által kiszámlázott árat alkotó költségeknek, amely fuvarozó tevékenysége ezen áru díjazás ellenében történő szállítására korlátozódik, nem teljesülnek a 2006/112 irányelv 168. cikke e) pontjának alkalmazási feltételei.
(vö. 50., 51. pont és a rendelkező rész 3. pontja)